Érdekes helyzettel állunk szemben, az biztos. Sorrendben a második átigazolási pauzában nem történt nálunk egetverő változás, ami az utóbbi éveink kaotizmusát tekintve sokkalta inkább jó hír, semmint rossz. Biztonság-érzés, némi kiszámíthatóság, tudatosság (oké, befejeztem) kezdene körvonalazódni, mondanám, azaz mi sem lenne könnyebb, mint jósolni egy vereteset most a tavaszra. De mégsem tudok, mert akármi is lehet. Tényleg.
A bevezető kinyilatkoztatása pedig áll a mai meccsre is, ami, szintúgy, mint a ránk váró félszezon, egy nagy kérdőjel számomra. Az utóbbi hetek meccsbeszámolós posztjaiban már pedzegettem, hogy érzésem szerint, ha sok “ha” teljesül, jó is lehet ez a tavasz, a mi szintünkön akár nagyon jó is, egészen odáig elmentem, hogy akár a 2013-mas hadjárat is megismétlődhet. Sőt, valahol Szabi véleménye is erre rímelt a futballházi pénteken.
Azóta szokatlan optimizmusom picit alábbhagyott, mert bár továbbra is jónak tűnik az Eppel-Nagy-DarkZozó kosár, ha az az említett sok “ha” épp ellentétesen sül el, már nem biztos, hogy az eddig hibádzó csatárszekciónk tényleg szintlépést sugallóan pörög föl, és mivel ez lenne a kulcselem, mert úgy érzem hátul megvagyunk, középen so-so, még egy tök váratlan és szerintem jelenleg inkább valószínűtlen Vaszke-felpörgéssel ott is meglenne a nagy dobás… de megint ott tartunk, hogy “ha”, és erre sok mindent lehet építeni, mondjuk leginkább légvárat, ugye, az pedig elég cúgos, és már a Richter-skála legalacsonyabb fokozatától is jobban beremeg, mint Kabát Peti orrcimpája, egy thai vigalmi negyedben.
Mert hát ugye Eppel Marci kicsit, Dark Zoltán meg nagyon maródi, Nagy Sanyi meg, ha igazak a a klub részéről érzékeltetett finom spekulatív szálak, inkább jövő ősszel fog védeni rendszeresen. Ergo, ma ugyanaz a keret várható lényegében, aki az őszt abbahagyta, annak minden pozitívumával, néha-néha kijövő remekléseivel, mint ‘csabán, vagy a tanyaközpontban, esetleg bajnokságrajti meggyőző formájával, de ugyanúgy az októberi sápadással. Ember legyen a talpán, aki itt jósolni tudna valamit is a tavaszra, azon túl, hogy az MK-döntőt már valószínűleg nem érjük el.
Szokásos, RW játszik a kezdővel típusú bekezdésem is beszúrom a posztba. A szintén nem sokat változó Hali ellen, megmondom őszintén, maradnék a klasszik 4-3-3-munknál, vagy még inkább a 4-4-2-nknél, utóbbi esetben a megszokott Hol-Prosz-Gyula sort egy Gyula-Eppelre cserélve, Holender meg maradjon picit hátrébb a középpályán, vagy ő kezdjen Eppel helyén és akkor a négyes középső mag a Kamber-Gazdag-Hidi-NagyGeri sor lehet, esetleg Hidi helyén majd Vaszkéval, ha megszorulunk egy Hali-vezetésnél. Hátul, és ez a lényegesebb most, viszont itthon fölösleges az új 3 belső és 2 szélső védő megoldásával próbálkozni Rossinak, legalább itthon legyünk minimálisan támadóbbak, illetve a járt utat (lsd az idényeleji minimenetelés taktikáját) járatlanért (most még) el ne hagyjuk.
Azaz nevesítve egy Kemenes – Botka, Bobál, Ignja, Boti – Hidi, Kamber, Gazdag, NagyGeri – Holender, Gyula kezdővel próbálkoznék Kisszikláék ellen, és a Bohócot, még inkább magunkat ismerve, ebből, mint az egész eljövendő félszezonból, “még akármi is lehet”.
Meglátjuk.
Csak ez az ótvar eső hagyna alább, totál elvész az amúgy sem létező tavaszhangulatom utolsó szikrája is.