vh – Oldal 823 – Csak a Kispest!

Annyit már most kijelenthetünk, hogy

ez bizony nehéz március lesz.

Kivárásra játszva

…a fenti kitétel akár a recens taktikánk plasztikus lefestése is lehetne, most mégsem erről lesz szó. Vasárnap tényleg elindul a szezon, most már nem ligakupa-bohóckodás, és nem „csak” Magyar Kupa, bármennyire is megtanultuk az utóbbi években, hogy az MNK, ha valakiknek, hát nekünk, a specialistáknak nem „csak”. Más kérdés, persze, hogy specializmusunk lassan a ködbe vész, az utóbbi évek sorsolásai (Morales-DVSC, Supi-Vidi) vagy a saját önsorosrontásunk (Szigetszentmiklós elleni csepeli tragikomédia) eredményeként… No de vissza a lényegre, vasárnap rajt, most már igaziból, az idő is kicsit tavaszibb, mint egy hete, szóval ahogy Puhl mondta anno a millenium idején sajátosan hevesi tájszólásával, az emlékezetes Tippmix-reklámban: „kezdődhet a játék„.

…ahol viszont én játszok a kivárásra tippügyileg. A szezon egészét tekintve már olvashattátok az ókori vátesz-sablonba oktrojált elképzeléseim, sok újat nem fogok most mondani. Ahhoz valamennyire kapcsolódva annyit azért muszáj írni: nem vagyok nyugodt. (Persze rögvest jöhet a kérdés: RW mikor nyugodt? Míg Hanta a hurráoptimista, RW mindig az ő antagonistája a blogon: az örök visszafogott, a pesszi-miska, aki mindig sír-rí, meg Kispestfaktorozik, miért nem örül ő is velünk és bízik a csapatban?) De ez nem ilyen egyszerű.

Minden szezon és félszezon előtt én is izgatottan várom az igazolásokat, a keret alakulását, keresem a kapaszkodókat, és sokszor én is vidáman megyek bele a jövővárásba – az első pofonig. Azokat nem viselem jól. Sose viseltem… az Élet minden területén igaz ez rám, miért pont a kispesti szívszerelmnél lenne ez másképp? Szóval én is szeretnék bízni, de nem megy mindig. Aztán vannak olyan holtszezonok amikor minden sötét, akkor meg aztán nálam is teljes a homály. Most viszont?

Most viszont nem tudom mi van. Mi lesz? Valahol, de ezt már többször írtam, nem érzem 100%-osnak ezt a keretet, de rossznak sem. Középút. Az van. És ebből, mint az a középúttal szokás, bármi lehet. Némely meccsek ősszel és most a felkészülés alatt és a tonnaszám hozott mindenféle nációjú kerettag kicsit Morales-idény érzetet varázsol belém, de a mostani keretben azért (főleg a beépüő fiatalok miatt) jóval több a pozitív elem, a potenciál. Az új legionáriusok közül Ignját nagyon lehet kedvelni, Tandia, ha úgy tér vissza mint a pre-DVTK-ámok esemény előtti időszakában játszott, ő is kedvenc lehet. Kemenes már a kvázi ikon-lét felé tart. Dél olyan lett idén, amiért hoztuk. A csapat egyik brandje. Baráth Boti hatalmas favorit, ha Vernes még tovább megy azon az úton amin elindult 3 hónapja, hogy hőzöngés helyett a trükkjeinek lehet tapsolni, szintén emblematikus figurája lehet a csapatnak még sokáig (és őt is játszatni, játszatni). Vécseivel szeretném feledtetni magamban Zelenkát – többször már ez majdnem sikerült is. És még jó lenne ilyeneket írni Lőrinczyről, Bobálról, Holenderről, de nem Csábi és Nagy Krisztián meg Czár kölcsönadásáról olvasgatni.

Furák még az arányok a keretben, el vagyunk sajnos látva még mindig ballaszttal (kövezzetek meg, de nálam Zsivány simán Fieber/Sztojakovics kategória, Pascariu dettó, és Martineztől is tartok). Diaby nagy-nagy kérdőjel, iszonyat potenciál van benne, úgy is festett az év elején, hogy ezt Rossi végül kihozza belőle, de mostanában megint több a hiszti. S ha már hiszti, nagy kérdés, hogy Lanza új Sasu vagy új Miriuta/Zombori Zalán lesz nálunk. Ugye nem kérdés, melyik verziónak örülnénk jobban. Kérdőjel, kérdőjel hátán.

