akár a hetedik helyre is! Ebben az esetben alig öt pontra lennénk az első helytől, és mindössze háromra a feljutástól.
Hatodik meccsünk jön az NB II-ben, és máris ott tartunk, hogy ha nem nyerünk, akkor szinte lehetetlen helyzetbe kerülünk.
Innen nem nagyon van hova hátrébb.
Előfordulhat, hogy idővel minden jobb lenne, azonban Kispesten nincs és nem létezhet olyan, hogy majd, itt mindent most és azonnal kell. Hogyan magyarázod el az embereknek, ha azt látják, hogy a másodosztályban, miközben a papíron gyengébb csapatokkal játszottál, a tabellán a kiesés közelebb van, mint a feljutó helyek valamelyike?
Hogyan tervezed visszatartani az embereket, mi az ötleted a kurvagyengézés ellen? Létezhet érved amellett, hogy nem jogos? A szurkoló elég sokáig és elég sok mindent hajlandó eltűrni, azonban a másodosztály középmezőnyében, közelebb az alsóházhoz a tűrésküszöb is alacsonyabban van, mint bárhol az NB I-ben.
Lehet fiatalozni, miközben egyre több tapasztalt játékost igazolunk – és játszatunk. A kor nem lehet érdem, mindössze egy állapot. Ahogy a kor, amennyiben játszol/játszatnak, nem lehet kibúvó sem a felelősség alól.
Tudom, tudjuk, pár srác talán soha a büdös életben nem vehette volna fel a Honvéd nagycsapatának a mezét, ha a tavalyi szarházi banda nem intéz el minket. Nyilván tehetségesek, de egy NB I-es csapatba általában csak a valódi extráknak van esélye bekerülni ilyen korban, és ahhoz is szerencse kell. Vagy olyan hülye fiatalszabályok, mint amivel az MLSZ szopatja a népeket évek óta.
Lassan túl kell lépnünk azon az időszakon, hogy a tavalyiak bűne miatt ne olyanokon verjük el a port, akik szinte csak azért játszanak a Honvéd mezében bajnoki tétmeccsen, mert velük vagyunk meg tizenegyen (tizennyolcan, keretnyien, mindegy), esetleg kvótafiatal, mert ebben a ligában az is kötelező. Akik most játszanak, azok fokozatosan felelősek lesznek az idei szereplésért. A türelemi idő, pláne ezt a teljesítményt látva, a végéhez közeledik.
Komolyan, volt olyan játékos, és nem is egy, akin azt lehetett észrevenni, hogy képtelen belőni a helyét a világban. Mintha derogálna neki az NB II, mintha többnek, jobbnak érezné magát ennél, és az egész testbeszédével azt kommunikálta az ellenfelek felé, hogy én lenézlek titeket, hagyjatok békén. Mit keresek én itt egyáltalán?
Aztán jött a koppanás, amikor felrúgták, leütközték. Egyszer, kétszer, sokszor.
A Honvéd ellen mindenki az élete meccsét játssza, ez várható volt. Nincs vele baj, sőt, még külön örülnünk is kellene neki, mert így legalább nem lankadhat a figyelem és a fegyelem, és feljutás esetén nem az van, hogy átsétáltunk a mezőnyön, hanem valóban dolgozni kellett érte. Egy ilyen összetételű keretnek pont erre van szüksége.
Amire viszont nagyon nincs, az az elhibázottnak tűnő pszichés felkészítés. Mi, a szurkolók viccelődhetünk azon, hogy százplusz gólt kell rúgni, és az belefér, ha az elsőt a kupadöntőben kapjuk, azonban a stáb részéről csak az őszinte és a valóság mehet. Ha a játékosok fejben rossz helyre vannak belőve, abból nagyon nagy bajok lehetnek – mint azt a mellékelt ábra is mutatja.
Egyelőre nincs játékunk, pusztán a pályára feltett emberanyagban sem vagyunk jobbak senkinél, egyénileg lehet, hogy van pár tapasztalt spíler, és néhány ígéret, illetve lehetőség, azonban ennyi még nem jelent csapatot. Megfigyelés: ha nincs játékod, legalább csapatod legyen.
