Azért csak kéne beszélni a zártkapus edzőmeccsekről pár szót

Mielőtt bármibe belekezdenénk, definiáljuk az edzőmeccs fogalmát:

edzőmeccs: ahol két csapat játszik egymással felkészülési jelleggel, és a klubok publikálják, hogy mikor és hol, melyik csapatok mérkőznek meg egymással.

nem edzőmeccs: ahol két csapat játszik egymással felkészülési jelleggel, és a klubok nem publikálják, hogy mikor és hol, melyik csapatok mérkőznek meg egymással.

Egyetlen szó, de fontos különbség, ugyanis az elsőről tudnak a szurkolók, a másodikról nem. Az első, mivel be van jelentve, bekerül a klub almanachjába, mint mérkőzés, a másik, mivel nincs bejelentve, nem több egy edzésnél, amin ott van egy másik csapat is, és ahogy a többi edzés, úgy ez sem kerül be semmilyen történelemkönyvbe.

Posztunkban csak az első esetről, az edzőmeccsekről lesz szó.

Milyen okokból játszanak zártkapus meccseket a klubok?

1. a rendezési költségek megúszása – igen, egy edzőmeccsnek is vannak rendezési költségei, ha más nem, akkor a mérkőzés biztosítása, esetleg a lelátó takarítása.
2. sportszakmai indokok – vagy másképp fogalmazva: homályos sportszakmai indokok. Magyarországon bujkálni, rejtőzködni teljesen abszurd, a különböző klubokban játszó játékosok jóban vannak egymással, pillanatok alatt kiderülnek az apróságok. Ráadásul az összeállításokat általában publikálják, vagyis legalább közvetett támpontként szolgálnak az ellenfeleknek. (Az általában egy fontos kitétel, ugyanis [egy] Kispesten is rendeztek már olyan edzőmeccset, ahol a publikált csapatból hiányoztak a színesbőrű játékosok, miközben még a domboldalról is tisztán látszott, hogy nem egy szaladgál a pályán; [kettő] volt olyan edzőmeccsünk, ahol három évvel később hozta nyilvánosságra a klub a pályára lépők nevét, miközben az ellenfél még aznap kitette a Facebookjára; és mondjuk [három], játszottunk úgy bajnokit Diósgyőrben, hogy az ellenfél tudatosan készült egy olyan játékosunkra, akit addig be sem jelentett a Honvéd, mégis pályára lépett a meccsen.)
3. egyéb – ide aztán minden belefér, például, hogy a pálya alkalmatlan nézők fogadására (létezik ilyen?), a klub szándékosan nem akarja, hogy ott legyenek a szurkolói, mert valami hirig van köztük, satöbbi.

Szerdán 16 és 18 órától a Honvéd két edzőmeccset is játszik az EKL-ben induló Kecskeméttel az akadémián – és mindkettő zártkapus, természetesen stream nélkül.

Az akkor már közelgő nemzetközi kupa találkozóra tekintettel, szakmai stábunk kérése az volt a kispestiek felé, hogy a két mérkőzést zárt kapuk mögött rendezhessük meg a minél hatékonyabb gyakorlás érdekében. A kispestiek elfogadták érveinket és maximálisan partnerként álltak kérésünkhöz, amit ezúton is köszönünk, illetve kérjük a szurkolók megértését is.

via kecskemetite.hu

Az akkor már közelgő nemzetközi kupáig a Kecskemét még három edzőmeccset játszik (07.15. vs Békéscsaba, 07.21. vs Ajka, 07.21. vs Hódmezővásárhely), és csak utána jöhet az FC Riga vagy a Vikíngur Reykjavik július 27-én, vagyis 15 (tizenöt) nappal a Honvéd elleni meccsek után.

A Honvéd június 23-án jelentette be, hogy edzőmeccset játszik a Kecskeméttel. Akkor még szó sem volt zártkapuról. A helyzet július 3-ára változott meg:

(…) mivel július 12-én, szerdán a Honvéd-MFA Utánpótlásközpontban szerepelünk, de zárt kapuk mögött. Bár szerettük volna ezt a mérkőzést is megmutatni nektek, a Kecskemét azonban azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy az Európa-konferencialiga felkészülés okán szeretnének zárt kapus edzőmérkőzést vívni, amelyet nem közvetítünk, klubunk pedig a magyar futball érdekében, a sikeres nemzetközi szereplésben bízva akceptálta a Kecskemét kérését.

via honvedfc.hu

A Honvéd tehát egy nem zártkapus, vagy legalább nem nézőktől teljesen elzárt meccset (meccseket) kötött le, hanem a Kecskemét utólag kérte a teljes zárlatot.

