Mastodon

Hetikispest #2023/12/01

Osztályozókönyv, évforduló, személyes top3, bunda

/11/26 Gyirmót-Honvéd 1-1

/11/26 Azerbajdzsánban lőtt nagy gólt Kadiri. #hovasz*rjak

/11/27 Tíz éve költöztünk át hivatalosan a már általunk üzemeltetett taccs.hu doménre, vagyis tíz éves a csak.taccs.hu.

  • akkor is elfelejtettünk szólni erről az apróságról, most pedig simán átléptünk az évfordulón.
  • az első poszt igazából 2013. október 7-én jelent meg itt, azonban akkor még nem volt egyértelmű, hogy mi lesz a Népsporttal, ahol korábban hosztoltunk.
  • a Ringiertől (Mediaworks, azóta állami napilap) való elválás nem sikeredett szépre, például a csakakispest.hu domént egy éjszaka leple alatt sunyi módon lefoglalták, és azóta is évről-évre hosszabbítgatják. Igen, azért nem mi/a közösség használja a csakakispest.hu domént, mert a magyar állam blokkolja. Köszönjük!
  • a sima taccs.hu eredetileg egy több szerzővel induló magyarfocis blog/véleményoldal lett volna, és bár működött pár hónapig, a sajtó is szerette, rendszeresen hivatkozta, valahogy mégis elhalt, és azóta néha felmerül, hogy mennyire jó lenne mellékesen újraindítani. Vagy valamit csinálni, ami hasonló, mondjuk egy podcast, egy online fanzine, esetleg valamilyen print/pdf kiadvány. A vicc, hogy az internet kitermelte az elmúlt évtizedben a szerzőket hozzá, azonban sokan továbbléptek, és mára hivatásszerűen foglalkoznak valamiféle sportújságírással. Punkok szinte csak mi maradtunk.
“Hetikispest #2023/12/01” bővebben

A bentmaradás aktuális kérdései #31 (Nem matek!)

Amikor számszakilag átnéztük a kiesés kérdését, akkor egyáltalán nem vettük figyelembe, hogy az egyes csapatoknak célja és aktuális állapota is lehet.

Baromira nem mindegy mondjuk, hogy a kiesés ellen mész, vagy a dobogóért, esetleg a minimumprogram teljesítve, és valódi, értelmes célod nem maradt az idényre.

“A bentmaradás aktuális kérdései #31 (Nem matek!)” bővebben

Éljen soká a független magyar sajtó és a freudi elütés kombója

Másfél napja nem tűnt fel az Origo névtelen szerzőjének, – pedig van belőlük egy teljes szerkesztőségnyi – ez a frappáns elütés a hétvégi fordulót összefoglaló cikk leadjében.

Mondjuk kicsit irigy is vagyok, hogy nem nekem jutott eszembe a poén, de azért mégis csak, na, egy magát függetlennek tartó sajtótermék, amelyik olyan kínosan ügyel a függetlenségére, hogy aztán oda-vissza überfüggetlen, szóval, jó tudni, hogy a bunda, az minden, csak nem kormányunk álláspontja, hiszen az Origo, mint olyan – független.

update // idő közben természetesen javították, nyilvánvalóan egy vicces elütés volt mindössze.

Napikispest 2019.04.11.

új tulajdonosok bemutatkozása // a Honvéd oldalán már kint van a hivatalos anyag, mi azonban csúszunk vele, mert vannak egyéb dolgaink is, amit úgy hívnak civil élet, vagy más néven: munka.

Supka a Digisportnál, // a Reggeli Startban járt (kék ing, mellény, szokásos elegancia), és mesélt az Öreggel való kapcsolatáról, a játékosairól, a múltról, és konkrétan kimondta végre, hogy 2008-ban bizony nem volt minden tiszta a bunda és egyes játékosok viszonyában. Tíz évnek kellett eltelnie, de végre átestünk rajta. (A videót itt találjátok.)

mindeközben Ben-Hatira berlini lakásán // házkutatást tartott a német rendőrség – írja a HVG. Az anyag szerint kilencven lakást kutattak át, és ebbe az eresztésbe esett bele Ben-Hatira is. A gyanú szerint olyan szervezeteket támogatott, amelyek bár segélyeket gyűjtenek krízis súlytotta térségekbe, a valódi tevékenységük azonban a Hamász támogatása volt.

a Honvéd természetesen // kiáll a játékosa mellett: “Mi mindaddig hiszünk játékosunk ártatlanságában, amíg be nem bizonyosodik annak az ellenkezője.” (via honvedfc.hu) // Megjegyzem: ezt így is kell, és így is jártunk el példálul Bognár Gyurival, vagy Lanzafaméval.

