Csak a Kispest! // mert célunk csak egy van

[vendégposzt] U18 tornagyőzelem. Közönségnek, közönség nélkül.

Hosszú hét van mögöttünk. Nehéz is, mert ha visszanézünk, hogy honnan indultunk, és mit jelent egy Pápa elleni vereség otthon, akkor fájhat rendesen a szívünk. RW és én is keseregtem egy sort, és minő meglepetés, ha nem megy a csapatnak, akkor hirtelen és egyszerre törnek felszínre azok a visszásságok, amik felett akár képesek is vagyunk átlépni, mert inkább örülni szeretünk.

Spirál. Egy nyamvadt spirál az egész. Nem elég a széteső csapat, a rossz játék, az eredménytelenség, még mi is basztatjuk a jónépet, miközben van ezernyi gondjuk, bajuk.

És hogy még ennyi se legyen elég, Milántól kaptunk egy vendégposztot, amiben egy teljesen más, de szintén sajátos problémára világít rá: a vidéki szurkolók sajátos helyzetére.

A hajtás után újabb valami, amin érdemes lenne elmeditálni a klubházban.

Vidékiként egy kicsit más szemmel látom a Honvédot. Persze ez nem azt jelenti, hogy én már keresem az ajándékboltban a 13/14 bajnokcsapat-pólót. A felnőttek szereplése számomra is siralmas. Ki lehet kapni, de nem így. Viszont erről előttem már szóltak eleget, hadd írjak egy kicsit másról. De előtte egy kis felvezetés.

Amint már említettem kívülről jövök, nem túl messziről. 70 km. Kocsival ötezer, diákkal blicc nélkül 2900. Ha ketten megyünk apummal, marad a kocsi, csak hát akkor valakinek kimarad a sör.

Vasárnap egyedül mentem, a klubkártya mizéria miatt egy órát vártam a jegyemre és még örüljek, hogy utánam romlott el a nyomtató…

Ez a felvezetés csak annak szól, hogy ha tehetjük, megyünk, várunk, fizetünk, csak, hogy lássuk őket.

A hétvégén rendezték a II. Honvéd- Merkantil Bank Kupát. Technikás srácok voltak egytől –egyig a pályán. Voltak, akik nagyobb mellénnyel jöttek, de hát azok sompolyoghattak is haza. A mieink hozták, amit várunk, bárhol, bárki ellen győzelmi esélyekkel lépjenek fel.

Viszont kérdem én, tényleg óriási dolog lett volna ennek a kupának a döntőjét vasárnap rendezni? A nagyok meccse előtt?

Iszom apumék szavait. Amiket mesél, olyanokat én sosem élek át magyar bajnokin. Viszont ott van a történetek között a főmeccsek előtti ifi meccsek. Már azokra is felmentek. Figyelték a tehetségeket, tanulták a neveket.

Én tudatlan, biztos nagy dolgokra vágyom. Nem úgy van az, hogy tessék -lássék, egy napon több dolgot. Hülye vagyok, hiszen ott a szép gyepünk is. Még a végén ezek a drága felnőttek nem tudnának egyeneset rúgni két pukli miatt.

Vasárnap hazaértem 11-re. Hétfőn pedig bekapcsoltam a tv-t és olyan focit láttam, amit itthon ritkán. Kár, hogy nem szurkolhatott nekik még több ember. Talán, ha ez lement volna a nagy meccs előtt, nem a „Hol a Kispest?!” rigmus szól, hanem néhányan elgondolkodnak azon, hogy Gyuri bácsi erre vár… Legalábbis reméljük.

Végülis mindegy, hiszen mi úgyis fizetünk. Egy vidéki meg ezt úgysem értheti…

Ja, és utólag is bocs, hogy ez a hét nem csak szomorúra, hanem erősen poszthiányosra is sikeredett, de mentésgünkre szóljon, hogy minden máson viszont ügyködünk serényen, és ami ebből rátok is tartozik az a frissen indult taccs.hu oldal.

Bronzból a nihilbe? Ugye nem?

