Mastodon Mastodon

Tucat

Tizenkét évesek lettünk. Ma.

Egészen durva belegondolni, hogy ha egy gyerek az első bejegyzésünk idején iratkozott be az iskolába, akkor mostanság érettségizik. Tizenkét éve még olvasni sem tudott, most pedig egyetemre mehet, alkoholt vásárolhat, közügyekről dönthet – vagyis felnőtt lett.

És talán mi is felnőttünk közben kicsit.

Ars 1.

Abban mindig is hittünk, hogy a futball jóval több a mérkőzéseknél, hogy a futball a történetekben, a barátságokban, a nevetésekben, az együtt töltött időben válik igazán meghatározó részévé az életünknek. És mint ilyen, nem lehet független a mindennapoktól, a minket körülvevő környezettől, ami ugyanúgy hatással van ránk, ahogy a klubunkra, tehát rajta keresztül megint csak ránk.

És abban is mindig hittünk, hogy mi vagyunk a Kispest. Mármint én, RW, te, külön-külön és együtt, az összes lehetséges kombinációban. És a klub is Kispest kicsit, azonban a valódi ethosz és narratíva az emberek fejében kell létezzék. (Továbbá az elmúlt években megjelent felböfögött butaságokban, hiszen hála a közösségi médiának az idiotizmus demokratizálódott, és ennek köszönhetően széles néptömegek érzik megerősítésnek a saját hülyeségüket, ha másoknál közel ugyanazt az általuk igazságnak vélt dolgot látják. A kismillió igazság és valóság világa lettünk.)

Régen

MLSZ Hivatalos Értesítő, átigazolások (1936) [Az utolsó sor a futball deluxe trollkodása.]

Az én történetem se ma kezdődött. Közel száz éve, hogy a családunk Pestszentlőrincre, a Lipták telep szélére, az egykori Fórum mozi magasságába költözött. Kicsi, szerény ház, egy vasutas apuka, egy háztartásbeli anyuka és két gyerek: egy fiú és egy lány. A fiú később a kispesti Deák gimnáziumban érettségizett, és az akkoriban komolynak számító középiskolai bajnokságban játszott olyan nevekkel egy csapatban, mint például a pár év múlva a Nagyváraddal bajnok és egészen a válogatottságig jutó Ónody Andor.

És még mielőtt leérettségizett volna, a fiút leigazolta a Kispest ekkoriban másodosztályú amatőrcsapata. 1936 így lett a legkorábbi dátum, amit mint család bizonyosan fel tudunk mutatni: mi és a Kispest, a klub és mi.

Iskolai tablókép a harmincas évek elejéről. A második sor bal szélén, Kispest-címeresnek tűnő mezben a fiatal nagypapám. Érdekesség, hogy a címer gyakorlatilag a KAC címere, azonban a pajzs fekete mezőjében egy hatalmas G betű látható. Valószínűleg G, mint Gimnázium. (Rédey János iskolaigazgató ekkoriban a Kispesti FC tiszteletbeli tagja volt, Turek Ferenc dr. tanár a KAC választmányi tagja, és az iskola Dobó István nevét felvevő sportköre is a KAC-pályát használta gyakorlásra.)

Mielőtt kiteljesedhetett volna az épp csak elkezdődött történet, közbeszólt a történelem, a szereplők szétszóródtak, és amikor végre újra találkozhatnának az utak, addigra a világ nagyon megváltozott. A fiúnak ekkoriban fia született, majd a fiú fiának is fia (én!), azonban egy dolog mindvégig megmaradt: egy klub szinte az utca végén, balra, jobbra, majd megint balra, ki a Vaslemezen, és már ott is vagyunk. Több, mint nyolcvan éve, generációról generációra.

Idő

A tizenkét év innen nézve semmi. Egy gyerek ennyi idő alatt felnőtté érik, szinte mindent megtanulhat, ami megtanítható, azonban az időt, a megélt időt csak akkor lehetséges elsajátítania, ha örökségként hozza magával, ha otthon, a környezetében jelen van, ha aktív a történelem körülötte.

A tizenkét év innen nézve egy hatalmas tartozás kiegyenlítése legalább magammal, magunkkal szemben. Megírni, kiírni magunkból azt, amit kaptunk, és amit nem lehet eléggé megköszönni: kispestiek lettünk. Lőrinciként – Kőbányáról.

Ars 2.

És ez a tizenkét év csak úgy és csak akkor működhet, ha mindvégig őszinte maradsz, ha nem írsz mást, mint amit gondolsz, mint amit mondanál. A tévedés persze benne van, valaki majd úgyis kijavítja. A másnak levés viszont nem működik. Gondold el, ismersz valakit, rendre összefuttok valahol, alkalmasint meccsek környékén, beszélgettek, majd megnyitod az oldalát, és ott teljesen mást látsz tőle, mint aki előtted állt. Vajon kinek hazudott: nekem vagy mindenki másnak?

