- 8 meccsen 1 győzelem, 2 döntetlen, 5 vereség, 8-16-os gólarány,
- meccsenként alig 0,625 pont.
Jogos a taps.
A hajtás után megnézzük, hogy a feljutás (2004/05-ös szezon) óta a legalább nyolc meccsre kinevezett edzők milyen mérleggel rajtoltak, és hozzájuk képest hogyan lehet értelmezni Klafuric objektíve szinte értelmezhetetlen 0,625 pontját.
ppm8 | öm | ppmÖ | |
---|---|---|---|
Marco Rossi I. | 2 | 56 | 1,52 |
Aldo Dolcetti | 1,875 | 39 | 1,13 |
Erik van der Meer | 1,875 | 19 | 1,47 |
Pisont István II. | 1,5 | 9 | 1,33 |
Vignjevic, Nebojsa | 1,5 | 15 | 1,2 |
Bognár György | 1,375 | 13 | 1,54 |
Supka Attila II. | 1,375 | 44 | 1,45 |
Horváth Ferenc | 1,375 | 30 | 1,17 |
Sisa Tibor | 1,25 | 25 | 0,88 |
Pietro Vierchowod | 1,25 | 10 | 1 |
Pisont István I. | 1,25 | 8 | 1,25 |
Gergely Károly | 1,125 | 15 | 1 |
Massimo Morales | 1,125 | 33 | 1,52 |
Supka Attila III. | 1,125 | 47 | 1,45 |
Bódog Tamás | 1,125 | 12 | 0,83 |
Courts, Tam | 1,125 | 12 | 1,08 |
Supka Attila I. | 1 | 48 | 1,4 |
Pölöskei Gábor | 1 | 16 | 1,19 |
Marco Rossi II. | 0,875 | 79 | 1,56 |
Sannino, Giuseppe | 0,875 | 25 | 1,36 |
Klafuric, Dean | 0,625 | ? | ? |
Klafuric nyilván tökutolsó, azonban döbbenetes, hogy mennyire le van maradva még Sanninótól, és a Vérhódot váltó Csábitól a télen kilenc légióst igazoló csapatot átvevő, és azzal majdnem kieső Rossitól is. Pedig azt hittük, a 2014/15-ös idénynél nehéz lesz megélni rosszabbat, hiszen akkoriban megtörtént, hogy március végén, pusztító érdektelenségben, ötszáz nézők előtt játszva a 15., kieső helyen álltunk. Ha nem hiszitek, itt a tabella, lehet szörnyülködni.
A másik, amit érdemes megfigyelni, és ki is emelnem egy külön táblába, hogy könnyen észrevehető legyen: a Metalcom-érában Sannino az egyetlen edző, aki az első nyolc meccsét követően a kirúgásáig javítani tudott a mérlegén.
ppm8 | öm | ppmÖ | változás | |
---|---|---|---|---|
Pisont István II. | 1,5 | 9 | 1,33 | -0,17 |
Vignjevic, Nebojsa | 1,5 | 15 | 1,2 | -0,3 |
Horváth Ferenc | 1,375 | 30 | 1,17 | -0,205 |
Pisont István I. | 1,25 | 8 | 1,25 | 0 |
Bódog Tamás | 1,125 | 12 | 0,83 | -0,295 |
Courts, Tam | 1,125 | 12 | 1,08 | -0,045 |
Sannino, Giuseppe | 0,875 | 25 | 1,36 | +0,485 |
Klafuric, Dean | 0,625 | ? | ? | ? |
Mondjuk az is igaz, hogy az első nyolc meccs után még újabb nyolc csak Sanninónak (17) és Horváthnak (22) adatott meg, és majdnem Vignjevicnek (7), szóval olyan nagy következtetéseket ebből nem szabad levonni.
Kiesőmatek
Annyi biztos, hogy ilyen kevés pontunk, mint most, még a Metalcom-éra kevésbé sikeres, tehát bármelyik korábbi évében sem volt.
Húsz fordulót követően a jelenlegi pontátlagunknál (0,9) alacsonyabbat utoljára a fent emlegetett 2014/15-ös szezonban (0,7) figyelhetünk meg, előtte pedig a végül kieséssel végződő 2002/03-as szezonban (0,75).
