Ahogy megszokhattátok, osztályozunk, értékelünk, dícsérünk és sajnálkozunk. Kispest-Szolnok meccs utáni bizonyítványok a játékosainkról.
KEMENES A meccs nagy részét átbóbiskolhatta, így különösen értékelendő hogy amikor kellett, akkor a helyén volt. 6.
LOVRICS Elfáradni látszik az eddigi 5 meccses jó teljesítménye után, a végén már alig állt a lábán és gyanítom a sérülés oka is valahol itt keresendő. Védőteljesítménye nem nagyon kezdhető ki, támadásban egyszer átemelős ziccert rontott, ami sokba fájhat még, viszont Danilónak meg meccslabdát adott. 6.
BOTIS Biztosan irányított hátul, a Szolnoki támadókeret nem jelent neki problémát. A 2. félidő pánikrohamában ő is fel-fel kalandozott, egyszer még majdnem ollózott is, de az idei bíz nem a 2010-es tavasz. 6.
DEBRECENI Ma is a szilárdabb formát tudta hozni friss válogatott (pót-)kerettagunk. Amikor előre tévedve kis cselsorozat után majdnem vert egy gólt elöl, azt meg kell süvegeljem. Jó lett volna ilyen húzóemberi vállalkozó szellemből több – nem csak nála. 6.
HAJDÚ Ugyanaz, mint az elmúlt hetekben, csak ma támadásban hiányzott a kis plusz, ami az ő személyes és a mi szurkolói pechünk. 5.
AKASSOU Valamivel jobb volt, mint az utóbbi hetekben de bántó az látni hogy mennyire nem tud előre fele gondolkozni-játszani, támadást rá nem lehet építeni, egy Szolnok kaliberű csapat ellen viszont pont erre is szükség lenne. 4
MOREIRA Most védekező középpályásként kezdett Horváth Adri helyén, gondolom azzal az elgondolással, hogy ő azért támadóbb jellegű, így egy ilyen attaker-szűrőként segítheti majd elő a támadásszervezést. Nem ismétlem magam a korábbi meccsekről. Hajt mint az állat, de már szívesebben nézném őt Mezőkövesden vagy Kozármislenyben. 4.5
IVANCSICS Gegéről tudjuk hogy lelkis játékos, és bizony látszik rajta hogy nem megy neki tavasszal, mintha magát is rángatná a gödörbe befele. A korzós jókívánságok sem sokat segítenek ebben. Voltak ma is ügyes dolgai, de sokszor lassúnak tűnik és régen ennyi rossz passza sem volt. 4. Cseréje, Fieber (miután végre engedték beállni) már nem zavart sok vizet. Az azért elgondolkodtató, hogy futósebessége az én leamortizálódott térdű teremfocis performanszaimat idézi az meg sok jót nem jelent. (-)
ZELENKA Hiába szidja őt néhány elposszant kollega a lelátótól, az utóbbi 3 év legértelmesebb légiós-igazolása ő. Nagy kár, hogy pont most és egy ilyen szituációba csöppent bele, ennél sokkal többet is kihozhatna belőle egy jó közeg (értsd legalább kvázi szárnyaló csapat, jó hangulat). Passzainak 70%-a aranyat ért, mindig meg lehetett találni a labdával, igazi vezér lehetne a középpályán. Sajna a fizikumon nagyon látszik a fél év kihagyás, de jó lesz ez, csak legyen türelmünk kivárni (meg neki maradni Kispesten). 6. Cseréje, Bright a csatárszekciót hivatott megerősíteni de ma inkáb csak támolygott elöl, egy ígéretes támadásunkat meg eltotojázta. Inkább kezdetni kellett volna Dani helyet mert szerintem 1 az 1-ben gólveszélyesebb.(3)
NAGY GERGŐ Amekkora jó felkészülési időszakot nyomott le Geri, annyira szürke eddig az első csapatos teljesítménye. Nem bánom hogy kezdetjük, mert így jön meg a rutin, csak ne mejnen el a srác önbizalma…pontosabban inkább jöjjön meg. Tessék megcsinálni azokat a cseleket, elfutásokat mint a tél felkészülésiken, azok a csapatok sem voltak sokkal rosszabbak az NB1-eseknél. 4. Cseréje, Kapacina Valér szintén nagy potenciált hordoz a lábában, ma egyelőre a debüt izgalma és az akklimatizálódás vitte el az erejét. 4.
DANILO Morales mit csinált vele anno hogy legalább azt az 5 gólt összeizzadta az ősszel??? Supka a sajtótájon azt mondta legalább helyzetbe került – ez igaz csak a gól várnánk. Nem tudok 4-esnél jobbat adni a nagy küzdés ellenére sem.
Most vagy soha! -jósolta Ivancsics sporttárs a klubhonlapnak adott 
De amit addig csinált (néhány meglepő elpasszt leszámítva) az bennem kellemes Szabó Tibi és régi Bárányos emlékeket mozdított meg. Több remek indítás, ütempasszok, ‘szeme van a labdának’ zsugák… Végre van passzolni tudó játékos a keretben – kíváncsi vagyok kiaknázzuk e a benne rejlő potenciált vagy ő is egy lesz az elpazarolt kispesti lehetőségek sorában…. én még remélek, néha vannak csodák.
A Monicomp-liga huszadik fordulójában soros következő bajnokinkon a Szolnokot fogadjuk, így ezen poszt keretei között megpróbáljuk összeszedni, mi az ami mellettünk, és mi az ami ellenünk szól a mérkőzés végkimenetelére nézvést. Előrebocsájtanám, hogy az írás azért csúszott át péntek délutánra, mert véres verejtéket izzadva voltunk képesek olyan változókat találni, amelyek mentén aktuális vendégünk esélyességét akár csak finoman is, de boncolgatni tudjuk.
MK-negyeddöntő visszavágóra kerül ma sor Fehérvárott, s a bajnoki serleg első számú esélyesének vendégeiként minden vár ránk csak sétagalopp nem. Az ilyen helyzetek azok, amikor az átlagdrukker már a tisztes helytállással is megelégszik, csak legyünk már rajta túl… – csakhogy mi Kispesten nem vagyunk átlagdrukkerek. Nem elég a tisztes búcsú. Többre vágyunk. Jelen helyzetben kisebbfajta csodára. Az odavágó előtt a „
A recept tehát adott. Az esély nem sok, de haloványan még pislákol a remény. Ha veszettül koncentrálunk és akarjuk (nem akargatjuk, hanem AKARJUK) ezt a továbbjutást akkor talán meglehet. A zászló nem nekünk áll. De amíg ez a kicsi esélyke pislákol arra, hogy kiragadjuk a rúdját a gőgös fehérvári kezekből akkor menni kell előre. Ráadásul ilyen hozzáállással hosszútávon mindenképp nyerhetünk. 
Supka Attilával a találkozó után beszélgettünk, miután sikerült kiszabadulnia a rá még mindig jó szívvel emlékező cívis fanatikusok közös fotóért illetve kis beszélgetésért sorban álló köréből (az „Attila, annak idején kidobtál nekem egy Karát melegítőt a lelátóra, azt azóta őrzöm” beszólást konkrétan megkönnyeztem). Szakvezetőnk a tegnapi mérkőzésen domináló birkózásról, a bekapott gólok kapcsán a sajnos tendenciózus figyelmetlenségünkről, illetve ennek kivédhetőségéről, végül a keddi esélyekről is értekezett.