Mastodon

A valós és az elmaradt pofon története

Hajdú, Tchami, Vécsei, Ivancsics, Délczeg, Diaby, Lanzafame. Nem lenne túl bonyolult feladvány kitalálni, hogy mi a közös a felsorolt nevekben. Igen, mind a heten kihagytak legalább egy büntetőt az 2011/12-es szezonnyitó óta. Ha nincs Danilo és az ő féléve, akkor nincs aki képes legyen tizenegyről a kapuba találni. Sok kis Robben csapata lettünk.

Ez a Győr például simán megvolt, a hosszú idő után először néger játékos nélkül felálló Honvédnak. Kapura igazán egyik csapat sem volt veszélyes, így a végéhez közeledve már azt kezdtük el számolgatni, hogy a 0-0 után milyen esélyeink lehetnek a visszavágón. Totális nyugalom telepedett ránk, ha kupa, akkor az ETO ellen általában idegenben jutunk tovább. Aztán jött Vécsei kiállítása.

Biztos az volt, nagyon karakánul fújta be a spori, mi a túloldalról nem láttunk belőle semmit, és az utólag megnézett videó se segít nagyon. Tizi, tíz ember, Kink, 0-1, tíz perc a végéig. Ennyit a totális nyugalomról.

Valami fura és érthetetlen okból hirtelen felpörögtünk, úgy tettünk, mint egy csapat, amelyik hátrányban van egy oda-visszavágós párharcban, otthon játszik és legalább egyenlíteni akar. Szó szerint úgy tettünk, és a látszat néha csal.

Egy perc sem volt hátra, amikor újra reménykedni kezdtünk. Lanzafamét buktatják, mi is rúghatunk egy büntetőt. A szülinapos Ivancsics, Délczeg és Vécsei már, Diaby még nincs, Tchami nem is volt, Hajdú pedig máshol játszik. Maradt Lanzafame, aki egy apró toporgás után egyszerűen belelövi az eldőlő Sztevába. Nabasszameg.

Pedig egy 1-1 még simán belefért volna, legutóbb is elég volt. Így viszont ugyebár minimum egyet kell lőni, ha büntetőpárbajt akarunk, amit viszont jobb nem akarunk, tehát inkább kettőt, és akkor kaphatunk is egyet. Nehéz lesz. Amúgy szerda hatkor, mert – ahogy az már szokás – újfent módosítottak egy kőbe vésett dátumot a tévések kérésére.

~o~

Már nem a mérkőzéshez tartozik, de egy sajnálatos dolog mellett egyszerűen nem lehet elmennünk szó nélkül. Egyes biztonsági emberek minősíthetetlen viselkedése a mérkőzés után igencsak sok szurkolóból váltott ki erős rosszallást.

Az most mindegy, hogy ki kezdte. Valóban, egy baromarc tényleg bedobott egy hógolyót a pályára az egyik győri szabadrúgás előtt (érdekesség, hogy az akkor intézkedő rendőr nem a dobálózót fegyelmezte, hanem a tőle két méterre ácsorgó, amúgy a korlátnak dőlve a meccset bámuló biztonságit), majd ezt megismételte a lefújás után, a sajtótájékoztatóra igyekvő Pintért megcélozva. Eközben a játékosok a pálya közepén gyülekeztek, hogy majd együtt vonuljanak az öltözőbe, mire …

… mire teljesen érthetetlen módon, az épp nyugodtan elvonuló szurkolókat alpári és vállalhatatlan hangnemben („Lehet hazamenni!” – és társai, artikulálatlanul, kirívóan erőszakos stílusban) elkezdték kiterelni a pálya mellől. Abszurdum. A lekövezett rész, ahol a tömeg elvonulhat, alig egy méter széles, és basszus csoda, de nem lemmingek módjára vonulunk, tehát előfordulhat, hogy valahol feltorlódunk. Hűűű, ez aztán rendbontás a javából, azonnal intézkedni kell!

Többen is szóvá tették egyes biztonságiak hangnemét, hogy ha lehetséges, próbáljanak meg úgy beszélni hozzánk, ahogy emberekhez illik, mert az a pillanat, amikor ő kezel minket állatként, kissé kifordítja sarkaiból a fennálló világrend nyugalmát. Ez persze csak olaj volt a tűzre. Az egyes biztonságiak erre még dühösebben reagáltak, volt egy pillanat, amikor azt hittük, egyikük – szó szerint – megcsapja az egyik „hőbörgőt”, de látván, hogy azon az MLSZ által kiadott megkülönböztető-mellény van, inkább visszafogta magát.

