Beharangozó // Csak a Kispest!

Összetett nap lesz a mai

Bp. Honvéd – Kisvárda @ Hungára, 19:30

Először is először játszunk relatíve hazai körülmények között az idényben, az augusztus 3-án esedékes 110. születésnapot tehát ma, ‘gusztus 17-én ünnepeljük meg, és nem is akárhogy. Egy Ákoshoz mérten ugyan sokadvonalas, de azért a régi érdemei elismerése mellett (István király, Európa), vagyis egy igazi kurzusklasszikus, Varga Miklós fellépésével. (Is.)

Mondjuk korábban láttuk Kispesten a Pa-dö-dőt (Esterházyék búcsúmeccsén), járt itt Erox (“Csókó Kispest!”), Lakodalom Lajos, meg még ki tudja kifélék, igazán nagy meglepetés nem érhet már minket a következő évtizedekben beugrós haknifronton. Persze ha letolja a Hölgyválaszt, vagy a Halálkatlant, talán még be is ugrok meghallgatni. (Igen, ha P. Box, akkor nekem Varga és nem Vikidál.)

bővebben

Paksról utólag, egész más nézőpontból

Ne maradjon el a beszámoló ezúttal sem, mégha retrospetív is lesz a poszt

Hogy képzavarral éljünk, sajnos ezúttal Karakó(szörcsög) szántotta be az Ekét és az egész csapatot (fotó: Lovi – 1909foto.hu)

Mit tesz az idő, akár másfél nap, ami a vasárnap este (= egy vasárnap késődélutáni meccs esetében a beszámolóposzt klasszik ideje), és a kedd dél közt telik el… Főleg, ha olyan kulcsesemény fémjelezte másfél napról van szó, mint amilyen a tegnapi hétfő volt. Bizony, ha nem zuhanok bele Paksról hazaérve az ágyba, és inkább megerőltetve magam, gépelni kezdek, akkor egy szoftos világvége cikk íródott volna – azért csak szoftos, mert az optimista kicsengésű diósgyőri beszámolómat nyilván nem akartam volna zárójelbe tenni teljesen, másrészt borzalmak ide vagy oda, valahol még bíztam az átigazolási időszakban, főleg haloványan, és ambivalens érzésekkel, a Zsoldy visszahozatalában. Mióta ez pedig bekövetkezett, a “kurva nagy bajban lehetünk idén” kicsengése a paksi meccsnek hirtelen átváltozott egy “mikor lesz már szombat?!“-ba. De kicsit lenyugodva, most komolyan: tényleg minden megváltozott volna?

bővebben

Paks-Kispest: amikor csak a helyszín és az időpont biztos, más semmi

Korán kilőtt beharangozó Paksra, ahova általában halászléért és egy pontért megyünk. Szakítani kéne ezzel a hagyománnyal.

Megkérdeztük szakértőnket is, milyen idénye lesz idén a Honvédnak.

Hosszú hajrát nyitva már péntek reggel nekifutok a beharangnak, mert ma kora délutántól én már nem leszek gépközelben, és mert a XX. század egyik utolsó reliktumaként tablet és telónyomogatás nélküli ejtőzésre készülök Doki barátomnál a Ráckevei- (Soroksári-) Dunaág mentén, továbbá hogy Fanta úr cikkírás helyett nyugodtan mehessen maholnap sörvadászatra a pesti éjszakában, most enyém lesz a posztírás ódiuma. Csak kicsit korán.

bővebben

A vége úgyis az lesz, hogy Negrau áll be a kapuba (mocskos Pagliuca!)

Diósgyőr – Bp. Honvéd @ Diósgyőr, 18:00 TV: M4 Sport

Fogalmam sincs hol tart a sérültlistánk, volt egy pillanat, amikor végképp elvesztettem a fonalat. Horváth Andris, ugye, majdnem visszatért a kupadöntőre, aztán mégsem, azóta folyamatosan sérült. Mézga, Kovács Nikó, Nagy Geri dettó, Ben-Hatira az országban sincs, és gondolom Hefflerrel is lehet valami, ha oda-vissza kihagyta Craoivát. Hozzájuk csatlakozott csütörtökön Levkovich a következő legalább fél évre.