Bár Hanta is most jött ki az új kesergővel, mivel én is készítettem egyet az elmúlt fél órában, akkor már én is kiteszem, nem csak kommentbe toldom be – ki tudja, mikor lesz megint időm írni valamit… (RW)

Nem élünk szívderítő heteket Kispesten. Nem jó látni, ahogy az elmúlt 20 évben sokadjára megtörténik, hogy amint kezdünk felépíteni valamit, az szinte rögvest széthullik, amikor csak minimális lépések kellenének ahhoz, hogy hosszabb távon is a fejlődés címszó aggatódjon a Honvéd csapatára, mint állandó jelző, akkor pont azt a pár apró lépést nem teszi meg a vezetés. Nem jó ezt látni, mint ahogy nem jó a csöndben a nihilbe süllyedő lelátókat „érezni”, a tavasszal még a bronzért izguló ezrekből jó szokás szerint pár százra visszaolvadva a kánikulához méltóan nyomott hangulattalanságba.

Ennek ellenére nem akarok beállni az egyszerűen csak sárdobáló oldara. A magyar futballszurker, és ennek eklatáns példájaként a kispester hajlamos erre, nem is ritkán. Egekbe emelünk klubot/játékost, heteken át hozsannázva nevüket, hogy aztán egyik napról a másikra dehonesztált tárgyai legyenek a lelátói gyalázatnak. Most is ilyen hangulathullámvasúton ülünk, és a tavasszal istenített fiataljainkról derül ki, hogy rutintalan és csak a hajukkal foglalkozó kutyaütők – legalábbis a szurkolói verdiktek szerint. Pedig nem… ez ugyanaz a csapat mint tavsszal, csak amatőr módon lezongorázott átigazolási időszak eredményeként pont a gerincét vesztve.

Mert a gerinc bizony elveszett, vagy legalábbis szinte végletesen megtört. A tavaszunk sikerének letéteményese a bravúrkapus, a bohóc legjobb belső védőkettőse, és egy 2/3-részt kiemelkedő minőségű csatársor volt, amely alapokra ígéretesen csatlakozott a kiváló formát futó Vécsei, Baráth Boti, Vernes Ricsi, vagy a minutumokat kapó Holender és Lőrinczy. Ennyi volt a titok nyitja. No most a kapusunk formai gödörben, Ignjánál „problem inda head” (by Rossi), Tandia a lelátón ül és külön edz, de hogy miért, arról senki sem beszél, a két olasz csatár meg már messze jár. És hiába látjuk hogy Filip hosszabb távon pótolhatja Martinezt, ha most még a Kecsó/Pápa ellen is kevés a tapasztalat; hiába várjuk hogy egyik percről a másikra legyen ő húzóember Vernes Ricsivel, amikor még idő kell nekik. Vécsei tegnap remekül nyomta, de hetek óta most játszott először így: kell mellé alternatíva. Én is elszálltam bizony tavaly év végén, és idén a Celik meccsek idején, abban bízva, hogy már idén elég lesz (elég…egyenesen remek!) a Vécsei (Lőrinczy), Hidi, Nagy középpálya, a Vernes-Holender-Bobál támadósorral karöltve. De nem…még nem. Hiú ábránd volt azt hinni, hogy az évek rutinja, beépült izomtömege meccsek alatt felmegy ezekre a srácokra. Még Vécsei és Baráth vannak leginkább készen, de ők is, ha hirtelen húzniuk kéne a csapatot, nem csak fizikális teljesítményben, de szellemi vezérként, akkor még több a belső gát, mintsem az akadálytalan áramlása az önbizalomtól fűtött sikereknek…

