mert célunk csak egy van
Honvéd – Haladás @ Bozsik, 20:00
akár a hetedik helyre is! Ebben az esetben alig öt pontra lennénk az első helytől, és mindössze háromra a feljutástól.
Hatodik meccsünk jön az NB II-ben, és máris ott tartunk, hogy ha nem nyerünk, akkor szinte lehetetlen helyzetbe kerülünk.
Innen nem nagyon van hova hátrébb.
“Számunkra eddig szerencsésen alakult a forduló, egy győzelemmel feljöhetnénk” bővebbenA poszt nem szerkesztőségi vélemény.
A poszt nem Ukrajnáról szól, hanem a magyar futball közegéről.
Oroszország egyoldalúan jogot kreált magának arra, hogy bevonulhasson egy nemzetközileg, és így Oroszország által is elismert határokkal rendelkező Ukrajna területének egy részére. Oda, ahol egyébként már évek óta jelen van, ahol az aktív segítsége nélkül ha nem is béke, de legalább viszonylagos nyugalom lenne.
A helyzetet bonyolítja, hogy Oroszország a fogyasztókat elbizonytalanító, sokszor a dezinformációra és valóságtorzításra építő kommunikációjában a gondolkodásának és a tetteinek pont az ellenkezőjét szajkózza: Ukrajna támadja folyamatosan Oroszországot, tehát jogos az önvédelem. Oroszország Ukrajnát, vagy legalábbis Ukrajna egy részét is Oroszországnak tekinti.
Oroszország úgy agresszor, hogy nem ma, vagy tegnap kezdődött az agresszió, hanem folyamatosan jelen volt a térségben. Most azonban formát válthat.
Eredetileg és állítólag egy neves csapattal játszottuk volna az utolsó felkészülési meccsünket nézők előtt, azonban nem jött össze, és keríteni kellett egy másik ellenfelet. Lett belőle szombat 10:30, Mezőkövesd, zárt kapu. Egészen ma délutánig, amikor aztán kiderült, hogy a szombat és a zárt kapu marad, azonban a helyszín Győr, az ellenfél pedig a cseh Banik Ostrava.
A vicc az egészben tényleg a tegnapi ankét, ahol elhangzott A Kérdés:
“Egy nap se telt el az ankét őszinteségi rohamai óta, máris itt az újabb indokolatlanul zártkapus edzőmeccs” bővebbena felkészülési meccseink miért zártkapusak?
Bp. Honvéd – Kaposvári Rákóczi @ Hungária krt., 17h
2014. március 22-én játszottunk utoljára a Kaposvári Rákóczival (a továbbiakban csak Rákóczival, vagy és esetleg helytelenül: Kaposvárral (bocs, Balázs)), és az van, hogy egyáltalán nincs semmi emlékem a meccsről.
Pedig, olyan azért szokott lenni, hogy valami halvány dereng. Például az utolsó egerszegi meccsünkből is megmarat egy csomó minden, le is írtam a múlt héten, és ráfogtam, hogy beharangozó. De erről a meccsről konkrétan semmi.
Pedig, a Kaposvár azért megmaradt egy nagy általánosságban bennem, több okból is. Egyrészt a kedves cimborák a helyi szurkolók közül, akikkel szívesen töltöttem/töltöm együtt a szocializációra szánt időmet, volt, hogy még blogot is írtunk együtt; másrészt Illés János, a kurva anyád, ahogy egy tanult kollega azóta is rendre felemlegeti a fehérterrorról (sajnos a videót nem találom, ahol egy másik kollega lenyilatkozta ezt a szavat) elhíresült könnygázazós meccset. A túloldalról néztem végig.
“Kürtőskalács, alanyi költő, őszinteségi roham (a cím nem egy magyar underground zenekar legújabb albumának címe, hanem a poszté)” bővebbenNyilatkozott ma az Öreg a Nemzeti Sportnak, és azt kell mondjam, elképedtem, mint egy szakállas endékás úszólány az esküvői ruhaszalonban. Olyan tételmondatok sorjáznak benne, amiket egy normális világban még évek múlva is az ember fejéhez vágnának.
“Hemibá: Az őszinteség teljes hiányát tartom a legnagyobb gondnak. // Hanta: Én is!” bővebben