A rendőrség eközben elkezdett kivonulni a stadionból.

Mi is megtettük volna, de a pálya sarkánál, ahol végre elhagyhattuk volna a korláttal övezett részt, ott állt egy másik biztonságis, aki – a maradék rendőrségi jelenlét mellett – nagyjából és szó szerint verekedni invitálta magához az egyik szurkolót. Látott már valaki ilyet? A rendőröket nem érdekelte, egyedül az egyik, amúgy korábban minősíthetetlen hangnemben terelő biztonságis ment oda hozzá, hogy ezt abba kellene fejezni (sic!), mert mégiscsak.

Nehéz túltenni magunkat ezen a néhány percen. Így még sohasem bántak velünk a saját stadionunkban. Azzal mindenkinek tisztában kellett lennie, hogy ha az edzőpályán, egy kiadós havazás másnapján rendezünk mérkőzést, akkor utána előfordulhat hógolyózás, és előfordulhat, hogy vagy a nézőknek kell várniuk a helyükön, amíg az öltözőbe vonulnak a csapatok, vagy fordítva. Olyan viszont nincs, hogy mindenféle intézkedési terv nélkül vágunk bele a meccsbe. Mert annak ilyen következményei lesznek.

Ezek után jogosan gondolkodik el a szurkoló, hogy valóban szeretné-e egy ilyen megoldásokat választó klubnak kiadni a személyes adatait a jegyvásárlás során.

~o~

Bp. Honvéd – Győri ETO 0-1 (0-0)
Bozsik, műfüves
Kemenes – Baráth, Lovric, Ignjatovic, Alcibiade – Zivanovic (Ikenne-King), Hidi, Vécsei – Ivancsics (Diarra), Délczeg (Vernes), Lanzafame
gól: Kink (11-es)
kiállítva: Vécsei

fotó: 1909foto.hu [galéria]

Tél Tábornok ellőtte utolsó patronját, menthetetlenül itt a tavasz

Illetve egyelőre csak a kupatavasz. Sőt, a ligakupatavaszban már bőven benne vagyunk, de az a többség részéről nagyjából akkora figyelmet kap, mint a kínai holdújévet kóser hagyományok szerint megünneplő szekták különféle rendezvényei. A kupatavasz azonban más, mert ilyenkor hajlamosan vagyunk néhány évente címet nyerni, és az jó.

Pedig a kupa nem tartozik hagyományosan a kedvenc sorozataink közé. Olyannak például nem szabadna megtörténnie, hogy egy Honvéd a hét kupagyőzelmét egész pontosan tizenhét döntőben kaparja csak össze. Vagyis 2,43 kupadöntőt kell ahhoz játszanunk, hogy egyet biztosan megnyerjünk. Ha a Kecskemétet nem számoljuk (akik ellen köztudottan nyeretlenek vagyunk az NBI-ben), akkor ilyen rossz mutatónk egyetlen csapattal szemben sincs! Még a Sampdoria ellen is elég volt két meccs az egyhez.

A Győr viszont más téma. Idén rámentek a mesterhármasra, aztán rögtön az első tavaszi tétmeccsükön kaptak egy sima négyest Egerben, erősen kétségessé téve a Ligakupát. Szombaton mi jövünk, és a közelmúlt azt mutatja, kenjük tovább a szájukat.

Merthogy a Győr egy igen kellemes kupaellenfél volt az elmúlt években. 2009/10-ben például a mostanihoz hasonlóan, az elődöntőért meccseltünk, és az itthoni 1-1 után (Moreira, te jó ég, Moreira góljával!) a visszavágón Diego már az elején továbblőtt minket, hogy aztán a Loki ellen vérezzünk el, Janika utolsó perces góljával.

2008/09 viszont egy legendás év. Egyrészt mert a kupadöntőben futottunk össze, másrészt, mert kiderült, hogy Tarsoly Csaba bármikor épít milliárdokért stadiont, de ahhoz sóher, hogy – természetesen később sohasem bizonyított legendák szerint – húszmisiért megvegyen egy címet. Így jobb választásunk nem lévén, Abraham idegenbeli góljával behúztuk a hetedik kupagyőzelmünket. A végén ugyan még volt egy dögunalmas 0-0 a Bozsikban, gyakorlatilag teltház előtt, de az már mindegy, a lényeg eldőlt idegenben.

