Mastodon

Délpesti focikalandok 2. – Se nem dél, se nem Pest

dorogcimTúl a hetet elvivő Lanza-hír sokkján és a kötelező örömködő/bizonytalankodó posztokon, a hétvégi fordulómentesség által adott lehetőséggel élve úgy döntöttünk, folytatjuk a dél-pesti fókuszú meccsexpedíciós sorozatunkat, ráadásul olyan mértékben, hogy ezúttal se nem déli, se nem pesti volt a célpont: Dorogra ugrottunk le nyíregyi vendégjátékot nézni. (Tudom, rohadjunk meg, hogy nem a Diósd-Honvéd II-re osonkodtunk ki, de néha nekünk is jár a szabi).

Expedíciós hadtestünk ezúttal a Loctite-Bazsant EB-túrás sofőrkettős tengelyére épült, Viktorral és RW-vel kiegészülve. Jómagam egy családi grillebédről érkeztem, ahol a sütő szerepét is én vállaltam fel (annak, aki ismer: nomen est gólem), így kellemesen füstaromás bukéval pattanhattam be a Határ úton Locti kocsijába. Mikor már a dorogi dombok-hegyek között hasítottunk, egy pillanatra el is ábrándoztam azon, hogy a dorogi szénmedencének mennyire füstaromája van, az egyetemi emlékek, a faszénfüst-illatú őszi-téli itteni túráink képei úsztak elő a memóriám mélyéről, csodálva a csodát, hogy ismét érzem a füstillatot… akkor leesett, hogy ez a pólómból árad. Remek indítás.

Parkoló a stadion fala mentén. A sporttelep időutazásra invitál.
Parkoló a stadion fala mentén. A sporttelep időutazásra invitál.

Ezt követő rövid bebóbiskolásomból Locti decens fékezése ébresztett, a srácok pedig élveteg fejjel közölték „Benzinkút?” kérdésemre, hogy „Ez már a stadion!”.

"Tavaszi estéken különösen szép lehet ez a lerohadt pink árnyalat"- vélekedett Bazsant, majd elment egy újabb Cellar-ért.
“Tavaszi estéken különösen szép lehet ez a lerohadt pink árnyalat”- vélekedett Bazsant, majd elment egy újabb Cellar-ért.

Bazsant kocsmalokalizációs expert vezetésével hamarost a pálya mellett elterülő József Attila ltp.-szerű kockaház-rengetegbe vetettük magunkat, és nem kellett 100 métert sem talpalni a Pagoda nevet büszkén viselő első műintézményért (és a mellette sorjázó 3 másikért).

A legendás Póker Söröző. Ebben nem voltunk.
A legendás Póker Söröző. Ebben nem voltunk.

Az első befutó a Pagoda melletti lila cukrászda (!) lett, ugyanis tanakodásunk meglátva két helyi erő „Inni akartok, gyerekek? Azt benn lehet.”-felütéssel odaterelt minket egy zárt ajtóhoz, amin belépve egy légkondival agyonhűtött és a legnemesebb cseh külvárosi és magyar falusi kocsmahangulattal agyonnyomott helyiségbe jutottunk.

A legendás lila cuki. Ebben persze voltunk.
A legendás lila cuki. Ebben persze voltunk.

A helyről mindent elmond, hogy zászlóshajósöre az üveges Rocky Cellar volt, zászlóshajó fogyasztója pedig egy Popeye-fizimiskájú és kasztrálás utáni Korda György-orgánumú élharcos, aki először csuklott egyet érkezésünkre, majd zavartalanul folytatta addigi, egy artikulálatlan és értelmes szavak nélküli Hemy-beszédre hajazó onemanshowját. A túlhűtés okán mi inkább a kinti részre szavaztunk és a Rockykkal kiálltunk a cuki elé, ahol (a csaposnő benti, „Nyíregyről jöttetek, fiúk?” felkérdezése után) az el-elsétáló helybeliek is elég sanda pillantásokat vetettek felénk, találgattuk is, hány percen belül vernek minket ronggyá ál-tirpákként azonosítva kis csapatunk. Ezt ugyan még megúsztuk, de a harmadik, mellettünk elhaladó dorogi kollegát már nem, ő megállt mellettünk, és rákérdezett: „Nyíregyháziak vagytok?” „Nem pestiek”, válaszoltunk, majd Loctite egy gyors „hárman Kispestiek, egy újpesti” névsorolvasással tisztázta volna a helyzetet, de a dorogi arc nem nyugodott meg teljesen, mondjuk az klubjaink említésére már kissé enyhülést mutatva: „Lila, azokat nem utáljuk annyira, a Fradinál nincs szarabb, a lilák egy fokkal jobb, a Honvéd kettővel is, itt Dorogon”, mondta, majd egy barátságos karlendítésből indítva, azzal a lendülettel majdnem bedőlt a mellettünk lévő mályvabokorba. Ábel kezdődő mosolyára azonban összeszedte magát és egy „mit röhögtök” készült már kibukni belőle, én pedig a beszélgetés fonalát és saját épségünket kezdtem félteni. Szerencsére a felháborodás a beszélgetőpartnerünkben bennragadt, inkább a kocsma előtti padon egykedvűen üldögélő, a Mracskó-Csató-Szenti klán bajuszkölteményeinek reinkarnációját magára felhegesztő Szacsvay László klón felé fordulva szólott: „Béla bátyám, az újpestieket szeretjük itt Dorogon, igaz-e, a kocsma is lila, te kinek szurkolsz, Fradi vagy Újpest?” „MTK” jött az egykedvű válasz, de olyan lakonikus, őszinte arccal, hogy láthatta akárki: az öreg nem trollkodik, tényleg komolyan gondolja. Bemátézott beszélgetőtársunk így visszafordulva felénk úgy döntött rátér magára: „Én becsületes dorogi szurkoló vagyok, most megyek haza, az amurt bebaszom a hűtőbe, asszonynak szólok, hogy csinálja meg” –lóbálta meg szatyrát, miben tényleg egy fej nélküli amur pikkelyes törzse feküdt- „aztán felbaszom a Dorog sálat és megyek a meccsre, mert vörös-fekete az Isten”. Nem tudtunk nem egyet érteni ezzel az utolsó kitétellel. Makonya barátunk így búcsút intett, előbb nekünk „Meccsen találkozunk srácok, mert csak a Dorog”, majd Szacsvaynak is „Béla bátyám, viszlát, csak a Dorog!” „Csak az amur”- jelentette ki Szacsvay Béla bátyánk, akit, azt hiszem, örökre a szívembe zártam.