A nagybetegeket leszámítva, vajon ki lesz játékra alkalmas Diósgyőrött? Például marad Berla a kapuban? És akkor ki ül a padra? Gyorsan feliratozunk egy mezt Tomorinak? Vagy körbeszaladunk az akadémián, hátha ráér valaki az U19-től, U17-től, esetleg egy igazgató, aki játszott már kapust korábban?

Valahogy az van, hogy ha elfogynak, akkor a kapusok hirtelen fogynak el, és egyszerre sokan. Gulyás, Tarlósi, Elbert és Negrau 1991/92-ben, aztán egy évre rá Gulyás, Brockhauser és Tarlósi mellé érkezik két hónapra és négy meccsre a rettenetesen fiatal Vezér a BVSC-ből (vajon ki ülhetett mögötte a padon?)*, vagy nem is olyan rég, a négy meccsre elmeszelt Kemenes helyett játszó Czuczi megsérült, Debrecenben már Szemerédi védett, a padra pedig Tóth Iván ült le. Idén már Iván sincs. #szomorúfej

bővebben

Saját magunkat figurázva ki mutatjuk be, hogy mennyire egyszerű műfaj a blogolás

Craiova – Bp. Honvéd

Nagyon kellene egy posztgenerátor-varázsló az ilyen napokra, amikor semmi, de tényleg semmi ideje nincs az embernek olyan fontos dolgokra, mint a Kispest. Kérdés: tényleg létezik olyan pillanat, amikor bármi más fontosabb lehet, mint a Kispest? Pláne egy román-magyar meccs előtt?

Valahogy úgy nézne ki a posztgenerátor-varázsló, mint egy windowsos telepítőprogram. Új posztot akar írni? Katt az igenre. Beharangozó? Igen. Bajnokság, kuparendszerű vagy edzőmérkőzés? Kupa – választom ki. Oda-visszavágós? Igen. Odavágó vagy visszavágó? Visszavágó. Mi volt az első meccs kimenetele? Döntetlen – választom ki a legördülő listából, majd a felugró popupban megadom, hogy gólnélküli. Tovább.

Van edzőkérdés? Nincs. Eltiltott? Igen. Mennyi? Egy. Fontos játékos? Igen. (Gazdi, nyilván igen.) Középpályás? Igen. Pótolható? (Egerszegi, Kesztyűs, Banó, etc.) Fájó szívvel bökök a nem gombra.

bővebben

Csapjuk fel az útikönyvet

Én alapvetően korzós arc vagyok, így ha választani kell, hogy hazai, vagy idegenbeli meccs, a mai napig reflexből rámondom, hogy a hazait preferálom. Pedig ez az utóbbi 15 évben már egyáltalán nem állja meg a helyét, de hát a régi reflexekkel nehéz mit tenni. Ugyanis az idegenbelieknek is megvan a maguk bája, és a kellemetlen, fárasztó utazásokat kiegyensúlyozó előnyük: maga az élmény, az új stadion felfedezése, és az új térség felfedezése. Jó esetben egy jó kirándulással, városnézéssel, külföldi túráinkon pár nap hozzátoldásával akár kis nyaralássá is transzformálható a trip. Na most a holnap éjfélkor induló craiovai kéjutazásra e megállapítások annyira illenek, mint a “visszafogott” jelző anno Hemy úr nyakkendőkészletére.

bővebben

A mai kezdőnket eltaláló olvasóink között Paks kettes igazolólapokat sorsolunk ki

Bp. Honvéd – Craiova @ Győr, 18:55

Most csak egy gyorsat, mert hajtás van a melókában, még a múlt heti Vilniust se hoztam be, a hullámok is összecsaptak, satöbbi, magyarázkodás, ilyesmi.

A legfontosabb, hogy megtudtam, Gazdi és Kukettó is játszhat ma, mert nem kettő, hanem három sárga után jár az egymeccses automatikus eltiltás.

