mert célunk csak egy van
Ilyesmi mondatok hallatszódtak tegnap a meccs után, mind a képletesen, mind a képletességet elhagyva a józanabb és nem józanabb emberek szájából kifelé, bele a szombathelyi estébe, mintegy kritikaként, miközben hatalmas ünneplés a folyosón, dalolászás, hangoskodás, miegymás.
Az ambivalencia maga a tipikus Kispest, kérem alásan.
Haladás – Bp. Honvéd @ Szombathely, szombat, 17:00
ugyanis az elmúlt napokban elhavazás áldozata lettem, amire egyrész a szociális életem fellendítésével próbáltam reagálni, valamint a valódi elhavazástól való félelmemben, impulzusdöntéssel vettem egy átmeneti kabátot, amiről már az első viselés során kiderült, hogy inkább téli lesz az. Cserébe a Honvédkára igazából annyi időm se volt, hogy a mellettem ülő, szintén kispestes kollégával legalább kibeszéljük Holcsikát, Batik gólját, sőt, a kettejük egymást felrúgó megoldásáról se esett egy árva szó sem. Elmentünk mellette minden mással foglalkozva.
„Nagy tisztesség ez nekünk, Király Gábor visszavonultatása” bővebben
Tényleg, mit lehet ehhez hozzátenni? Talán ha kijön majd Youtube-on, akkor rátoljuk a Benny Hillifiert.
Remek kis két hét lesz, sok utazással, sok rácsodálkozással az épülő-szépülő vidékre, hiszen amikor legutóbb Szombathelyen jártunk az nagyon rég volt, romos volt, majd Sopronnak hívták egy ideig. Kisvárdán nem is jártunk, csak Kemecséig jutottunk, ahogy a futball is egy normális világban, csak közben változtak az idők.
De addig még idegenben MTK, hogy minden szektorát egyenletesen lakjuk le az új Hidegkutinak.
