.
Szerző: vh
Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. ||
Kínzó kérdés, de félő, lassan szembe kell néznünk vele
Vajon hogyan viszonyuljunk a továbbiakban azokhoz a korábbi kedvenceinkhez, akikről esetleg kiderül, benne voltak a fogadási csalásos balhékban, sőt, halmazati bűnként esetleg a Honvéd ellen játszottak, miközben szerződésük a csapathoz kötötte őket?
Pörgetjük a lelátón, fórumukban néhányak nevét, mindenki tudni véli róluk, de amíg nincs bizonyíték, nincs valódi vád, elhallgatjuk, elfojtjuk magunkban, de egyre inkább elkerülhetetlen, valahogy majd úgyis reagálnunk kell a dologra.
Ha beleesnénk a szórásba (beleesik valaki), akkor ti azt hogyan fogjátok kezelni magatokban? Mit éreztek majd, ha véletlenül megpillantjátok a lelátón? És mit, ha újragondoljátok a korábbi eredményeket, egy-egy mérkőzés kulcsjeleneteit? Vajon tényleg az a játékos az igazi áruló, aki kispestiségét bizonygatja, majd elhagyja a csapatot a jobb anyagi lehetőségekért cserébe? Hogy is van ez?
(A fénykép illusztráció, a valósággal való bárminemű kapcsolata csak a véletlen műve.)
Hogy állunk? #2
A meghatározott időközönként való feltétele a címbeli kérdésnek egy holtszezonban nem kis jogossággal bír, így e magyarázatot elégségesnek ítéljük indoklásként egy, a játékoskeringős posztunk melletti másodszori kitekintésre, kommentgenerálásra.
No meg a hétvégén letoltunk két gyakorlómeccset, s bizony az arról érkező beszámolót elmulasztva most ezzel a részben visszatekintő jellegű cikkel pótolnánk mindezt.
Heti történések szabadelvű összegzése, a katt után.
Nos, múlt szerdán a Rózsahegyet 2-szer, szombaton a Győrt egyszer ütöttük meg, majd lassan szokásossá váló tizenegyes-bénázásunk eredményeképp (most a Pécs ellen Németh Norbi húzta fel a csörgősipkát) a mecsekaljai színrokonoktól húztunk be egy kis gyufát. Akárhogy is, eddig biztató az eredménysor, főleg annak tudatában, hogy az első hét viccellenfelei (Kölesd, Tököl) után most szlovák élvonalbeli, illetve hazai él- és erős középcsapat ellen lett meg a virtuális 3 pont.
Igazolások terén az első hetek sokkját (Abass, Zeli, Sanya el) most végre egy érkezés is követte, a győri Ceolin tette át székhelyét fél évre a Bozsikba. Egy jó Ceolin. Legjobb. Látatlanban én üdvözöltem a bongyor brászilérót, hisz emlékeimben egy masszív 2010 őszi debüt élt, mikor is egy pár fordulóban szurkálta a gólokat a soros ellenfeleknek, élvezve a pintéri bizalmat. Csertői Reli érkezésével ugyanakkor kegyvesztett lett, tavaly tavasszal még csak-csak, idén ősszel már alig játszott. a Rába-partiaknál. Legyünk optimisták: ha élvezi az edzői bizalom hátszelét, mehet neki a játék – nálunk jó esélyekkel indul, hisz ő az első jelölt Abass üresen hagyott jobbszeles surranópályájára. Csak élnie kell a lehetőséggel. Persze a fél év az fél év, mi ebből nagyon jól nem jöhetünk ki: ha Ceo remekel, úgyis hazaviszi a Győr, ha betlizik, kinek kell? (Megjegyzés: a Győr elleni edzőn nagyon haloványka volt, de ezt még tudjuk be a sok kispadozásnak…)
Ceolin tehát jött, de a brazil kontingensünk létszáma csak pár órán át haladta meg az 1 főt: Danilo ugyanis kövér gázzal farolt ki este a Bozsik kapuján, hogy a kies Helvécia hívó szavára mondjon igent és a kantonok országában Vanczák Vili mellett szilárdítsa Sionban hazánk NB1-ének jó hírét. Hogy érte mennyit kaptunk és ebből mennyit forgatunk vissza játékosvételre, ahogy azt Hemy úr ígérte, arról még nem szól a fáma, de cselekedni kell. Dani… én azok közé tartozom akik nem voltak feltétel nélküli fanjai a nyurga riói arcnak, de az őszére elismerően bólintok. Bár nem ő a legnagyobb veszteség a távozók közül szerintem, góljai hiányozni fognak. Igaz már azok sincsenek itt akiktől kapa a zsugákat… Szóval csatárposzton lépnünk kell.