Napikispest 2016.04.11.

Néhány, még múltheti anyag, ami kommentben érkezett, és fontos lehet összegyűjtve is //

  • Rossi @ Nemzeti Sport // elolvasható egészben itt (thx Gábor)
    • benne, hogy mekkora szenvedés neki a légiós- és U20-as kvótát betartani meccsről-meccsre, valamint, hogy jövőre már két U20-as kell, ami kapásból a 18-as meccskeretből négy főt jelent (cserékkel). Utóbbi érdekes, mert legutóbb még arról volt szó az MLSZ-nél, hogy marad az egy U20-as keretszám 2016-17-re is.
  • elkezdték építeni az akadémiát!! // vagyis legalább a tereprendezés megkezdődött – írja a kispest.hu (thx tevez)
  • bunda // a bíróság kimondta, hogy a 2009-es Honvéd-Siófok 2-2-es kupaelődöntő meg volt bundázva, ráadásul a mi oldalunkon is! (Igaz, végül lemondták.) (thx áfonya)
  • saját nevelésű játékosok // részaránya az európai élvonalalak csapatainál. (thx Pelso)
    • 54,2%-os mutatónkkal a 16. helyen vagyunk a listán.
    • Az európai trend inkább ennek az aránynak a csökkenése, így külön jó, hogy az MLSZ pont ellentétes szabályokat hoz Magyarországon.
  • tömegközlekedés // egy hónapig busz jár majd a 42-es villinger helyett (thx A69W)
    • minket ez két meccsen érint: április 16., Haladás és április 23., Békéscsaba
  • Esterházy Marci // 60 éves. Szülinapot!

Erkölcs, Lanza, kiahibás, mibenhibás

Vendégszerző következik, mert kaptunk tőle egy posztot, amit megírt, és az önmagában is munka, tehát illendő díjazni. Mi a köszönjük egyszerű formulája helyett azonban inkább azt választottuk, hogy kitesszük, lévén híresek vagyunk a mindenféle véleményeket elfogadunk, kíváncsian állunk a dolgok elé, hátha valami jó sül ki belőle. Kedvenc szavunk is az, hogy: párbeszéd, és nem vagyunk restek modorosan úgy mondani: párbeszéd, párbeszéd, párbeszéd, mintegy hangsúlyt adva neki, tisztelt hölgyeim és uraim.

Azt viszont köszönjük név nélkül írogató kollegánknak, hogy legalább a lanzaerkölcsű Honvéd humoreszket kihagyta művéből, amiben azért így is maradtak emlékezetes szófordulatok, mondatok, és gondolatébresztő dolgok. Pusszantás a hasára érte.

Tehát lássuk, milyen kívülről az a massza, amiben ott van az MLSZ, ott van az összes játékos (rovar-bogár bontásban), ott van Lanza, Hemibá, és mindenki, aki él és mozog a magyar futballban.

Igen, összeköltözünk Hantával. Várjuk az első közös gyereket, és úgy döntöttünk, itt az ideje hivatalossá tenni, hogy együtt élünk. Persze, ez erkölcsi kérdéseket vet fel, tudjuk mi is, de bízunk benne, hogy nem ítélkeznek felettünk azok, akik egyébként hozzánk hasonlóan erkölcstelenek, csak nem vállalják fel, és ügyesen titkolják.

Nem vagyok Honvéd-szurkoló, sőt, a magyar futballt sem követem most már lassan egy évtizede. Nem azért nem követem, mert szar, hanem azért, amit Gyárfás mondott egyszer, amikor arról kérdezték, miért az úszóknak szerez befektetőket, és nem a magyar focinak: „A perselybe pénzt rak az ember, a köpőcsészébe meg mást.”. Valószínűleg olvasóink közül sokan követik a magyar futballt, vagy azért, mert a lakóhelyük csapatát szeretik, vagy családi hagyományokból kifolyólag, esetleg azzal az önironikus akasztófahumorral, amivel ezt a szarkupacot magát intelligensnek valló ember követheti. Nem is kell szorosan benne lenni a dolgok sűrűjében ahhoz, hogy az ember tudja, mi folyik a magyar futballban. Vagy tegyük fel, hogy már nem folyik úgy, mint pár éve, amikor néhány csapat megélhetési szinten csalta el a meccseit, de ha némi javulás be is állt, az NBI játékosait nem sikerült lecserélni.

