…némileg tisztább fejjel néz vissza az ember a tegnapi délutánra, de így is nehéz a józan, mértéktartó mondatok megszülése. Körülbelül azt tudom írni, mint a legnagyobb Bohócliger edzők (Véber, Supka és társaik) egy-egy kellemetlenebb végeredmény után: nehéz ilyenkor bármit is mondani. És mégis, most én is kénytelen vagyok ezt a közhelyet alkalmazni, mert ha szívből leírnám, amit gondolok, és amit a többiek végighallgattak tőlem (én meg tőlük) a kocsiban tegnap hazafele, akkor ezzel az erővel új blogot is indíthatnánk, kispestikocsmagoz.blog.hu, esetleg vorosfeketehozonges.taccs.hu címen. De hát azok meg nem annyira mi lennénk. Vagy fene tudja.
Így hát itt és most csak annyit írok le: szégyellheti magát, és ne álmodjon győzelemről az a csapat/edző, aki 75 percet kap emberelőnyben az ellenfele ellen, lélektanilag a kulcspillanatban szerez vezetést (44.-45. p.), és ezek után a második félidőre visszaáll bekkelni. Ez az ócska moralesi-vierchowodi lábszagú catenaccio(cska) ennyit is ér amennyit tegnap láttunk. Sz*rt se.
No persze lehet árnyalni a képet, és picit kell is, még ha az a lényegen jottányit sem változtat.
Meg kell jegyezni, ami itt Diósgyőrben megy bíráskodás címén évek óta a DVTK-Kispest meccseken, az kabaré. Rendszeres momentum, hogy a bíró ítél valami nekünk kedvezőt, erre 5 percig áll a játék, hisztizik a közönség, a hazai játékosok és Szentes Blézer vagy most Szivics, épp ki az edző, aztán a bíró mindent visszavon, és ellenünk ítél. 2 éve Tandia (szerintem máig nem szabálytalan) szerelése után először sima kis szabi, majd kikönyörgött piros a vége; tegnap előbb érvényesnek ítélt gól, majd a besíró Szivics-DVTK kombó általi 5 perces hőzöngés eredményeként minden vissza, kirúgás. Ugyanez a tizinél. Semmi, kelj fel, Griffith spori, jó, hogy nem kapsz sárgát…hohó, itten népharag esete forog fenn…várjunk csak…akkor mégis büntető. EZ MI??? És írom mindezt úgy, hogy sajna nem ezek a momentumok döntöttek, hisz magunknak köszönhetjük, hogy bevettük megint a piros-fehér harcikallert, önként és dalolva…
Ha jó kedvem lenne, vagy inkább: engedékeny kedvem, most dicsérném VW-t, hogy na, legalább a védekezést összeszedte, játékot ölni már mindenki ellen tudunk, az egyéni fegyelmezetlenségek, ha azok végre elmaradnak, mindenki ellen képesek leszünk győzni is akár (sőt, ez már most is így van). DE NEM, az a baj, hogy ez nincs így! VW megcsinálta a moralesi iskola újraélesztését, azzal a különbséggel, hogy az öntörvényű tolmács legalább nyerte az ilyen meccseket az ótvar játék mellett, míg VW-dal jórészt a nézhetetlen játék marad, a győzelmek nem jönnek mindig. És a meccsvégi nyilatkozat, amit előre meg is jósoltam Viktornak, hogy ez lesz: “elégedett vagyok a csapattal, azt hozták, amit kértem, jól játszottunk, stb“, azzal kiegészítve, hogy direkt álltunk vissza a második félidőben, hogy a diósi támadásokat ellensúlyozzuk. De MISTER, EMBERELŐNYBEN VOLTUNK! Ennyivel nem rosszabb a keretünk, mint a Dióknak, hogy berosálva toljunk végig egy egész játékrészt emberelőnyben. És ha már igen, akkor viszont azt tegyük úgy, mint a moralesi hónapokban, könyörtelenül, de ez a tegnapi posványos ellenállás-imitálás, ez nagyon kevéske volt.
Az már csak hab a tortán, hogy miután bekapjuk a második gólt, jó 6 perccel a vége előtt, a maestro fogja magát, leguggol az oldalvonalnál, mint a közmondások ama híres szarógalambja és gondolkodik. A lefújásig. Ce cazzo, catastrofico maximo, capisco, tusco? Ez tényleg a Várhidi szint (aki szövkapként az emlékezetes kinti török meccsen Gera jogtalan kiállítása után állt úgy a kispadnál, biztonságot sugárzó csapatvezér helyett, mint az a csöppnyi, ostoba mopsz aki az utcánkban rendszeresen izomból nekifut a kerítésünknek, majd hanyatt esve néz, hogy mi történt…). Ki hitte volna ezt nyáron, a kinevezéskor? Tudom, sokan. Én nem.
