Mastodon

Szánalom három tételben

Pécs – Honvéd 0-0

Szánalom, első fejezet – Az elzárkózás

20 óra 41 perc, M6 Fácánkerti pihenőhely, MOL kút. Megálltunk feltölteni a készleteket, pisikélni, dohányozni, kinek mi volt épp a szükséglete.

20 óra 45 perc (körül) begördült egy másik busz is a kútra. Lassan araszolt, a hátsó úton közelített, majd mintha meglátta volna, hogy tele van szurkolókkal a környék, nyomott egy kövér gázt, és továbbhajtott. Igen, a csapatbuszról beszélünk.

Pár perccel később a következő kúton láttuk ácsorogni, azonban akkor már minket nem érdekeltek. (Jó, ez nem igaz, mert bőven akadt közöttünk olyan, akibe így beleszorult pár kitörni vágyó keresetlen szó.)

Szánalom, első fejezet, véletlen apróság – A kontrollált környezet hiánya

Pont a poszt írása közben jött szembe a Facebookon a Honvéd egy bejegyzése: Találkozz játékosainkkal!

Esküszöm, próbáltuk, de elhajtottak.

“Szánalom három tételben” bővebben

Úgy áll a helyzet, hogy kaptunk egy utolsó utáni lehetőséget, azonban ez már tényleg az utolsó

Számszakilag nincs semmi gond, meg kell b*szni ma a Kövesdet, és bizonyítani, hogy

  • legalább arra alkalmas a keret, hogy a pályán bennmaradjon.
  • hogy a bajnokságok nem a pártszékházban és az oligarchatalálkozókon dőlnek el,
  • hogy bár a liga harmada egy kézben van, egy Kispestnek mégsincs semmi keresnivalója az alsóházi 2Rule-házibajnokságban, ahol esetleg olyasmiről is döntés születhet, hogy a három saját kiesőjelöltből melyik legyen a leggyengébb láncszem, akit hajlandóak elengedni.
  • hogy bár a sportszerűség és lovagiasság nem a rendszert leíró fogalmak egyike, többek között nem az érthetetlen okokból lejátszatott Felcsút-Honvédon múlik a sorsunk. (A novemberi Felcsút-Honvéd egy kiragadott példa, és minden tisztességes konteótulajdonos fel tudna sorolni pár további sérelmet, ami nyilvánvalóan ellenünk irányult.)

Harminc fordulót követően egy csapat sem áll véletlenül ott ahol. Persze, lehet kicsit lapos a föld, lehet mögötte némi összeesküvés, összejátszás (rendszerlogika, mindegy), azonban a 30 forduló alatt megszerzett 33 pontra ebből az eresztésből sehogy sem találhatunk elfogadható magyarázatot. Nem hiszem, hogy le kellett feküdnünk a Nagy Szovjetuniónak, ahogy az sem hiszem, hogy a pártközpontból küldenének végrehajtókat bírónak öltöztetve a meccseinkre.

“Úgy áll a helyzet, hogy kaptunk egy utolsó utáni lehetőséget, azonban ez már tényleg az utolsó” bővebben