Három év. Ez jutott eszembe ma reggel, a fekete Tiszámat kötve be munkába indulás előtt; a cipőt ugyanis azon a tavaszon vettem, amikor Lanza ideigazolt, és akkor hordtam először, mikor Kaposvárra kísértük le a csapatot és a talján ott végre, először betalált (győztes gólt szerezve, ezt még további négy követte azon a tavaszon). Azóta sok idő telt el, a cipőm megkopott, de még tartja magát. Reméljük, Lanza is.
A tegnapi nap klasszikus kispesti szurkolói nap volt, csak a zárása lett atipikus: kivételesen nem a szopórolleren csullankodtunk el a XIX. kerületi alkonyba, lelkünkben az újabb felhergelésből pofáraesésig pörgetett csalódottsággal, hanem örömujjongások szállták meg a Honvéd-érzelmű arcok lakásait a monitorok előtt ülve, vagy lelküket okostelefonokkal a kézben. Az nso már hétfőn megszellőztette a készülő hírbombát, aztán jómagam is toltam egy óvatos optimistáskodást itt a blogon, annyira úgy tűnt minden, hogy mehet az örömködés. Aztán jött a Baris hír, itt már biztos voltam benne, hogy Del Piero után a pohos Fábio barátunk futtatja csak fel kebelbarátját egy jobb olasz szerződés reményében, így a kispesti út csak jól kitalált (sőt abszolvált, hiszen tényleg megjött Bp-re Lanzafém, ahogy anno egy tudósító nevezte) blöff volt. Aztán, mikor az ember már elengedi a dolgot, az egész nap amatőr módon lefagyó klubhonlapon a Papa mégis büszkén közli, hogy ezúttal tényleg ő az amerikai nagybácsi, legyünk boldogok, el- (visza-)hozta a Messiást.
Örülünk?
Hogy a viharba’ ne!
Tagadhatatlan, hogy Lanza külön kategória. Az ő kaliberje a Hemy érában csak Bogdanovics és Zelenka volt, azaz az instant kulcsember kasztja. Akiknek még a agyfaszságait is eléztük. Mert Lanza, ha épp olyanja volt, akkor egymaga szívatta szét az aktuális (akár még erősnek is tetsző) ellenfelet (ha meg olyanja, akkor kiállítatta magát narcisztikusságból, vagy fölévágta az KK-sorsdöntő tizit). Nem bírta tartani senki- ha volt kedve játszani. És most ráadásul nem fél éves kölcsön, meg martinezi fél év + opciókkal bohóckodás, hanem három évre igazoljuk le, vesszük meg, igen, vásároljuk meg, jól halljátok, mi van itt?
DE.
Van tartanivaló is picit. Kispesten? Hogy a viharba’ ne?
- Csak eltelt az a fránya három év, hajszálrepedésekkel teli már az ominózus cipőm, nincs viszont teli gólokkal a jó Davide CV-je a jelzett időszakból, pedig az olasz alsóbb osztály(ok) az kb. a Bohóc erőssége. Ha már ott sem ment, itt fog?
- Az örök kispesti pesszimizmus is óvatosságra int. Csúcsformás nemzetközi arc ide nem jön. Bogda már túl volt a csúcson, Zelenka lassú volt, mint Gellei válogatott védelme, Lanza meg anno… tudjuk. De még régebben is, Emmy hogy keveredett ide? Csődbe ment a dán klubja. Fél évet maradt. Warzycha? A légiósszabály miatt mennie kellett a Premier League-ből, az itthoni első klubja (PMSC) meg pénzügyileg besült. Vagyis vagy óriási szerencse kell egy ilyen kaliber megszerzéséhez, és akkor is max fél/egy évet marad, vagy már kezd lejárni a szavatosság. Ami nekünk még bőven jó, de a várakozásainkat is alább kell pozícionálni…
- Igazoltunk már nagy durranásnak tűnő csatárt azóta is: Perea. Ide is jött. Cordé hozta ugyanúgy. Minden szép volt. Profi mozgás, gól az első meccsen. Más kategória volt. Aztán pár meccs után nem láttuk. Kader Keita dettó más kaszt. Csúcsjátékos. Csak a térde nem működött. Csoda, hogy az ember parás már egy ilyen örömhírnél is, mint a Lanza-comeback?
Hát ez van. Egyfelől baromirra örülök, pont egy olyan poszta jön játékos (ha akarom csatár, ha akarom, elirányítgat a Bohócban, és jelenléte pörgetheti a fiatalokat), ami hiánycikk a keretben, ráadásul nem sztenderd zsákbacsokkó, hanem kipróbált, általunk is ismert és anno kultivált arc. És olyan jól esne most már bajnoki érmet meg MK-győzelmet jósolgatnom a posztokban magunknak, annyira hiányzik ez, de egyelőre azt mondom, várjuk ki a végét.
(Ennek ellenére nem tudok nem örömködni, és a halványodó Honvéd-kedvem persze megint kezd éledezni, hiába, ennyi kell. És hogy végre a klubházból jön reakció a sirámainkra, nyilván közvetve, de akkor is, el sem hiszem.).
Végül, ahogy Peterdi Pál mondaná “Bárkit megfigyelek” “Ez még mind semmi, tessék“! Vérfarkas kollega ugyanis szintén ihletett kapott a hírtől és újabb szarkasztikbombát robbantott faarccal a ‘biztoson. (Vérhódnál besírtam).
Egyétek, vegyétek.
Aztán reméljük, 3 év múlva a tegnapi napra úgy tekintünk vissza legalább, mint anno Bogda leigazolási hírére, vagy RW (az igazi) első meccsére Csepelen.
Mindkettő egy remek időszak startpontja volt.