Néhány éve, elcsukló hangon így vallottam róla:
Mindenképp szeretném elmondani, hogy Bozsik, bár sosem találkozhattunk, nekem minden, amit a Honvéd jelent számomra. Az origópont.
Kispesti srácként kezdte, haverokkal, ha hívták, nem ment külföldre, pedig minden pénzt megadtak volna érte. Később Honvéd lettünk, maradt, és a világ egyik legjobb futballját csinálta velünk. A Honvéd és a korszak magyar válogatottja megújította azt, amit addig labdarúgásnak hívtak, és elindította azt a folyamatot, amit ma annak hívunk. Bozsik pont ezekben az években volt a csapat motorja.
És kicsit a nagyfaterra is hasonlított. Ugyanúgy kopaszodtak, ugyanaz a csendes orgánum, ugyanaz a feltétlen szeretet a klub iránt. És ugyanúgy kispesti (lőrinci) srácok voltak. A Lipták-grundtól nem messze van a Benedek Elek utca, ahol nagyi felnőtt. Ismerték egymást, hasonló korosztály. Később én az ő történeteiből tudtam meg, mekkora emberről is beszélünk.
Nekem továbbra is Bozsik marad a legnagyobb.
Az akkor leírtakat egy apró pontosítással most kiegészíteném. Nagyi a Deák Ferenc gimnázium csapata mellett/után a KAC amatőrben is játszott, talán felnőttmeccse is van a harmincas évek végéről, vagyis nyilván ő számomra a legfontosabb kispesti labdarúgó. Bozsiknak legalább annyit köszönhet a klub és az egész kispestiség, mint én nagyinak.
Az pedig, hogy Bozsik a létezésén túl, számokban mit jelentett a klubnak külön oldalt érdemel.
Kösz mindent, Cucu!
címlapkép: Magyarország – Olaszország (2:0) Európa-kupa mérkőzés 1955. november 27-én. A magyar csapat tagjai: Czibor, Bozsik (a labdával), Kotász, Faragó. | fotó: Fortepan
A Bozsik Akadèmia jò nèv a dpunc (halàl!)helyett.Amennyiben van ezzel a nèvvel bàrmi,kit èrdekel?Minden faluban van Kossuth utca ,aztàn senkit sem zavar.