Számszakilag nincs semmi gond, meg kell b*szni ma a Kövesdet, és bizonyítani, hogy
- legalább arra alkalmas a keret, hogy a pályán bennmaradjon.
- hogy a bajnokságok nem a pártszékházban és az oligarchatalálkozókon dőlnek el,
- hogy bár a liga harmada egy kézben van, egy Kispestnek mégsincs semmi keresnivalója az alsóházi 2Rule-házibajnokságban, ahol esetleg olyasmiről is döntés születhet, hogy a három saját kiesőjelöltből melyik legyen a leggyengébb láncszem, akit hajlandóak elengedni.
- hogy bár a sportszerűség és lovagiasság nem a rendszert leíró fogalmak egyike, többek között nem az érthetetlen okokból lejátszatott Felcsút-Honvédon múlik a sorsunk. (A novemberi Felcsút-Honvéd egy kiragadott példa, és minden tisztességes konteótulajdonos fel tudna sorolni pár további sérelmet, ami nyilvánvalóan ellenünk irányult.)
Harminc fordulót követően egy csapat sem áll véletlenül ott ahol. Persze, lehet kicsit lapos a föld, lehet mögötte némi összeesküvés, összejátszás (rendszerlogika, mindegy), azonban a 30 forduló alatt megszerzett 33 pontra ebből az eresztésből sehogy sem találhatunk elfogadható magyarázatot. Nem hiszem, hogy le kellett feküdnünk a Nagy Szovjetuniónak, ahogy az sem hiszem, hogy a pártközpontból küldenének végrehajtókat bírónak öltöztetve a meccseinkre.
A rendszer logikája egyébként is azt diktálná, hogy a Kispestnek jónak kell lennie, hiszen a Kispest Puskás csapata, vagyis lehet a fényében sütkérezni. A rendszer logikája egy jó Fradit, Újpestet, Honvédot akarna Budapestről, és egy jó Diósgyőrt, Debrecent és Videotont vidékről. Ezek a csapatok aztán játszhatnának egymás ellen, nőne a bajnokság színvonala, ezzel párhuzamosan javulnának a csapatok nemzetközi esélyei, és így tovább. Hat klub bőven elég, a lényeg, hogy legyen szurkolója (társadalmi támogatottsága), és legyen valami narratívája (múltja, saját nagyságba vetett valamilyen hite, szeresse a főnök). A pénz nem számít, csak legyen foci.
A Honvéd is megkapott mindent. Mármint jókáder tulajdonost, talán pénzt is, mégis ott tartunk, hogy
- két év alatt totálisan sikerült szétverni a klubot, de annyira, hogy
- egy licenckérelem is megugorhatatlan feladat, valamint
- a játékosok is kiszagolták a fejnélküliséget, majd
- rátelepedtek, és maguk kezdtek diktálni:
- több fizetés, kevesebb edző, a lényeg a kényelem és a lébecolás. (Nyilván tisztelet a kivételnek.)
A spirál megindult, rángat minket lefelé. Ha egyszer rákerültél, szinte lehetetlen kiszállni.
Csak magunknak köszönhetjük, hogy idáig süllyedtünk.
Körülmények mindig lesznek, sőt, nem baráti, vagy akár egyenesen ellenséges körülmények is előfordulhatnak, azonban egy sportember ott kezdődik, hogy a nehézségek még komolyabb teljesítményre ösztönzik.
Még ebben a kifejlett orbánizmusban sem lehetetlen nyerni, hiszen pont mi bizonyítottuk 2016-17-ben, vagy bizonyította az Újpest a kupagyőzelmével, kupadöntőivel, bajnoki bronzával.
33 pontot szerezni 30 meccs alatt viszont nem fogható kizárólag a külső körülményekre, nem a Karmelitában szerkesztik az NB I. tabelláját, nem a Pasa parkból küldik az ideológiai képzésen átesett bírókat, és nem a Gizella utcában rakják össze vázlatosan a meccsek forgatókönyveit, hogy a kilencvenedik percek után sorozatban kikapó, pontot veszítő sztorik csattanóját az újjávarázsolt SZFE dramaturgia szakos hallgatói tisztázzák le központi utasításra, és tegyék fogyasztható termékké. Plusz ugye a korona. Nyilván.
Lehet kergetni egy kitalált laposföldet, azonban tökre felesleges.
33 pont 30 meccsen.
Az 1939-40-es bajnokságot az MTK érdekes bíráskodás mellett veszítette el (pontegyenlőséggel lett második a Fradi mögött), majd a következő idényben, jórészt a második zsidótörvények miatt már el sem indult. A második helyről.
Az 1944 őszi hadibajnokságot Magyarország német megszállása, valamint Szálasiék hatalomátvétele idején rendezték. Az egyfordulós bajnokságban a Vasas szerezte meg az ötödik helyet a tizenkét csapatból. Az a Vasas, amelynek a kötődése már akkoriban is ismert volt, és amelyik csapat Újvidék elleni márciusi meccse (egyes narratívák szerint) gyakorlatilag az egyetlen tömeges kiállás volt az ország megszállása ellen.