Lépni, mert eddig Sanyi, Herceg, Dani, Szeku mínusz, maradt Délczeg és Diaby. Diaby? Hemingway és Supka is Danilo-utódként utalgatott rá még a tél közepén, hogy aztán egy szemfüles kommentelőnk, vagy maga Hanta egy francia sokadosztályú klub squad-jában fedezze fel a fényképét. a neten. Legutóbbi interjúnkban Supkánál is rákérdeztünk a helyzetre, ő annyit mondott, a derék ‘csontparti eltűnt mint mozambiki tucatlégiós Pini húsüzemében szürke szamár a ködben, de ha be is futna, lemaradása akkora lesz, hogy abból nem lesz kezdőtizenegy. Hát így múlik el a világ dicsősége, a szeptemberi afrocsomagból úgy fest, marad az egyszem Marshal ( vagy egyszerűbben csak Muflon, by veghhanta), aki ugye maga a határozottságkirály a pályán, jó vásár volt ez, srácok.
A hétvégi edződerbiken (és szerdán is persze) volt egy adag próbázó, köztük egy Hanta által már elsírt fogalmatlan délszláv, szombaton egy pornófilmfrizurás argentin kákabél, illetve egy soproni Deák, aki még viccnek is rossz, bár a Hore-Hidi sor fatáziadússágát valóban hozza. De pont ebből következik: erre már van ember.
Most ott tartunk, hogy a bloggerkollegám szerint FüziKrisz-alteregó, a fotója alapján inkább pubertás GundelTakács-búrájú Hadzicot és Trinicic-et megpróbálja leigazoltatni Supka. Hadzic amolyan bosnyák Tökszinek tetszik: lassú a futása és a gondolkodása de mindig jó helyen áll, hogy bepattanjon róla a labda. Vagy ha nem is mindig, de sokszor. A passzjátékban azonban néha gyengusz- ez nem túl bíztató. Kissé gyenge testalkatúnak is tűnik és szép dolog a bokáig letolt sportszár, sípcsontvédő nélkül, hát, én is csak addig játszottam így kispályán míg egyszer fel nem rúgtak mint kakas a lósz*rt… Kissé talány a csóka, Danilo alá lőném be a szintjét, de Szekunál értelmesebbnek tűnik, vagy bármelyik szertelen fekete csatárunknál…
Update: miközben írom a posztot, a derék délszláv fel is vételezte egyenruháját a klubházban, így a félboszniai Esad után ő az első teljességében az anno a Monarchia által annektált államból érkező légiósunk.
Trnicic... sűrű, benga arc, jól fejel, közepesen lassú, tehát egy majdan nyugdíjba vonuló Botist kiválthat de a karizma nekem hiányzik. Meg nem értem, minek középhátvéd, ha ott jegeljük Bjelkát a padon ősszel, vagy akkor ha kell Trinicic, minek tartjuk meg az Ibra-klón Boriszt. Mondjuk a választ sejtem, de pont ettől parázok: a sérült Novák helyén próbálgatja a derék Bjelkanovicsot Supka újabban. Nos egy Lovric-Debrő-Botis-Bjelka birodalmi lépegető védelem erős lenne, valljuk meg: úgy futna szét minket az NB1 tavasszal, mint a szél.
Hát itt tartunk. Lassan vége a felkészülés első felének, a népvándorlás szép méreteket ölt a „Próbázók” táblás szobában, ám a végső megoldásokat még nem találtuk meg. Optimizmusom ez nem növeli: tavaly télen is inkább a próbálgatás nélkül, a CV vagy Supka korábbi ismeretei (Zeli, Lovrics) igazolt srácok váltak be, nem a sebtében talált gyöngyszemek (Fieber, Bright). Igaz ez a nyárra is (Kosztolányi, Szeku, jajj).
A következő napok-hetek feladata tehát a keretvéglegesítés, és csöndben megjegyzem, racionalizálás lesz – ennek keretében Supka kissé szakíthatna korábbi merevségével ifiügyben, és bevállalhatna némi mélyvizezést Mogával, Erdélyivel, Baráthtal, Vernessel – teher alatt nő a pálma. Tudom, ez nem ilyen egyszerű, de ha Kismészoly megtette Újpesten, lehetne itt is tenni egy próbát. Keretünk változásait nézve esélyes, hogy a merész célokról lemondhatunk – a szerethető csapat imázs megtartása kapcsán viszont ne tegyük ezt. Ha már az ősz végén volt egy jó kis teamünk, legyen egy kedvelhető Kispest tavaszra is -ha máshogy nem megy, hát a saját kutyánk kölykeivel.