Csodálatos tizenkét év volt. A szerkesztőrendszer, ha betölt, és megjelenik a villogó kurzor, akkor szabadon választhatunk, hogy mit szeretnénk. A kedvenc csaposunkkal beszélgetni, vagy egy képzelt pszichológussal? Egy gyónásra vágyunk, vagy némi megértésre egy közeli baráttól, társtól? Esetleg csak úgy belekiabálnánk valamit a nagyvilágba? Bármelyikre adott a lehetőség, mert aki írja, az mi vagyunk.

Felnőttünk, na.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||

“Tucat” bejegyzéshez 34 hozzászólás

  1. Visszajelzés: Kijártuk az általánost: tizennégy éves a Csakblog – Csak a Kispest!
  2. Visszajelzés: Késő őszies idő, kupameccs, Dél-Pest Dél-Buda ellen – Csak a Kispest!

  5. Isten él (Kis)Pesten!
    Persze tudjuk, mire megy ki a játék, a Kispest népszerűségét meglovagolva terjesztitek itten a beteg nézeteiteket, ugye…
    Valójában egyike vagytok a kevés tiszta hangnak az éjszakában. Jó, hogy vagytok!

  6. Isten éltessen Benneteket és minden Kispest drukkert! Köszönöm a tartalmas írásokat és a kommentelő társakat, aktuálisan inkább bajtársakat 😉

  7. Gratulálok ! Gratulálok az évekhez a kitartáshoz a minőséghez és még sorolhatnám ami eszembe jut . 🥂🍾🎂

  8. Köszönet az őszinte hangért és nagy gratula a tartalmas 12 évért! Várom a folytatást, CSAK így tovább!

  11. Köszönöm, köszönjük, hogy van ez a blog!
    Szerintem jó, hogy szerzők/olvasók nem értünk mindenben egyet, nem lenne jó egy olyan világban élni!
    A lényeg, hogy a Honvéd_imádat_flag mindannyiunknál 1-es!

  13. Én el is felejtettem, hogy szülinap van, pedig régen mindig megvolt! Mindegy, tegnap tudat alatt is megünnepeltük a FutballHázban, Giorgio hozott tvarusky sajtokat (aka olmützi kvargli) Csehországból és sütött hozzá kenyeret, hagymásat, azt falta minden betérő arc, csak a gluténmentes RW nem, de a lábszagú sajtot legalább tolhattam én is, mintha nem lenne holnap, a végén már elég komoly SZTK ortopédiaosztály buké telepedett rá szemmagasságig a teremre, de kit érdekelt, amikor sokadszor is megbeszéltük a szokásos maggal meg a többi betérő kispestszurkoló ismerőssel, hogy Petry vagy Nota vagy ki más volt a legjobb kapus akit élőben láttunk játszani, ki volt az, aki nem egy idény, hanem egy és negyed év után, idényközben igazolt el (nem Petry hanem szegény Gulyás Pista), hogy melyik ultra pofozta fel anno Kiss Béla bírót akit Fater csak csípőficamosnak hívott mindig ordítva (meg sokan mások), hogy ki volt a legjobb edzőnk evör és ki volt az edzőink közül a legszangvinikusabb brokkoli (ugyanaz a személy), ki volt emberileg a legtruearczabb edzőnk (nyilván ő bukott akkorát, mint az ólajtó), közben fél órára eltűntem a Hanta által biztosított sarokterembe az Ausztriából bejelentkező szakdolgozómat online instruálni, ilyen méltó helyet se láthatott még háttérnek, aztán vissza a többiekhez, a paranyica elfogyott, köményes kvargli nem is volt, már a harmadik kör kispilsnereket nyomják a többiek, megtudom hogy Planéta Szimonetta valami rokona játszott is az ETOban (foci! felnőtt! férfi!), akiről még én sem rendelkeztem bővebb ismeretekkel, pedig én vagyok a lexikon (mostanság már persze inkább ex-ikon)ki volt a legjobb légiósunk, teszi fel valaki a kérdést, persze Lanza után, a hülye digó nálam már csak második, mondom, a 2018-as lezüllése után, persze a végén elismerem, hogy ő volt a No1, rohadj meg, Zsoldy, simán innen kellett volna visszavonulnod, te semmirekellő :) RW a második, és ki a harmadik? kérdi a kollega, mondom Zoran Milinkovics, Fanta a térdét csapkodja, hogy ő bezzeg tudta, hogy ezt fogom mondani, no és ki volt az első légiósunk, Fanta egyből vágja, én is, de most lassú voltam, igen, a Vivi Vancea, kollega meséli az emlékét, hogy balatoni nyaralásból nézte meg a Vidi elleni idegenbeli győzelmet Vancea gólokkal 1990 nyarán, amikor útjára indult az első leendő bajnokcsapatom, basszus, csodás évekből mennyi volt itt, szarból még több, és amikor kiléptem a hideg estébe, a katolikus templom nézett rám nagy szigorúan, én meg felsóhajtottam s eszembe jutott, hogy milyen igaza volt Apunak a Doki barátom esküvőjén, amikor éjjel 1-kor kontextus nélkül közölte, hogy „bassza meg, én már csak maradok Kispest drukker”.