Elnézem a csapatot a lelátóról és lassan ott tartok, hogy nehéz itt kinek szurkolni. Tegnap három (három és fél) ember dobbantotta meg picit a szívem: Kemenes Szabi, aki ráadásul megint hozott egy nagy védést – látjuk, persze: minek…; Hidi Patrik, aki megint becsülettel ment és ha a végén a második gólhelyzetét sem Patyáskodja el, akkor az est hőse lett volna. És Báló. Meg Gyula úr, akinek, igaz, kissé kopni látszik a varázsa, ami év elején belengte, de ez nagyrészt taktikai okokra vezethető vissza szerintem, egy Supkai “két rohamnéger a széleken, 2 gólvágó elöl” taktikában Danilóként szórhatná a gólokat.
Ennyi. 3 és fél ember. És a többi? Labdákat elszóró, de mindenkire nagyokat kacsintó pojáca Portilla? Job, akinek már inkább JOBOUT a neve? Kosznics? Ki ő egyáltalán? (Szögezzük le: nem tűnik rossz játékosnak, de hogy, és miért, és minek ő itt egyáltalán, ha volt Ignja? A hangsúly esetében is azon van, hogy kéthetente tűnik fel új arc a semmiből…) Alcibiade? Puhos Kanida? Nem lenne rossz az arc, de fogyjon le… és a helyzetbe kerüléskor ne Harlem Globetrotters-t játsszon, focikivitelben!
Lehet drukkolni ennek az alakulatnak? Tele vagyunk olyan külföldiekkel, akiken minden intin látszik, hogy most épp itt vannak, jövőre ott, ahova a menedzsment rendeli őket, most épp sárga-feketében bohóckodok a diósgyőri vasgyár tövében, holnap az olasz harmadik vonalban, ha kell, profi vagyok, zsoldos vagyok. Ezzel nincs is baj, ez a mai foci, tényleg nincs gáz – amíg 2-3-4 ilyen tag van a kezdőben. De nálunk 2-3 nem ilyen (azaz azonosulásra alkalmas) arc van össz-vissz. Baráth Boti vizestartályt hord a csapatbuszhoz, Nagy Geri csak utazik a kerettel, Botka, Csábi, Lőrinczy kölcsönben, a légiósok közül, akit már megkedvel az ember, Ignja papa például, most a padon van jegelve (megjegyzem, beállása után ezt még kevésbé értem, mint eddig: megint nagyon jó volt – illetve, persze, hogy értem…).
Hát, elég savanyú a kép. Diósgyőr pedig lassan a privát Kecsóm lesz helyszínileg, ide akármikor lejövök, ugyanaz a forgatókönyv, vezethetünk, egyenlíthetünk az utolsó percekben is… akkor is kapunk a legvégén kettőt, és mint Benny Hill kiskopasza, tar koponyánkon elszenvedve a csattanós tenyereseket aláztatva autózhatunk/buszozhatunk haza a borsodi éjben. A csapat is, mi is.
A játékosokat értékelni most nem is nagyon érdemes, az előbbi zengzetekben már mindent elmondtam. Aki picit is tetszett, az Szabi (főleg az a védése), Patrik, lapveszélyes játéka mellett King, beállása után Ignja. Ez nem túl sok. Jobot, Portillát pedig hosszú távon nézze az, aki annak idején kitalálta, hogy kakaós csiga kell a Holé-büfébe.
Hazafelé indulva, ahogy autóztunk keresztül a Vasgyár feletti menekülőút dombos-erdős részein, a máskor itt (Honvéd-túrákon és privát Miskolcozásokon) engem rendre megszálló kellemes “észak-magyar iparváros” hangulat is hiányzott most – ez jelzi, hogy tényleg baj van. És a legrosszabb az egészben az, hogy amint azt a hazaúton boncolgattuk, sok esélyt nem is látunk a változásra. A vendégszektorban voltunk vagy 30-an, két kocsi Pestről, a többi kolléga észak-magyar szimpatizáns; a keret kialakításában nem lesz itt rövidtávon semmi változás a koncepció terén, nincs már értékelhető CSAPATunk, amiért lehet szorítani, markáns arcokkal, kedvencekkel, akikért lehet; nincs már drukkerünk lassan, játékunk, az mégannyira se, arculatunk… na az van: egy dél-pesti légiós lerakat, amelyik antifutballal idegeli a még kitartó nézőket.
Igen, ez pontosan olyan jövőkép, mint ami elénk tárult tegnap este úgy negyed 8 tájban, a diósgyőri lejtőkön autózva, lenézve a pusztuló kohászati művekre. Innen felállni valami értelmes klubmodellbe hasonlóan nehéz feladat lesz, mint a Lenin művek újraélesztése lenne. Kérdés, valaki kezd-e egyáltalán velünk valamit?
Kapcsolódó anyagaink:
Fotók: babar-1909foto.hu.