Így állunk most. A kép, mint a szürke téli égbolt, lassan, de tisztul. Kérdés már csak annyi marad: a tavaszunk napos lesz, vagy szürke-esős, esetleg szeszélyes, mint az április? Szerintetek?
Botrányos, letiltott Supka-riportunk
A honvédos sajtó- és véleményszabi hemingwayi korlátozása miatt a szombati csörték között Supka mesterrel fabrikált inti sajnos nem kerülhetett fel a hivatalos honlapra, így kénytelenek vagyunk szerény blogunkon közzétenni alkotásunkat. (Gyk: a tulaji biztosítékot az edzőtáboros kérdés-válasz csapta ki.)
Mellékesen az új mezszállítónkról
A múlt héten már volt téma, hogy tavasztól valószínűleg az olasz Givova látja el mezekkel a csapatot, és hogy ez alapból nem gond, mert a végső megoldás akár lehet szép is, csak el kellene találni pontosan a rendelést. A gyártó sajnos nem könnyíti meg a dolgokat, hiszen online is elérhető katalógusában az egyes kitekről (mez+nadrág) csak fantáziarajzok vannak fent, ráadásul a 2008-as alapítás óta még nem volt lehetőségük túlzottan ellepni a piacot, így képekből is csak keveset találni a már jelenleg is futó dresszeikről.
Mindezek ellenére azért belebotlottunk néhány piros-fekete-(fehér) színekkel operáló kombinációba, amiből látszik, tudnak, ha akarnak, sőt!
Rögtön egy gyönyörű darab a cég Seattle-i bemutatójáról. Fehér alapszín, a hasi oldalon a válltól indulva a derékig piros-fekete csíkozás, az ujjvégeken és a gallérokon szintén. Hasonló megoldás itthon sem ismeretlen. Az MTK (Nike) évek óta hagyományosan fehér vagy kék alapon átellenes színű átlós csíkozású mezben játszik, és a közelmúltban a Haladás (Legea) is bepróbálkozott a meghonosításával.
Az elmúlt bő évtizedben dominánsan piros-fekete függőleges csíkozású mezekkel próbálkoztunk, amelyek között sokszor csak a piros pirossága (vöröse), illetve a csíkok darabszáma volt eltérés. A kétezres évek eleji keresztcsíkos, a centenáriumi kettős osztatú, valamint annak utódja, a bordó-piros szintén kettős osztatú inkább csak a kivételt jelentette. Ha valóban frissíteni szeretnénk, egy ilyen választásra vélhetően igen sok szurkoló tudna támogatólag rábólintani.
A Givova fő vadászterülete természetesen Olaszország, ahol a világon is komoly szurkolótáborral rendelkező nagyokon kívül, szinte mindenki hazai márkában játszik. A jelenleg másodosztályú Reggina így remek példázat számunkra, lévén szinté piros-fekete alapszínekkel operálnak.
A bal oldali képen egy egyszerű fekete alapra piros V-nyakat varázsoltak, valamint az egészet megbolondították egy, a jobboldalon függőlegesen futó piros-fehér csíkkal. Közel parádés megoldás. Itthon a Győrnek van fekete meze, a Puma szállította darabot második számú szerelésnek használják, pedig talán annál azért többet érdemelne.
A jobb oldalon egy piros-fekete keresztcsíkosat látni, a szépnek mondhatónál talán valamivel vastagabb csíkokkal. A színhatárok fűszerezése egy-egy vékony vonalkával azonban ötletes, kár, hogy az egészet elcseszi a vállrész kialakítása, és a fekete kifolyása okozta diszharmónia a bal kar fölé.
Három példát láttunk tehát arra, hogy a Givova igazából tud szép dresszeket gyártani, így csak remélni tudjuk, hogy az unalomig ismert, bár rajongva szeretett függőleges csíkozású piros-fekete mellé sikerül valami igazán szemet gyönyörködtető, és az eddigiektől eltérően formabontóan vállalható darabot is lehalásznunk a kínálatukból. Az pedig legyen külön kérdés, hogy a piros milyen piros, esetleg vörös árnyalatot vesz föl a tavaszra?
A vörös árnyalatai a wikipediáról.
Amúgy: A holt heraldika korában különféle jelentéstartalmakat igyekeztek a vöröshöz kapcsolni. A színek között ezt tartották a legtöbbre. (A vörös jelentése a címertanban.)