Tudni kell feladni, és elfogadni a tényt: nem jött be az ötletünk. 1992-ben például Mezey György helyére leigazoltuk a kor másik nagynevű edzőjét, Verebes Józsefet. A keret kiváló volt, sima bajnokesélyes, azonban a Mágus alatt szenvedett. A vezetőség nyolc meccset várt, majd a Mágus repült. Szuribá beugrott a Siófok ellen, és utána jött az isteni Martti Kuusela, a végén pedig behúztuk a bajnokságot.
A helyzet most nagyon hasonló: látványosan nem működik együtt az edző és a keret. Igazából nem a taktikát hiányolom, mert az láthatóan nincs. A sokpasszos felé induló játékunkat menet közben felváltotta valamiféle direktebb, de ugyanúgy nem működő foci. Mindegy.
A legnagyobb baj, hogy a játékosaink egy részének fogalma sincs arról, milyen rendezvényen van egyáltalán – és ez bizony edzői hiba.
Kocsis nem ment vissza az emberével a Haladás első gólja előtt. Mert minek? Folyamatosan faragták szerencsétlent, azonban nem mindig szabálytalanul, mégis a besértődései, a hisztijei alapján úgy tűnik, mint aki valamiféle védettséget várna el az ellenfelektől és a játékvezetőktől is. Félő, addig hergeli magát az őt érő sok igazságtalanság miatt, hogy az indokolatlan durvaság lesz a válasza, mert játékban ugyanúgy belevezeti a harmadik ellenfélbe is a labdát, ahogy eddig, ráadásul mivel taktika se nagyon fedezhető fel körülötte, mégis, mi mást csinálhatna az esetek nagy részében? (Az egy külön fejezetet igényelne, hogy a meccs után annyira bepöccent, hogy szó szerint az öltözőig kergette a bírót, és úgy kellett lefogni, nehogy valami nagyobb hülyeséget csináljon. Vajon Zimmermann sporttárs beleírja a jegyzőkönyvbe? Csak, hogy Hanacseknek még több álmatlan éjszakája legyen miattunk.)
Bocskay csak ímmel-ámmal állt oda az emberéhez akár az első, akár a második góljuknál, aztán csodálkozott, hogy beadás, majd tizenegyes lett belőle. Aztán ahogy Kovács Nikó kiállítása után elrúgta a labdát, szintén olyan szintű fegyelmezetlenség, ami egyszerűen nem fér bele.
És sorolhatnánk az apróbb és látványos jeleket más játékosoktól is.
Mintha tényleg fogalmuk sem lenne arról, hogy hol vannak, és a valóság helyett valamiféle álomvilágban éldegélnek. Ide vagy edző, vagy pszichológus kéne, azonban most jobban örülnénk az előbbinek.
Nem hiszem el, hogy a lejátszott öt-hat meccs nem volt elég ahhoz, hogy felfogják, itt első körben szerénységre és alázatra van szükség, mert ők egyelőre nem a Nagy Honvéd az NB II-ben, hanem pár játékos, aki épp ezt a mezt viseli. És ha a játékos nem is fogja fel, akkor még mindig ott van az edzője, akinek rendet kell tennie a fejekben. Máté erre látványosan alkalmatlan, és a helyzet hétről-hétre rosszabb.
Az, hogy megint megszereztük a vezetést (hat meccsből ötödször) még véletlenül sem annak volt köszönhető, hogy annyi helyzetet kidolgoztunk volna, hanem egy szabadrúgásnak és egy elsült lábnak. A nem megadott gólunk egy szöglet utáni kavarodásból született, és a végén Krajcsovics lövése is annak volt köszönhető, hogy megcsinált a franc se tudja hány cselt befelé a Hali tizenhatosán belül. Egyszerűen nem emlékszem olyan helyzetre a meccsből, amit bármiféle csapatszintű tudatosság előzött volna meg.
Ne legyen félreértés, a Haladásnál sem vehettünk észre ilyesmi. Két mocsokszar csapat találkozott egymással, és annyi volt a különbség, hogy mi képtelenek vagyunk érdemben reagálni a minket körülvevő világra, és helyette a saját szabályaink szerint próbálunk meg játszani. És ezt általában vagy a játékvezető, vagy maga a futball bünteti.
Hiába vezettünk, harmadszor is fordított az ellenfél. Nagy a baj.
Nincs rá jobb kifejezés:
Szar minden
Nem igaz, hogy annyival rosszabb a keretünk, mint a többieké, és emiatt itt kelljen szenvednünk a tabella hátsó végében.
Nem igaz, hogy nem látjuk, legyen bármilyen felkészült, a mindennapokban csodálatos ember Pinezits, ez a keret kikerült a kezei közül, a vállalt feladat is meghaladja a képességeit, és egyikkel sem tud mit kezdeni.
Nem igaz, hogy nem látjuk, a keret is visszaél a helyzettel, belefekszik a kényelmesbe, és arra vár, hogy majd más megoldja helyette a problémákat. Pont ezzel a mentalitással, az egymásra várással kerültünk előbb az NB I. alsóházába, majd estünk ki. Nem szabad hagyni, hogy a jelenség rátelepedjen a csapatra, mert nem csupán elképesztően virulens, hanem rohamosan fertőzni fog.
