mert célunk csak egy van
Talán valakinek jól jön majd, ha klubtörténetet szeretne írni.
Tegnap már írtam, hogy készül egy átfogó forrásjegyzék a Kispest második világháborút megelőző stadionépítéseiről. Értelme ugyan nem sok van, rajtam kívül talán Kaszás Kálmán klubkrónikásnak jöhet jól, azonban ha egyszer fel szeretné valaki dolgozni a történelmünket, akkor szüksége lesz ilyen és hasonló alapmunkákra.
„Mellékesen egy stadiontörténeti forrásmunkán molyolok most” bővebben
Követelem, hogy január 16-át nyilvánítsák a Magyar Sportújságírás Napjának!
Pakson játszottunk felkészülési meccset 2016. január 16-án, és nyertünk 3-1-re. Ennyi és gongosan csak ennyi derült ki a Nemzeti Sport anyagából, ahol nem szaroztak, és tisztán a pőre tényekre szorítkoztak, igaz, arra a lehetséges szerkesztődobozok mindegyikében. Gyakorlatilag ugyanaz a cím, a lead és maga a kontent is: Honvéd három – Pakson, bár így utólag visszanézve, talán a cím kissé kattintásvadász, hiszen elhallgatják benne az anyag igazi meglepetését: a paksi gólt.
Miközben épp hatalmas elánnal vetettem bele magam a „Források a kispesti stadionépítések történetéhez” munkacímű forrásjegyzék összeállításába, befutott egy igencsak szomorú, ám igazából egyáltalán nem váratlan hír:
Miközben mi elmerültünk kicsit a helytörténetben, ha takarékon is, de elkezdtek pörögni az események:
Egészen meglepő, hogy mennyi mindenről mesélhet pár, háttérben látható kémény.
Ti elgondolkodtatok már azon, hogy a kispesti sporttelep legrégebbi ismert, valószínűleg 1912 környékén készült képén mi az az öt gyárkémény a háttérben, vagy letudtátok annyival, hogy a Dr. Lipták és társa gyárhoz tartoztak?
Engem például elkezdett kicsit érdekelni, már csak azért is, mert manapság ugyanott mindössze egyetlen kéményt találunk, valamint ez a kép az egyetlen kapaszkodónk ahhoz, hogy nagyjából belőhessük az első pályánk pontos helyét, amiről természetesen illik tudni, hogy a mai Kispesti temető Puskás Ferenc utcai oldalán állt.