A másik fontos, és a kupa szempontjából lényeges összetevő, hogy a kupa jellege miatt nem a bajnokságban találkozunk egymással, mert a kettő két teljesen más sorozat. Ugyanis ha a bajnokságról lenne szó, akkor a most (péntek, 10:42) lehullott tetemes hómennyiséget elnézve, mindenkinek tiszta szívvel tudnánk ajánlani holnapra (szombat, 14:00) a Normafát és a szánkózást. Egy Honvéd-Győr, vagy Győr-Honvéd bajnoki maga a halál, az unalom, a szenvedés, a kín! Ha a futballnak van is istene, soha nem fogja egy Honvéd-Győrre leküldeni egyetlen fiát, mondjuk Pisont Pista képében, hogy egy szólóval, távoli bombával, vagy csak egy jó helyre elvégzett bedobással váltson meg minket, bűnösöket. Kőkeményen meg kell izzasztanunk memóriánkat, hogy élvezhető (talán idegenben, még Sanyikával, 2011 végén), vagy egyáltalán gólt hozó meccset találjunk a két csapat viszonylatában.

Most azonban nem lehet kecmec. Nyerni kell, vagy legalább nem gólt kapni. Tippelni nem merünk semmit, mert bár változások mindkét oldalon voltak bőven a télen, azért a győri érkezők (Kink, egy sérült/sérülékeny Farkas II) és távozók (Dinja, Dina, Babic) egyenlege simán beleesik a fene se tudja kategóriájába. Szélsőkből eddig is jól álltak, erre hoznak belőle még kettőt, miközben nincs középcsatáruk, ráadásul elküldik onnan az amúgy keveset játszatott, és tavaly nálunk is próbázó Dinát.

Eközben mi úgy tűnik erősödtünk. Abass, Fagyi és Vidó a három komolyabb távozónk, de ha megnézzük, hogy ősszel összesen mennyit voltak a pályán, akkor azt mondhatjuk, a keret dandárja egyben maradt. Ehhez érkezett most ugyebár egy vállalható balhátvéd (Alcibiade), egy fasza szélső/csatár (Lanzafame), egy gyors szélső (Martínez) és egy minden más esetben felesleges középhátvéd (Pascariu). Valamint a fiatalok. Összességében nem rossz, mondhatni hiányposztokra jöttek, csak épp a februárt és a márciust a tavalyi védelem nélkül kell majd végigcsinálnunk. Nincs más, mint előre játszani, csak előre! Tandia, Debreceni egyáltalán nincs, a többiek pedig a bajnokság kezdetén nem lesznek érdekeltek. MaxiKingből Rossi télen megpróbált végképp jobbhátvédet varázsolni, Lovricból belsővédőt, és biztos, ami biztos, Botit is kipróbálta ott.

A lényeg, hogy valami ilyesmi kezdővel várjuk a Győrt:

Kemenes
King, Lovric, Ignjatovic, Baráth
Marshal, Hidi, Diarra
Ivancsics, Délczeg, Lanzafame

De tényleg csak ilyesmivel. Alcibiadét nyilván a kezdőbe gondoljuk, de például olyat egy pillanatig sem láttunk a felkészülésiken, hogy mindenki a posztján szerepeljen, mondjuk így: Baráth, Lovric, Ignja, Alcibiade. Középen Mufit és Diarrát fixnek képzeljük, Hidi viszont részünkről csereszabatos Zsivával, és akkor Mufi megy be középre. Vécsei kérdőjeles, részemről fingom sincs, Rossi mit akar vele/tőle. Elől aztán jön a bőség zavara, és ha a háromfős középpálya mellett Gege kezd, akkor valakinek ki kell maradnia, talán pont Vernesnek, aki közben szépen, lassan beérett a kezdőbe. Rossi Diabyval szemben Délczeget erőlteti, ő tudja, igazából mindegy, mindkettő másért jó. Lanza pedig nem kérdés, most ő a sztár, meg kell mutatni a szurkolóknak.

Tehát, hogy leegyszerűsítsük, részünkről egy védekezőbb felfogású csapatot gondolunk a Győr ellen, és nem hisszük, hogy a Mister bevállalná Zsivát, Gegét középre, Vernest előre, vagyis a tényleges háromcsatáros játékot. Ez most még csak a kupa, itt más a kényszer, mint a bajnokságban. Az idegenbeli második meccs tényétől egyszerűen nem szabad függetleníteni magunkat, ebben a sorozatban, ilyen ellenfél ellen az már rég rossz, ha „maradt még esélyünk a visszavágóra”.

