…ennyi.
Megmondtam, hogy esőben ázunk majd a korzón, sokak között én is, egy iszonyat tré meccsen.
Nos, eső nem volt, én meg a nagy lelkesítő werkliposztom után úgy hajoltam meg egy klasszik őszeleji vírus előtt, mint kismáncsó a terhes atyai örökség alatt, így otthonról, ágyból, gyógyteákkal felszerelkezve szenvedtem végig a meccset. És a meccs tré volt. Ja, ezt eltaláltam.
Apró örömök? Á, dehogy. Ellenben sokadjára is beigazolódott, hogy TV-n keresztül nézve az élőben, meccs-haverokkal még csak-csak kibírható “foci” bizony élvezhetetlen. Sőt. Katasztrofálisán ótvarul pocsék.
Ráadásul most még írni is kéne erről valamit. Nem megy könnyen. Nézzük, mik ragadtak meg.
- Elfogytak a fiataljaink a kezdőből. Sőt anblokk a magyarok. Én alapból nem tartozom a szélsőséges magyarozók közé a szurkolótáboron belül, anno nem zavart, hogy Gege helyett Zelenka, hogy Baranyai helyett Szmicsó, hogy Tóth Iván helyett Tomics, hogy Disztl Dávid vagy Csobánki helyett Bogdanovics játszik. Mindegy a nemzetiség, ha minőséget képvisel. Mindegy…de egy határig. A Juvénál sem szeretem ha nincs olasz a kezdőben (szerencsére ez azért ritka), a Bayern rendre (értsd: évről-évre) használ 4-5 emblematikus németet, ezek közt nem ritkán saját nevelést (bár mostanság a spanyolosító Guardiola fejbéli megfáradása ezt kezdi felülírni). Értitek, mire akarok kilyukadni. Persze hogy értitek, ezt boncolgatjátok ti is hetek óta. Nehéz azonosulni a hetente feltűnő új jugókkal, olaszokkal, kettős állampolgár afrókkal. Lehet hogy Kosznics nagy kedvenc lesz, lehet, hogy Marku már az is, de én hiányolom (az amúgy sokszor szintén ócsárolt) fiataljaink stabilabb jelenlétét. És emiatt nemcsak ők a hibásak, ne mondjuk, hogy azért nem játszanak, mert nem érdemlik meg… Hemy úr egyszer már posszant tavasszal, hogy kevés a fiatal, sok a légioner. Most meg minden vissza? Back at square one? Miért? Boti 5, Geri 1 perc? Mit tud ez a Portilla a mázlis szabin kívül amiért kirobbanthatatlan? Job? JOB OUT, basszus….
- A szünetben Nagy Antal közölte stúdiószakértőként, hogy ez az első félidő egy minden igényt kielégítő király magyar bajnoki, sok ilyen kéne. Ex-ikonunknak pedig valami új szemüveg vagy lencse, gondoltam, majd a számra csaptam, mert nem tiszteletlenkedünk a régi nagyjainkkal. Szerencsére a második félidő végi visszakapcsoláskor Nagy is visszakapcsolt, és közölte, mindent visszaszív, ez katasztrófa volt. Azért mindenesetre jó volt látni az öreget.
- Aminek örülhetünk, a három ponton túl, persze, az az első félidő 3-4 támadásépítése, pofásnak tűnő (és sajna a végén rendre elrontott) kontrája, koronaékszerként a tényleg remek góllal, ez annyira tetszett, mint amit Arda toszott este a Realnak (maródi posztíró egész nap meccset néz a TV-n nyilván). Hidinek nagyon kellett a gól, örülök is, hogy játszott. A többi támadásban Gyulus megint alkotott szépeket, kár, hogy az önzőségi kapszulákat, melyeket megtalált Filip szekrényében, most ő vette be.