Nagyon kíváncsi lennék, hány olyan játékos van most is a magyar első osztályban, akik fogadtak el bundapénzt. Arra nem vagyok kíváncsi, hogy hányan léptek már pályára manipulált meccsen, mert arra tudom a választ: valószínűleg az összes. Leszámítva a szerencsétlen hülyéket, akik elképedve, nézték, ahogy a középhátvédjük negyedik próbálkozásra csak lerúgja az ellenfél csatárát az ötösön, a bűnösök itt járnak közöttünk. Hogy ki volt ártatlan, az abból a szempontból mindegy is, hogy az egész szarkupac részét képezik.

Valójában a Lanzafame-ügy sem lépné át az ingerküszöbömet, de kétszeresen is érintett vagyok (mindkétszer marginálisan). Választott élettársam, Hanta egyrészt ugyebár dzsihádot hirdetett az NS ellen, amiért igaztalanul bántják a Honvédot, másrészt Lanzafame annak idején Juve-játékos is volt, így egy kicsit jobban figyelem az eseményeket. Nem gondolom, hogy Hantának teljesen igaza lenne, hiszen erkölcsileg valóban támadható, ha egy klub leigazol egy légióst, aki a hazájában beismerő vallomást tett egy bundázási ügyben. Ugyanakkor ez az érvelés megállja a helyét mondjuk a svájci első osztályban, meg talán a svédben is (bár ott annyi a bevándorló, hogy erre már nem vennék mérget), de a magyarban erkölcsi aggályokat feszegetni körülbelül akkora baklövés, mint lekötni egy edzőmeccset Izraellel.

Itt még a szabályokat sem tartja be senki, mert nálunk (nem csak a futballban, szerencsére) jobbára nem alkalmazzák, hanem értelmezik őket. Hemi bá’ betartotta a szabályokat, jogilag támadhatatlan, amit csinált, hiszen kikérte az olaszok és az MLSZ jóváhagyását is. Egy sajtóhíren kívül nem volt akadálya annak, hogy leigazolja Lanzafamét, és amikor most azzal baszogatják, hogy „erkölcsileg támadható”, amit csinált, visszakérdez, hogy itthon miért nem jelennek meg újságcikkek olyanokról, akikről a magyar futballt szőrmentén követők is röhögve mondják, hogy bundakirály.

Én utáltam Lanzafamét, amikor a Juventusban játszott (pár meccset), mert egy indolens, nagyképű kis suttyónak tűnt, és ezt a Honvédnál is bizonyította, csak itt annyival jobb játékos volt a többieknél, hogy haszna is volt. Lehet, hogy emellett még csaló is. Sőt, eléggé valószínű, ha már egy újságírónak bevallotta. Nem tudom. Annyira nem is érdekel, hiszen a Honvéd (a szabályoknak megfelelően) abban a pillanatban, hogy hivatalosan is eljárás indult ellene, kivágta, mint a gerelyt. De a vihar nem ült el, klubvezetők és elnökök fogalmazzák meg erkölcsi aggályaikat a Lanzafame-üggyel kapcsolatban, de azt még valahogy sehol nem olvastam, hogy ez az egész most micsoda?

Erkölcsi szabálysértést követett el a Honvéd? Oké, mi a bünti? Le kell írniuk százszor, hogy „Többet Nem Igazolok Bundás Légióst, Még Akkor Sem, Ha Toronymagasan A Liga Legjobb Játékosa, És Az Elmúlt 20 Év Legnagyobb Sikerét Érem El Vele”. Mondjuk a feleségem Rákospalotán lakott, és az udvarlás alatt emlékezetem szerint nem volt a REAC-pálya környéke telefirkálva hasonlóval, és nem látsz ilyesmiket a pápai, siófoki, egerszegi, stb… stadionok mellett sem. Mert szankcionálható bűnt csak akkor követett el a Honvéd, ha az MLSZ-től téves tájékoztatást kapott a játékos státuszával kapcsolatban. Ebben az esetben viszont az MLSZ-nek saját magát kellene szankcionálnia, mert az semmilyen formában nem elképzelhető – már ha ez még értelmezhető Magyarországon -, hogy az ismertek fényében a Honvédot kúrják meg.

