1915-ben, a már akkor is félidióta MLSZ, miután megnyertük a harmadosztályt, átsorolt minket egy Pestkörnyéki serleg néven futó bajnokságba, majd a következő évben, 1916-ban az első osztályba. Azóta mindössze egyetlen idényt, a 2003/04-est töltöttük lejjebb, vagyis mondhatni, hogy állandó résztvevőnek számítunk az NB I-ben.
Nem azért, mert valamiféle ősi jogra hivatkoznánk, miszerint nekünk jár, hanem mert meg tudtuk tartani a tagságunkat a folyamatosan változó, és sokszor nem nekünk kedvező körülmények ellenére is. A Kispestet, amikor igazán szükség volt rá, akkor szívvel csinálták, mert felelősséggel tartoztak egyrészt a klubnak, másrészt a közösségnek, a városnak, a környéknek.
Kispest (és ebben a szövegben, ha nem a klubról beszélünk, akkor értsük alatta Lőrincet is!) egy viszonylag új település az ország térképén, idén júniusban lesz mindössze 150 éves. Viszont ebben a 150 évben annyi minden történt, annyi minden változott, hogy az egyetlen állandóságnak talán a 112 éves klub tekinthető.
A város, a hagyományos Kispest egy jelentős részét lerombolták, és a helyére lakótelepet építettek. Az egykori kispestiek nagy része Kőbányán, és a környező kerületekben kapott lakást. Lőrincen az Állami telep helyére épült a Havanna, és ezzel eltűnt egy másik hagyományos helyi közösség. Kispest és Lőrinc egy önálló világ volt Dél-Pesten, és ezt a városiasságát egészen a hetvenes évek végéig meg tudta őrizni.
Emlékszem (mesélj, Papa!), mi a Fórum mozi mögött, a Marxról nyíló Benedek Elek utcában laktunk, és a környéken a nyolcvanas években még teljesen normális volt, hogy egy ló húzta szekér hozta ki a szódát. Az utcában sokáig csak hozzánk volt bekötve a telefon (máig tudom a számát: 285-316), mert volt valami ismerősünk a Postánál, és így el lehetett intézni, hogy egy ikervonalat behúzzanak az utca közepéig.
Telefon volt, csatorna azonban sokáig nem. A derítős kocsit, bár büdi volt, valamiért nagyon szerettem kiskoromban. Ahogy a furán jókedélyű figurák összerakták a csöveket, az végigtekergett az udvaron, és miközben szívta, úgy rángatózott, mint egy kígyó. A kis Pista mindezt a diófa egyik ágáról nézte nagy boldogan.
Az OTP-ház előtt volt egy közért (pont nem látszik ezen a képen), ott lehetett kapni az óriási sóskiflit. Marika néninek volt egy fagyizója a Marxon, termoszban hordtuk haza a gombócokat dédinek (dédimamának). A Traktor-pályára lógtunk be focizni, ha voltunk hozzá elegen. Néha a Kistextre.
Minden második hétvége viszont ünnepnek számított. Az utca felkerekedett, és elindult a stadionba, mert játszott a Honvéd. Ott volt mindenki.
A klub közben iszonyatosan nagyra nőt. A Honvéd kiemelte a helyi közösségből, és országos jelentőséget adott neki. Az ország egyik legnagyobb és legeredményesebb sportegyesületének szakosztálya lett. Az általános Honvéd névnek és a jó eredményeknek köszönhetően pedig új tömegek álltak a klub mögé, és maradtak mellette.
Nekünk azonban, a környékről elszármazottaknak, az ott élők egy részének a Honvéd valahogy mégis megőrzött valamit a Kispestből, a helyi közösség klubjából. El sem tudjátok képzelni, hány embernek van legalább egy ismerőse, rokona, valaki, akivel egy utcában nőtt fel, egy iskolába járt, valamelyik lánytestvérének udvarolt, satöbbi történet, azonban a lényeg, hogy az ismerős aztán helyi legényként a Kispestben (Honvédban) játszott.
Milliónyi kapcsolódási pont a klubbal, ami miatt a magunkénak érezhettük. Puskás és Bozsik konkrétan a mai sporttelep területén nőtt fel, ennél közelebb nehéz lenne. Eközben Détári (szülinapot, Döme! – hétvégén volt) a szomszédos Állami telepen, Botka Lőrincen (talán a Sallain), Torghelle a Havannán, Bányai Nándi egész Kispesten, és sorolhatnánk. Valahogy mindig voltak igazi helyi gyerekek a csapatban, és mindig voltak ismerőseik, barátaik.
És ez a klub 1916 óta, 105 év alatt mindössze egyszer esett ki az első osztályból. Mindegy hány csapat alkotta a mezőnyt, mindegy milyen feltételek és körülmények voltak, a Fradi, MTK és Újpest mellett a Kispest volt az a klub, amelyik stabilan ott tudott maradni. A világ változott, rendszerek jöttek-mentek, szövetségek jöttek-mentek, hol 10, hol 12, 14, 16 vagy 18, esetleg több csapat alkotta a bajnokságot, azonban a Kispest egy kivétellel mindig ott volt a következő kiírásban. Amikor profivá kellett alakulni (hivatalosan!), akkor profik lettünk, és – maradtunk bent, pedig csökkent a létszám, a legjobb játékosok kevesebb klubban oszlottak el.
Száznál is több idényt véletlenül nem tölt egyetlen klub sem NB I-ben, amögött lennie kell valaminek, ami kényszeríti rá. Valami erőhatás, valami, amitől félnek, amitől megrettenek a mindenki mások, valami, amiben hihetünk, amiben bízhatunk, ha nehezebbek a napok.
Kell legyen valamiféle kispestiség.