Kivárásra játszom tehát én is, mint sok meccsünkön a keret is az álmosító, olaszos első félidőinkkel. Most még csak reményként írom le, hogy jó lenne nem csak az utolsó 3-4 meccsre, hanem a lehető legharamarabb összeálló csapatot látni, ami alapja lehet egy hosszabb távú gondolkodás részeként a jövő évi és az azt követő kereteknek.

De sajna az is benne van a pakliban hogy a sötét jóslataim válnak be, és a pechesen, részben saját butaságunk, részben a bántóan ellenszeles bíráskodás miatt hamar végetérő MNK etűd rányomja bélyegét az egész márciusra-áprilisra.

Hogy ne így legyen, szükség lesz ránk, szurkolókra, hogy hajtsuk-támogassuk a csapatot az elején, a potenciális gyufák ellenére is. Akkor is, ha szarul megy nekik. És szükség van a srácokra, akik meg szakadjanak meg a pályán, még jobban mint az amúgy nagyon nem cinkelhető Győr elleni teljesítmény alkalmával. Itt 120%-ra lesz szükség, hogy egy apró tavaszi csoda-szerűség összejöjjön. Tisztázzuk: csodán most egy kiegyensúlyozott kis stabil szezont értek, 3.-5. helyre való befutással.

Mit mondjak? Nehéz lesz.

De ezt már megszoktuk.

1 ellenfél, 2 meccs, 3 gól, 4 piros, 5ölve-6olva* magyarázkodunk

Kikérjük magunknak, hogy Alcibiade, Vernes, Baráth Botond egyáltalán a pályán maradhatott, hogy Rossit senki sem volt hajlandó elküldeni a kispadtól, hogy nem ürítették ki a vendégszektort, hogy nem büntették meg parkolóőrök a Honvéd csapatbuszát!

Kikérjük magunknak, hogy megkaptuk az egyenlő feltételeket, hogy a két kapura nem lövő csapat közül továbbjuthatott a jobb, hogy elmaradt a kompenzálás, pedig azt külön kikérjük magunknak, hogy létezhet egyáltalán.

Kikérjük magunknak, hogy egy vesztes párharc után ünnepeljük a csapatot, hogy nulla rúgott gól, és négy piros lap adjon nekünk hitet a tavaszra. Kikérjük magunknak, hogy a futball kifordult önnön sarkaiból.

Ki lehet így is esni, csak éppen nem így szokás. Vécsei szombati kiállításánál is húztuk már a szánkat, hogy talán egy, a kapuba együtt beeső védő és támadó párosánál nem feltétlen az az ítélet, hogy büntetőt adunk és kiszórjuk a védőt, de legyen, elfogadtuk, szőrös volt a bíró sporttárs szíve. (Amúgy arra megoldás, ha vénásan bednak neki egy zsilettpengét?)

Az viszont már csak a véletlenek valóban szerencsétlen összjátéka lehet, hogy a bírói karban akár többen is küzdhetnek a szőrös szív betegségével, sőt, Bognár Tamás egyenesen beszopott egy olyan szövődményt, hogy a szívszőr ráment a szemére és az agyára is. Pedig csak egyet hibázott (eleinte), de akkor sikerült elindítania egy lavinát, ami végül a fegyelmi bizottságnál fog kikötni – fizetett túlóraként.

18:18-as szabálytalanság-arány mellett elég furcsa, ha a mi adagunk 6 sárgát és 3 pirosat tartalmaz, miközben a győrieké 3 sárgát. Mindezt egy olyan meccsen, ahol egyáltalán nem a szabálytalanságok domináltak. Igaz, a látvány sem. Mindkét csapat a saját játékát, elképzelését akarta csinálgatni, sok volt a hiba, de látszott, a Győr nyugodt lehet az előnye birtokában, mi pedig kivárásra játszottunk, hogy gólt nem kapni, egyet pedig majd lövünk valahogy. Még Diarra kiszórása után, a második félidő első 20-25 percében is tudtuk hozni magunkat. Unalmas volt a meccs, és látszott, ha a Győr betalál, mindennek vége, ha mi, akkor még bármi lehet. Ignja leküldése után azonban az egész bukott. Egy gól már nem lett elég, mert hiába a hosszabbítás, kilencen 25+30 percet letolni szinte lehetetlen.

És lélekben még ekkor sem adtuk fel. Az első és a második meccs addigi részének tapasztalatai alapján, ez a Győr nem mutatott annyival többet, amennyivel toronymagasan vezeti a bajnokságot. Volt keresenivalónk, elhittük, és ez benne maradt a srácokban, ugyanúgy hajtottak, mit sem törődve a kiállításokkal. Szabi leordította a fejeket, és akkor még hol volt a szétugró sorfal, a megtört, a labdának aláfutó Lovric?

