Már 1904. elején felbukkant egy-egy kezdeményezés Kispesten a labdarúgás meghonosítására. A Kispesti Sport Club néven megalakult sportegyesület diákokból álló csapatát benevezték az Ifjúsági Labdarúgó Szövetségnél, ennél többet azonban nem tudni a klub sorsáról. Egy lelkes tanár dr. Varga Bálint kezdeményezésére az Éder vendéglőben alakította meg társaival a Kispesti Athletikai Club-ot 1908. augusztus 10-én. Az atlétika, torna és a vívás mellett kisebb vita után a labdarúgást is felvették a sportágak közé. Az elnök dr. Varga Bálint, a klub intézője Bede István a vívók, és Mayer Béla a labdarúgók részéről lett. Az alapszabályt azonban a tagok nem fogadták el, Varga Bálint megsértődött és lemondott. Az egyesület ügyeit egy évig Bede István intézte, aki elsősorban a teremsportokat favorizálta. A vita egyre élesedett a két párt között, ráadásul az anyagi nehézségek is gyötörték a klubot. Ennek enyhítésére 1909. február elsején KAC bált rendeztek, melynek bevételének (100 korona) elosztása újabb vitát kavart. 1909. tavaszán beindult a labdarúgó élet a Katona réten (a Fő u. és a Batthyány u. közötti grund). Az első nem hivatalos mérkőzések Erzsébetfalva, Lőrinc, Rákosliget és Rákoscsaba csapatai ellen voltak. A két párt közötti ellentéteket a két mecénás, Schmoch Károly és Szűcs László próbálta elsimítani, nem sok sikerrel. 1909. júliusában a felbomlás veszélye fenyegette a KAC-ot. A sok belső vita miatt elhagyta az egyesületet Szűcs László alelnök és Krausz Jenő, a labdarúgó szakosztály vezetője is. 1909. augusztus 3-án, majdnem egy évvel az első kezdeményezés után a tisztújító választmányi gyűlésen végleg megalakult a Kispesti Atlétikai Club nyolc szakosztállyal (atlétika, birkózás, kerékpár, ökölvívás, tenisz, torna, vívás és labdarúgás). A közgyűlésen a régi emberek kerültek a vezetőségbe, az elnöki hely pedig betöltetlen maradt. A KAC első vezetősége így állt fel:
Alelnökök: Schmoch Károly és Krausz Jenő
Titkár: Tihanyi Jenő
Pénztáros: Hartman Simon
Ellenorök: Mayer Béla és Reiner Sándor
Jegyzo: Kurserka Ferenc
Szertáros: Schiller Ignác
Választmányi tagok: Ács Ödön, Kollarik Győző, Müller József, Pintér Sándor, Ries Béla, Steinhauser Károly, Steinhauser Vilmos, Tárnok Ferenc, Taigiszer Jenő, Tordy Nándor
1909. december 10-én az MLSZ felveszi tagjai közé a KAC-ot. Az első barátságos mérkőzést a MAC tartalék ellen játszotta a Kispest, melyet 5:0-ra elvesztett. Az MLSZ a csapatot a Pestvidéki Bajnokságba sorolta be, amely 1909. szeptember közepén indult és két fordulós volt. Ez volt a Kispest első hivatalos bajnoksága. Az első mérkőzés győzelemmel végződött… 1909. szeptember 19-én Monoron 3:1-re nyert a csapat. A következo mérkőzést, Pesterzsébeten, a későbbi bajnok Erzsébetfalvai TC nyerte 4:1-re.
1910. őszén az MLSZ létre hozta a IV. osztályú bajnokságot. Miután Kispestet a budapesti kerülethez csatolták, benevezett a bajnokságba. A nevezés késve érkezett, mivel a Kispest addig a vidékhez tartozott. A KAC nem tehetett a késésről és a többi egyesület sem ellenezte az indulását, így a labdarúgó szövetség elfogadta a jelentkezést. Az 1910-11. évi bajnokságban meglepetésre a 2. helyen végzett, a Budapesti Testgyakorlók Köre mögött .
Az 1911-es év komoly változásokat hozott az egyesület életében. Kispest egyik leggazdagabb polgára, Csimár Károly építész lett a KAC elnöke és rögtön 1000 koronát adományozott a klubnak. Ez akkoriban rendkívüli segítség volt a szegény KAC számára. Az 1911-12. évi III. osztályú bajnokságban a 8. helyen végzett a Kispest. Ebben az évben játssza első nemzetközi mérkőzését Brünnben, melyet 2:1-re megnyer az FC Brünn ellen.
1913-ban ünnepli a csapat az első bajnoki címét a III. osztályban. Ugyanebben az évben kerül átadásra az egyesület saját pályája a Sárkány utcában, melyet az ellenfelek stílszerűen később “sárkánybarlangnak” neveztek el.
Az 1913-14-es bajnoki évben a labdarúgás népszerűségének nagymérvű növekedése, a sportág rohamos térhódítása a budapesti egyesületek létszámát 55-ről 71-re gyarapította. Ezért az MLSZ kénytelen volt átszervezni a bajnokságot. Az MLSZ – a sok bevonulás, és nem utolsósorban az egyesületek között is kitört kisebbfajta háborúskodások miatt is – kénytelen volt a bajnokságokat ideiglenesen szüneteltetni és a különböző díjmérkőzések megrendezését és lebonyolítását az egyesületekre bízta. Az MTK vezette tábor (az igazságpártiak) a Hungária-serlegért játszott, az FTC köré tömörült békepártiak pedig az Auguszta-serlegért. 1915 tavaszán – a két tábor megbékélése után – az egyfordulós Amatőr Liga bajnokságot írták ki, 14 résztvevővel. A Kispestnek a II. osztály következett volna, de érthetetlen módon a “Pestkörnyéki Serleg” bajnokságba osztotta be a szövetség, ahol a 2. helyet szerezte meg. Mivel abban az időben az MLSZ elég fejetlenül muködött és állandóan átszervezte a bajnokságot, nem keltett meglepetést, hogy a következő évben úgy került a KAC az első osztályba, hogy egyetlen egyszer sem játszott a második vonalban.