Kell legyen valami, amit egykor a klub, és a klub közege hordozott, majd a hagyományos közeg, az új belépők és az új anyaegyesület együtt formált, hogy az utóbbi évekre teljesen eltűnjön mindenféle narratívaalkotási szándék a klub oldaláról, és az emberek, a szurkolók örökítsenek tovább, éljenek meg egy álmot, amit Kispestnek, Honvédnak képzelnek. A Modern Honvéd egyelőre nem tűnik többnek egy kattintásorientált, szociálismédia-érzékeny és -preferált valaminél, ami ennyi erővel lehetne egy új kamillás szappan, vagy mogyorós csokoládé is.
A Kispestet (Honvédot) talán soha nem fogalmazták meg, mégis mindig illett érezni. Talán épp ez a lebegés adja a valódi szépségét, hiszen mindenkinek más. A kívülálló; a kicsi, akinek tényleg sikerült; a hatalmas és mindig eredményes; a közösségi; a helyi – és sorolhatnánk.
A Kispest szimplán csak Kispest – nem lehet, és valószínűleg nem érdemes ennél bővebben megfogalmazni.
Vannak nyelvek, ahol külön szó van olyan fogalmakra, amit a magyarban csak bonyolultan tudunk körülírni. Például ott van az egyik afrikai nyelvből hozott ubuntu, ami magyarul valami ilyesmit jelent: emberiesség másokkal szemben.
A Kispestet is így képzelem: egy fogalom, viszont megfogalmazni már nem tudom a jelentését, mert azt érezni kell. Az mindegy, hogy te, te, vagy te minek érzed, a lényeg az érzés.
Fontos, hogy miközben a Kispest pozitív megfogalmazása egyelőre nem létezik, a jelentése több negatív irányból is közelíthető. Úgyismint a Kispest (Honvéd) nem értelmezhető a másodosztályban.
Egy 112 éves klub, amely a történetéből 104 évet tölt a legfelsőbb osztályban, tényleg értelmezhetetlen bárhol máshol. Nincs olyan, hogy egy évre, két évre, megtisztulni, újraépíteni magunkat. Nincs.
Eddig – egy kivétellel – minden felmerülő problémát sikerült megoldani úgy, hogy a következő idényben is az NB I-ben indultunk. Mitől lenne most más a minimum elvárás?
Ha egy vezető, edző, játékos, vagy akármilyen alkalmazott képtelen megfelelni az itt elvártaknak, ha alkalmatlannak, kevésnek érzi magát, ha azt gondolja, hogy egy-két év jól jöhet, senkitől sem zavartatva, akkor nincs helye Kispesten!
A Kispest (Honvéd) mindig ott volt, ahol a legkomolyabb versenyt vívták – és nem szokása elbukni.
Kispesten a másodosztály történelmi bűn. Eleve a másodosztály elfogadása, megértése, elnézése akár a minimális, egy éves időre.
Nem szabad megengedni, hiszen ha egyszer meg lehet tenni, akkor meg lehet másodszor, harmadszor, sokadszor. Mi marad utána belőlünk? Egy klub, ahol mindegy, hogy melyik osztályban játszik, ahol nincsenek valódi célok, ahol minden mindegy, és a létezésének egyetlen értelme pusztán a létezése marad?
Hogy közérthető legyek:
a Kispest mindaddig értelmezhető, amíg olyan fogalmi keretek között értelmezzük, amelyeket nem tudunk megfogalmazni.
Ha az ingázás belefér, ha a másodosztály belefér, akkor az egy definiált fogalmi keret, vagyis Nemkispest.
Összefoglalva a mérhetetlenül kurvaegyszerű helyzetet: a másodosztály soha nem lehet opció, és a másodosztály nem Kispest.
Márpedig erről nem vagyok hajlandó vitát nyitni, és mélyen megvetem azokat, akik már most hajlandóak elfogadni előre, mint lehetőséget.
- figyelmeztetés // a fenti bejegyzés nem esett át semmiféle előzetes ellenőrzésen, így alkalmas lehet egyes Kispest-szurkolók félrevezetésére.
- hozzászólás // a poszthoz kizárólag előmoderációt követően lehetséges hozzászólni. Az előmoderáció működéséről itt olvashatsz bővebben.
- amennyiben // semmiképp sem bírod ki azonnali közlés nélkül, ajánljuk figyelmedbe a Kisközt, mint lehetőséget.
nem tudom Hanta, én már a stadionépítás beéengetésénél is féltettem a kispstiséget, hogy más irányba tolódik, a stadion felhúzása körüli tuljdonosváltás, ai a véleményem szerint előfeltétele volt annak, hogy aberuházás elinduljon csak ráerősített erre, az elmúlt két év sem cáfolt rá.
az 50-es évektól a rendszerváltásig tartó időszakot nem tudom megítélni, hogy a háború előtti kispestiséget mennyiben változatta meg, de mint minden hosszan tartó modell kitörölhetelen nyomokat hagyott a Kispest életében, persze volt Magic Honvéd, 70-es évek, Détári, meg besorozott embereke és elbundázott bajnokságok.
Én már a 90-es évekbe születtem bele, ami az átmeneti 20 éven át tartó sodródás után a Hemigway érában csúcsosodott ki, ahol igazából újra megtaláltam a kispestiséget, vagy inkább kicsúcsosodott az első megynert kupával a debrecen ellen és persze beigazolódott a videoton ellen amikor King élete egyetlen pontos beadását a szebb jelenkori megítélést érdemlő Eppel bebaszta.
Mots belekerültünk a NER-be, ez nem könnyű váltás, egy Videoton egy Ferencváros is rengeteg elköltött pénz és igazolás után jutott el, vagy süllyedt le oda ahová. Szerintem az ő vidizmusok vagy fradizmusuk (istenem de utálom ezt a kifejezést) is változott.