Ilyenkor már nem illik visszamondani, mert nem olyan könnyű ellenfelet találni. Elég megnézni azt, hogy a Mezőkövesd július 5-én mondta le a július 15-re tervezett edzőmeccsünket, és még ma sem sikerült új ellenfelet találni (vagy ha van is, akkor bejelenteni*).

*_ A posztot hétfő délután írtam, akkor a Honvéd még semmit sem jelentett be, azonban a BVSC oldalára kikerült, hogy 16-án, vasárnap velünk játszanak edzőmeccset. || Július 11-én szellőztette meg a Nemzeti Sport, hogy a Mezőkövesd az emírségekbeli Sardzsa FC elleni meccs miatt mondott le minket. (Ennyit ér a “jól csengő, nemzetközi brand” Honvéd név.)

Az indok tehát az esetünkben sportszakmai.

Itt most hagyok egy kis szünetet, hogy mindenki kellően kiröghesse magát.

Nyilván, egy (két) zártkapus felkészülési mérkőzés akkora helyzeti előnybe hozza az adott klubot, amit az ellenfele képtelen lesz ledolgozni. Vagy ha helyzeti előnybe nem is, de legalább nem segíti a felkészülését. (Ha már sportszerűség, akkor Izlandon és Lettországban is megy épp a bajnokság, tehát miközben előnyben vannak, mert tétmeccseket játszanak, addig a Kecskemét is előnyben van, mert láthatja az ellenfeleit.)

Az elmúlt években klubtulajdonos, klubvezető és több edző is megerősítette Kispesten, hogy nem támogatja a zártkapus edzőmeccseket, ennek ellenére, rendre ilyeneket rendez a klub. Konkrétan olyan is megtörtént, hogy egy nyári, hétközi ankéton elhangzott ígéretként, nem lesz több zártkapus meccs, majd ugyanazon a hétvégén le is játszottak egyet – zárt kapukkal.

Idén a helyzet egy fokkal bonyolultabb, ugyanis az NB I-ből kiesés miatt távozott csaknem a teljes keret, és akik ősszel játszani fognak, azok szinte a korábbi fakóból és az U19-es csapatból állnak össze, vagyis nem lenne feltétlen baj, ha a szurkolók megismerhetnék őket.

Nem elég a kiesés, nem elég az a több éves út, ami idáig vezetett, most itt a lehetőség egy valamiféle új kezdetre, erre a Honvéd belemegy a zártkapuba. Értem, hogy nem lett volna fair visszamondani azzal a szöveggel, hogy akkor mégse, keressetek mást (őszintén? meglepett volna, ha ezt a Kispest megteszi, mondjuk azért, mert ennyire tiszteli a szurkolóit. – a szerk.), mégiscsak nemzetközi kupában indul a Kecskemét, és a magyar foci érdeke, hogy koefficienseket gyűjtögessen, azonban mindig van másik lehetőség,

esetünkben például az, hogy nem publikáljuk a mérkőzés tényét.

Ha formailag nincs meccs, akkor a szurkoló sem hőbörög a zártkapu miatt. Korábban több hasonlót játszott a Kispest, akár az Újpest, a Békéscsaba, vagy a Proleter Novi Sad ellen. Ezeket a meccseket, mivel nem lettek meghirdetve, nem is tartjuk nyilván, mint a Kispest mérkőzéseit. Nincs ezzel semmi gond.

Viszont az, hogy a Kispest meccset játszik,

• amit se megnézni nem lehet,
• se videós közvetítés nincs róla,
• miközben bejelentették, hogy lesz,

azt nem lehet máshogy értelmezni, mint a szurkolók totális leszarását.

Figyu, srácok, lesz egy (két) meccs – jelenti be a klub, majd később hozzáteszi, de nem nektek, mert teljesen ki vagytok zárva belőle.

Akkor meg minek mondja? Mintha anyám azzal hívna fel szerdán, hogy hétvégén lesz csokitorta banánszeletekkel, pont úgy, ahogy szereted. Egész héten készülsz rá, majd szombaton jön az újabb hívás: természetesen lesz torta, de te nem kaphatsz belőle.

Ennek így mi értelme?

---

Nyafogásnak,

sőt, indokolatlan nyafogásnak tűnhet az egész, azonban itt elvekről van szó. Tegyük fel a kérdést őszintén magunknak: miért van futball Magyarországon?

• az eredményesség miatt? A klubcsapatok közül egyedül a Fradi vehető komolyan, pláne ha nemzetközi eredményességről van szó.
• a bevételek miatt? A magyar futball szinte teljesen állami pénzből él.
• a játékosnevelés miatt? A válogatottban keresni kell azokat, akik a magyar utánpótlásból érkeztek, akiknek komoly NB I-es múltjuk van. Ahogy a nemzetközi piacra nevelést is nyugodtan elengedhetjük, mint érvet.
• a szurkolók miatt? Az NB II-t speciel még véletlenül sem szurkolóbarát időpontokban rendezik, és akkor itt van mellette a zártkapus edzőmeccsek sokasága.

