gebin: haszonbérbe végzett vállalkozás, amiben meghatározott összeg fejében szoros elszámolási kötelezettség nélkül gazdálkodhatnak. Eredet [gebin < német: gewinn (nyereség, haszon) < germán: winnan (elnyer, kiérdemel) < szanszkrit: van (kér)]

Vannak dolgok, amiket mostanában erősen újra kell értelmeznünk Kispesten. Például azt, hogy soha nem hittem volna, valaha ilyesmikről kell majd írnom. Pláne nem a 2006-os tulajdonosváltás után, megspékelve az azóta bevezetett TAO-pénzekkel és az akadémiák állami támogatásával.

Egy szómagyarázattal kezdtünk, és most még egy, de a kérdezős fajtából: minek nevezik azt a játékost, aki 27 mérkőzésének 2101 perce alatt mindössze 12 alkalommal próbálkozik kapura lőni, és abból csak háromszor találja el? Vagyis 175 percenként rúg kapura, és 700 percenként talál is.

Nálunk csatárnak nevezik.

Job.

Kapaszkodjatok meg, de még a mélységes egyetértésben röhellt zoknibohóc mutatója is jobb: 11 meccs, 220 perc, 7 lövés, 3 kapura.

Na, jó, annyi legyen megengedve, hogy nem klasszikus középcsatár, mint mondjuk Gyula, vagy volt a remek Testardi, de azért mégiscsak elől játszik, kapu felé. Az, hogy gólt nem lő, és gólpasszt sem ad, szinte semmit sem ront a mérlegen.

Nézzük meg inkább az előző és a mostani bajnokságban szélsőt játszó játékosaink statisztikáit egymás mellett, hátha mutat valamit. (Adatok forrása: InStat)

Nehéz mit mondani.

Holender idén nagyon nincs formában, azt látjuk, de közben az adatsorokból azt is látni, hogy még így is durván veszélyesebb, több a játéka, mint Jobnak. Prosziról nem is beszélve, aki viszont alig kap lehetőséget.

Tényleg, Job vajon mi a francot keres a csapatban? Nyilván nem először hangzik el ez a kérdés az elmúlt egy évben, viszont egyre égetőbb lenne tudni rá a választ. Különösen, hogy a Pécs elleni meccsen, miután lecserélték, képtelen volt elviselni a korzón összeverődött mintegy száz néző szórványos kifütyülését, és inkább mutogatni kezdett felénk.

Ilyet nem lehet egy futballistának. Ha egyszer objektíve szar az, amit művel, és ezt már látja az őt valamiért játszató edző is, lecseréli, akkor nem a mutogatás az adekvát reakció, hanem fület-farkat behúzva besunnyogni a kispad homályába. Szeretném őt innen is emlékeztetni, hogy az én szórakoztatásom végett lép pályára. Vagyis normál esetben azért van egy játékosnak helye a pályán.

Ellenben nálunk úgy látszik nem, ahogy azt már kapargattam egyszer a tárkányi kupameccset követő posztban.

Szóval nekem a gebin maradt az egyetlen magyarázatom. De tényleg. Az Öreg visszavonul az akadémiára, és látványosan szarik a kirakatra, mert oda nincs TAO, nincs akadémiai támogatás. Vagy valami ilyesmi.

Viszont az sem jobb, ha nincs igazam, vagyis, hogy ehhez a jelenhez aktívan asszisztál, mert akkor még rosszabb a helyet. Értsd: nincs hova menekülni, nincs az a pillanat, hogy visszaveszi az egészet saját kézbe, és – legalább részben – lecsapolja a minket ellepő mocsarat.

(Az igazság amúgy valahol a kettő között lehet.)

Az hogy lehet, hogy termeljük sorra az akadémistákat, akik az országban szétszórva játszanak, vagy nem játszanak (most ez nagyjából lényegtelen), miközben mi ki sem próbáljuk őket, vagy legfeljebb száműzzük az NB III-as csapatba, és hozunk (engedjük, hogy hozzanak) a helyükre semmivel sem jobb légiósokat. Kinek éri ez meg? Hogyan lehet ezek után tulajdonosi blogposztokban kommunikálni, mi egy alapvetően saját nevelésűekre építő csapat vagyunk, ahol cél az akadémisták részarányának növelése? Basszus, Rossinál több fiatal játszott, mint most.

Ezek után pedig különösen elképesztő, hogy VW mester a klubhonlapon elmúltnyolcmeccsezik. Idézem:

Pietro Vierchowood: – Az első félidő játékával elégedett voltam, annak ellenére, hogy nem sikerült gólt szereznünk. A második félidőt nem kezdtük jól, az első húsz percben kaptunk két gólt és utána nem sikerült felvenni úgy a játék ritmusát, hogy megfordítsuk a mérkőzés állását. A Pécs két nagy helyzetét kihasználta, nekünk több nagy lehetőségből sem sikerült a kapuba találni. Job lecserélésénél nem tudom pontosan, hogy mit mondtak a szurkolók, illetve, hogy miért reagált Job ilyen érthetetlenül. A hét elején beszélni fogok vele erről. Hogy miért játszik ennyi külföldi a csapatban? Az előző szezon utolsó kilenc mérkőzéséből nyolcat elvesztett a nagyrészt akadémistákkal felálló Honvéd.

Alapvetően statisztikus alkat vagyok, gondoltam ezt érdemes lenne megnézni, de inkább nem, mert kiskukac69 már megtette kommentben, így inkább onnan emelem át:

megjegyzés: kiskukac69 Hidit és Kemenes a nem akadémisták között szerepeltette.