Nem hiszem el, hogy ne lenne B-terv, mégpedig egy bevált, ismert edző. Nem szakember, hanem edző. Elég csak belegondolni, mekkora bukás volt a remek szakember Bene (mármint a kis Bene) a Vasasnál pár éve. Ott vannak előttünk a történelmi példák, lehet tanulni belőlük, és bár rettentő speciális a helyzetünk, arra se időnk, se pénzünk, hogy innen váltsuk meg a világot.
Ehhez a kilátástalan vergődéshez kurvára nincs türelem Kispesten.
Ha nem vagy képes elfogadni, hogy itt komoly elvárások vannak, akkor ne vállald el a feladatot. Vagy ha annyira biztos vagy a dolgodban, akkor add el hitelesen, hihetően.
Gyűlölöm azt a megaláztatást, amiben most részesülünk, és hiába szimpatikus srác Pinezits és Kun Gergely is, ott tartunk, hogy nem tudjuk és nem akarjuk/fogjuk elhinni nekik, hogy idővel ennél jelentősen jobb lesz/lehet. Ez Kispest, itt legalább valamit villantani kell ahhoz, hogy egyáltalán időt nyerjél magadnak. Márpedig mostanában nemhogy villantást, de még egy energiatakarékos égő pislákoló fényét sem láttuk, csak a szegényházat és egy mindenféle látható elképzelés nélkül, a saját világában lődörgő csapatot.
Valakinek csak ki kell mondania nagy nyilvánosság előtt:
srácok, ez bukta!
Nem szégyen beismerni. Sokkal nagyobb baj, ha nem veszitek észre, és csak azért is meghosszabítjátok Bicskéig. Szét fog esni, szét fog rohadni minden a kezetek között.
Hogyan akartok szurkolókat kivinni a meccsekre? Hogyan várhatjátok el, hogy szurkoljanak nektek, és ne ellenetek? Pláne a sunnyogva fenntartott drágább, kiemelt kategóriájú meccseken? Mi a célotok? Szétverni mindent, amit eddig nem sikerült Mendelényiéknek? Igazából örülnünk kéne, hogy használhatatlanra ázott be a tribün, és már az sem működik, ahogy az összes büfében megadták magukat a bankterminálok, hogy ne csak végeláthatatlan sor és botrányos kiszolgálás, hanem vásárolni is képtelenség legyen.
Mi lesz a következő? Lilára festitek a gyepet, piros pöttyökkel?
Pedig lenne megoldás, mégpedig a jöjjenek a klasszikus és bevált modellek. Egy tapasztalt vagy egyenesen türhő edző, kőegyszerű foci, és legfőképp fegyelem, szerénység és alázat az öltözőben. Az egész kib*szott újfoci, amit a scoutok, meg a mindenféle statisztikus és módszertani szakemberek leptek el a Linkedinen keresztül ott rohad a leginkább Magyarországon, hogy a valóságban alig léteznek valódi (tapasztalt és képzett) szakembereink ezeken területeken, miközben a lébecolást nem megvető játékosok fejét bármikor képesek elcsavarni azzal, hogy győzködik őket, mennyire kurvajó vagy, mekkorák a számaid. Ez van akkor, amikor két, valójában létező szakma, az elemző és a labdarúgó találkozik, azonban az egyetlen céljuk, hogy megindokolják a saját létezésüket, amiért majd a bérüket kapják. Nem a teljesítmény, nem az előrelépés lehetősége mozgatja őket, hanem a kapaszkodás abba az isteni szerencsébe, hogy találtak egy helyet, ahol alkalmazzák őket.
Ez ennyi volt, tudni kell mikor van vége
Nekem elegem van a szenvedésből, és kifogytam a válaszokból. Mi a francot csináljak magammal a Győr az ETO ellen? Nyilván ott leszek, nyilván Kispest-drukker maradok, azonban hogyan viszonyuljak a kialakult helyzethez?
Tüntetni bármikor tudok a jelenlegi tulajdonosi kör, és az őket világra segítő torz rezsim ellen, azonban mi a következő lépés? Húzzak magamban egyenlőségjelet egy-egy mai játékosunk és a lukici, mitrovici, ennini, cirkovici ésatöbbi hozzáállás közé, és kezdem el őket is féregnek nevezni? Nem mondom, képes lennék rá, azonban mindez kinek lenne jó?
Fogalmam sincs, hogy Máté (és/vagy Fehér Péter) hülyítette be teljesen a csapatot, vagy a csapat nőtt a fejükre, azonban a futballban az a kegyetlen, hogy ilyenkor általában az edző bukik és most pont egy ilyen általában pillanatot élünk.
A klubnak tennie kell valamit, mert ha nagyon sokáig húzza, akkor akarva-akaratlanul a szurkoló fog lépni, és az senkinek sem lesz jó. Nem hiszem el, hogy az elmúlt évek rombolómunkája után ne lenne valahol egy fék a dilivonaton, amit mostanság, tehát meglehetősen későn végre berántana valaki. Így is késő, de legalább valami jelzés lenne kifelé: még létezünk.
Elég volt!
Osztályozókönyv
(becsületből)
címlapkép: 1909foto
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