Tényleg nem tudjuk. Jó lenne nyerni, és akkor az is beleférne, ha egyáltalán nem fociznánk hozzá egy percet sem.

Átlapoztuk a Givova katalógusát, mert

hirtelen annyi idő szakadt ránk, hogy lányos zavarunkban hirtelen nem tudtunk mit kezdeni vele, így jobb dolgunk híján, rácuppantunk a 2013/14-es szezonra tervezett mezekre. [PDF, 37Mb]

Aki még új lenne a Givova környékén, azok kedvéért elmondunk gyorsan néhány fontos tudnivalót, hogy mégis képbe kerüljünk arról a cégről, aki tavaly óta, és a szerződés szerint még néhány éven át ellát minket mindenféle ruházattal.

  • A céget egészen döbbenetes módon, alig öt évvel ezelőtt, 2008-ban alapították.
  • Székhelye a Nápoly melletti Scafati.
  • Magyarországon korábban a Kaposvári Rákóczit öltöztette egy teljes idényen át.
  • A szerb olimpiai csapat hivatalos mezszállítója.
  • Az olasz bajnokság különböző osztályaiban (többek között) a Brescia, a Chievo, a Catania és a Reggina hordja a termékeiket.
  • Válogatott szinten Málta futballistái, az olasz kézisek, és még néhány kisebb szövetség csapatai Olaszországból választották a Givovát.
  • Nemzetközi kapcsolatai között honlapja főoldalán hirdeti a Honvédot és a ciprusi bajnokság legtöbb élcsapatát.

A pontokba szedett felsorolásból kilépve, egy érdekességet mindenképp külön szeretnénk megemlíteni. A katalógusában szereplő mezből és nadrágból álló kombóit (kiteket) általában beszédes névvel látja el. Egyáltalán nem meglepő tehát, ha a 28. oldalon szembejön velünk a Kit Catalano, mi pedig felismerjük benne a Barcelona egyik, néhány évvel ezelőtt hordott csíkosát (még a sárga szegélyekre is figyeltek). Az pedig külön aranyos, hogy a Kit Catalanóból rendelhetünk akár kék-fehéret és piros-fehéret is.

Ugyanígy nem okozhat komolyabb megdöbbenést, ha a 39. oldalon meglátjuk a Kit Lions néven futó szettet, mert nekünk egyből beugrik a magyar válogatott által is viselt Adidas egyik érdekes, színében aszimetrikus megoldása. A 44. oldalon Kit Region néven a brazilok valamelyik világbajnoki címénél hordott mezét találjuk, a 47-en pedig Kit Internazionale néven – ki lehet találni, hogy mit. Egyébként utóbbinak a rövidujjú, szürke-piros keresztcsíkozású verzióját használjuk mi is alapmezként idén.

Tavaly, hasonló időben, a tavaszi szezon rajta előtt egyszer már elmeditáltunk azon, hogy miben látnánk szívesen a következő szezon Honvédját, most újra aktuális, hiszen emlékezhetünk a legutóbbi mezmizériára, amikor a rendelés leadása után alig fél évet kellett várnunk a szettek leszállítására, és akkor sem jöttek, csak hőbörögtünk egyet. (Természetesen az még a Nike volt, a Givova mindig szállít.) Szóval a lényeg, hogy még álmodozhatunk, és mi meg is tesszük, hátha.

Kit Cavity és Kit Tinta

Szépek. Az elsőben sok újdonság nincs, a Nike néhány éves ötletéhez hasonlót hordta már a Manchester United 2009/10-ben, és mi is egy edzőmeznek nevezett kései verzióját tavalyelőtt az idényrajton, kabalamezként.

Mindkettő nagy előnye, hogy visszatérhetnének végre a tényleges klubszínek, és a szürke-élénkpiros harántcsíkosat, ami ugyan távolról tetszetős és jól is festünk benne, dobnánk, megőriznénk emlékeinkben, mint egyszer kuriózumot, ahogy a kilencvenes évek közepén hordott sárga váltómezt (Gösser mezszponzor alert!).

