Meccsarca // Csak a Kispest!

Meccsarc: a sok majdnem

Igazából konkrét meccsarcot most sem választok, de nem a Vasas elleni indok okán, amikor egységesen szürkült mindenki… Most is egységeset hozott ugyan, de ezúttal inkább kalapemelésre késztető teljesítményt, a csapat. No, azért nem minden tökély, ez a kalapemelés inkább amolyan tisztelgés a hozzáállásért, semmint az igazán klasszis produkciókért, mert abból most nem igazán jött egy sem, inkább sok majdnem-et láttunk, csak mindig hiányzott az e sok majdnem-et teljes egésszé tevő korona.

Azért pár játékosról így is megemlékeznék, pont a majdnem-ek kapcsán. „Meccsarc: a sok majdnem” bővebben

Meccsarc: Gyuri bán és két alvezére

Az első félidő közepéig azt hittem, Nagy Geri lesz az MVP. Aztán úgy a 60. percig biztos voltam benne, a tékozló fiú megtérését hozza a mai este, és annyi kritika után Rikkárdó homlokára helyezhetjük fel a virtuális babérkoszorút. Erre jött a 92. perc… „Meccsarc: Gyuri bán és két alvezére” bővebben

Meccsarc: szokás szerint

Ugyan tegnap sem sziporkázták rojtosra magukat a játékosaink, de -ahogy azt már megszoktuk- a hajtással nem volt gond, és alapjáraton kb. mindenki lehozta a kötelező kűrjét, így nagy hibákat se láthattunk, ami örömteli. Valahogy pozitívabb az összkép, mint a Rossi szerint is bőven leggyengébb idei teljesítményt hozó Vasas elleni meccsen. Így most mi is osztunk díjat. „Meccsarc: szokás szerint” bővebben

Kudarc van, meccsarc nincs

Most nem választunk meccsarcot, ez van. Mondom még egyszer: nincs egy rossz szavam se a srácokra, mentek előre, mint a szólás-modor mérgezett egere, de már a meccs elején látszott: az a bizonyos elkapandó fonál az öltözőben maradt. És a Paks elleni vereséggel szemben most nem tudok egyvalakit, vagy valakiket kiemelni, hogy ő majdnem kirántotta a szekeret a kátyúból. Ez van, egységesen szürkültünk most, így a meccsarc virtuális díja ezúttal a zsákban marad.

Meccsarc: szürkék között szűrő a király

Meccsarcnak választani valakit most sem könnyű. Békéscsabán a bőség zavara okozott nehézségeket a sok jó teljesítmény közepette; most egységesen szürke volt a csapatunk.

Én mégis kiemelném Nagy Gergőt, aki amíg pályán volt, nem nagyon hibázott, viszont hetek óta tartó megalkuvás nélküli és fáradhatatlan középpályásjátékát most is változatlanul hozva, tegnap ezzel kiemelkedett a mezőnyből a mi oldalunkon. Tegnap is írtam, hogy én nem is cseréltem volna le őt, de lehet, hogy tényleg megfáradt, ezt a szakmai stáb csak jobban érzi. „Meccsarc: szürkék között szűrő a király” bővebben

Meccsarc: most trióban

Győztes meccs után vagyunk, vastagon fog az osztályozó toll, nyilván most sem nehéz dicsérni a srácokat. Jó volt megint Lovrics, a Vécseit bátran és hasznosan pótló Gazdag, az idén eddig jó heteket futó Filip és kisebb hibái ellenére a néhányszor hatalmasakat mentő Endi is. Nagy Geribe hetek óta nem lehet belekötni, Gyulabá meg az egy-egy gólját csak elpötyögteti, használt a Hemy papa féle emelés! A tényleges díjazott nálam azonban még így is kiemelkedik, ráadásul egy trióról beszélünk! „Meccsarc: most trióban” bővebben

Meccsarc: a régimódi Úr

A levegőben is úr a Régimódi Úr (foto: 1909foto.hu)

Olyan igazán hiperklasszis teljesítményt most nem volt nálam, de dicséretes kűrök így is akadtak az újpesti alkonyban. Már a beszámolóban pedzegettem, hogy kisebb-nagyobb hibái mellett Botka és Baráth is szép munkamennyiséget és egy-egy szebb mentést is letettek az asztalra, Holender ügyesen kavargatott elöl, Gyulánkat gólja minősíti (a szokott gyulás hebrencskedések mellett). Szabi alapvetően végi kontrollálta a dolgokat, hogy aztán egy szögletnél ne sikerüljön a kibokszolás… „Meccsarc: a régimódi Úr” bővebben

Meccsarc: most az alapprogram is címet ért

A múlt héten ugyebár kimaradt a meccsarca rovatunk, lévén szerzőnk inkább a létráján játszotta el több-kevesebb sikerrel a diszperzites experidance mutatványt, aminek a tavasszal elszakadt bokaszalagja sem örült annyira, hát még az a a nyitott ablakon bebámuló, épp retard mopszát sétáltató idős asszonyság, aki a látványtól sűrűbben hányta a kereszteket, mint Hemy úr, ha majd meglátja a rég várt dél-amerikai szupercsatár fizetési igényét. Így csak utólag közlöm, hogyha tudtam volna írni, akkor nálam is Holender lett volna a VIP playa’, és a derék Fülöp ezúttal sem volt esélytelen a címre, de két másik fiatalunk nálam most beelőzte. „Meccsarc: most az alapprogram is címet ért” bővebben

Meccsarc: nagy harc…

Nálam ismételt... (1909foto.hu) — Nálam ismételt… (1909foto.hu)

Győztes meccsek után általában nem könnyű az osztályozóember dolga. A régi csakblog-időkben, amikor egyszemélyes ítészként működtem, persze jó volt ilyenkor szórni a 7-eseket, 8-asokat, szó se róla, aztán bejött a kollektív osztkönyv rovatunk, és ez a feladat lekerült rólam. De múlt hét óta az új rovat ismét felhívás volt keringőre magammal szemben, sőt, most már az MVP választás ódiumát is magamra rántottam, mint trükköző Alcibiade a Bödedanit a 90. percben az emlékezetes piros lapja idején. Nos hát, magamnak adtam nehéz feladatot, akkor most ne picsogjunk, hanem válasszunk. „Meccsarc: nagy harc…” bővebben

A meccs csakblog-arca

Bár csakblog tervez, Isten végez, megpróbálunk idén egy(-két) új miniposzt-rovattal támadni bajnokik után. Ezek közül az első az adott meccs -hangsúlyozottan szerintünk– legjobb játékosával, kvázi a „meccs arcával” foglalkozik egy rövid értékelés erejéig. A tegnapi meccs kapcsán szerencsére nem is volt olyan könnyű kiválasztani ezt a VIP-fejet, lett is hát rögtön kettő. „A meccs csakblog-arca” bővebben