A csapat általában egy közös érdek mentén szerveződik, és ha képesek együtt dolgozni, egymásért, akkor ideig-óráig, egy bizonyos szintig ellensúlyozni lehet vele a játék- és képességbeli hiányosságokat. Az NB II-ben ennyi valószínűleg elég is lenne, azonban nálunk se játék, se csapat.
A szurkoló kritikája, még ha kurvagyengézéssel is fejezi ki magát, könnyen a jogos kategóriában találhatja magát, pláne, ha már nagyon rövid távon képtelenek vagyunk kijönni ebből a gödörből.
Két meccs, ráadásul két kiemelt meccs (hogy b*sznámeg aki kitalálta, majd ül rajta kussban) van egy hosszabb bajnoki szünetig:
- augusztus 28., Haladás
- szeptember 3., Győr
- szeptember 16., kupameccs (ma sorsolják 18h körül)
- szeptember 24., Soroksár
Ha ezen a két meccsen nem villantunk valamit, és a villantás minimum hat pontot jelent, akkor el kell azon gondolkodni, hogy mi a célunk idén?
És nem a feljutás per nem feljutás lesz a nagy kérdés, hanem az őszinteség, az egész eddig kommunikált hablaty. Mit akarunk, milyen klubot, milyen közel- és nem annyira közeljövőt képzelünk magunknak? Mire lehet építkezni, ha építkezünk egyáltalán? Mikor vállaljuk fel nyíltan is a döntéseinket, és nem valami elfogadhatónak tűnő mázba burkolva, hanem a pőre valójában?
Csak két apró példa a közelmúltból:
- Nincs pénz, rendben. Annyira nincs pénz, hogy egy villanyvilágítást nem akarunk felkapcsolni a stadionban. Mennyibe fáj az a világítás? És mennyi egy havi fizetés, amit adott játékosnak kell utalni? És havi mennyiért keresünk még most is játékost, mert rájöttünk, hogy bajok lehetnek a keret mélységével? Mennyire őszinte így a spórolás? Ha garantált lenne a feljutás, és rajtunk, a szurkolókon kell ehhez spórolni (miközben az ország második-harmadik legmagasabb jegyárát kérik el tőlünk), akkor engem az sem érdekelne, hogy folyamatosan vasárnap tizenegykor játszunk a Bozsiknál olcsóbban bérelhető Hungárián. Így viszont, hogy a meccsélményből kell engedni, miközben sem a feljutást nem látni, sem azt, hogy mire megy el helyette a pénz, úgy k*rvára nehéz.
- Ha kiemelt meccset rendezel drágábban, akkor vállald a felelősséget, és írd ki, hogy kiemelt meccs, drágább jegyárakkal. A sunnyogás nem pálya. Sokkal rosszabb, ha rád dől az egész, mint ha az élére állsz, és megpróbálod elmagyarázni mi miért van.
- Hameed Abdullah Talal és a kínos kussolás.
Vízválasztó meccsek jönnek.
Baromi nagy kérdés, hogy ha nem sikerül nyerni, és nem sikerül kétszer nyerni, akkor hogyan tovább?
- maradhat az edző?
- fogadjuk el, hogy a keret a középmezőnyre alkalmas?
- gondoljuk újra az egész mindenséget, az akadémiai rendszert, a beletolt milliárdokat, a klubház és a keret emberi nívóját, hogy csak ennyit képesek kihozni belőle?
- hogyan viszel ki nézőket a következő, következő és következő meccsekre?
- hogyan győzöd meg arról őket, hogy szurkoljanak neked?
Mégis, mi a szart akartok magatoktól és tőlünk?
Mert egyelőre úgy tűnik, hogy csak mi voltunk hajlandók bizonyítani, és többet beletenni a dologba, mint az elvárható lenne.
Talán fel kéne nőni hozzánk.
Ennyike.
Nyolckor Haladás. Tévés meccs, az egész ország láthatja. Lehet kezdeni bizonyítani.
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