Kit Rumor

Csíkos márpedig kell! A Kispestnek az elmúlt évtizedekben két hagyományos meze volt, van és kell, hogy legyen, ezek pedig mind piros-feketék és függőlegesen csíkozottak. A Givova megoldása egy alap, semmi faxni, egyszerűség, és rendelhető megfelelő színben is, tehát válasz lehet a kérdésünkre. A másik ugyebár nagyon hasonló, csak épp a piros és fekete csíkok között megbújik egy vékony fehér, aminek az archetipusát először 1971-ben, egy argentínában megejtett túráról hazaérve viseltünk, nem mellékesen a Chacarita Juniors ajándékaként, és újítottunk fel a Diadora által az 1995/96-os kupagyőztes csapat számára. Ma a kézis lányok hordanak hasonlót. (Megjegyzendő, sokunknak máig ez a – fehér betoldásos – mintázat a kedvence, el tudnánk fogadni, ha állandónak, őrzésre méltó hagyománynak minősítenék a klubnál.)

Kit London és Kit Logica

Ismét semmi extra, két jól bevált design a múltból és más gyártók kínálatából, de jó ha van harmadik mezünk is a talonban. A klub úgy látszik nem igazán bevállalós, és az egy sárga, valamint rózsaszín-fekete után sem hajlandó kilépni a piros-fehér-fekete hármas bűvköréből. A London van piros-feketében és fehér-feketében is, a Logica dettó. Esetleg egy Kit Corner, amihez hasonlót a kétezres évek elején hordtunk, Wilkinsonos reklámmal a hasunkon.

Kit T

A dominánsan fekete szerelést mindössze egy vékony piros csík bukéja veri fel az elülső oldalon. Elegáns, vonzza a szemet, és bár ugyanúgy csak egy parafrázisa a Nike egyik korábbi darabjának, ahogy a Kit Cavity, mi mégis látunk benne valami extrát. Tetszetős.

Szcenáriók – avagy a görög jós pörög

 

Az eső csöndesen szemerkélt, a mediterrán tél jellegzetes csapadékos énje természetesen a Dél-Balkánt sem kímélte. A delphoi jósda bejárata előtt álló kis csoportosulás ennek nem örült, de hát ezen nincs mit csodálkozni. Nekik már a magyar télből is elegük volt – noha az is igaz, hogy nem nyaralni jöttek ide. – Az elmúlt 20 év legesősebb napja Delphoiban a wikipedia szerint, elképesztő – mormolta maga elé a csoport leghosszabb hajú, amúgy helyre kis golfsapkát  viselő tagja, miközben okostelefonját babrálta. A mellette álló, Bayern mezben feszítő, ám hozzá old school Kispest sálat kötő társa egyetértően bólogatott. … – Hol van már a bátyád? – fordult oda a negyedik, a laptopján épp az új blogfejlécet formázó archoz egy, a fotófelszerelését lóbáló, „You’ll never walk alone, Cibalija Vinkovci” pólót viselő fiú. – Már egy órája várunk rá. –Nyugalom, itt jön. Ez az RW-féle pontossága, ezt tudjuk szeretni. Ezt, meg a sörtippjeit.- intett a kijáratban feltűnő sovány alak felé a golfsapkás.

Hogy e fura jelenetsort megmagyarázzuk, sokat nem kell írnunk. A történések mögött mindössze annyi áll, hogy a csakblog csöppnyi szerkesztősége elzarándokolt a híres orákulum-intézményhez, kikérve kedvenc csapatuk tavaszi esélyei kapcsán a szentélyben trónoló, Apollón-papnők és önjelölt Sybillák véleményét. – Jól mentek dolgok – fordult az őt megrohanó többiek felé RW, kezében egy nagy A4es formátumú borítékkal. – Amikor beléptem a szentélybe és megláttam, hogy a 7 papnőből 3 a klasszikus ’81-es Mészöly videót nézi youtube-on, 2 a labdabiztos blogot olvassa, egy pedig afelől érdeklődik a többitől, hogy mikor lesz a következő Hemy-chat, már éreztem, hogy szakértőkkel állunk majd szemben. –És mi van a borítékban? – kérdezte kíváncsian a Bayern mezes kollega. –Hát a predikcióik. 4 verziót készítettek, pesszimistát, optimistát, realistát és álomszerűt. Püthia, a vezető jósnő amúgy nagy Honvéd-fan, még Détári miatt, akiért rajongott az Olympiakoszban.-válaszolta RW, majd a közeli, ouzót és gyengusz görög sört árusító kioszkhoz vonulva az egyik talponállóra terítette a 4, egyenként 1 fehér lapból álló szöveges transzkriptumokat. A csoport azonnal rávettete magát az irományokra, melyeket a következőkben változtatás nélkül közlünk.

