Jó, hát tartom, ezt nem gondoltam volna. Hat év, ki tudja hány tucat, vagy talán száz mérkőzés, hány leutazott kilométer, hány hektó sör, hány sajtburger, halászlé, satöbbi. Mert ugye
célunk csak egy van!
Iszonyat jó érzés leállni emberekkel dumálni, akik eleinte ismeretlenként, majd ismerősként jönnek oda, hogy olvasták, tetszik, köszönik, fasza az egész, csináljuk tovább, mert ez is kell ahhoz, hogy maradjunk azok, akik vagyunk: kispestiek.
Iszonyat jó érzés látni a cikkeinket más oldalakon, hogy hiteles és autentikus forrásnak fogadnak el minket a Honvéddal kapcsolatban.
Iszonyat jó érzés tapasztalni, hogy bár lehet, csak a véletlenek fura összjátéka, csak belemagyarázás, de azért a klub is mozdul, hogy kialakult valamiféle status quo, hogy meg-megjelennek olyan pillanatok, amitől egy kicsit még jobban érezzük magunkat, és amiket természetesnek kéne felfognunk, az elmúlt években mégsem voltak azok.
Iszonyat jó érzés, ha van egy kis szabadidőnk, akkor van egy felület, ami elé leülhetünk, és bármit, de tényleg bármit leírhatunk, legyen az Kispest, legyen az szurkolói létforma, vagy egyszerűen a hétköznapok. Tényleg fasza csinálni, kár, hogy vannak néha húzósabb időszakok, amikor a tartalom kevesebb, de aztán úgyis mindig visszaáll, legfeljebb megbeszélitek egymás között kommentben, mert vagyunk már annyian, hogy ne vesszen el semmi, ami csak kicsit is kapcsolatos a klubbal.
Elrepült ez a hat év, pláne az utóbbi egy.
Folytatjuk.
Ja, és kurvára köszi!