    1. Ez a szöveg a legjobbjaid között van. :-)

    2. Hogy beszálljak a kapuskérdésbe, én Brockhauser Pityura voksolnék. :)

        1. Videoton ide vagy oda, azért Disztl Péternek is sokat köszönhetünk.

        2. A felvetés úgy hangzott, hogy akit élőben láttunk védeni. Sanyira esélyem sem volt, Józsi idejében meg inkább még a tarcsi pályán játszogattam a hozzám hasonló korú gyerekekkel… :( Disztl Petya már valamelyest „meg volt”, de akkoriban még nem igazán figyeltem az egyéni képességeket, csak annyi érdekelt, hogy nyerjen a csapat. Onnantól, hogy komolyabban foglalkoztatott a dolog, számomra Broki volt a legkomplexebb nálunk védő kapus. Persze ez nyilván csak magánvélemény, meg soha nem is értettem a focihoz. :D

        3. Gujdar volt a kedvencem. A mostaniak (fogalmazzunk ugy: legutobbiak) kozul meg egyertelmuen Szapi.

    3. Minden jót kívánok az újabb bármennyi évhez! Milinkovic az tényleg nagyon jó volt. Még Emmyt tudnám a légiós kategóriában felhozni.

  17. Na így, na! 😀 Indulása óta olvasom a blogot, messzemenően hiánypótló. Nem kell mindenben egyetérteni, a lényeg itt úgyis egy. Köszönet és tisztelet Neked, Nektek. Ölelés, pacsi. 😀

  18. Gratulálok innen, a szomszédból! 💚 Elismerésre méltó a klub iránti feltétel nélküli rajongásotok és a munka, amit a blogba beletesztek. Sokkal jobb időket kívánok Nektek (is)!

  19. GRT BOLDOG SZÜLINAPOT👏💪❤️🖤⚽🎁🎂

  20. GRT BOLDOG SZÜLINAPOT👏💪❤️🖤⚽🎁🎂

  21. Gratulálok! Ha nem is mindenben értek egyet veletek, mégis nagy tisztelet, mert tartalmat adtok nem csak felületet.
    Az első bekezdéshez meg csak annyit, hogy nyáron volt szerencsém több régen látott barátommal együtt tölteni egy napot, az egyikük egy menő cég CEO-ja lett magyarországon, és Ő mondta, hogy nem az a durva, hogy 2000 után is születtek emberek, hanem az, hogy már a kezemben van a CV-ük és diplomások.

  22. Hatalmas Gratula! Kitartást ezekben a szűkebb időkben is! A leghitelesebb Kispesti forrás vagytok! Még sok 12 évet kívánok!
    És köszönjük a kitartó munkátok!

  24. Én a pogácsásgyurinak dolgozatban megírt válaszod óta kísérem figyelemmel a munkásságot. Annyira jó lenne ha a Csapat körül lebzselők csak tized ennyit beleraknának mint Te.

  25. Gratulálok! Elsősorban a roppant igényes, lényegre törő írásaidhoz/írásaitokhoz, az alapos, szakszerűen összerakott, az embert a valóságba visszarántó statisztikáidhoz és a kitartásodhoz. Még sokszor 12 évet kívánok, és hogy minél pozitívabb Bp. Honvédot érintő eseményekről tudjál posztolni. :)

  26. Respekt Nektek!
    Boldog szülinapot! … kívánom, hogy még nagyon sok legyen!

  27. Óriási riszpekt és gigalájk, mondanám, ha modorosch akarnék lenni. De a lényeg az, hogy tizenkét éve vagytok a legfőbb és leghitelesebb információforrásom a Honvédkáról, és az országos hírek elolvasása után rögtön a Csakblogot nyitom meg. Azt hiszem, ez jelent valamit. A személyes hitelességet pedig abszolút aláírom, mindig élmény veletek együtt szurkolni és kocsmázni – sajnos csak ritkán adatik meg mostanában. Köszönöm az eddigieket és várom a folytatást!

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.