A másik fontos, hogy a Legkisebb Király, ~~Moretti~~ és Egerszegi is a keretben, vagyis legalább van jobbhátvédünk, igaz, hónapok óta nem játszott meccset, de az nálunk már egy jó ideje nem akadály.

bővebben

Ma este végre bedurrantjuk a focinyarat

Bp. Honvéd – Zalgiris Vilnius @ Fáy utca, 21h

Kezdjük rögtön egy klasszikus #nemértem dologgal. Tegnap került ki a Zalgiris elleni keretünk, és abban szerepelt az isteni Mezghrani. Némi konstatálás után örömtáncot lejtettünk, hogy felépült a kicsi, nagyon kelleni fog a sebessége a szélünkön, és amúgy is, tavasszal óriási kedvenc lett.

Alig telt el pár óra, és hoppá, megjelent egy másik hír is a klubhonlapon, mégpedig “Jobbulást, Moha!” címmel, és a fotón, igen, egy fotón ott áll egy fő tulajdonos, egy fő vezetőedző és pár fő játékos a begipszelt lábú, láthatóan megműtött Mézga mellett.

Komolyan? Múlt héten, amikor le kellett adni a keretet, még nem tudtuk, hogy műtét, és mint kiderült, hat-nyolc hónap kihagyás vár a srácra?

bővebben

Hajtók dala

A kupadöntő elé

Hiába a Kopaszkutya az egyik kedvenc albumom, Hobót valahogy sosem tudtam megkedvelni. Eskü, próbálkoztam serényen, de vagy egyszerűen lepattantam róla, vagy belealudtam, mint egy romkocsmában, a mindenmentes lattéja felett merengő leendő értelmiség a végtelenítve pörgetett reggae-be.

Azonban van ez a Hajtók dala, ami olyan lehet a Hobónak, hiszen még hozzám is eljutott, mint Mike Oldfieldnek a Moonligth Shadow (egy ideig meg voltam győződve arról, hogy az Almaszószos Halász Judit énekli), vagy a Captain Jacknek a Captain Jack. Amolyan egyetlen és legnagyobb sláger.

Azt is be kell valljam, a Hajtók daláról egy ideig azt hittem, valami lóversenyes tematikája lehet, és a hajtók nem mások, mint modorosan írt zsokék.

Áttérve a lényegre, van az a részlet, hogy – idézem:

Teérted hajtok, hogy mindened meglegyen,
Nem akadt jobb neked, ezért vagy mellettem.
hangzik a refrén.

Szóval, na, az van, hogy ez a két sor talán az egyik legszebb megfogalmazása annak a szoros köteléknek, ami egy futballszurkoló és a klubja között elképzelhető. Értitek, hajtók, mint a hajtást művelő emberek összessége, és itt a hajtanit úgy tessék olvasni: dolgozni érte.

bővebben

A kérdés, amire nem adunk választ, cserébe fel sem tesszük: hogy kell átmenni a hídon?

MTK – Bp. Honvéd @ Hungária, 17h

Egy hosszú bajnokság végéhez értünk. Egész pontosan 302 napja rajtolt, és akkor még úgy vertük a Haladást, hogy ott volt a kezdőben Vadócz és Skvorc, csereként beállt és gólt lőtt Luki, Cipf kapufát ollózott Mackógabinak és Pölöskei is kapott teljes hét percet. Priskint kiszórták, ha nem is könnyedén vagy szép játékkal, de nyertünk.

Többen kissé megnyugodtak, talán mégsem a kiesés ellen megyünk egész évben. A Rabotnicki ellen simán hoztuk a visszavágót, letudtuk a nemzetközi zártkaput, egy luxemburgi jön, ha az isteni Vadócz velünk, akkor ki ellenünk? Pár napig újra dobogóról álmodott a nép. Aztán jött az Alsókukoricási Haladás, és minden újra a helyére került. Hiába hoztuk a meccseket sorra, hiába játszottunk sokszor elfogadhatóan, sőt, élvezhetően, valahogy visszatért a kilátástalanság: vajon mi lesz velünk?

Szeptember végén kikapunk Felcsúton, és onnan mintha elvágták volna. Végleg elvesztettük a fonalat. Volt pár jó percünk, negyedóránk, azon kívül csak szenvedés, szenvedés, a végén pedig a szokásos kurvagyengézés. A vicc, hogy még egy ilyen év után is meglehet a dobogó.

bővebben