- Aminek viszont nagyon-nagyon nem örülök összeállítás terén, az az, hogy negyed órával a vége előtt, csúcséknek, a futóbolond Gyula helyére miért a kis zoknis TORZ DIGÓt küldi be VW?? Illetve tudjuk, persze, le van ez dumálva, de Pietro, ex-idolom, BL- és VB-aranyérmes, olasz bajnok arcként ehhez hogy, de hogy adhatja a nevét? A kis harisnyamutáns 1 méteren 100 méter hátrányt szed össze az indításoknál, és meg sem izzad mikor jön lefele, hétközben pedig DelPipi-Máncsó csatársorról álmodozik. Hol a szívlapát? Tegnap is úgy mozgott, mint Kovács Kálmán… na de az a Kovács Kálmán, aki a brazil masters ellen sétálgatott a kezdőkörben, és tőle ennek is örültünk, mert mögötte volt két évtizednyi kispesti történelem amikor futballistaként imádtuk. A zoknimanó egy, jobbára percembernyi cserejátékosként végigtolt idény után próbálja ezt eladni nekünk, apja neve és Kordé oltalmat nyújtó habteste mögé bújva. Skandalum!
- Még egy szó VW-ről. Sok fura dolga ellenére valahogy kezdenek jönni a pontok, és egyvalamit nem szabad elfelejteni: minden nyilatkozatát tolmácstól halljuk, így nehéz megítélni, hogy tényleg ezeket mondja-e. Ráadásul ahogy elnézem, nem biztos, hogy a fordítás is a helyzet magaslatán áll, elég megnézni a tegnapi TVs meccsvégi produkciót… Artnerrel mély-interjú, a (mondjuk eleve szűkszavúnak tűnő) VW-nek egy rövid kérdés, arra rövid válasz, majd ciao. Lehet hogy nem szószátyár a Cár, de akkor tessék kiverni belőle a válaszokat, ha kell, 5 rövid kérdéssel. De miért én adok tanácsokat az MTVA-nak, a Sport1-nek, az NSO-nak, az ultraamatőr, outsider műkedvelő arc? Lehet ezért tartunk itt sok téren? Szóval meglehet, hogy még türelemmel kellene lennünk az edzővel, de az is esélyes, hogy már mehet a facepalm, tényleg nem igazán látni itt már semmit a ködben, amit a pofók direttore eresztett az orrunk alá egy jó belvárosi jókai bableves után…
- Zárásként rövid értékítélet a Hanta által hamarosan kitett osztönyv elé: Kemi tegnap megint álomporon volt, kijöveteleknél előfordult némi királygabis paralellpálya is (ahogy haveri körben mondjuk: rámozdulás az akciós Bonduelle konzervekre a szupermarket alsó polcán); a védelemben Kristi tetszett, amíg majdnem nyomott egy gólt az ellennek, Kosznics bármilyen lehet még, mondjuk szerintem nem lesz rossz, de mivel ő is csak kölcsönarc, bűn a kopasz böllér helyett játszatni (inkább mellette kéne, a talján idegbajos tarajos helyett); Alci jó volt, leszámítva a labdaelrúgós olaszkodását (ilyenkor úgy tomporon kínálnám, hogy félrenyelné a posztmeccs grappát); Kingecske most tetszett. Hidi határozottan jó volt, Portilla értelmezhetetlenebb, mint Zsiva, vagy Diarra voltak, Báló kezd ébredni… Gyula ha nem önző, megint 6-os, Kandia meg szokás szerint eggyel gyengébb. A cserék közül Boti és Geri alig kapott időt, Máncsó meg egy kis dologtalan here.
Jövő héten DVTK-túra, remélem felépülve már én is ott lehetek, ha pedig komolyabb az ügyem, akkor Hanta szóljon Kordellának, és igazoljanak helyemre valami olasz zsurnalisztót. Lehet hogy magyarul nem tud, sőt, még írni se, de azért majd örülünk neki.
Viktor képei pedig itt!