1914. oszén kitört világháború és emiatt nem volt bajnokság. Helyette a legjobb csapatoknak az MLSZ kiírta az “Auguszta Serleget”. Az ekkor lejátszott mérkozéseken a KAC a 4. helyet szerezte meg. A mozgósításkor a KAC teljes elso csapatát elvesztette. Katonai szolgálatra vonult be Novák, Kollarik, Simon, Szabó, Kincs, Kiliti, Boldog, Jurcsó II., Schiller II., Kónya és Papek. Csak Krausz Jeno intézo óriási munkájának köszönheto, hogy a csapat nem züllött szét.
1915. őszén 4. lett a kispesti csapat.
Végre 1916. szeptember 13.-án lejátszotta elso NB I-es bajnoki mérkozését a KAC Kispesten, a Sárkány utcában. Ennek eredménye:
Kispesti AC – III. Kerületi TVE 0:3 1919-20. Szenzációs kezdés! A 7. fordulóig 100%-os teljesítményt nyújt a KAC, a bajnok azonban megállítja a menetelést és 5:2 re megveri csapatunkat. A következo fordulóban már újra bravúrosan szerepel a Kispest és pontot rabol az Ülloi útról. A bajnokság végén nagy meglepetésre 2. helyen végzett a gárda. A bajnokság ezüstérmes csapata: Varga, Saguly (Krebsz), Túri, Budai, Blasnik (Tóth), Stallmach, Boldog (Norik), Kiszely (Csontos), Jeszmás, Eisenhoffer, Jeny Rudolf.
1921. végén kirobban a kispesti „profi per”. A nagy szegénység miatt a játékosok ruhákat, cipoket és egyéb dolgokat fogadtak el, és ez bun volt akkor. Feljelentés következtében – habár minden csapat ugyanezt cselekedte – megindul az a bizonyos “profi per”, amely aztán tönkretette ezt a sokra hivatott csapatot. Legjobb játékosainkat eltiltják, majd a nagy egyesületek elviszik oket. Így kerül el többek között Kispestrol Csontos, Jeszmás, Jeny és Eisenhoffer.
Azonban – ékes példa a maiaknak – az egyesület megmutatta, hogy nem lehet eltiporni, a „kispesti akarat” legyozhetetlen!
1926. decembere arany betukkel íratik be az egyesület történelemkönyvébe. Megismételt mérkozésen – 1:1 volt az elso derbi – a kispesti fiúk 160 perces ádáz küzdelemben legyozték a BEAC-ot 3:2-re, és elnyerték a Magyar Kupát. A kupagyoztes csapat: Balla, Cesznák, Grohmusz, Mádi, Gregor, Marton, Borsos, Juhász, Jurácska, Hecktl, Mátéffy.
Az 1926-os bajnoki szezon végével lezárult egy korszak a magyar labdarúgás történetében. Véget ért az amator, vagy inkább ál-amator korszak. A harmincas évek eleji gazdasági válság tovább súlyosbította a magyar labdarúgás helyzetét is, amely egyrészt újabb adókban, másrészt az ál-amatorizmus veszélyes formájában mutatkozott meg. Siettette ezt a folyamatot az a tény is, hogy a szomszédos osztrákok – Európában elsoként! – már 1925 oszén bevezették a professzionizmust. Az MLSZ – tanulmányozva az osztrák labdarúgás helyzetét – kimondta: átszervezik a magyar labdarúgást és ok is bevezetik a professzionizmust. 1926. nyarán megtörtént a szétválasztás, s ezzel labdarúgásunk szervezetének átalakítása is. A megalakult profi egyesületek két ligába tömörültek, a többi amatorcsapat Budapesten és vidéken a kerületi bajnokságért játszott különbözo csoportokban.
1938-ban eloször indul a Kispest a Közép-európai Kupában. Ellenfele az Internazionale (akkori nevén Ambrosiana).
Milánóban: AS Ambrosiana Inter – Kispest FC 4:2 (0:2) Budapesten: Kispest FC – AS Ambrosiana Inter 1:1 (0:1)
Bár csapatunk kiesett mégis dicséret illette a helytállásért.
1940-41. A Magyar Kupa elodöntojéig jutottunk.
1944-ben a Nagyvárad és a Gamma legyozése után, a Szent László kupa döntojében még a Fradi sem tudja megállítani a Kispestet! A gyozelem értékét növeli, hogy az Ülloi úton gyoztük le a zöldeket! A kupagyoztes csapat: Mindszenti, Olajkár I., Perjési, Bozsik, Gazdag, Zalai, Egresi, Béres, Nemes, Mészáros, Puskás. Edzo: id. Puskás Ferenc.
1946-47-ben kialakul a jövo nagy Honvéd-csapatának gerince: a Kiss Mihály – Szalay István (Sipos I), Herédi (Rákóczi) – Bozsik, Patyi, Bányai (Simonyi) – Béres (Cserjés), Budai I, Mészáros, Puskás, Babolcsay összeállítású csapat a 2. helyen végez.