Ahogy a várható pontszámunk, tehát a 0,9 x 33 szorzás eredményeként előálló 29,7, vagyis kerekítve 30 pont se kecsegtet minket fényes jövőképpel. Elég megnézni, hogy amióta újra tizenkét csapatos a bajnokság, mennyi kellett a bentmaradáshoz:
idény | 10. | 11. | 12. |
---|---|---|---|
2015-16 | Vasas 32 | Felcsút 31 | Békéscsaba 27 |
2016-17 | Diósgyőr 37 | MTK 37 | Gyirmót 24 |
2017-18 | Diósgyőr 36 | Balmazújváros 36 | Vasas 34 |
2018-19 | Diósgyőr 38 | MTK 34 | Haladás 30 |
2019-20 | Paks 41 | Debrecen 39 | Kaposvár 14 |
2020-21 | Honvéd 37 | Diósgyőr 33 | Budafok 27 |
2021-22 | Mezőkövesd 38 | MTK 36 | Gyirmót 32 |
Jól látható, hogy a 30 pont semmire sem elég. Amikor azt mondjuk, hogy nem lehet évekig diósgyőrözni, akkor amögött nyilván van valami történelmi tudás. A mondás, hogy mennyi kell a bentmaradáshoz valahol 36 pont környékén van, azonban a hét lezárt bajnokságból négynél még ennyi is kevés volt.
Mivel a tabellán elfoglalt pozíciókhoz rendelt pontszámok eloszlása a bajnokságok között komoly eltéréseket mutat, ezért a 36 mint kiindulási pont egy jól használható érték. Azonban ha azokat az eseteket vizsgáljuk, amikor sűrűbb a tabella alja, vagyis a mostanihoz hasonló mintázatokat, akkor azt kapjuk, hogy a bentmaradáshoz szükséges pont ennél a 36-nál optimális esetben akár kevesebb is lehet.
A baj viszont inkább az, hogy a 36-tól, vagyis az egész idényre vetített 1,1-es pontátlagtól iszonyat messze kerültünk. Tizenhárom forduló van hátra, jelenleg 18 pontunk van, vagyis még egyszer ennyit kellene szerezni. Lefordítva pontátlagra: a 0,9-et 1,38-ra kellene emelni, ami praktikusan azt jelenti, hogy
- 6 győzelem, 0 döntetlen, 7 vereség, vagy
- 5 győzelem, 3 döntetlen, 5 vereség, vagy
- 4 győzelem, 6 döntetlen, 3 vereség, vagy
- 3 győzelem, 9 döntetlen, 1 vereség.
Húsz meccsen négy győzelemnél tartunk. Nehéz elképzelni, hogy a következő tizenhárom meccsen még legalább ennyiszer sikerüljön úgy, hogy közben a döntetleneket is gyűjtögetni kellene.
Bónusz, ugye, itt van Klafuric mester és az ő 0,625-ös pontátlaga. Ha tudja tartani, akkor idény végén 18 + (13 x 0,625) = 26,125 pontunk lesz. Ennél mindössze két csapat esett ki alacsonyabb pontszámmal a tizenkét csapatos bajnokságok történetében.
Nem sok olyan matek van, ami alapján reménykedni lehet a bentmaradásunkban.
Futottak még
Ja, és nagyon fontos, hogy ha mi elérjük véletlenül a 36 pontot, akkor is legalább két csapat kellene, amelyik nem, vagyis a Vasas nem szerezhet 18, a Videoton 15, az Újpest 14, a Paks 13, a ZTE 12, a Mezőkövesd 10, és így tovább pontot. Tizenhárom meccsen. Mennyi erre az esély?
Történelmi pontátlag
Évtizedes perspektívába helyezve Klafuric nyolc meccsen elért 0,625-ös átlagát, a tízmeccses mozgóátlagunk jelenleg 0,8 ponton áll. Közel sem történelmi mélypont, azonban mivel az aktuális mélypont környéke nélkülöz bármiféle hullámhegyet, amit el lehetett volna játszani, így ez a 0,8 maga a reménytelenség.
Például 2007/08-ban egy pillanatra 0,2-re küzdöttük le magunkat, azonban tizennyolc meccsel korábban még 2,5 volt az átlagunk. 2013/14-ben a bronzos csapat zuhant egy év alatt odáig, hogy megdöntötte a klub történetének leghosszabb vereségsorozatát, és egy pillanatra egészen a 0,4 pontos mélységig zuhant, miközben tíz meccsel korábban még az 1,8-2 pontos sávban mozgott. (A 2014/15-ös idényre, annak extremitása miatt külön kitérünk.)
A lényeg, hogy 0,8 pont környékén viszonylag sokszor jártunk, azonban ezeket korábban rendre megelőzték 1,8 pont környéki időszakok, és így jöttek ki 1,3-1,45 közötti átlagok, vagyis a kényelmes középmezőnyök. A Metalcom-éra teljes történetében viszont 2021 novembere óta nem jártunk 1,5 környékén, és előtte se sűrűn, leszámítva Sannino egészen furcsa ívét, amit az új történelmünk egyetlen értelmezhető sorozatának köszönhetett: 7 meccs, 6 győzelem, 1 döntetlen 2019 szeptembere és novembere között (l. a grafikonon az utolsó kiugrást, ahol egy pillanatra egészen 2,2 pontig emelkedtünk). Sannino végül 1,1-nél adta át a tízmeccses átlagot.