De ami igazából idegesít ebben az egész ügyben, az a képmutató magyar futballközeg. A klubvezetők, akiknek van pofájuk erkölcsről prédikálni, holott semmi mást nem kéne tenniük, mint kussolni, mert nyakig szaros az összes. Mint amikor két útszéli ribizli összeverekszik, és azt kiabálják egymásra, hogy „te büdös kurva!”.

Kis magyar bundahatározó

A vasárnap esti Újpest elleni vereségnek lett egy sajnálatos és nem várt következménye. Internetes közösségi hálózatokon terjedni kezdett az a pletyka, hogy három, a mérkőzésen vélhetően majd pályára lépő játékos előre lebeszélte a végkimenetelt. Nagyjából az Újpest bennmaradását.

Nehéz elhinni, így inkább nem is tesszük. Nem tesszük annak ellenére sem, hogy a mérkőzés három döntő momentuma is igen érdekes módon alakult. Egy rövid hazaadás, egy kihagyott büntető, és egy méretesebb védelmi hiba. Nem hisszük, mert elfogadjuk: van ilyen. Ritkán, de van.

A rövid hazaadás és a rövid felszabadítás valóban dühítő hiba, de a gólhoz kellett egy újpesti játékos is, aki jó negyvenről képes volt visszaívelni a kapuba. A kihagyott tizenegyes szintúgy dühítő, pláne egy olyan játékostól, aki egyébként remek rugótechnikával bír, aki háromszor már berúgta idén, és aki legutóbb szintén kihagyta. A kihagyott tizenegyeshez tartozik, hogy a büntetőhöz vezető szituáció épp a büntetőt kihagyó játékos passzából alakult ki. Vagyis adott egy kvázigólpasszt, hogy utána büntetőt hibázzon. Életszerűtlen. Ráadásul így, ráadásul szinte napra három évvel egy félelmetesen hasonlóan elrontott büntető után.

Az iménti eset kiváló apropó, hogy önálló posztot szentelhessünk a bundázás lélektanának, elméletének.

Kis bundahatározó

Klasszikus (magyar v. totós) bunda

A mérkőzések eredményeinek befolyásolása az egyik legősibb mesterség a világon. Annyira átszövi az életünket, hogy a legendás, Mohácsi vész néven elhíresült történelmi és hazai vereség kapcsán sem lehetünk lassan biztosak abban, egyes részeltek ne lettek volna előre megbeszélve. Mondjuk B. Tamás esztergomi érsek csak egy kicsit súgott, épp csak néhány taktikai elképzelést kotyogott ki egy csárda és egy istálló közötti sötét zugban. Vagy Sz. János egykori erdélyi vajda, aki csak egy kicsit késett el a felmentő seregével, kisegítve ezzel az amúgy sem gyenge játékerőt képviselő törököket.

Aztán ott van a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának balhéja, amit Bocsák Miklós a magyar irodalomtörténet tájékán méltán elfeledett, Pszt! Jön a totókirály c. kötetében dolgozott fel. Ipari méretekben a nyári totómeccsekre mentek rá szervezetten, játékososok, közvetítők, és egyéb jellegű lótifutik közreműködésével.

A klasszikus bunda ebben a formájában a fogadási csaláshoz áll a legközelebb, valamilyen szinten az előfutárának tekinthető.

Baráti bunda

A bunda egy másik formája. A jelenleg érvényes paradigma többféle baráti bundát ismer, úgy mint:

