Véresszájú, mindennapi betevőt és szezonvégi nyalánkságokat váró és igénylő olvasóink fellélegezhetnek: megérkezett képes összefoglaló-sorozatunk következő darabja az ősz második fele és a tavaszi felkészülés legjobban elkapott pillanataival. Van itt minden. Láthatjátok Szabó sporttárs nagy dobását, szórványos ollózásokat, a kaposvári incidenst, illetve a Vidi-verést. Fotóorgia és háromrészes sorozatunk második darabja a hajtás után.
„Ki fog itt kezdeni?” – kérdezheti Szabó sporttárs, miután tribüni magaslatokba lendítette csinos húszforintosát. Arra nem emlékszünk, hogyvégül melyik csapat veheti birtokba a kezdőkört az érme landolása után, viszont kommentbe várjuk a tippeket, melyeknek hatására egy unalmas percen talán mi is visszanézzünk az esetet.
Honvéd-Kecskemét: Danilo az idény során először próbálkozik ollózással, azonban eredménytelen marad. A brazil gólzsák (nagy jelző ez, de hát mégis házi gólkirályunkról van szó) később is többször prezentálja e közönségszórakoztató mozdulatát, gólt azonban csak a Tatran elleni felkészülésin ér el, az meg senkit sem érdekel.
Ritka pillanat: Botis keveredik az ellenfél tizenhatosa elé, és küzd meg kecskeméti kollégájával, Mladen Lambuliccsal. Ez az elkeseredett előrejövetel is mutatja, mennyire futunk az eredmény után, végül azonban csak a szépítés jön a 0-2-re.
0-0-s szünet Kaposváron. A somogyországi stadion jellegzetes építészeti adottságainak jóvoltából a pálya széléről egy ablakon keresztül lessük meg a hazaiak Tanár úr prezentálta taktikai megbeszélését. Vihar előtti csend…
„Előre hát mind, aki spíler,/ A gömbbel tűzön-vízen át!” – idézi a megerőszakolt Petőfi-költeményt Abbas, aki akkor is beadja azt a labdát, ha közben kitör a következő világháború. Végül a lelátón ki is tör, a karhatalom a könnygázas szektorkiürítés módszerével oldja meg a problémát.
„Ennyiszer dobtatok be pirót a pályára” – mutatja szurkolónknak egy kaposvári biztonsági őr, aki mellesleg kiköpött Hitman, leszámítva az öltözetét.
Szerepcsere Fehérváron: a szélső Abbas szereli becsúszva a védő Andjicsot sutyerák módon (Copyright ©Sütő). Később azért megkeresi szemmel a labdát is.
Góóól! A szezon talán legemlékezetesebb örömeinek egyike. Danilo nagy meccsén a nyakigláb cselgép (jó tudom, de mégiscsak a házi kanadai táblázat győztese) két dugójának köszönhetően győzünk kettővel.
A fehérváriak annyira zokon veszik idegenbeli tündöklésünket, hogy a nemzetközi egyezményes jel („1”) helyett ezzel a rendkívül furcsa piktogrammal fejezik ki, hogy győzelemre állunk Sóstón, előrevetítve a futballorgiát.
Honvéd-Győr: Hajdú készül elvégezni a megítélt büntetőt (a Fradi-pálya után ismét a jobb alsóba gurít) az egyetlen olyan őszi meccsen, amelyen leadtuk a megszerzett előnyünket.
A kaposvári események utózöngéje: szinte lefényképezhetetlenül hosszú üzenettel tiltakozik a tábor.
A váratlan újpesti Morales-lemondás után gyorsan új megoldást talál a vezetőség: az MFA elnöke, Szalai László a beugró.
Szalaival a kispadon csupán egy pontot szállítunk két meccs alatt, és még Botis ollózása sem talál utat a hálóba, nem úgy, mint a múlt tavaszi MTK-meccsen. Pozitívum viszont, hogy két fiatal középpályásunk, Nagy Gergő és Czár Richárd bemutatkozik az NB I-ben.
Az ősz végén megjelenik a régi-új mester, Supka Attila, aki határozatlan idejű szerződést köt a klubbal, majd készségesen áll a rendelkezésünkre. (Érdemes megfigyelni riporterünk tökéletesre nyírt pajeszét.)
A felkészülés ideje alatt újabb fiatal titánok kerülnek a tűz közelébe: Kapacina Valér például több előkészületi mérkőzésen szóhoz jut, sőt gólt is suvaszt.
Sok hátulütője van a kispadozásnak, találékony aranylábúink azonban legalább egyet kiküszöböltek, mégpedig profi megoldással: a nap sosem sütött a szemükbe.
Korábbi szezonértékelő cikkeink:
Hajrá, Budapest!
Visszapillantótükörben a tavasz
Fetócella – a szezon képekben (1. rész)
A bajnokság véget ért, a nyár kitörőben, játékosaink boldogan dalolhatják a ’80as évekbeli Asterix-képregények rímjeit kölcsönvéve: „Bozsik-stadion a hazám, szabira mentem lazán”. Jobban eleresztett drukkereink is nyári utazásaikat tervezgetik, persze szigorúan az első felkészülési meccsig bezárólag, hisz a következő 1 hónapot is nehéz lesz kibírni a sokat szidott Bohócliga nélkül. És mit tesz eközben a kispestblogger, aki lassan bepállik a légkondiját vesztő irodában, José Camachót megszégyenítő cowboyfoltokat növesztgetve a nyakig gombolt ing neccesebb pontjain? Mit tenne – összefoglal, visszatekint, értékel, summáz. Számot vet, analizál. Nézzük, mire jut e tavasz kapcsán…
Itt a hónap vendége cím is kiosztásra került blogunk által a még mindig űberszimpatik, emberi, szerény és… nem is folytatom, egyszerűen ARC 
…mert a bizakodás marad nekünk. Hemingway megint megtette szokásos évvégi 
Hagyományos osztályozókönyvünket ezúttal egy kis értetlenkedéssel kell indítanunk: Vajon kinek a fejéből pattant ki, hogy Siófokon jó, ha az idényzáró mérkőzés délután háromkor kezdődik? Az első félidő alatt úgy örültünk minden picinyke felhőnek, mint paksi klubtulaj egy levetett debreceni centerhalfnak. Az egész stadionban egy helyen van árnyék – a lelátók mögött, amelyek viszont a környék (és ide értve az utcafrontot is) egyetlen olyan pontjai, ahonnan nem látszik a játéktér. Jelenleg egy általános és képzelt alanyt átkozok magamban, de amint fényre derül valós személye, azonnal kiposztoljuk ide, néhány keresetlen szó kíséretében.