Tényleg, minek létezik a magyar foci így? Az egyetlen legitim érv, ha már úgyis közpénzből működik, hogy az a köz, aki eltartja, legalább az láthassa a meccseket, és legalább azokat, amiket meghirdetnek, de nem, mert akkor jönnek a mindenféle érvek, köztük a sportszakmaiak.

Vicc.

Mostanában ahhoz is mázli kell, hogy egy klub, ha történetesen nem Fradinak hívják, akkor egynél több fordulót menjen a nemzetközi kupák bármelyikében.

• 2022/23: Felcsút egy forduló, Videoton három forduló, Kisvárda két forduló.
• 2021/22: Felcsút két forduló, Videoton egy forduló, Újpest két forduló.
• 2020/21: Felcsút egy forduló, Videoton négy forduló, Honvéd két forduló.
• 2019/20: DVSC két forduló, Videoton két forduló, Honvéd két forduló.

Tisztán látszik, hogy minden egyes zártkapu megérte. A bajnoki halasztások szintén, bár az is érdekes, hogy amikor a Honvéd egyszer kért egyetlen napot, mert Izraelből utazott haza, akkor nem engedték neki, hogy a Haladás ellen ne szombaton, hanem vasárnap játsszon.

Úgy teszünk, mint a kilencvenes-kétezres években, amikor minden sorsolás után vadul megindult az össznépi számolgatás, hogy mi kell ahhoz, hogy kijussunk a következő Eb-re, vb-re. Aztán hamar beköszöntött a rögvalóság, és pár hónappal később már azt számoltuk, mi kell az ötfős csoport semmit sem érő harmadik helyéhez. Aztán negyedikek lettünk.

Most ugyanúgy próbáljuk eljátszani, hogy a magyar futball egy tényező, hogy esélyünk lehet klubcsapat szinten Európában, és ehhez minden lehetséges eszközt be kell vetni. Nem most kezdődött, és nem a Kecskemét által kért zártkapu miatt, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy a valóságtól teljesen elszakadt a futballunk.

A tünetei viszont igencsak bosszantóak.

Úgy teszünk, mint akik, úgy próbálunk kommunikálni, mint akik, miközben az egész nem több egy Patyomkin-jelenségnél. Ha már úgyis állambácsi pénzén, és a Vezénylő Tábornokprofesszor kegyelméből létezik a magyar futball relatív gazdagsága, akkor talán el lehetne indulni a német, holland, dán satöbbi vonalon, és erőteljesen bevonni a közösséget a klubba – ezzel értelmet adva magának a létezésének.

Értelmes célokat kell meghatározni

Sport- és egyéb szakmailag mondhatjuk azt, hogy rövidtávon (egy éven belül) cél a visszajutás az NB I-be, hogy közel-középtávon a saját nevelésű játékosokra átállás, hogy közép-középtávon a játékosértékesítés, valamint az ebből finanszírozott saját lábra állás.

Ezek nagyon szép célok, azonban egy semmiben lebegő klubot/vállalkozást eredményeznek. A kutya sem ismeri azt a céget, amelyik ellátja a világ autóiparának jelentős részét az ablaktörlőkbe szerelhető gumidarabokkal. Tisztességesen teszi a dolgát, és ennyi. Megél belőle. Nincs igénye többre.

Egy futballklub azonban nem így működik. Lehet persze nulla érdeklődéssel piacra termelni, azonban azt ne állami pénzből valósítsuk meg, mert a közvagyon per definitonem nem erre való.

Egy futballklubnak igenis fel kell vállalnia a szórakoztató jelleget. Élményt kell nyújtania. Márpedig élményt sokféleképpen lehet nyújtani, és ezek egyike, a prémiumnak nevezett élménycsomag az elmúlt két évben teljes csődnek bizonyult. Meg kell vizsgálni ebben a helyzetben milyen utak lehetségesek.

Az egyik például a közösség megerősítése, a közösségi klubbá válás. Nem kell beleszólást adni semmibe a szurkolóknak, nem kell megszavaztatni őket semmiről, nem aranyrészvényt követel itt senki, hanem valamiféle együtt gondolkodást, ahol a két fél megérti a másik indítékait, megérti a másik lelkivilágát, és próbálnak nem keresztbe tenni egymásnak.