  • Kilométer alapú baráti bunda: Jellemzően pesti csapatok rendezik le egymás között, azzal a címszóval, hogy a francnak utazzanak olyan messzire vidékre jövőre is, legyen inkább egy sima döntetlen, és essen ki a Zete.
  • Kölcsönadott pontok: Általában baráti társaságokban fordult elő, hogy a klubjuk mellett hosszasan kitartó játékosok cserélgették egymással a két (három) pontokat idények között. Ha mondjuk egy csapat legfeljebb hatodik lehetett volna, de a havernak még volt esélye a dobogóra, akkor jöhetett a ma ő, holnap én – a pont pedig leadódott.
  • Pénzért bennmaradást: A mindenkori kiscsapatok által űzött műfaj, nagyjából a 20. forduló környékétől. Ilyenkor a Csepelhez csapathoz közel álló személy elindul előbb egy autóstáskával, majd egy nejlonszatyorral az aktuális ellenfélhez, hogy attól megvásárolja a bennmaradást. Ennek a bundának az érdekessége, hogy ugyanarra a mérkőzésre akár a másik kiesésgyanús csapattól is licitálhattak, erősen felverve az árakat, valamint bebiztosítva a megvett felet, hogy bármi történjék, ő mindenképp jól jár. Létezik a ~ típusú bundának minősített esete is, amikor egy csapat ősszel olcsón megvásárolja a mérkőzéseit, majd tavasszal drágábban visszaadja.
  • Egyéb: Tegyük fel, hogy év végi helyezésért kap prémiumot egy csapat, hiányzik hozzá két pont. Mit tesznek ilyenkor? Megkeresik az ellenfelet, akinek igazából már mindegy, hatodiknál jobb, nyolcadiknál rosszabb nem lehet, és beígérik a prémium egy részét.

A baráti bundák fontos ismertetőjele, hogy annak ellenére, hogy a mérkőzések előre le vannak rendezve, a nézők szórakoztatása fontos kelléke marad az egész színjátéknak. A baráti bunda egészen addig folyamatosan jelen volt (szinte biztosan) a magyar futballban, amíg a csapatok keretei nem kezdtek el félévente rotációs elven kicserélődni. A cserélődés annyiban változtatta meg a rendszert, hogy – mondjuk a kölcsönadott pontok esetében – a pontok innentől kezdve játékosokhoz, és nem csapatokhoz kezdtek el kötődni, előfordulhatott, hogy azokat egy másik egyesület nevében hajtották be később. A betyárbecsület szinte kézzel fogható, ahogy a saját hitelességük érdekében a pontok valóban át is kerültek utóbb a rendeltetési helyükre.

Félreértés ne essék, még a látszatát is szeretnénk elkerülni, hogy a baráti bunda alá eső meccseken szerepelteket utólag felmentenénk. Igazából érezzék, jórészt nekik köszönhetően is rohadt szét annyira a magyar futball, amennyire csak lehetett. Vajon hol tartanánk ma, ha a pályán mutatott teljesítmény nem csak a nézőknek, hanem a pontoknak is szólt volna, ha valódi versenyhelyzetben edződnek folyamatosan? A mutyi, a sértettség, a pitiánerség, a nemtörődömség és hasonlók juttattak oda minket, ahol ma vagyunk, amikor elég szerethetőnek nevezni egy válogatottat, hiszen minden más jelző hiteltelen lett a futballunkkal kapcsolatban.

Fogadási csalás

Minden bundák legaljasabbika. A fogadási csalás egyáltalán nem arról szól, hogy barátok összetartanak, hogy egy futballban élő, dolgozó (játszó?) klikk összebeszél, keressenek egy kis többletpénzt. A fogadási csalás kőkemény üzlet, ahol tarifák vannak, önérdekek és az önérdeküket nem elég gyorsan felismerőket az önérdekük felismerésében segítő rábeszélőemberek.

Fogadási csalásos bundánál egy játékosnak már arra sincs szüksége, hogy megfőzzön másokat is, szálljanak be, mert együtt fog csak menni a beígért X2. Itt simán lehet egy játékos önjáró, megvehető arra, hogy kié az első bedobás, lesz-e sárga az első negyedórában, és ha mázlija van, lesz-e kihagyott büntető.

Ezek a játékosok a csapatukat adják el, és benne azokat, akikkel egész héten együtt készülnek, akik güriznek a meccseken, sokszor elmaradó fizetések mellett hajtják ki a lelküket, hogy talán átkerüljenek egy másik, esetleg majd fizető csapathoz.

Megzsarolták őket? A zsarolás felmentés lehet, segíthet megérteni néhányuk motivációját? Igen! Sajnos igen, hiszen sehol sem tartanak a fogadási csalásos hullámok felderítésében (mert legyünk nyugodtak, nem egy széria futott itt az elmúlt években, hanem több, akár párhuzamosan is), a fenyegetettség érzete ugyanúgy bennük lehet.