1) Pesszimista forgatókönyv – összeszokás és védők nélkül nem megy.

A kezdővédő-deficit alaposan rányomja a bélyegét a kispesti idénykezdésre. Tandia és Ignja hiányában Lovrics pótolna középen Pascariuval, ám a horvát védő 148-as buszt idéző fordulékonysága miatt 5 gólt is beszed a csapat a Győr elleni MK-meccseken, ill. a Vidi és a Fradi ellen. Lovrics helyére Alcibiade érkezik, ám kiállíttatja magát első meccsén, Rossi Remesre szavaz középen, majd az MTK ellen már Hidi kerül hátra, 3 Csiki gólt eredményezve ezzel a Hungárián. A gyors kupakiesést követően a Ligakupa egy darabig gyógyír, ám a döntőben az új portugál trénerrel már csak ebben a kiírásban álló Videoton megsemmisítő, 4:0-ás vereséget mér a csapatra a váci döntőn. Lanzafame egy meccset játszik vörös-feketében, az MLSZ precedens nélküli, az olasz ítéletet megelőző szankciója nyomán, így március végén ő már ismét Cataniában állomásozik. Rossi így előbb rendszeresen megnyújtja meccsutáni fürdéseit a sajtótájok előtt, majd mikor ez sem segít, a felkészülés spártaiságát és Cordella hozzáértését kezdi ostrozni, ami viszont összetűzésekhez vezet a klubvezetéssel. A klub a nyári alapozást már Donato Fabbrizionével, a Serie F középcsapatának számító Rovereto Rossonero exvezetőedzőjével kezdi meg. Cordella újabb olasz igazolásokat ígér, ám az nso újabb cikkét követően egész nyáron nem látják őt a kispesti sorompók mögött„.

2) Realista forgatókönyv – a végére áll össze a legó, de minek?

Akadozva indul be a gépezet Kispeten. A foghíjas védelem és az átvariált támadósor haloványan kezd, az MK és a Ligakupa hamar elszáll,  mégha az utóbbiért nem is hullajtanak krokodilkönnyeket a délpesti sorompók mögött. A bajnokság első, „hegymeneti” szakasza a Vidi-Paks-Fradi-Debrecen-MTK sorból 1 döntetlennel kerül abszolválásra, a szurkolók távolmaradásukkal tüntetnek a játék és a beléptetőkapuk ellen, minden sötét. Aztán amikor már senki sem vár semmit, jön a Kispest-faktor. A csapat kezdi hozni a gyengébb ellenfelek ellen a pontokat („pontot-pontokat”, jegyzi meg szabadúszó szakkommentátorként Supka a III. félidő stúdiójában), a halovány légiósokat (Martinez, Albiciade, Pascariu, Odia) egyre inkább az őszvégi kezdővel és a közben visszatért védőkkel váltja Rossi mister, így az évvégi, már bajnok Győr elleni hazai 2:2 a 300 néző ellenére igazi remek kis meccsé avazsál, a Kemenes-Lovrics, Tandia, Ignja, Baráth-Vécsei, Ivancsics, Nagy G. (Ikenne)- Délczeg, Tchami (Diaby), Lanzafame csapat az olasz duplájával 2:2-t ér el, de a helyzetek alapján 7:2 is lehetne a vörös-feketéknek. Az utolsó meccset követően Lanza és Albi elköszönnek, Pascariunak, Odiának, Martineznek pedig sok sikert kíván közleményében a honlap, a szurkolói fórumokon sokan keseregnek, hogy miért is nem így kezdte a gárda a tavaszt, ahogy befejzte. Kemenes az utolsó 6 meccsen zsinórban 7-eseket kap az NSO-tól, Sinkovics zsurnaliszta portréja („…és Kemenes Szabolcs csak edz. Arca eltökélt, szíve kemény. Csak az a fránya válogatott behívó nem jön. Ó te férfiszív, menyit bírsz te még? De ő csak edz…”) már a válogatottságot pedzegeti. Lanza a Haladás elleni idegenbelin a szezon gólját is meglövi. Szóval minden jó, ha jó a vége, csak RW kesereg évvégi összgzőjében, hogy nem elég, hogy a meló miatt nincs ideje írni, de még a csapat elszalasztott lehetőségei is piszkálják a csőrét.”

3) Optimista forgatókönyv – csak a pont nem kerül fel az i-re, de amúgy remek tavasz.

