Az új tulajdonosok az utánpótlásképzés további fejlesztése mellett, az európai kupaszereplést biztosító helyezés elérését tűzték ki célul úgy, hogy közben a klub kiegyensúlyozott és nyereséges gazdálkodása fennmaradjon.
a tulajdonosváltást bejelentő sajtóközlemény második mondata. Ha jól számoljuk, akkor ebből egy kupagyőzelem jött össze.
Néhány nappal később személyesen is megmutatták magukat egy sajtóreggeli keretében, és ott – mivel egyáltalán nem ismertük korábbról őket – direkt arra figyeltünk, hogy ki milyen típusú kérdésekre válaszol inkább:
- sportszakmai (edző, igazolások, etc): 1 Bozó / 4 Mendelényi
- financiális (pénz, pénz és pénz): 7 Bozó / 0 Mendelényi
- elvi-eszmei (klubnév, címer, célok, szurkolók): 3 Bozó / 4 Mendelényi
- egyéb (politikum, Hemingway): 1 Bozó / 1 Mendelényi
Utólag vinnyogva röhögünk az egészen, hiszen a mából visszanézve teljességgel hihetetlen, hogy a sajtóreggeli fő témája a felelős gazdálkodás volt, és hogy Bozó egyáltalán beszélt a klub eszmei részéről.
Eltelt négy év, azóta Bozót gyakorlatilag egyszer sem láttuk, ami nem baj, de ahogy hallani, a klubnál se nagyon látták. A modellhez Mendelényi, és a menet közben hozott Kun Gábor, valamint Azurák Csaba adta az arcát, egészen tavaly ősz végéig, amikor Kuntól megváltak, Azurák magától mondott fel, Mendelényi – fogalmazzunk így – háttérbe húzódott, és ha Bozó nem is lépett ki a fényre, valamennyire azért kézbe vette a klub ügyeit. Ha nem is feltétlen a sajátjába, de nagyon úgy tűnik, hogy Kun “kettő” Gergely az ő embere.
Megint néhány nappal később a friss tulajdonosok levelet írtak a szurkolóknak, amiben komoly ígéreteket fogalmaztak meg:
Magyarország egyik legnagyobb futballklubjaként a múlt arra kötelez bennünket, hogy továbbra is sikeresek legyünk. A Budapest Honvédnak minden évben a bajnoki dobogóért, a kupagyőzelemért és ezen keresztül a nemzetközi kupaszereplés jogáért kell harcolnia. Mi ehhez biztosítani fogjuk a feltételeket. A klub gazdálkodása és pénzügyi helyzete stabil. A feltételek továbbra is adottak lesznek.
Bla, bla, bla, azonban a vége egy komoly tételmondat, amivel nemhogy azonosulni tudunk, konkrétan nem tudjuk máshogy értelmezni a labdarúgás nevű dolgot (meccseket, klubot, körítést, történelmet, mindent, de tényleg mindent), mint amit azért csinálnak, és azért érdemes egyáltalán csinálni, hogy a szurkolóknak jó legyen:
A sikerek elsődlegesen önökért vannak.
Amennyiben elhisszük, hogy egyetlen mondatukat is komolyan gondolták, vagyis pontosabban, legalább ezt a mondatukat komolyan gondolták, akkor a paraszti és a formállogika szabályai szerint kimondhatjuk: szartak ezek mindenre és mindenkire. (De legalább kis ö-vel írták az önökértet, amit nagyon tudtunk tisztelni, és ezt a tiszteletünket akkoriban is szóvá tettük.)
Négy éve egy jövőnek intézett kérdéssel zártuk a sajtóreggeliről szóló posztot:
Ha nagyon le akarom csupaszítani a mondandómat, akkor az valahogy így hangzik: rendben, nevezzük NER-nek, de nézzük meg, hogy a NER tud-e jó gazda lenni?
Nem tudott.
A NER rohamtempóban emésztette fel saját magát azzal, ahogy mind több területre próbálta kiterjeszteni a csápjait, legyen az közigazgatás, sport, kultúra, távközlés, energiaszektor, mezőgazdaság, szóval tényleg bármi, azonban a megbízható, képzett, lojális káderei nagyon hamar elfogytak. A Kádár-korszak ugyanebbe a hibába futott bele. Mindenhol ott akart lenni, mindent ők akartak irányítani, és amikor elfogytak a lojális és hozzáértő káderek, akkor inkább a lojalitás lett a fontosabb, mint a hozzáértés. Majd amikor a lojálisokból is kifogytak, akkor sem a szakmaiság győzött, hanem jöttek a szerencsevadászok, akiket meg lehetett venni, és legalább a pozícióért, vagy tisztán a pénzért eljátszották a hűségest.