Viszont akiket nem zsaroltak meg, hanem önszántukból választották ezt az utat, azokat nem lehet eléggé elítélni. Ők tényleg kicsesztek mindenkivel magukon és a megbízóikon kívül. Eladták a barátaikat, a nekik szurkolókat, a tévénézőket, a szponzorokat, majd vígan röhögtek mindannyiunk közös pofájába, hogy később hivatkozzanak a körülmények áldozatai vagyunk lózungra. Magyarosan szólva: anyátok!

Az egész helyzet abszurditása

Hogy néz ki egy átlagos mérkőzés? Van két csapat, összesen huszonkét játékossal, van két edző és van a spori. Kapásból öt különböző halmaz, akiket, vagy akikből néhányat be lehet szervezni egy-egy eseményre (gól, büntető, lap, bármi).

Nyilvánvaló, ha valaki beszervezhető, akkor arról illik tudni ezekben a körökben, mert különben minek csinálnák egyáltalán ezt a műfajt? Mennyi az esélye annak, hogy egy ilyen átlagos, megbundázható mérkőzést több oldalról is megvettek? Mondjuk a hazaiak edzőjét, de tőle függetlenül egy másik eseményre a hazaiak kapusát és középhátvédjét. Aztán lehet egy megint független csoport, aki egyenesen a bírót szerezte meg magának, egy negyedik meg az ellenfél edzőjét.

Kínzó, de fontos kérdés: egy agyon- és minden irányból megbundázott mérkőzés eredménye vajon tekinthető-e a pályán elért hivatalos eredménynek? Az egymást keresztbemetsző érdekek kioltják, vagy felerősítik egymást?

Zárás

Akárhogyan is nézzük, a bunda van, volt, lesz, kiirthatatlan kelléke a futballjátéknak, de ettől még engedtessen meg nekünk, mezei szurkolóknak, hogy elítéljük az egészet, úgy, ahogy van. És külön megkérnénk azokat, akik beülnek a különböző sportműsorok stúdióiba, hogy ott romantikus hőskorrá próbálják nemesíteni a korábbi tetteiket: hagyják abba! Gusztustalan az egész, ahogy pont azok utáltatják meg velünk azt a játékot, aminek épp ők kellenének, hogy a legnagyobb élő hősei legyenek.

(Természetesen a poszt csak kitaláció, a valósággal való bárminemű hasonlósága csupán a véletlen műve.)

Kínzó kérdés, de félő, lassan szembe kell néznünk vele

A kép illusztráció!Vajon hogyan viszonyuljunk a továbbiakban azokhoz a korábbi kedvenceinkhez, akikről esetleg kiderül, benne voltak a fogadási csalásos balhékban, sőt, halmazati bűnként esetleg a Honvéd ellen játszottak, miközben szerződésük a csapathoz kötötte őket?

Pörgetjük a lelátón, fórumukban néhányak nevét, mindenki tudni véli róluk, de amíg nincs bizonyíték, nincs valódi vád, elhallgatjuk, elfojtjuk magunkban, de egyre inkább elkerülhetetlen, valahogy majd úgyis reagálnunk kell a dologra.

Ha beleesnénk a szórásba (beleesik valaki), akkor ti azt hogyan fogjátok kezelni magatokban? Mit éreztek majd, ha véletlenül megpillantjátok a lelátón? És mit, ha újragondoljátok a korábbi eredményeket, egy-egy mérkőzés kulcsjeleneteit? Vajon tényleg az a játékos az igazi áruló, aki kispestiségét bizonygatja, majd elhagyja a csapatot a jobb anyagi lehetőségekért cserébe? Hogy is van ez?

(A fénykép illusztráció, a valósággal való bárminemű kapcsolata csak a véletlen műve.)

Végre egy bundahír, amiben nem vagyunk benne

Szomorúan olvasom a sportlap online kiadásában, hogy három egykori(?) játékost, és négy játékvezetőt vettek őrizetbe az évek óta húzódó fogadási csalások ügyében. Szomorúan olvasom, mert ilyenkor valahogy mindig előjön egy legendás Újpest-Honvéd, esetleg a Szolnok elleni kupameccsek, netán egy homályos Honvéd-Vasas.

Ezúttal azonban nem! Ahogy megláttam a hírt, azonnal klikkoltam a keresőre, és elkezdtem beírni: Honvéd. Nulla találat az oldalon. Huhh. Nézzük Kispesttel. Úgy is, így a rám ülő kényelmes, felszabadult érzéssel futhattam végig a lényegi olvasmányt.

Megnyugodtam, megnyugodhatunk. (egyelőre)