A Győr kötelezően letudandó feladatként tekint az MK oda- és visszavágóra, egy védelmétől megfosztott Honvéd ellen, gyerekjáték. Nos, nem így történik. A kispesti első felvonáson Ivancsics megtalálja az öltözőben 2007-es tavaszi csukáját, aminek örömére 2 remekbeszabott szabadrúgásgólt heggeszt a győri cserekapus hálójába. A visszavágón Rossi catenacciózik, 1:0-ás győri siker, de csak a 93. percben betuszkolt Stresník góllal. 4 között a Kispest! A bajnokságbeli kezdés is erősen vállalható. Otthoni vereség ugyan a  Vidi ellen, ám Pakson már 1 pont a termés, a Fradi és a Debrecen elleni hazaiak jó hangulatban behúzásra kerülnek, az MTK elleni idegenbeli 0:0-on azonban nemcsak Garami Józsi bácsi alszik el, de a tévénézők is. A sporttévén Mészöly Kálmán („Így van, ez kell, csak semmi izé, ez a Budapesti Honvéd ugye, úgy játszik mint mi, haddnemennyek messzebre, ’67-ben a chilei Hexagonál kupán, vagy Svejcben, most nem emlékszem pontosan„) és Nyilasi Tibi („igen, Hemingway úr, minden tiszteletem, elérte hogy nyílt tekintetű, tisztaszívű gyerekek játszanak a tájjellegű italokat kóstolgató légiósok helyett, akit meg hoznak külföldről az tényleg minőség, lásd Lanzafame„) is dicsérik a csapatot, ami ugye nem általános.

Az MK elődöntőben a Vasas az ellenfél, csakúgy, mint 6 éve. A párharc ezúttal simább, a kispesti 2:0-át Angyalföldön 4 gólos Lanza-gála, Vécsei asszisztok nyomán pedig Dél és Marshal gólok követik (6:0). A döntőben a Videoton az ellenfél, a meglepő módon Székesfehérvárra vitt egymeccses fináléban aztán a Vidi bár simán nyer (3:0), igaz, ehhez kell két véleményes tizenegyes és 2 kiállítás a vörös-fekete sorok közül. Rossi tajtékzik, a kispesti tábor hazafele átrendezi a felcsút közeli dűlőket, kisebb botrány, a Bozsikot 4 meccsre bezáratják, de a kupaezüst így is szépen fénylik (ellenszélben? hogy a viharba’ ne?!). A bajnokság hazai zárómeccsén a Győr kispesten veszíti el a bajnoki címet, miután az MTK nyer, ők viszont 3:2-re kikapnak a Puskás Ferenc utcában, Lanzafame, Délczeg és Vernes góljaival. Fieszta Kispesten, 4.000 ember búcsúztatja a kupaezüstös, a szezonban végül 4. helyre befutó alakulatot. Hanta évvégén mémek sorát gyártja le Lanzafaméről, Babar a Lovitól kapott signature Böde mezét „Go Alcibiade Go” pólóra cseréli, Sunnyboyt pedig sikerül elhelyezni ételhordó futárként a Hungaroburger Kft.-nél, így a Bozsikbeli házibohóc sorsa is jóra fordul. Öröm-bódottá, az átigazolási szezon kezdetéig„. 

4) Álom-idény forgatókönyv – Dream with us!  
 

„Az olasz hatóságok gyorsított eljárásban tárgyalják Lanza ügyét és soron kívüli ítélettel felmentik a taljánt. Az örömhírre Cordella is visszatér kispestre, zsákjában a beharangozott nagy fogással, Legrottaglie-vel, aki 35 évesen vállal még egy fél évet Kispesten. A média- és szurkolói érdeklődés nem kicsi, a Videoton elleni nyitányon 6000-ren szoronganak a lelátókon, érkezik is a Hemingway-poszt „Jó hangulathoz kiváló előadás” címmel, a fehérváriak elleni 1:0-ás sikeren örömködve. A Magyar Kupában a Győrt kettős győzelemmel (2:0, 1:0) búcsúztatja a bepörgött Kispest, mely a Vasason két könnyed 2:0-val lép tovább a  döntőbe, Zalaegerszegre, ahol 11-esekkel verik a Videoton gárdáját. Mikor a mindent eldöntő büntetőt Lanzafame panenkázza be Bozsovics hálójába, elszabadul a lelátói pokol, jó értelemben véve, és ‘egerszeg hajnalig hallgathatja az utcáin karneválozó kispesti tábort.