Kár érte. A futballjáték lényeg, hogy nincsen mi lett volna ha?, így mi sem tudjuk meg, ha nincs Diarra kiállítása, mire lettünk volna képesek. A lefújás után, minden más esetben, még akkor is, ha sosem fogalkoztam a bírókkal, mert nem érdekelnek, a fütyülő kapufa ugyanúgy a játék része, szóval minden más esetben vörös fejjel jöttem volna ki a stadionból, de most nem, most abszolúte nyugodt voltam. Rossi ebbe a Honvédba beleverte az olaszos nyugalmat (képzavar, mindjárt érthető lesz), a taktikus, kivárásra játszó futballt. Ez pedig bíztató a tavaszra nézve. Nem rosszak voltunk, csak merőben mások, mint az itthon megszokott jó játék. Olaszosak lettünk. (Az más kérdés, hogy személyes preferenciáim szerint a sztereotíp olasz futball az minden, csak nem szép.)

Tegnap, Győrben megértettem ezt a Honvédot. Befogadni, elfogadni még egy kis idő lesz, ahogy volt az Morales idején is, de végre látni lehetett, hogy mit szeretnénk csinálni. Utoljára ugyanilyen érzésem pont Győrben volt, 2011 novemberében, amikor Supi csapata gyalázta földbe Danilóval, Torghellével, Gegével az ETO-t. Ott és akkor játszottunk valamit, ahogy most is.

Próbálom győztesenk kihozni magunkat ebből a párharcból, érzem ahogy csorog végig az izzadtság a homlokomon, de menni fog, mert elkezdtem hinni. Árulkodó nyom volt, ahogy Rossi lekapta MaxiKinget, aki néha fejét vesztve ment előre, mert hiába tűnt jónak a mi szemszögünkből, nem illett bele a csapat játékába.

Kiestünk, sajánálom, ez van. Vasárnap jön a Videoton, de ha tudjuk folytatni a most megkezdett játékunkat, nagy gond nem lehet. Ez a csapat rettenetesen stabil taktikailag, és csak idő kérdése, hogy mentálisan is beérje magát.

Győri ETO – Bp. Honvéd 2-0 (0-0)
Győr, ETO Park
Kemenes – Baráth, Lovric, Ignjatovic, Alcibiade – Ikenne-King (Martínez, 60.), Hidi, Diarra – Ivancsics (Zivanovic, 63.), Délczeg (Vernes, 12.), Lanzafame
gól: Völgyi (71.), Kamber (76.)
kiállítva: Diarra (44.), Ignjatovic (66.), Lanzafame (88.)

fotó: 1909foto.hu

* ötöl-hatol tn (és ts) ige Bizonytalanul, kertelve beszél.|ts. ritk Így mond vmit. (Magyar értelmező kéziszótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985)

Minden mindegy, ezért semmi sem mindegy

Az észérvnek nevezett valami nem lehet egy szurkoló ellenfele! Egyszerűen lesöpörjük az asztalról, mint Napoleon egy közepesebb méretű német fejedelemséget az orosz túrája során. Nehéz mit kezdeni az evolúció csúcsával, ha épp a fejébe vesz valamit. Illetve nem is a fejébe veszi, hanem valami sokkal mélyebb helyről egyszerűen csak érzi. Ha menni kell, akkor nem menni kell, hanem menni fog.

Győr mellett ma nagyon kevés érvet lehetne felhozni. Pontosítok: Győr, mint város (mérkőzéshelyszín) mellett ma nagyon kevés érvet lehetne felhozni, hogy odakocsikázás által tegyük magunkévá, miközben csak jogilag lépdelünk a területén, nem kulturálisan, turistaként. A Győr, mint ETO viszont egy más eszpresszó (mert kávéházba utoljára a Nyugat szerkesztősége járt), és az most számunkra egy komoly, ráadásul előnyben lévő ellenfél.

(Képünkön Davide Lanzafame a gólját készíti elő, ami egy rémesen gyenge szóvicc akart lennei Dávid és Góliárt harcára, mert akár így is lehet értelmezni a ma este következőket. Szerencsére sose készült el.)

(Ja, de, mégis.)

Mert. A korlátnál ácsorogva az odavágón azt hallottam, ezek simán behúzzák a bajnokságot. Mondta egy kispesti. Vitatkozni nem volt kedvem vele, és igazán nem is lenne miről, tudom én, hogy az idény eleji forma milyen, és simán lehet, a szombaton látott Győr attól volt olyan rémesen gyenge. Sebaj.

