Engedje meg az igen tisztelt Közgyűlés, hogy még egyre rámutassak. Soha még nem fordult elő, hogy valamely kormány olyan támogatásban részesítette volna a sportot, mint a demokratikus kormány. Hol van az, hogy egy annyira elfoglalt ember, egy új ország felépítésének ezer és ezer gondja között ilyen sokat foglalkozzon a sporttal és ilyen mértékben gondoskodjon róla.
Vajon ki mondta a fenti mondatokat?
- dr. Ries István, igazságügyi miniszter, az MLSZ elnöke 1949. december 18-án, a Kispesti AC 40. közgyűlésén, amikor kimondták a beolvadást a Honvéd Sport Egyesületbe.
- Szöllősi György bármikor.
Hamarosan lesz a 75. évfordulója az ünnepi közgyűlésnek, és ebből az alkalomból megpróbáljuk feldolgozni (gondozni, megjegyzésekkel ellátni, és úgy publikálni) az eseményről fennmaradt jegyzőkönyvet, ami egyébként is egy régi adósságunk.
Addig pár apróság, hogy érezzétek, milyen korban járunk. Pár név a közgyűlés résztvevői közül:
A közgyűlésen elnöklő Nyers Rezső (Nyers Rezső későbbi miniszter édesapja) ekkoriban Kispest polgármestere, majd a Budapest XIX. kerületi tanács első végrehajtó bizottsági elnöke.
Az MLSZ-t maga a szövetség elnöke, a mellékesen 1945 és 1950 között igazságügyi miniszter dr. Ries István képviselte. Ries régi szociáldemokrata politikus volt, aki bekerült az egyesült párt, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésébe is. 1950 nyarán, még minisztersége idején, a volt szociáldemokrata vezetők ellen készülő koncepciós per keretében letartóztatták. 1950 szeptemberében, még a tervezett per elindulása előtt, tisztázatlan körülmények között (valószínűleg a vallatása alatt elszenvedett kínzások miatt) hunyt el a váci börtönben.
Farkas Mihály honvédelmi minisztert dr. Jánosi (Jánossy?) Ferenc ezredes képviselte. Jánosi eredeti foglalkozását tekintve magyar-latin-görög szakos tanár és levéltáros. A háború alatt katonaként (tábori lelkész főhadnagyként!) szovjet fogságba esett, ahol a Vörös Hadsereg magyar propagandalapjának a szerkesztőségében dolgozott. A háború után a honvédelmi minisztériumban osztályvezető, 1951-től a népművelési miniszter helyettese, majd a Hazafias Népfront első főtitkára, mellékesen 1955-től a Petőfi Irodalmi Múzeum első főigazgatója. Felesége Nagy Imre későbbi miniszterelnök lánya, Erzsébet. 1956-ban letartóztatták, és csak 1960-ban szabadult amnesztiával.
A Magyar Dolgozók Pártja kispesti szervezetét egy igazi kipróbált káder, Jánki Kálmán bőripari munkás képviselte. A partiumi Margittán született Jánki 1923-ban, alig tizenhat évesen kapcsolódott be a romániai Vörös Segély tevékenységébe, majd 1926-tól tagja Román Kommunista Párt ifjúsági szervezetének. 1940-től a Kommunisták Magyarországi Pártjának helyi titkárságának tagja. A háború után Magyarországon hivatalos pártalkalmazott, majd visszatérve Romániába a helyi Munkáspártnak dolgozott. 1948-tól ismét Magyarországon, azon belül Dél-Pesten jelölik ki az állomáshelyét. Lőrincen és Kispesten mindenféle titkár pártvonalon. 1957-ben népbíró, majd XIX. kerületi első titkár. 1964-től a Pannónia Szőrmegyár (Újpest) igazgatója.