A bajnokságban a legnagyobb sikerek a Fradi elleni hazai 1:0 Legrottaigle fejesével, illetve a Debrecen 5:2-es szétszedése, ahol Lanza, Legro és Dél mellett Vernes és Nagy Geri is jegyeznek 1-1 gólt. A bajnokságban a megkergült kispesti alakulat nem áll meg a bronzéremig, a félidény során 7(!) tizenegyest értékesít Ivancsics, aki Délczeg Győr elleni, február végi hibáját  követően veszi vissza az ítéletvégrehajtói szerepkört (majd júliusban Genclebirgilibe igazol). A meccsek előtt már 2 órára is rúg a sorbanállás. A klub a nyomásnak engedve egyeztet a BKK-val, hogy meccsnapokon extra 42-es viliket állítsanak csatarendbe. A bejárat fölötti plakátra visszatér a „Büszkeségeink” tematika, Lanzafamével, Szuri bával és első körben Odiával, akit azonban a köz hangjának engedve hamarosan Vécseire cserélnek.

Az igazolásai miatt növekvő népszerűségű Cordella celebbé válik és beiratkozik Schobert Norbi fogyasztótanfolyamára, ahova azonban adminisztrációs hiba folytán véletlenül Schmuck Andort iskolázzák be helyette, marad hát az MFA konditerme… A Győr elleni zárómeccs már fieszta, a Győr bajnok, a Honvéd bronzérmes, barátságos döntetlen lenne a meccs nyilván, de erről senki sem szól Odiának aki irtózatos gólt ver 30-ról a 90. percben. Odi egyébként Hemy úr jóslatát beteljesítve a tavasz meglepetésévé avazsál, rendre csereként pályára lépve a bajnokságban 4, a kupában 4, a ligakupában 3 asszisztig jut és elhalványítja Genito emlékét is. A III. félidőben Gianni spagettit főz Alcibiadéval és Legrottaglie-val, Lanzafame NSO címlapsztár, és hogy, hogy nem, a zsurnaliszták most már ajnározzák a február elején még dehonesztált taljánt. Vernes, Nagy Geri, Vécsei és Baráth rendszeres résztvevőivé válnak az U21-es összetartásoknak, Baráthot Egér bá még a válogatottba is behívja Kemenessel együtt a Tonga szigetek elleni júniusi barátságos mérkőzésre.

Az utolsó hazai meccsen Holé úr akciósan árusítja a kakaóscsigát és a lekváros buktát, mely utóbbit maga GFH minőségellenőrzi. Szezon közepétől a Hootersben  „Olasz hetek” címszó alatt új burgerek jelennek meg, melyeket „Lanza„, „Alci” és „Legro” menüben is lehet kérni. Hegyi Iván a szezon végén „Laza fáma: egy talján művész Kispesten” címmel ír vasárnapi jegyzetet a Népszabi sportrovatba, Hanta már nem Zelenka mez után sír, ellenben dedikáltatja kupadöntőn elázó golfsapkáját Marshal Mufival, KrisWarzycha pedig új design-t heggeszthet fel a blogfejlécbe, egy alumíniumra emlékeztető küllemű kupával és azt markoló kezekkel a fotón.”

* * *

Az anyagok elolvasása után az 5 blogger zúgó fejjel nézte a lapokat. – Hát, mit nem adnék az utolsó kettőért…- hümmögött RW, a többeik szótlanul bólogattak, Hanta pedig csak annyit mormogott: „Ez egy RW posztért kiált, Faterom.”

Így is lett.

Ha Mátyus Janit nem számoljuk, akkor mióta nincs tartós megoldásnak nevezhető, vállalható balhátvéd Kispesten?

  • 1953, azaz Városi György óta?
  • 1960, azaz Bányai Nándor óta?
  • 1971, azaz Marosi László óta?
  • 1982, azaz Lukács Sándor óta?
  • 1985, azaz Varga Kacsa óta?
  • 1987, azaz Garaba Imre óta?
  • 1992, azaz Cseh András óta?
  • 1998, azaz Mátyus János óta?
  • 2007, azaz Takács Zoli óta?

(A nevek előtti évszámok az utolsó kispesti mérkőzésük időpontját jelentik. Előfordulhat, hogy a játékos akkor már nem a balhátvéd posztján játszott, vagy éppen igen, de csak jobb megoldás hiányában.) („jobb megoldás hiányában” – írom ezt mondjuk Garabáról.)