Most változik az enyém is, de attól még kispestiség lesz, és igen megvan rá a sansz, hogy egy idő után behányok az egésztől és elfordulok, mert nem sok köze van a korábbi kispestiséghez.
DE számomra teljesen irreleváns, hogy a csapat hanyadi osztályban nyomja, ha ez az ára, hogy a kispestiségem megmaradjon ám legyen.
A szomorú az egészben, hogy valószínüleg a kettőnek semmi de semmi köze nincs egymáshoz, mert mindegy hanyadik osztályban játszunk a közeg, a ránk kényszerített klubmodell már más mint amit én megszoktam.
De az idő majd erre is választ ad, meg a Diósgyőr :-)
nem így értettem, hanem a legendás Szent István Park melletti kávézóról, ahol a fővárosi csapatok ászai a hét közben megbeszélték, hogy kinek milyen eredmény a jó, nem a honvédra levetítve gondoltam, igaz onan is volt ember aki beült oda beszélgetni – ezt kár lenne tagadni.
de a kiesések, meg hogy kinek mikor kívánatos bajnokságot nyeri az bizony nem a pályán dölt el tetszik e vagy sem,de így van.
a 70-es évek Dózsájából egy disszidált labdarugóval összehozott az élet svájcban egy baratságos focimeccsen, az ankéton sztorizgatott, szegény fater melettem ült és utána mondta, hogy a mérkőzések amikről beszélt, azok a nagybetűs mérkőzések, és tövig lerágták a körmüket a nézőtéren és az elmondottak alapjánigeny gakran előre le volt dumálva elég sok minden.
Szurkolóként persze, hogy nem lehet elfogadni és értelmezni. De ez szerintem nem az első, vagy másodosztály kérdése. Én már ezt az idei évet sem tudom elfogadni (függetlenül a végeredménytől) és ezt a vezetőséget sem, aki ezt a helyzetet megteremtette. Sőt ezt az egész bajnokságnak nevezett fertőt sem tudom elfogadni. Minden porcikám lázad ellene. De mi vagyunk a Kispest és bárhogy alakul mi mindig ott leszünk, amíg lehet meccsre járni! És azok a játékosok, akik ezt az egészet nem érzik át, takarodjanak ebből a csapatból jó messzire! Ja és én is még a képen látható Állami Lakótelepre születtem.
Én csak annyit tennék hozzá a Debrecen anno egyszer úgy maradt bent, hogy bár kieső helyen zárt, de valaki visszalépett. És ezután a méltatlan bennmaradás után lett ötször vagy nem is tudom hányszor bajnok. Nem kell kiesni ahhoz , hogy megreformálodjon a klubb, sőt talán könnyebb is.
Ha jól tudom a Bkv nem akart anno feljutni ès maradt ìgy bent a loki.
Így emlékszem én is.
Ez most nem opció, a Vasas és a Loki is jönni akar. Legfeljebb létszámemelés segíthetne, de a könyöradományként nem esne jól. A pályán kell kiharcolni a bennmaradást, különben nem sokat ér. (mégiscsak sport valahol, amiről beszélünk)
Ezzel tudok egyetérteni én is, hogy a könyöradomány nem kell! Nem kell, hogy létszámemelés legyen, hogy a Fradi tartson bent, amit aztán hosszú-hosszú ideig az orrunk alá dörgölnek. (loki esete most engem nem érdekel, az legyen az ő bélyegük)
Ha kiesünk, tegyük azt emelt fővel! Azok pedig, akik idáig vezették a klubbot számoljanak el a lelkiismeretükkel, álljanak ki elénk és számoljanak el a tettükkel! Azonban, ha bent is maradunk, akkor itt földcsuszamlás szerű változás kell, amit itt már ezerszer leírtak itt sokan, sokunk! Nem akarok Diósgyőr szindrómát, hogy éveken keresztül mi legyünk azok, akik a kiesés ellen menekülnek.
Nekem a Kispestiség sokat jelent, nem tudom pontosan megfogalmazni, de olyan, mintha családom lenne, egy életérzés, amit sok minden mást háttérbe szorít! A milliő, a hangulat, a szurkolók, az összetartozás, a címer, a színek, a múltunk mind, mind büszkeséggel tölt el! Ezt az egységet éreztem nagyon a 2017-es bajnoki évben, és megfogalmazódott az a szlogen, hogy „Egy kerület a világ ellen”. Akkor és ott éreztem, hogy végre újra a méltó helyre került imádott csapatom. Ez az életérzés sehol máshol nincs meg egyetlen csapatnál sem szerintem! A baj, hogy ez a klubházban dolgozóknál nincs meg, különben nem engedték volna idáig süllyedni a csapatot! Cs.A.K!
A jól értesültek tudják, hogy az idény végén megint elmegy tőlünk kb. 20 gól (Balogh és Gazdag). Tegnap a Góóól2 hozta az elmúlt évek gólkirályainak listáját és csak úgy vörös-feketéllett a táblázat. Lanza, Holender, Eppel…
A mi kis csapatunk évről évre eladott legalább 20 gólt. Ne csodálkozzunk semmin. Ez nem csapatépítés, hanem szisztematikus csapatleépítés. Lóvé bányászat, csak nem bitcoinnal, mint a DK-sok, hanem játékjogokkal.
A realitás lélekben történő elfogadása nem megvetendő. Vannak olyan kozmikus együttállások, ami a Nemkispestet átmenetileg (lásd 03-04) Kispestté alakítják. Egy klub nagyságát az is jelzi, ha ezen az átmeneti helyzeten miként tud megerősödve túllépni.
Hasonló gondolataim vannak az utóbbi 2 meccs óta.
Biztos h még 1 sokk lenne az esetlges kiesés, de nekem pl. nem sokkal lehet nagyobb, mint mikor azt a tehetetlen , nyomorult erölködést látom a paks vagy kövesd ellen, miközben ott pusztulok meg a tv előtt sokadik szombat/vnap este… :/
Ha nem lesz kiesés ugyanakkora változások kellenek, mint ha kizúgnánk.