A lényeg, hogy gyenge volt. Ha mi szarok, akkor a Győr fos, hogy a közérthetőség kedvéért maradjunk a szurkolói eszköztár kategória-rendszerénél. Híg fos. Bátran lődözgették távolról (sőt, távolra, túl a síneken), de az őszihez mérhető tudatos focijuknak nyomát sem láttuk. (Pedig most, hosszú idő után valóban láthattam volna, ha csinálják, mert végre felújítottam a szemüvegem, valamivel erősebb lencse került bele, de úgy tűnik, az éles látás nem éleslátás, és vélhetően ezért is írjuk máshogy.)

Talán csak mi, kispestiek hiszünk még a továbbjutásban, mindenki más elkönyvelte, nehéz sorozat lesz a csak bajnokság is számunkra. Be kell valljam, a tudatos énem nekem is szkeptikus, de amikor szerveződni kezdett a túra, a tudatos én egyetlen pillanat alatt foszlott köddé, és maradt a polgári életben elfojtásra ítéltetett ösztönlény, aki menni akar, aki hisz, aki kitart, és akinek nincs feltett kéz, előre elvesztett meccs, mert reménykedik, és tudja, látott már csodákat. (Összefoglalva: nincs kedvem érvelni, megmagyarázni, mit miért teszünk – miért nincs rendes poszt beharangozónak.)

Hatkor Győrben leszünk.

Mást nagyon hozzátenni előre ehhez a meccshez nem tudnék.

Névre szóló jegyek – első körben minket érdekel a ti véleményetek

Vasárnaptól Kispesten is bevezetésre kerül a személyes adategyeztetés a jegyvásárlás során. Az MLSZ legújabb megoldása erősen megosztja a szurkolókat, hiszen az adatainkért cserébe semmilyen valós többletszolgáltatást nem kapunk, ergo súlyosan aránytalan kérésnek tűnik, hogy mostantól személyünkkel legyünk jelent a mérkőzéseken.

Normál estben sokan szívesen megadnák az adataikat, ha az valóban a biztonságról szólna, ha azért kapnának valamit cserébe. Jelenleg ugyebár név nélkül vásárolhatjuk meg a jegyeket, és bent a biztonságiak, valamint egyes esetekben a rendőrség egységei figyelnek a rendre, kiemelik, majd azonosítják a rendbontó szurkolókat. A most telepítendő kamera-, valamint a zsuga hátlapján megbúvó mikrofont ábrázoló piktogram alapján kikövetkeztethető hangfelvevő-rendszer elméletileg szintén alkalmas lesz a pályarendszabályok ellen vétők beazonosítására, őket akár a mérkőzést követően is ki lehet emelni a tömegből, ellenünk intézkedéseket foganatosítani. Vagyis két, egymástól független rendszer (személyes és technikai) is megjelenik a lelátókon, így kérdés, minek egy hamadik, a jegyvásárláskor megadott személyes adatok sokasága?

Mit kapunk érte cserébe? Mitől lesz így biztonságosabb a rendezvény? Ki és mire használja fel az adatokat? Ki és meddig tárolja az adatokat? Ki láthat bele az adatokba? Kinek és milyen feltételekkel adják tovább az adatokat? Jogosult-e a jegyet kiadó klubalkalmazott, vagy a jegyet ellenőrző biztonságis mondjuk a személyi igazolványok érvényességének megállapítására? Jogosult-e egyáltalán bármelyikük elkérni az igazolványunkat? Jogosult-e egyáltalán bármelyikük, hogy birtokába kerüljenek az adataink? Jogosult-e bármelyikük visszautasítani a számára bemutatott igazolványokat bármilyen ürüggyel? És további kismillió kérdés, ami érdekli bizony a szurkolókat, de sem a kluboktól, sem a rendelet gazdájától, sem az MLSZ-től nem kaptunk semmilyen támpontot eddig. Bevezetni úgy egy kritikus rendszert, hogy semmilyen tájékoztatást nem ad róla senki – az minimum abszurd. (És akkor még csak az adatkezelésről beszéltünk.)

Ezt a posztot arra szánjuk, hogy a ti véleményeteket kérdezzük, hogy ti hogyan álltok a dolgokhoz, tudtok-e egyáltalán bármit a bevezetésre kerülő rendszerről? Ha minden összejön, a héten kifaggatunk egy jogászembert, és az ő válaszainak tükrében szeretnénk még egy összefoglalóbb anyagot kitenni ide, akár úgy is, hogy már túl vagyunk a vasárnapi, Videoton elleni beléptetés tapasztalatain. Mert ez így nagyon nem jó, még ha az akarat mögötte az is lehet. (Vajon az?)