A közgyűlés jegyzőkönyvét Nyers Rezső elnök mellett, főtitkári minőségében Hidas Ferenc is aláírta. Bár a jegyzőkönyv nem részletezi, hogy Hidas pontosan minek volt a főtitkára, azonban élünk a gyanúperrel, hogy a kispesti MDP-t képviselhette, ugyanis a felszólalók között megtalálni Murai Istvánt, aki a KAC-to képviselte főtitkári minőségben. Hidas pályája a tipikus munkásból lett kommunista politikus pályaíve. Két polgári iskolával téglahordó, majd ipari tanuló és szerszámkészítő. FÉG, Belgium, Csepel, katona a háborúban, ellenállási mozgalom, párttitkár. Volt tagja a Szociáldemokrata Pártnak, az MKP-nak, az MDP-nek és az MSZMP-nek is. 1945 és 1948 között az MKP-t képviseli Legfelsőbb Ötös Sporttanácsban. (részletesen l. Kiss – Mitrovics: Sport és a szakszervezetek – A sportegyesületi struktúra átalakítása Kelet-Közép-Európában in: Századok 2023/04) 1947-49 között a Népsport főszerkesztője, és ezzel párhuzamosan 1947-48-ban az MKP kispesti titkára, majd az iparügyi minisztériumban helyettes főosztályvezető. 1949-től a kohó- és gépipari minisztériumban a hadiipar megszervezésén dolgozott. 1952-ben már ugyanott miniszterhelyettes. Különböző pozíciókban 1973-ig maradt a minisztériumban.
Murai István, a KAC főtitkára egy kipróbált kommunista káder. A húszas évektől a Hofherr-gyárban dolgozott. Tagja volt a Vasas szakszervezetnek, és a Vörös Segélynek. 1945-után a Hofherr-gyár üzemi bizottságának alelnöke, Kispest polgármesterhelyettese, a KAC elnökségi tagja. 1949-ben a külügyminisztériumhoz kerül és előbb Párizsban, majd Bukarestben követségi tanácsos. Később Iránban, majd Ankarában, végül Kabulban a követség vezetője. 1958-tól az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökhelyettese, 1962-től azonban újra nagykövet előbb Damaszkuszban, majd Ammanban, végül nyugdíjazásáig Bejrútban.
A KAC sportolói nevében ifjabb Puskás Ferenc szólalt fel, akit úgy hisszük, nem kell bemutatni.
A jelenléti íven összesen 188 nevet találunk. Közöttük van például Morvai (Mordmann) Márton, a KAC korábbi játékosa, ekkor intézője, később a BHSE egyik labdarúgó vezetője. Schulz Sándor, a KAC és a Honvédt intézője. A KAC több labdarúgója (pl. Mészáros József, Rákóczi László, Babolcsay György, Nemes (Nehadoma) József, Patyi Mihály, Puskás Ferenc, Faragó Lajos, Bárfy Antal, Cserjés István, Bozsik József, Ruzsa Sándor), sportolója (Hunyadvári Erzsébet kézilabdázó, Puskás felesége; vagy Dalnoki László a motoros szakosztály képviseletében).
A munka nagy része ezen nevek feldolgozása.
címlapkép: Ries István beszél a KAC 40. közgyűlésén a kispesti városházán. Tőle balra, egyenruhában Jánosi Ferenc. A képen jól megfigyelhető a későbbi BHSE logó korabeli verziója, még HSE felirattal, és a futó katona helyett inkább egy klasszikus jeti észlelésre hajazó grafikával. Ekkoriban ugyanis még nem volt egyértelmű, hogy a Honvéd egy budapesti klub lesz, és vidéken egyéb Honvédokat hoznak létre, vagy mindenki egy Honvéd sportközponthoz tartozik majd. (A témáról részletesebben l. pl.: Kiss László: Mert kell egy csapat c. kötetében a Gyárak, szövetkezetek, laktanyák és a futball 1945 után c. tanulmányát.)
Érdekes , elgondolkodtató , köszönöm a belefektetett munkát . Kis idő míg átfut az agyamon , oly sok emlék , impulzus , történelem , tanulság egyszerre . Megmozgatja a neuronokat és az én koromban ez egy felüdülés , még egyszer kösz :)