A sörözdében már meccsplakát is
A sörözdében már meccsplakát is

Bazsant e feledhetetlen intro után újabb sörért kiáltott, amit már a cuki melletti szomszédos sörözdében fogyasztottunk el, Riezenbrau (vagy mi) kiadásban, itt már meccsplakát is föltűnt a csehófalon. De hopp, 10 perc fél 6-ig, ideje indulni. A lakótelepen végigsétálva egy mályvabokor mellett helyi kisleányt fegyelmezne édesanyja: „Klárika, ne baszogasd a virágokat, mert kezedre verek”, Dorog odateszi magát .

Dorogi életkép: Klárika abuzálja a mályvákat
Dorogi életkép: Klárika abuzálja a mályvákat

A pálya tribünje már parkoláskor feltűnt, most mellette kígyózó sorba beállva még inkább szemügyre veszem: az ESMTK facsodáját idézi (a váz itt is fa, csak a tető pala), de amolyan sötétebb tónusú, nem tudom jobban megfogalmazni: bányászvárosi kiadásban. (Imádom a bányászvárosok hangulatát, de erről majd egy külön blogon értekezek egyszer). Az első sokk (azon túl, hogy a kinn lévő készenléti rendőrség semmit sem szól Locti és Bazsant kezében lóbált Riezenbrau üvegekre) 10 perc sorban állás után ér minket: ELFOGYTAK a jegyek, telt ház – legalábbis a nívódíjas fedett lelátón. A szekuk visszaküldenének a másik bejárathoz, amire felháborodott helyi drukker bácsik hörgik, hogy pont onnan küldték őket ide. Patthelyzet.

Micsoda kapu, már ezért megérte lejönni
Micsoda kapu, már ezért megérte lejönni

Mi fancsali fejjel átsétálunk a vendégszektorba, pedig dorogi oldalról akartuk nézni a meccset. Sebaj, itt viszont egy olyan, Ábel szerint szecessziós, szerintem pedig klasszicista-eklektikus főkapun kell bemennünk, hogy elsírom magam. A benti ’50-es évek stílusú alumíniumszobortól még inkább.

Csak nem 1950-ben vagyok?
Csak nem 1950-ben vagyok?

És micsoda biztonsági intézkedések: a rendőrjárőr a kocsijába épített számítógépen kérdezi le a személyeinket, hogy nem vagyunk e visszaeső ultrabűnözők. Nem a válasz, így mehetünk be.

Hangulat: 10/10. Igazi kis katlan a dorogi (szén)medencében.
Hangulat: 10/10. Igazi kis katlan a dorogi (szén)medencében.

A meccs maga hangulatilag az eddigi legjobb alsó osztályú jelenésem volt az Ági ex-kolleginámmal még tavaly letolt ESMTK-Dunaharaszti hrabali hangulattolulása után. Ugyanis tényleg tele volt a fedett lelátó, öblös hangot biztosítva minden dorogi attaknál; a hazai ultrák a szembe oldalon végig daloltak, de az 50-100 fő közti nyíregyi légió is mellettük, ráadásul a szarházi MLSZ kórusnál kooperált is egymással a két zenekar, várjuk a split CD-t.