Amit mindenképp érdemes megfigyelni, hogy amíg korábban a Honvédra a hullámhegy-hullámvölgy hullámvasút volt jellemző irtózatos, olykor huzamosabb időn át 1,5 pontos eltéréssel a csúcsértékek között, addig a Metalcom-érában tartósan beragadtunk egy viszonylag vékony tartományba, valahová a 0,7 és 1,4 pont közé (0,7-es eltérés).
A kérdés tehát az, hogy a középérték, vagy nevezzük hosszú távú teljesítménynek hol helyezkedik el ebben a rendszerben. Ha kicsit kifelé zoomolunk a teljes idények felé, akkor az elmúlt húsz évben pár kivétellel az 1,1-1,5 pont közé eső sávban mozogtunk. A Metalcom-éra rövid hullámhosszú sávja (0,7 pont, a maximum 1,4 környékén) ebben az összevetésben nem sok jóval kecsegtet. Mivel nélkülözzük a valódi hullámhegyeket, így elég csak egyszer tartósabban beleragadni a sáv alsó felébe, és máris ott a kiesés. Márpedig mostanság ez a helyzet.
Itt térünk ki a 2014/15-ös idényre
2014/15-ben 0,7 ponton, kieső helyen álltunk húsz fordulót követően. Tíz meccs volt hátra, amit Rossi végül 3 győzelemmel, 5 döntetlennel és 2 vereséggel hozott le*, és év végére a pontátlagunkat 0,93-ra emelte. Ha most sikerülne egy hasonló bravúr, és 0,23 pontot tudnánk emelni az átlagunkon, akkor év végén 37 pontunk lenne. Kb. a biztos bentmaradás.
Apró megjegyzés: ebben az időszakban játszottunk az addigra a licenszét elveszítő Kecskeméttel (győzelem), a gyakorlatilag megszűnt és tulajdonosát vesztett Pápával (győzelem), a kizártakon és rajtunk kívül a leginkább kiesőnek várt Haladással (győzelem), és ezzel meg is van a három. A döntetleneket a középmezőny első feléből, valamint a bajnok Videoton ellen gyűjtöttük be.
*_ hoppá, már itt megjelent a legendás 3-5-2-je!
Hajrá, Metalcom, zsenik vagytok! Köszönünk mindent! És neked is, te sötétben ücsörgő, aki a nyakunkra küldted, majd hagytad szabadon garázdálkodni ezeket.
címlapkép: Klafuric a DVSC elleni meccsen. fotó: honvedfc.hu/Balogh Dávid
Szép értekezés. Nincs jelentősége. Sajnos. A történet ma már nem arról szól, hogy kiesünk-e, mert az a napnál világosabb. A kérdés az, hogy meddig zuhan a Honvéd. Elérjük-e a Csepel szintjét (BLASZ 1), vagy a Tatabányáét (NBIII nyugat). Ha igen, akkor egyből, vagy kettőből.
Mindszenti, Bozsik, Olajkár, Egresi, Nemes,
Grosics, Puskás, Bozsik, Kocsis, Machos, Czibor, Budai II.
Tichy, Sipos
Kocsis, Pál, Kozma,
Gujdár, Bicskei, Andrusch, Disztl
Bodonyi, Garaba, Sikesdi, Détári, Gyimesi, Nagy Anti, Sallai, Kovács Kálmán, Esterházy,
Plókai, Illés, Hamar, Halmai,
Eppel, Lanzafame, Gazdag, Zsótér, Koszta, Holender, Baráth
ISTEN VELETEK, ISTEN VELÜNK!
Nem értem mit ertetlenkedtek… “Dean nem az az edző, akinek a keze nyoma nyomban meglátszik a csapaton, ezért sem vártunk tőle azonnal jó eredményeket.”
“ A téli felkészülést látva, egyértelműen mondhatjuk, hogy Dean sokat javított a szervezettségen”
Nem is a szervezettséggel van baj, hanem hogy több gólt kapunk, mint amennyit lövünk. :)
Elképesztő stabilitással szerveződünk az NB2-re
Hm, igen. Nagyon érdekes, de már sokszor kínomban röhögök meccsek előtt a szurkolói optimizmus fellángolásain. Pedig ez egy mérhetetlen nihil, akkor is, ha valami divine intervention miatt meglesz a bennmaradás. Gyakorlatilag azt nem értem csak, hogy ehhez minek ennyi idegenlégiós? Velük jobban mutat a kiesés?
Klafuricot percig sem védve, azért tegyük hozzá, hogy egyikük elődje sem annyira rossz mint a skót edzőfenomén. Azt hiszem minden idők legrosszabb edzője volt taktikai és kondicionális téren is.
„Hol van Vierchowod mester most, amikor szükség lenne rá?”
Fegyvert, s vitézt éneklek… :-)
Klafuricot azt hiszem simán „my old Sztrovacsek barátom”-nak aposztrofálná a Kékszakállú Wagner úr, mielőtt fejbeb@szná a vállán szállított 3 méteres deszkával.