Egy közösségi világban

• fel sem merülhet, hogy zártkapus legyen egy mérkőzés – a klub minden ilyen kérést alapból visszautasít. (A rendszer megkerülhető, ahogy Hemingway-, vagy akár a Metalcom-érában is sikerült: olyan pályára szervezni az edzőmeccset, ami közvetlenül határos közterülettel, így nem kell a biztosításra költeni, mégis nézhetik az emberek. Talán sokan emlékeztek a 2018 januári kettős edzőmeccsre a régi Téglaégetőn. Az elmúlt évek egyik legkellemesebb meccsemléke.)
• fel sem merül, hogy munkaidőre szervezzenek mérkőzést – mert azzal nehéz helyzetbe hozzák a szurkolóikat,
• fel sem merül, hogy ne vállalják a felelősséget a tetteikért – így a kiesésért,
• fel sem merül, hogy ne próbáljanak minél őszintébbek lenni a közösségük felé – például simán el lehetne magyarázni, hogy miért maradtak NB I. felsőházas a jegy- és bérletárak, miközben a kieséssel és a lecserélt kerettel durván visszavettek a kínált szolgáltatásból.
• ésatöbbi.

Egy Valódi Közösség iszonyatosan nagy érték, mert egy közösség, ha ismeri a határokat, ha tisztában van a lehetőségekkel, ha tudja meddig nyújtózhat a klub a takaró alatt, akkor sokkal megértőbb, sőt, egyenesen segítőkésszé válik. Ehhez azonban az kell, hogy a klub valóban partnerként tekintsen a közösségre, és ne ragadjon le a szavak szintjén. Semmitmondásból olvastunk, hallottuk eleget az elmúlt években. (Szerencsére az internet nem felejt. Példának itt egy 2017 októberi önfelszopás a klubtól: “A Honvéd stratégiája meghozta az eredményét.” A vége persze az lett, hogy már januárban sorra toltuk a zártkapukat.)

A legértelmesebb cél talán

az lenne, ha megértenék végre a szurkolók lelkivilágát, mert egyszerűen nem ismernek minket. Így fordulhat elő, hogy szinte minden megszólalásukról süt az érzéketlenség, a ferdítés, a valóság kifacsarása, és volt, hogy vadul integetett belőle a nettó hazugság.

Tényleg csak kiragadott példaként, mert pár napja történt. Ha kiesel az NB II-be, és 5-10 százalékkal csökkentesz egyes bérlet- és jegyárakat, akkor azt ne árcsökkentésként próbáljuk meg lekommunikálni. Bőven elég lett volna, hogy itt vannak az új árak, és pássz. Ugyanúgy felháborodnak a számokon az emberek, azonban nincs bennük az a rossz szájíz, hogy velük fizettetik meg a kiesést, amihez semmi közük.

A szurkoló vágya általában nem bonyolultabb, mint a látni szeretné a csapatát. Amennyiben az lehetséges, akkor a helyszínen, vagy ha nem, akkor legalább képernyőn. Ezért a látásért alapvetően nagyon sokféle megoldást képes elfogadni, azonban azt csak nehezen, vagy egyáltalán nem, hogy szólnak neki, te, lesz egy meccs, de nem láthatod. A nem látás ugyanis pont a látás ellentéte, tagadása.

Az a baj,

hogy sokszor úgy érzem, mindezeket a sértéseket szándékosan csinálja a klub, mert ennyi hülyeséget és szurkolóellenes dolgot összehozni csak szándékosan lehet.

Viszont ha elhessegetem az első benyomást, akkor ott marad a valóság maga: egyszerűen nem ismerik a szurkolóikat, sőt, egyáltalán magáról a szurkolóságról nincs halvány fogalmuk sem. Kismillió dologra megy a jó az úgy, miközben egy átlagos szurkoló is rájuk szólna: nem, nem jó az úgy.

---

Meccs vagy nem meccs?

Nem tartom korrektnek, hogy a Kecskemét utólag szólt, hogy legyen zártkapus a meccs, ahogy azt sem tartom korrektnek, hogy a Honvéd ebbe belement.

Most le fognak úgy játszani két meccset, hogy annak legfeljebb szöveges nyoma marad, esetleg pár fotó. Két hét múlva, ha majd a Kecskemét lejátszotta a meccseit az EKL-ben, akkor talán ki lehet tenni utólag a meccsek felvételeit. (Meglepődnék ha megtörténne.)

---

megjegyzések

A poszt egy verziója véletlenül kiment tegnap a blog frissítéseire emailben feliratkozók postaládájába. Tőlük elnézést kérünk.

Alig készült el a frissített poszt, az egyik szurkolói csoportban épp egy témába vágó bejegyzés élesedett: l. “jó az úgy”.

---

Mindezek, valamint az évtizedes tapasztalataim alapján, mégis hiszek abban, hogy lehet, lehetne jól is csinálni egy valóban közösségi klubot Magyarországon.

---

címlapkép: Honvéd-Siófok zártkapus edzőmeccs az akadémia hátsó füvesén. Szakadó hóesésben a környező erdőből néztük.