Változások nélkül ugyanilyen sz.ar évünk lesz, bárhol is leszünk!!
Szóval a továbbiakat, nem az idei helyezésünk fogja alapvetően meghatározni, hanem a szezont követő intézkedések.
Mélyen megvetsz? Hm….
Mindenki máshogy éli meg a Kispestiségét. Te így ahogy leírtad. Én közel ugyanígy, leszámítva azt, hogy nem ragaszkodom a jelen színjáték tovább folytatásához. Az a Kispest, amit Te keresel (bár kissé zavaros, hogy valahol , bár sosem ismered be, Te is a nagy Honvédokat sírod vissza, miközben Ábelesen kötöd magad a lokalitás primátusához és ahhoz, hogy igaziból mi eredendően egy kültelki-külvárosi klub voltunk. Az az ethosz, amit keresel, egy ideiglenesen lesüllyedő, és így, érdektelensége miatt megtisztuló klubbal esélyesebb lenne per pillanat, minthogy most görcsölve kiszurkolod a bennmaradást, majd még a következő 20 évben minden évben megírhatod ezeket a siránkozó posztokat mert marad itt ez a mostani slepp, az érdektelen, ignorant tulajok, a milliókért beleszaró, év végén címert csókolgató zsoldosok, lángoló leguánok… mint Diósgyőrben. Nincs pofon, nincs változás.
Én is a bennmaradásért szurkolok, de ha kiesünk, pár fröcsögő poszt és teátrális „én befejeztem” poszt után jövőre beoltva megyek Dorogra vonattal, és pontosan Te is, és a Leányvári Disznóhere ízesítésű IPÁ-dat hörpölgetve már pont azt mantrázod, hogy a Kispest mindenhol Kispest, ez lesz.
2003-ban azt hittük itt a vég.
Én is azt hittem.
Aztán aktuális tulaj takarodott, futballcsalók és lusta sztárok takarodtak, mi meg Drobnjakosítva, Bábikosítva mentünk tovább.
Szar volt?
Szar.
Az elején.
Aztán a Szolnok elleni hazairól már úgy mentem haza, hogy kurva jó kedvem volt.
Akkor itt van a félreértés: nekem sincs kedvem a jelenlegi színjáték folytatásához. Nagyon nincs. Viszont eddig minden problémát sikerült megoldani úgy, hogy közben NB I-esek maradtunk. És pont itt van a legnagyobb félelmem, hogy HA egyszer belefért (mert megtörtént, és ma már így emlékeznek rá sokan), AKKOR ha legközelebb is megtörténik, az nem baj. Dehogynem! Az _alkalmat nem szabad összekeverni a _gyakorlattal, vagyis a többszöri alkalommal, mert akkor az lesz a normális.
Ha pedig a _gyakorlat (ingázás) lesz a normális, akkor ott van a kockázat, hogy egyszer nem jössz vissza, hogy elengeded a mindenképp NB I-et, a legfelsőbb polcot. Ha belefér újra és újra, akkor nem lesz semmi akadálya a megismétlődésnek.
A direktbe honvédos érát leszámítva, ennek a klubnak az a történelme, hogy addig létezik, addig van értelme a létezésének, amíg az NB I-ben szerepel. A klubtörténet jelentős része arról szólt, hogy menekültünk, mert féltünk a bizonytalantól, hogy onnan nem lesz visszaút, és eltűnünk, mint a környékbeli csapatok mindegyike. Igazból a Honvéd megjelenése is egy ilyen pillanat volt, hiszen a nyomdászok, vagy a Traktorgyár csapataként (mindkettő felmerült lehetőségként), most hol lennénk? Lett volna mögöttük akkora erő, hogy ne tűnjön el a klub a süllyesztőben?
Értelmezésem szerint egyszerűen BENNÜNK (ab ovo) nincs meg az erő a máshoz, hiszen nulla tapasztalatunk van a nem NB I-ről.
Kicsit nyakatekert gondolatmeneteket tolsz ma, vagy az úri közönség nem nőtt fel a befogadói feladathoz.
Szerintem nem az esetleges kiesés a nagy gáz, hanem az, hogy itt tartunk, ahogy idejutottunk…
De továbblépve, az életben nem az a lényeges, hogy milyen helyzetbe kerülsz, hanem az, hogy reagálsz adott szituban, és főleg hogy tanulsz-e belőle (pl. Mtk) vagy mész tovább ész nélkül és jó eséllyel ugyanolyan maflások jönnek szembe.
ui.
„Értelmezésem szerint egyszerűen BENNÜNK (ab ovo) nincs meg az erő a máshoz” bennünk= a csapatban ?
lehet… ezért kell a csapat felének megköszönni a szezon végén.
és valódi profikat hozni, akiknek „mind1”, hogy hol kell teljesíteni.
Az én értelmezésemben az NB II egy átmeneti menekülés lenne mindössze a problémákkal szembenézés elől. Az nem egy tervezett megoldás, újragondolás, ha kereket old a keret nagy része, és a másodosztályra kell összeszedned egy újat. Vagyis, ha a jövőd, a céljaid nincsenek előre megtervezve, akkor az NB II ugyanannak a folyamatnak a szövődménye lenne csupán, ami ide juttatott minket.
Azt pedig egyszerűen nem nézem ki ebből a klubházból, hogy tanulna belőle, mert akkor miért nem oldja, oldotta meg az NB I-ben, amíg lehetősége volt rá?