1950-1955 között tombol Magyarországon a rákosizmus, a sztálini kommunizmus. Az utólagos legendák szerint a rendszer a Fradit még annál is jobban szét akarta verni, mint amennyire végül szétverte. A bajnokságban minden körülmény ellenére 6., 9., 5., 3. és 3. a csapat.
Ehhez képest 2020-21-ben a nagy nevekből álló Bp. Honvéd 33 pontot szerzett 30 meccsen és tizedik a bajnokságban.
És nem egy új jelenségről beszélünk, hiszen az elmúlt két idény alapján is a második legkevesebbet:
- 145 FTC (63 meccsen)
- 113 Videoton (63)
- 109 Felcsút (64)
- 88 Mezőkövesd (63)
- 85 Paks (63)
- 84 Kisvárda (64)
- 81 Újpest (64)
- 79 ZTE (64)
- 77 Honvéd (63)
- 73 Diósgyőr (64)
Sok felelőse kell legyen ennek a szereplésnek a klubházban, a szakvezetésben, az öltözőben, a pályán, a játékosok között, hiszen ha van pénz, ha van keret, ha van edződ, ha megfelelőek a körülmények, akkor a hiba az összehangolásban lesz. Hiába sorakoznak a konyhámban a legminőségibb összetevők, ha egy tojásrántotta is meghaladja a képességeimet.
És akkor ott van még a legkeményebb aljasság, a helyzettel visszaélés. Az, hogy idáig süllyedtünk tényleg csak magunknak köszönhető. Olyan a klubház, amilyen. Hozzá nem értők, sebaj; szarunk bele mentalitás, sebaj; előbb a bratyizás, utána a követelés (vagy az sem baj, ha nincs követelés), szintén sebaj, nagyon kényelmes helyzet. Balekok mind. Két év alatt egy sem jött oda hozzánk, hogy srácok, ez így lófasz (igen, ezzel a szóval, mert a magyarban a lófasz jelenti azt, amit produkálunk), egy nagy lófasz (minősített eset), mégis mit műveltek? Nem. Helyette egy újabb mosoly, még egy kis bratyizás, felelős meg sehol.
Komolyan, egyetlen játékos is elhiszi, hogy valaha a büdös életben még egyszer hasonló helyzetbe kerülhet? Hogy most már ilyen világ jön? Hogy tisztességes fizetés, nulla követelménnyel? Majd más focizik, a hülyéje.
Igen, ezt csúnyán elbaszta a vezetőség, a klubház, és csúnyán visszaélt a helyzetével a csapat. A kettő nem működhet egymástól függetlenül, mindkét félre szükség volt.
Sikerült annyira igénytelenné válni önmagunkkal szemben, hogy ha nincs néző, akkor nem lesz teljesítmény sem. Minek erőltetni magunkat? Legalább egy szerződés még bennünk van, majd egy másik csapatnál összekapjuk magunkat, ha nagyon kell.
Ennél még az is őszintébb volt, amikor a csapat eladta a meccseit, mert ott legalább érdekelt volt a végeredményben.
Maradt három meccs.
Három meccs bizonyítani, hogy többek vagyunk egy halom szar alaknál, akit semmi más nem érdekelt az elmúlt két évben, mint a saját kényelme és bankszámlája.
Minek szépíteni, a szurkolóban úgyis ennyi fog megmaradni. Kit érdekel csaknem húsz évvel később, hogy az egyik meccsen Zombori Zalánnak volt egy nagy helyzete az utolsó percekben, és ha az megvan, akkor talán. Senkit. Zombori Zalán 2003 tavaszán érkezett Kispestre, és kiesett a többi trógerral együtt.
Ha másért nem legalább magunkét.
A csapat sodorta magát ebbe a helyzetbe, és a csapatnak kell most megoldania.
A körülményekkel majd azt követően foglalkozunk, ha eldőlt a bennmaradás kérdése.
- fontos // amennyiben a rendszert megkerülve, más poszt alatt fejtenéd ki a véleményed ezzel a poszttal kapcsolatban, úgy azzal a többiekkel cseszel ki, mert nem fogunk törölgetni, nem fogunk moderálni, időt elbaszni rá, hanem egyszerűen bekapcsoljuk ott is az előmoderációt, aztán lehet megköszönni egymásnak.
- figyelmeztetés // a fenti bejegyzés nem esett át semmiféle előzetes ellenőrzésen, így alkalmas lehet egyes Kispest-szurkolók félrevezetésére.
- hozzászólás // a poszthoz kizárólag előmoderációt követően lehetséges hozzászólni. Az előmoderáció működéséről itt olvashatsz bővebben.
- amennyiben // semmiképp sem bírod ki azonnali közlés nélkül, ajánljuk figyelmedbe a Kisközt, mint lehetőséget.