Benn a vendégtábor közepén. Háttérben a dorogi B-közép sejlik.
Benn ülünk a vendégtábor közepén. Háttérben a dorogi B-közép sejlik.

Mindez, illetve a nyíregyi táborban vándordervisként a szurkolókat körbe-körbe turnézó, klasszikus NYVSC away-mezben feszítő, kéretlenül is mindenkinek 5 perces standupokat lenyomó vén drukkerkópé (a hangját valahonnan Horváth Charlie és Szántó Öcsi bácsi vokáljából mixelte ki) elérte azt, hogy az egyébként vállalhatatlanul szar meccs egy jó emlékként ízesüljön be a túra annaleseinkbe.

Alkalom szüli a sombrerót
Alkalom szüli a sombrerót

Sokáig 0:0 nézett amúgy ki egy becsülettel hajtó, de ESMTK-szinten fantáziátlan Dorog, és egy tétova, tökölésző Nyíregy között, ahol Rudolf és Tisza is sikerrel csalja a futballt (utóbbit már a vén dervis is betalálta „Mutass valamit Tisza Tibi! Hát tele vagyunk Kossuth-díjas focistákkal baszod azt nem csinálnak semmit…!”), eladva magukat 30 percenként 1-1 sprinttel… Szóval erős az iksz-szag a levegőben, mígnem egy visszakanalazott beadást exünk, Szemerédi Norbi a legszebb Kemenes-iskolai példát követve, a gólvonalra ragadva, majd rekordlassúsággal dőlve el, benyal, így 0:1-gyel zárul az NB2-es kisrangadó. Bora Gyuri viszont komolyan vehető, dicséretes belsővédő-játékot hozott le a Dorog (számára már az MFA-s évekből ismerős színű) vörös-fekete dresszében. Veszett fejsze nyele volt már az utolsó 10 percre a volt Fradi- és Siófok-legenda (LOL) Sitku Illés beküldése, szegény arc durvább zombisprinteket nyomott, mint három hete Soroksárott Bajzát Peti. A másik klasszikus játékos-felismerő jelenetet Ábellel hoztuk össze, mikor a 60. minuta táján Mátyus lecserélte a benga csatárát. „Ki ez a nagy melák?” kérdi Ábel. „Valami Pálinkás” válaszoltam, de rájöttünk, a Pálinkás gyerek a szélső, a nagy dromedár nem ő volt. A hangosbemondó adta meg a választ: ez bíz Pölöskey Péter volt. Ejj. (Momentuma nem volt még itt a másodosztályba sem. Kemény.)

Nem, most nem mentünk el a büdösi vár helyi megfelelőjéhez... ez a stadi fala!!
Nem, most nem mentünk el a büdösi vár helyi megfelelőjéhez… ez a stadi fala!!

A hármas sípszó után a dorogi publikum azért megtapsolta övéit, Tisza vezetésével a tírek pedig pacsizásra is kimentek a sajátjaikhoz. Mi hazaindultunk, hiszen „úgyis az egész Nyíregy tábor simán civil ruhás fakabátoknak néz minket 90 perce, nem láttátok ezeket a lapos pillantásokat?”, közölte kifele menet Ábel, elégedett vigyorral az orcáján.

Ha hátul távozik az MLSz ellenőr, akár beugorhat a szomszédos ajtón egy jó kyokushin-karate edzésre! Legjobb!
Ez is a stadi fala még. Ha hátul távozik az MLSz ellenőr, akár beugorhat a szomszédos ajtón egy jó kyokushin-karate edzésre! Legjobb!

Bazsanték a keretes szerkezet kedvéért még ráraboltak a pagoda melletti lila cukrászdában egy-egy Rockyra, hogy aztán hazafele a kötelező Hemy-szinkronok közepette Pilsvörösvár körül még bemutassanak egy benzinkútnál-megállás-és-a-gáztartályok-mögé-stöccölés-dupla-cukaharával kűrt, Viktor kocsihoz visszafutásáról Ábel könnyes szemmel állapítja meg, hogy ilyen mozgáskultúrát gimi óta nem látott a kenyeres bajtársától.

Dicső múlt: kupák, és profán jelen: Viktor söre a dorogi öltözőablakban
Dicső múlt: kupák, és profán jelen: Viktor söre a dorogi öltözőablakban

Amikor Ábel úr az egész délutáni önfeláldozó vezetés után kirakott Wekerle közepén, rég látott érzés, a teljes, jó napot zártam-hangulat szállt meg, és ezért már mindenképpen megérte ez a kis túra. És van egy olyan gyanúm, hogy nem utoljára voltam én meccsen Dorogon –tavasszal egy jó kirándulással-vonatozással megspékelve kéne például ismételni, de akkor már a régi tárnák környékét is meglátogatni. No de addig még sok fölfedeznivaló csapat és stadion vár még ránk – ráadásul ha Lanzafaméval véletlen szárnyra kapnánk, egy ideig ezek a Honvédpótlékok is okafogyottá válhatnak majd.