„Értelmezésem szerint egyszerűen BENNÜNK (ab ovo) nincs meg az erő a máshoz”
Bennünk, a klubban. Ennek a klubnak ugyanis nincsenek olyan, a hasonló helyzetekben előremutató hagyományai, mint a példaként hozott MTK-nak (l. fiatalok, akadémiára építés, stb). Az erő ahhoz kell, hogy tudd, neked az NB I-ben van a helyed, oda kell visszatérned, és ott kell maradnod. Az NB I-et akarni kell, mert nagy a verseny érte. Bennmaradni tudunk, feljutni, visszajutni – nem tudom, és nem is akarom megtudni, mert nem része a narratívánknak.
az nb2 nekem inkább 1 nagy ütés lenne…amit érezni kellene az utolsó szurkertől az 1. igazgatóig mindenkinek!
1 olyan ütés, ami jelentős változásokat kell indukáljon!
de ahogy írtad a Kispest 1 érzés, mindenkinek kicsit más.
így a hozzá kapcsolódó események is más-más érzetet keltenek a klubhoz kötődő emberekben.
Persze, ez alap. Én csak a sajátomat, a saját nézőpontomat írtam le, még akkor is, amikor olyan erős, esetleg valakinek sértő állítást merek megfogalmazni, hogy: „mélyen megvetem azokat, akik már most hajlandóak elfogadni előre, mint lehetőséget.”
Az én Kispest-képembe egyszerűen nem fér bele, hogy bárki, aki szurkolónknak tartja magát ne kizárólag NB I-es klubban gondolkodjon.
mi az, hogy „hajlandóak előre elfogadni ” ?
ha a gyereked csinál vami butaságot, akkor kitagadod vagy onnantól nem szereted ?
nemár… :/
A sportba az belefér, hogy elbuksz, mert természetes velejárója, ha valaki jobb nálad.
Az viszont nem, hogy _inkább fel sem veszed a versenyt.
Felesleges ennél többet beleolvasni, tényleg a legegyszerűbb gondolat van mögötte.
1981-83 között másfél évig, egy teljes idényt és két félszezont játszottam egy Törekvés nevű egyesület serdülő és ifi csapatában. (aztán szóltak, hogy: fijjam, a tehetséged miatt nem leszel válogatott – mentségemre teszem hozzá, hogy akkor Törőcsik, Nyilasi, Fazekas, Gyimesi, Détári volt a színvonal) Ekkor váltottam kényszerből lakóhelyet a Józsefvárosból Csepelre és már legalább 10 éve voltam megveszekedett Honvéd drukker.
Szóval ez a Törekvés SE a régi idők focijának többszörös érmes csapata volt. Ma már lényegében nem működik.
1983-tól a második számú kedvenc csapatom a Csepel volt. Ráláttam a pályára a hetedik emeletről. Ismertem az ifistákat. A Csepel négyszeres magyar bajnokcsapat. 1996-ban kiesett az első osztályból, azóta sem került vissza. Lényegében már nem is működik.
Nézzük végig a magyar bajnokság eredménysorát és lássuk, mi történt korábban nagy nevű klubokkal, mint ez a Törekvés (Guttmann Bélával), vagy a Csepel (Tatabánya, PMFC, Győri ETO).
Aki úgy véli, hogy a másodosztály tisztítótűz, készüljön fel a legrosszabbra. Pl, hogy az új Bozsik stadionon néhány év múlva átszínezik zöldre a piros díszítőelemeket és beköltözik a Soroksár, mint az FTC fiókcsapata.
Ne essünk ki, ha kérhetem. Regenerálódni lehet az első osztályban is. Ez még jövőre sem a La Liga, vagy a Premier League. Inkább elviselek még egy év alsóházat, mint Isten tudja hány év másodosztályt.
Kérni bármit lehet, aztán jövő szombaton bekopogtat a valóság. Szerintem nagyon kevesen gondolják azt, hogy ez már annyira szar, hogy inkább essünk ki.
Itt mindössze vagyunk páran, akik azt mondják, hogy kevés az esély a bennmaradáshoz és igen, ha eljön a pillanat, amikor már nincs tovább, akkor vissza kell küzdenie magát a klubnak, tanulva az elmúlt 2 év szakmai és morális hibáiból.
Ez egy verseny, még ha tisztességtelen is olykor, nincs bérelt helye senkinek (112 évre nem adnak licenszet és örökös tagságot).
Kicsit késő már azon lamentálni, hogy nem eshetünk ki. Kieshetünk, mert 31 forduló alatt nem sikerült megmutatnunk, hogy az első osztályban a helyünk, egyéb külső körülményekről nem is beszélve.
Szerintem egyik szurkoló sem szeretné, hogy essünk ki. Maximum a pesszimisták már lélekben próbálnak felkészülni arra, amire nem lehet. Már számolni sem tudom, hogy ebben a szezonban hány éjszakát forgolódtam végig. Amit írsz az eltűnő klubokról, sajnos reális veszély. De sajnos ennek nem ahhoz van köze, hogy kiesünk, vagy sem. Hanem, hogy a kormányunk és pártunk lát bennünk fantáziát vagy sem. Például a Vasasban és a Debrecenben látnak fantáziát és vissza is jutnak azonnal. Szegény Hali büntiben van, ezért ott a vegetálás várható. Itt nem magántőkéből, üzleti alapon működnek a klubok, hanem irányított állami pénzekből. A Csepel és Tatabánya sem azért tűnt el, mert kiestek, hanem mert a rendszerváltáskor megszűnt az ipar és a támogatás mögülük. Tehát szerintem egy csapat azért zuhan, mert elapad a támogatás és kihúzzák alóla a talajt. Szerintem a mi helyzetünk kicsit más. Itt most nem a pénzhiány miatt volt ez a szar szezon. Hanem mert idevezényelt tulajdonosaink nem értenek a focihoz és sorozatos rossz döntéseket hoztak, rossz játékospolitikát folytattak és a vírus és a sérülések is sújtottak minket. És talán abban lehet reménykedni, hogy van egy nekünk szurkoló pártvezér mögöttünk. Persze ez a rendszer is megbukhat majd valamikor, de az egy teljesen más felállást fog szülni. Mi sajnos írogathatunk itt összevissza, meg bosszankodhatunk, de nem sok ráhatásunk van ezekre a dolgokra.
