Pár éve, talán emlékeztek, már volt 1-2 olyan posztunk, amiben eljátszottunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha mi dönthetnénk blogilag a mezeinkről. Először a magyar válogatottról írt, vagy ide, vagy a biztosra Hanta, KryzWarzycha blogdesignerünk Tisza-márkába öntött ötletét vázolva az olvasóknak, majd egy pár hónappal később én magam ugyanennek a Honvédmezben való kiadásáról ide (képek itt). Ám grafikusunk nem állt meg ennyinél, a napokban új gondolatkísérletét mutatta meg nekem, én meg nem bírván magammal, úgy döntöttem, egy posztot megér a dolog, a szokásos meddő vitáink lefolytatását indukálandó, aminek úgyis az 1991-2003 közti címerpajzs visszasírása lesz a végeredménye, mint mindig, de legalább a cikk olvasása közben szép képeken idvezülünk!
KryzWarzycha, mióta ismerem, általában koncepciókban gondolkozik. Sosem az a helyzet, hogy leül, és a semmiből felskiccel valami ideát, aztán halad is tovább valami új kihívás felé: nem, általában pár hetes (hónapos) gondolkodás, körbejárás, ötletgyűjtés és szortírozás történik nála, amiről más mit se tud, aztán egyszerre előáll az eredménnyel, amin én meg csak pislogok.
Sőt, nemhogy csak pislogok, elsőre sokszor nem is tetszik a dolog, kell hozzá egy-két átgondolt szemrevételezés, mire átjön a lényeg. Nos, a Tisza-mezeknél ez máshogy volt, azok egyből ütöttek, és egyből ütött ez a mostani Kispest-logoterv is, pedig nagyon nem a megszokott paneleinket hasznosítja újra, azaz…azaz pont hogy igen, de teljesen friss stílusban.
Elsőre az ugrott be, mikor mutatta nekem: “Te, ez baromi jó, de a szurkerek utálni fogják, mert amerikai ízű. Amit ugyan én sem komálok (ezek az NBA/NFL/NHL állatos US logók sose voltak a favoritjaim), de ez mégis kegyetlenül bejön…”
Hát igen. KW ezúttal valóban elrugaszkodott az archaikus címeroroszlánjainktól, és csak a robosztus, sörényes koponyát hagyta meg a címerben. Külön tetszik maga a sörény megoldása, mely egyrészt a korábbi címerállatok sörénytincseiből lényegül át (lásd a genezis-ábrát), másrészt engem a régi, Purczeld-időkbeli bőrlabdák mintázatára is asszociáltat.
Fölösleges felirat nincs a logón, inkább napjaink letisztultabb, minimalistább irányát veszi főcsapásként; de nem igénytelenül, vagy túlságosan szimplifikálva a lényeget. A színek, a forma, a tartalom mind-mind a kispesti múltra utalnak vissza, és korántsem elrugaszkodott módon. Az egy darab évszám, amit megjelöl, az echte alapítási dátum – tényleg, többre mi szükség is lenne?
A címer alakja régi sirám nálunk. Hanta legalább annyiszor siránkozik azon, hogy “ez nem egy hivatalos címeralak, heraldikailag sehol sincs“, bármelyik címerünkre nézve, mint ahányszor elhangzik tőle meccseken (nem pedig a weboldalunk kapcsán) az “ez nem volt taccs” örökbecsű, lévén a blogfőszerk a bedobások szabályosságának voluntarista őre, aki vércseként köröz a rosszul partdobó bohócligerek fölött, azonnal lecsapva, ha valaki épp nem a megfelelő ívben/lábtartással végzi el az ominózus bedobást (OFF: néha konkrétan sírok azon, hogy épp 3:0-ra égünk valahol, Fanta legnagyobb baja pedig az, hogy Vaszócsik Kevin, a mezőkövesdi jobbhátvéd szabálytalanul taccsol a 88. percben…). Szóval a címeralak, mintha összesítené egyfajta eredőként az eddigi dolgainkat, leszámítva a futó honvédet; osztott vörös-feketesége pedig talán az a finom momentum lehet, ami a hagyományőrzőket is arra készteti, hogy legalább ne egyből gyújtsák fel a kísérletet – hiszen mi ez, ha nem egy csodás KAC-címer-utánérzés?
Persze meztervezési rajongásától sem tud szabadulni KW: főmezként az általa évek óta ideáhított nizzai hazai dzsörzét műtötte át, hisz az is Macron, csak most nem Balotellin feszül, hanem inkább rajta feszül az új klublogo. Az idegenbeli dressz viszont szemléltetőábrán is maradt a mostani; igaz, Lovi nívódíjas fotóján, ahol A LEGENDA és a legenda figyelnek egymás mellett, kedvenc olaszunkon már az új címerkísérlet pillant ránk vissza. Nem fest rosszul, na!
És mivel nincs kispályázás, KW egész arculatot is álmodott a címer mögé a klubnak, betűtípussal, fejléces levélpapírokkal, névjegyekkel, miegymás. A betűtípus kiválasztása sem a véletlen műve ám: a fontot 1909-ben tervezték! A részletekért érdemes átkattintani a művészúr oldalára, ott lehet tovább csemegézni.
Hogy egy ilyen posztnak mi értelme van akkor, amikor Hemy úr már többször elmondta, hogy ő nem változtat címert, és gondoljunk bele, egy szurkolói blogról kiinduló ötletet mikor is fogadna el az Öreg? Ez még viccnek is rossz, hihi… Szóval akkor mi az értelme? Hát a gondolatkísérlet! A Tisza mezeknél is anno mindenki tolta a kommenteket, kinek tetszik, kinek nem, kinek milyen tetszene egyáltalán, milyen irányba mozduljon a klub? A végén már egész régi mezekről folyt a vita, én meg -önző disznó vagyok, de- annyira élvezem az ilyet, hogy hihetetlen. Hisz szeretünk játszani, erről szóltak gyerekkorunkban a gombfoci bajnokságok, ahol nálunk pl. saját újság és átigazolási szezon és szurkolói drapik is dukáltak, és persze megrajzolt mezek, címerek, azaz nem is a meccsek voltak a lényeg, hanem a körítés – és ezért playstationozik ma mindenki meg nyűvik a futballmanagert, mert szeretünk képzeletbeli klubpotentátokként, döntéshozókként tetszelegni magunk előtt. Erről (is) szól a szurkeri lét…
Én sem vagyok kivétel – és ha Hemy úr helyett Roby úr becenév alatt R. F. Warycha művésznéven én vezetném a klubot, hát meg is tolnám ezt a projektet. Végül is tesz egy kísérletet annak a megoldására, ami már régóta a bajunk: egyesíti a szurkolói szempontból két kultcímer [KAC (színek, alak, évszám), a KHFC (színek, oroszlán)] előnyeit, kellemesen újszerű, de nem feltétlen csőmodern (WC-ülőkét vagy szóló K / H betűt nyomokban sem tartalmaz), könnyen megjegyezhető, iskolai füzetebe és a padokra gyorsan felkarcolható, szóval ügyes próbálkozás.
Néha mondogatjátok, hogy miért nem mi vagyunk a klubkommunikációs arcok, innen a blogról. Hát én meg azt mondom, kár, hogy nem KW a külcsínfelelős minden téren Kispesten. Akkor kinézetre is a legfaszább klub lennénk az országban – nem csak amúgy is, a szívünkben.