Könnyen kiolvasható a táblázatból, hogy VW mondata nettó ferdítés, hogy erősebb szavakat ne használjak. A kilencből legfeljebb öt meccsre húzható rá, hogy akadémistákkal álltunk fel, abból pedig csak négyet vesztettünk el, ráadásul a Viditől, Győrtől és az MTK-tól nem is annyira arcpirító kikapni, mint mondjuk a Mezőkövesdtől, vagy a Pécstől többségében nem akadémistákkal.

Kemény, ugye?

Annyit szeretnék mondani, kedves mister VW: felesleges Jobbal elbeszélgetni a hétvégi eseményekről, ha az nem egy végre kimondott viszlát lesz. Mert ez így nem mehet tovább. (Fontos: feltételezem, hogy VW beszélget el vele, és nem csak egy marionett az ügyben.)

És hogy a megaláztatások sora ne csak két masszívan emberelőnyös meccsen megmutatkozó vereségben jelenjen meg, ott van az NB III-as csapatunk hétvégi győzelme az alig két hete éppencsak legyakott Felsőtárkány ellen. Nézzük meg a két csapatot:

• Magyar Kupa, 1-0: Kemenes, Alcibiade, Ignjatovic, Kristi, Portilla, Godoy, Hidi, Ikenne-King, Job, Mancini, Traore, Sundas, Prosser, Szabados
• NB III., 4-0: Vereckei, Sundas, Dékány, Baráth, Szabados, Gazdag, Prosser, Nagy Gergő, Czár, Holender, Bobál, Koszta, Bende Bende, Ihrig-Farkas

Még didaktikusabban:

megjegyzés: zárójelben a kezdőcsapatban szereplők száma.

Valahol gyönyörűséges, hogy ha eltekintünk attól, hogy a Felsőtárkány – valószínűleg – jobban hajtott a kupában, mint a bajnokin, akkor az akadémiai csapatunk kőkemény kritikát fogalmazott meg a felnőttről.

Itt tartunk.

Lassan eljutunk oda, hogy az embernek nem lesz gusztusa kijárni a nagycsapat meccseire, mert tényleg minek? Egyáltalán nem a szurkolókért van, ami már abból is látszik, hogy egy átlagos, hétköznap kora délutáni kupameccsre lassan több szurkoló jár el, mint a hétvégi, főműsoridős bajnokikra. (Igen, tudom, nem csak az eredménytelenség, meg a klubra rátelepedett játékospolitka az oka a hétvégi távolmaradások dandárjának.)

Nem hiszem el, hogy senkinek sem tűnik fel a teljes kilátástalanság, a szurkolói érdektelenség, a még meglévők állandó fújolása. Minek ezt így csinálni? Kinek? És legfőképp, kinek éri meg?

Elég csak végignézni az elmúlt évek légiósain. A jobb áttekinthetőség kedvéért megpróbáltam őket a saját értékrendem szerint csoportosítani három kategóriába:

• használható (8): Alcibiade, Ignjatovic, Ikenne-King, Godoy, Lanzafame, Martínez, Youla, Tandia
• használhatatlan (24): Belotti, Bonazzoli, Bottone, Canzian, Celestine Lazarus, Daud, Diaby, Diakite, Diarra, Harmony Ikende, Job, Keita, Kostic, Lupoli, Mancini, Navarrete, Navarro, Odia, Pascariu, Portilla, Rajic, Vidovic, Sunnyboy, Testardi
• majd elválik/fene tudja (6): Bende Bende, Kosnic, Kristi, Mensah, Traore, Zivanovic

update (2014.09.30.): itt egy frissített lista, benne, hogy kivel mi lett azóta.

Nem biztos, hogy hirtelen mindenki eszembe jutott, de akárhogyan is számoljuk ez összesen 38 név, aminek jó, ha a negyede (negyede!) tűnik egyáltalán használhatónak. Vajon a többiek mit kerestek itt?

Komolyan egy Celestine Lazarus Chukwuebuka akkora tehetségnek tűnt, hogy majd mi kineveljük és aztán sok-sok pénzért továbbadjuk? Miközben Baráth Boti meg nem fér be? Lazarus azóta megjárta a megye egyes Halásztelket, most pedig a franc se tudja hol van, talán a szlovák kettőben. Vagy Kostic és Rajic? Miért nem Holender, vagy Bobál kapott több lehetőséget? Csak mondom, előbbi kettő max az NB II-es csapatban játszott, ahol Bobál padozott mögöttük.

Miért? Jó lenne végre valami magyarázatot kapni a kispesti közállapotokra, mert – és gyűlölöm kismilliomodikra újra leírni, de – ez így nem mehet tovább.

Sok sebtől vérzik a jelen Honvédja, ezekből csak egy a játékospolitika, de talán a legkönnyebben rendbe rakható.

Érdemes megfigyelni, a tavaszi, akadémisták által benyalt vereségek sokkal, de sokkal kevésbé fájtak a szurkolóknak, mint a jelenkor bármelyik győzelme.

És még mielőtt bárki meggyanúsítana, hogy én a végtelen fiatalítás, meg a magyar játékosok számának növelését akarom, szólok inkább: nem. Részemről az ésszerűséget követelem meg.

Nem fogok nevesíteni senkit, mindenki vonja le magában a következtetéseket.

amúgy: Nem Job a lényeg az egészből, hanem amit képvisel.

---

utóirat: Ki lehet számolni, hogy az államnak (neked, nekem, nekünk) mennyi adóforintjába (és természetesen a nem adóforint TAO-jába) kerül évente, vagy összesen eddig, hogy nálunk ne játszanak akadémisták.