ÍGY!
Mi a fax van, megcsípett titeket a cecelégy ?? :)
Gyerekek nagy a sz.ar…de pls. ne beszéljünk már ilyen hülyeségeket(bocs!!) , hogy a „Törekvés (Guttmann Bélával), vagy a Csepel (Tatabánya, PMFC, Győri ETO).” klubokat egy szinten említjük a Honvéddal!
és hogy „néhány év múlva átszínezik zöldre a piros díszítőelemeket”
persze, Bozsikból Albert lesz és a Puskás utcából meg VargaZoli sétány.
Nem elég gáz a helyzet, miért kell ez ?
Azon lehet vitázni, hogy lehet-e megújulni 1 szenvedős bentmaradás után vagy kell 1 nagyobb katarzis, ezt adom.
De ezek a kiba.szott összeesküvés elméletek kiborítóak!
Egyrészt, mert nagyon finoman fogalmazva butaság, mert 6-8 olyan meccsünk volt, amit MI ba.sztunk el emberek!! Nem OV, nem Fletó, nem Karácsony és nem Szijjártó!!
Uolsó perces, utolsó 2-3 perces döntetlenek, vereségek voltak.
Milyen összeesküvés az ilyen, amihez kell a csapatunk folyamatos töketlensége is?
Másrészt ezekkel az elméletekkel „felmentést kapnak” a problémák igazi okozói. :/
Szóval, -szerintem- próbáljunk reálisan gondolkodni, megtalálni a helyzetünk valódi okait és akkor lehet változtatni.
Én ezt értem, de ezt úgy mondjátok, mintha akkor, ha most megússzuk a kiesést, egy fényes korszak jön el, minden megváltozik, míg ha kiesünk, nemzet (értsd:klub) halál.
Bennmaradunk, oké, és még hosszú éveken át nézzük ezt a döglődést ezekkel a szerencsétlen irányítókkal.
Vagy belefutunk a pofonba, és akkor a mostani inerciarendszerben is valaki felső pártfogó elgondolkodik azon, hogy jó, a Mendéék kurva kevesek ide, akkor ezt egy kicsit komolyabban kell venni… Diósgyőrben ehhez a döntéshez kellett 6 év vegetálás. Ha valakik szerint ennyit még kibír a táborunk egy újabb 1995-2003 közti erodálódás nélkül, az előtt a bátorsága miatt megemelem a kalapom.
„úgy mondjátok, mintha akkor, ha most megússzuk a kiesést, egy fényes korszak jön el”
A másik gondolkodás szerint pedig a jókor jövő pofon helyre teheti a dolgokat és véget vethet a nihilnek.
Ezek a pozitív forgatókönyvek, de negatívból is kettő van:
1. Bentmaradás esetén majd jövőre esünk ki.
2. Kiesés esetén pár évig ingázunk, vagy fel sem jutunk (ne adj’ isten soha), vagyis a Kispest kiesik abból a nagyon szűk elit körből, akikre elmondható: száz akárhány éve nb1-esek. Alapvető státus változás.
Szóval elvileg azt mondanám, hogy azért még próbálkozzunk, hátha kiesés nélkül is sikerül valamit összehozni, nem kell megkockáztatni 2. pontot.
Bár őszintén belegondolva, szinte tök mindegy, mert el van ez már baszva alaposan, csak rossz opciók léteznek. Ebben a mű szarban boldoggá tenne minket egy esetleges, kiemelt csapatokhoz való felzárkózás? Valahol talán buli lenne, de akkor is messziről bűzlene a hamisság.
teljesen egyetértek. én most nem azért szurkolok h mindenképp kiessünk, de nem is tudok remegni rángógörcsök közepette azért h mindenképp maradjunk benn, ebbe a lábvízbe konzerválva magunkat.
2003-ban is azt hittem a Kispest soha nem eshet ki. Előtte már párszor rezgett a léc,de valahogy megmenekültünk mindig. Ha nem csökkentik a létszámot valószínű meg is ússzuk! Amikor kiestünk egy világ omlott össze bennem. Megfogadtam,hogy soha többet nem megyek meccsre. És nem is mentem egy darabig, kimaradt a teljes másodosztály, a Fradi elleni MK döntő. Valamikor a Dolcetti érában tértem vissza. Most 4 évvel a bajnoki cím után,új stadionnal,rendezett háttérrel még valószínűtlenebbnek tűnik,hogy kieshetünk. Valahogy bent kell maradni és utána rendezni a sorokat. A másodosztály nem fog megtisztulást hozni. Főleg ,ha 2022-ben bukik a Fidesz minden pénzt el fognak vonni a focitól efelől ne legyen kétség. Újra fog alakulni az erő sorrend, nyilván a Fradi,Vidi,Felcsút megszívja,de nekünk a másodosztályban még kevésbé lesz esélyük pénzhez jutni!
Egyetértek. Annyi, hogy váltás esetén a Fradi megszívja, a vidi mögött marad a mol, mert már nem függ az aktuális kormánytól( az állami részvényeket ha jól tudom oktatási alapítványoknak adták), a felcsura pedig lölönek mindig jut egy kis kávéra való.
Írjátok itt, hogy ki, hogy van beszarva. Én akkor voltam, amikor kb. a bajnokság fele lement és az látszott, ami. Akkor még a „kiesni úgysem fogunk”, a „hány pontra vagyunk a dobogótól”, valamint a „persze, idén is kiesünk, mi?” vélemények mentek.