Itt jegyeznénk meg, hogy egyáltalán nem véletlen, ha a kispesti történet szereplői közül többeket is meg lehet feleltetni a káder-rendszer működési mechanizmusa során feltűnő szerepekkel.
A negyedik születésnapon ott tartunk, hogy a szurkolók szabadulnának az egész bandától. Mendelényi, Kun és Azurák ámokfutása nem múlt el nyomtalanul. Nem elég, hogy a csapat évek óta menthetetlenül száguld a kiesés felé, hogy ilyen rossz időszaka talán története során nem volt, mindehhez nagyon ügyesen sikerült hozzácsapni a mi vagyunk az okosabbak fellengzős töltetet, majd ezzel a finoman kidolgozott alappal bezárkóztak a különliftes VIP-jükbe, a végtelenségig és tovább fokozva a klubhoz kapcsolható gyomorforgató érzéseket.
Ha végre távoznának, és csak romokat hagynának maguk után, akkor összetehetnénk a kezünket, hogy köszönjük. Az elmúlt évek alapján ez is több, mint amit remélhetünk.
Nagyon sűrű négy éven vagyunk túl, és sokat tényleg csak arra várunk, hogy minél előbb vége legyen. A Metalcom-éra a klub történetének egyik legsötétebb fejezete.
Mindeközben
a szebb napokat is látott origo címlapján köszönti a ma négy éve neresített Honvédot: nyíltan beszél a kiesési esélyeinkről.
A rettenetes szerkesztésű cikkből például egészen nehéz kihámozni, hogy a következőket nem a szerző, hanem Esterházy Marci mondja:
Nem igazán értem a Honvéd vezetését. Rengeteg pénzt, edzőt használtak el az elmúlt években. Nincs igazán megoldva a szakmai kérdés. Rengeteg olyan probléma van a klubnál, amely odáig vezetett, hogy három éve kiesés ellen küzd a csapat.
És nagy valószínűséggel kis is fog esni. Honvéd drukkereként természetesen szurkolok a bennmaradásért, de lehet, hogy jót tenne a klubnak egy megtisztulás. Nincs jó szakmai kezekben a Honvéd, olyan játékosokat igazolnak, akikre semmi szükség. Vannak játékosok, akik 8-10 milliót keresnek. Rá is kérdeztem, hogy évente? De nem, havonta.
Elképesztően sok pénzt elköltenek olyan játékosokra, akik nem tudnak focizni. Legalább azt látná az ember, hogy feltúrják a pályát, addig futnak, ameddig összeesnek a pályán. De nem elég, hogy behatároltak a képességeik, csak lődörögnek.
(a három bekezdés az origonál egy kiemelt idézet, egy törzsszöveg és egy idézet, amit megint törzsszöveg követ, utána megint egy kiemelt idézet, majd csak ezt követően tudjuk meg, hogy a pár formázással korábban kezdődött szöveget Esterházy nyilatkozta.)
Természetesen az origo miféle új origo lenne, ha nem ügyelnének gondosan pár apróságra:
- a Metalcom mindössze egyszer van említve, szigorúan a kötelező körben, ha már egyszer nekik adta el Hemingway a klubot,
- Bozó és Mendelényi neve egyszer sem kerül elő cikkben,
- ahogy a napi ügymenetért három és fél éven át felelős Kun Gáboré sem,
- vagyis úgy írtak cikket a kiesés felé száguldó borzalmas Honvédról, hogy sem Szijjártó minisztert, sem Szijjártó miniszter egyetlen haverját nem említették név szerint, pedig az elmúlt négy év (ismerős szerkezet, ugye?) negatív folyamatai egyértelműen hozzájuk köthetők – és igen, közvetve Szijjártóhoz, aki talán egyedüliként szólhatott volna rájuk: srácok, ne.
Nem is tudom melyik a nagyobb bűn: az einstandolt és lezüllesztett origo vagy a haverokra bízott és lezüllesztett Honvéd? (l. a NER remek gazda)
címlapkép: Mendelényi és Bozó a bemutatkozó sajtóreggelin 2019-ben