Szóval jelentem, én nem vagyok beszarva, mert kb. a Kövesd-Dió meccs utánig bírtam. Akkor beszartam és átéltem a kiesést (nem volt kellemes, előre szólok, vigyázzatok magatokra). Most már komolyan mondom, nyugodtabb vagyok. Barátkozom az nb2-es, ezer nézős Bozsik megnyitóval, az egyértelmű célként megjelölt feljutásra való fogadkozásokkal, sőt, talán a 15. forduló utáni pofára eséssel is, miszerint mégsem állunk olyan jól és akár gondok is lehetnek. A távolabbi jövőre gondolni sem merek.
Ok, tudom, fasz vagyok, még illene reménykedni a csodában, csakhogy az én egészségem a hirtelen csalódást félek, nem állja ki, inkább előre próbálok enyhíteni a fájdalmakon.
Ettől még a fiúk hajtsanak, a Budafok verhető (de csak is 100%-ot nyújtva, egyébként nem) és a Fardi ellen is gömbölyű lesz a labda. Egy valamit azért jó lenne: a játékra kéne koncentrálni, mert így csoda, ha nem kiszórnak ki valaki(ke)t, emberhátrányban pedig nehéz a bentmaradásért küzdeni (mondjuk tipikus Kispest lenne). Aztán meglátjuk, mit dob a gép.
Én már egész korán tisztában voltam vele, hogy a keretünk egy vödör f#ssal egyenlő. Többször is/többen is kioktattak itt, hogy hülye vagyok, amiért azt állítom, hogy a kukázások kukázása volt az egész átigazolási szezonunk, mert mindenki csak azért jött, mert máshova nem kellett, és amúgyis televagyunk pénzzel, akárki meglássa. Hát megláttuk, hogy kinek lett igaza. Rehabos játékosok sora, plusz olyanok, hogy ha az értelmező kéziszótárt felcsapod a „formán kívül” kifejezésnél, akkor a komplett keretünk ott van. Szerintem Hanta ott találná meg az idei csapatképet.
Aztán Ferink
koronázásakinevezése tudatosította bennem, hogy jövőre nagy eséllyel nb2.De mi lesz, ha mégis sikerült bent maradni? Milyen keretünk lesz? Megint hátulról velünk fog kezdődni a tabella? Ilyenkor már ott kéne lenni a 8-10 játékosnak egy listán, akikkel tárgyalunk, és tudatosan készülni valamilyen taktikára, amibe jól beleillenek. Ehelyett ha minden jól alakul, akkor jövő héten mindenki megkönnyebbül, mindenkinek leesik a kő a szívéről, lehet csókolgatni a címert, aztán örülünk. Az értelmes játékosokat meg elviszik mások, mi pedig kukázhatunk megint.
Kérdezte itt hónapokkal ezelőtt valaki, hogy miért, akkor én kiket hoztam volna a jelenlegiek helyett, akik jobbak? Tessék megnézni az MTK-t tavaly tavasszal-nyár elején hogy igazoltak. Úgy kell, olyan játékosokat kell hozni.
Na tessék, tök optimista vagy, ha ilyenekkel foglalkozol, hogy mi lesz velünk jövőre az nb1-ben. :) Bárcsak ez lenne a gondunk 2 hét múlva.
Itt akár még bármi is lehet! :D
Nincs veled baj, az erős túlélő ösztön dolgozik benned, ezért készülsz a legrosszabbra.
Nagyon érzelmes írás, már-már irodalmi színvonal, ki lehetne adni. Grat. Remélem hétvégén legyőzitek a Budafokot, az Újpest a Diósgyőrt és akkor az utolsó fordulóban már tét nélküli meccset játszunk. ? Nagyon tetszik az új stadion, jövőre szeretnék kimenni a vendégszektorba.
A Budapest Honvéd FC jelenleg steril, mint a műtő herélés előtt
https://uploads.disquscdn.com/images/de6837be15207a86e789b6f7f24b4765ac40fe4c90e43fc6419b56d3ea15523c.jpg
Ezzel a napra pontosan 74 évvel ezelőtti KAC-Hali meccsen készült két fotóval kívánom szombathelyiként, hogy a következő szezonban maximum a kupadöntőben találkozzunk! (Ez jó meccs lehetett, Puskással [kettővel ráadásul!], Bozsikkal, nálunk Tölgyesivel, Vargával, egy évvel később először lettünk a vidék legjobbjai)
Bazmeg, a posztot csak most olvastam, megrendítő, mélységesen egyetértek.
Na ezért tartunk tégedet Hanta, jól fogalmazod meg a tényállásokat. :)
Eltűntek kommentek. Pl a fradista és a szombathelyi szurkolótársé. Ti látjátok őket? Ha nem, megnéznéd, Hanta?
A képet tartalmazó kommentet a Disqus utólag spamnek minősítette (van ilyen, néha toxicnak minősít utólag kommenteket, és saját hatáskörben állítja át a státuszát).
https://uploads.disquscdn.com/images/0251068e2561783bc7af8a47d2f7203d96bcb018ccbb168cb5a8c33ee1e2ac77.png
A másik az előmoderáció áldozata lett, ugyanis a már megjelenített kommentet, ha szerkeszti a szerzője, akkor azt újra engedélyezni kell (különben a szabályok kijátszásának minősülne).
https://uploads.disquscdn.com/images/a02ee2fc869c606b4171a83ae74db4e5e5c7be48f503498b8d4e6f15252842f6.png
Vagyis semmi sem tűnt el, minden megvan. A moderáció viszont nem folyamatos, mert nekünk is van életünk.
Nem probléma, csak kívülről nem látszik, hogy mi történik a fekete dobozban.
Én tegnap két kommentet írtam, azok nem eltűntek, hanem meg sem jelentek. :)
Mert mindkettő totálisan offtopic volt. Bocs, de a poszt témáját minek elvinni másfelé?
Szevasztok,
Nekem a 2003-as kizuhanás és az a szezon teljesen kiesett az akkori párom betegsége és a vele járó állandó orvosokhoz ingázások miatt. Magyarán papíron megéltem, de még csak meccset sem láttam akkoriban. Ergó az én Kispestem sosem volt másodosztályban az én 40 évem alatt, de legalább bajnoki aranyat adott a születésem évében. A fent említett 40 év hosszú idő és ezen a bevált szisztémán nem is vagyok hajlandó máshogyan elképzelni a klubbomat. Volt ideg meccsek után napokig, mikor úgy teljesítettünk, volt vigadalom meccsek után napokig, mikor meg úgy teljesítettünk. Sőt, sokszor bukott meccs után is, amikor láttuk a játékot a csapattol, eredménytől függetlenül.
Kispest = NB1!
Nincs és nem lehet másként.
Az a bizonyos „reform” viszont sürgetőn és nagyon kell, meg 1 oltást igazoló kártya, ha valaki tud, jelentkezzen ?
Mindörökké KISPEST! ❤️?
Nem foglalkoztat a kiesés, de aki aki későn ébred, általában lemarad valamiről. Csak reménykedem hogy már ébren vagyunk.
Szeretem ezeket az identitás-témájú eszmefuttatásokat, izgalmasak, tanulságosak. Hogy mi a kispestiség mint olyan, azt szerintem nem nagyon lehet egzaktan megfogalmazni, tekintve, hogy nyilván egész más az aspektusa annak, aki Kispesten született/élt/él, és annak, akinek a Kispest nem a XIX. kerületet jelenti. Az én olvasatomban, hogy ezzel a divatos-tudálékos kifejezéssel éljek, lassan 30 éve a hagyományokban gyökerező csakazértis-mentalitás adja a kispestiség eszenciáját, és ettől meglehetősen idegen volt számomra a hawaii ing, a prozódiai hibáktól hemzsegő jenki limonádéinduló, szurkolók kitiltása-basztatása, a semmilyen szerves hagyományt nem hordozó, heraldikailag finoman szólva is kínos koppintott Bilbao-címer – miközben mindezek ellenére feltétel nélkül tudtam örülni minden akkori sikernek. (Vagyis a két kupagyőzelemnek.) De ez személyes megközelítés.
Amibe viszont valóban nem fér bele az NB2-esség mint létforma. A Kispestnek az NB1-ben a helye. Annál inkább, mert tartom, hogy ennek a keretnek a dobogóért kellett volna harcban állnia. A lassúság, a körülményeskedés, a rendre elrontott kapu előtti utolsó passzok, a nem is tudom hirtelen, hány alkalommal bekövetkezett utolsó perces kivégzések azt bizonyítják, hogy mentálisan van szétcsúszva a csapat.
Abban bízom, hogy holnap a Diósgyőr nem nyer, mi meg vasárnap igen, és ez a vesszőfutás elég hatásos lesz ahhoz, hogy minden illetékes nagyon komolyan átgondolja az átgondolandókat, különös tekintettel a mentális erőnlétre.
Most identitásban fürdünk, van újfent régi (kiesős) címer (heraldikailag nem merem elemezni), szurkolókat nem basztatják, de körbenyalják, hawaii ing helyett slimfit ing és pantalló virít a pufimellények mellett, gagyi honlap helyett lassított felvételben közvetítik, ahogy Bőle Lukács vágja a nagylábujjkörmét az öltözőben… – de legalább szétesett a csapat, és itt ugyan harsogjuk hogy egy Kispest nem lehet nb2-es, ezt ott nem hallják, értik, ahol kell.
Nem lehetne valami olyan érát és vezetést találni, ahol minden a helyén van?
Mondjuk megvan a válasz: NEM.
nekem úgy tűnik, hogy amit itt felvázolsz, a csakazértis mentalitás, a skizofrén klubidentitásnak a kültelki, lokálpatrióta egyesület fele. ahhoz viszont pont hozzátartozik a seftes, ügyeskedő intéző. vagy ezeket a háború előtti kültelki lakosokat milyennek képzeljük, kifinomult úriembereknek? amibe a hemihez hasonló figurák nem férnek bele, az a nagyHonvéd, az állami sztárcsapat. fel kéne vállalni, hogy az a szimpi! :D
bájdövéj érteni vélem, miért írod, hogy az átkos dzsordzsirezsimben minden rossz volt, bezzeg most csak kis hibák vannak, ám már dolgozunk a kijavításukon elvtársak, de azért ennél mégiscsak magasabb szellemi erőfeszítést érdemelne ez a klub;)
Valamit félreértettél, nem állítottam, hogy Hemingway idején minden rossz volt. Identitáskérdéseket vetettem fel. Hemingway soha nem évülő érdeme, hogy annak idején megmentette a klubot, és javára írom, hogy képes volt változtatni a szurkolóellenes kommunikációján. Készséggel elismerem ezt, ahogy a gazdálkodási fegyelem is jó tulajdonság; persze nem mindegy, mekkor a költségvetési keret.
Azt sem állítottam, hogy most meg minden szép és jó. Teljesen nyilvánvaló a mindenkori klubvezetés felelőssége a folyamatokban.
Bízom benne, hogy ezt nyáron átgondolják azok is, akiket illet, és végre kialakul egy olyan klubmodell, ahol nem csak a – divatos szóval – tartalomszolgáltatás van csúcsra járatva.
Nem az általam különösebben nem kedvelt Urbányi védelmében, de úgy tűnik, hogy nem az ő személye volt a legnagyobb probléma.
Hogy mi a probléma, azt nem tudnám megmondani, de az nyilvánvaló, hogy fejben van. És akkor visszajutunk a mindenkori klubvezetés felelősségéhez, ami vitathatatlan.