Rossz ezt látni, hogy a tavalyi tavasz ’90-es éveket elejét idéző kis hadjárata és bronza után a stadionban tegnap már a ’90-es évek végi nihil jött elő a jól ismert kesernyés ízű foszlányokban. Ezt ne… és ugynaakkor most is mondom, elszállnunk sem kell. Nekem/nekünk, blogolóknak sem kellett volna nyáron, hogy akkor már a bab is hús, ahogy drágaemlékezetű edzősködése alatt Tornyi Barna mondotta volt – de ne essünk át a túloldalra se a vörös-fekete nyeregnek, és már vizionáljuk a kiesést meg a vészkorszak visszatértét. Ez a keret azért nem kieső. A colos futballista-imitátor Testardit felejtsük el, a kis puhos zoknihúzogató Juniort szintén, és gyorsan hozzunk 2-3 használható arcot, tőlem lehetnek eszkimók is, de azonnal bevethetők. Vagy ha nincsenek nagy igényeink, akkor egy rutinosabb védőt meg egy normálisabb csatárt amolyan Szili-vészigazolsáként. Persze ezek nem Hemingway-típusú forgatókönyvek, ezt belátom. Akkor viszont fogynak az ötleteim.

Újpesten nem jósolok sok előrelépést, aztán persze lehet, hogy a csikócsapat mégis megrázza a sörényét, mert az érthetetlen gyenge teljesítmények mellett sokszor a váratlan pozitívumok a jellemzői egy ilyen keretnek. Viszont nagyon kéne nekik a szurkolás is, hisz Vécseit is megértem, hogy nem érti, tavaly istenítettük őket, most meg kapják az ívet, noha a keret annyira nem változott. Persze sajnos az a baj, hogy pont annyira változott, azokon a pontokon, hogy épp baj legyen.

Hogy bajocska vagy tengernyi GOND, az augusztus végére kiderül. Remélem, a döntéshozóink is észlelik a recsegő eresztéteket és gyorsan lépnek. Máskülönben nehéz, nagyon nehéz évünk lesz- azt csak remélem, hogy nem taszítjuk magunkat az önsorsrontás gödrébe, lemondó Rossival, „a talján edző beteg ember, pszichiátriai eset” válaszbloggal, kapkodással. Mondjuk egy biztos, Hemingway kapkodni legalább nem szokott. De jó lenne, ha maga a kérdés – „kapkod? nem kapkod” – se merülne fel úgy egyáltalán.

Kusza poszt, kusza gondolatokkal a kusza jelenről. Most ez van.

Fotó: Lovi – 1909foto.hu.

Ez még csak száguldás a teljes csőd felé, vagy már az?

Ujjal fogok mutogatni, mert felelősöket keresek! Ilyen egyszerűen nincs, mi kérem alásan, át lettünk kúrva a palánkon. De nagyon csúnyán.

Mondok neveket, sőt, inkább felsorolom:

Tandiával mi a fene van? – nincs védőnk, most már darabra sem.
Ignjával mi a fene van?
Tchamit mi a francnak kellett elzavarni?
Testardit minek kellett idehozna, azzal a szöveggel meg pláne, hogy minőségi pótlás lesz.
Délczeget mi a francnak kellett elzavarni?
(Gegéért nem fáj a szívem.)
Ugye milyen jó lenne most egy Marshal Muflon?
Novák?
Mancini minek van?

Egyenes következmény a Pápa elleni vereség? Nem, az talán még nem, de a szurkolók hangulatának padlóba döngölése egyértelműen. Tavasszal fellegekben jártunk, ahogy mondani szokás, most pedig itt a teljes nihil, ahogy a kilencvenes évek végén, és amiről azt hittem, soha a büdös életben nem tér vissza Kispestre.

Sőt, ha továbbmegyek, azt is mondhatom, akkor csak a pályán volt nihil, a vezetőségben semmi [nem volt], de azt legalább valamennyire lekommunikálták [felénk], ráadásul az internet sem volt még bevezetve mindenbe, ami elemről is képes működni.

A jelenlegi helyzet, hogy a szurkoló semmi kapaszkodót sem talál a vereségek után egyértelműen a vezetőség hibája, és a hibáknak csak egy része a teljesen értelmetlen, vállalhatatlan játékospolitika.

Az lemma, hogy magyar embernek fát lehet vágni a hátán, ami a mai korra vetítve úgy néz ki, hogy a szart is el lehet adni nekünk, ha szép a csomagolása. Alap marketinges tudás, nem kell hozzá nagy ész, akár magunktól is rájöhetünk. Erre mit látunk Kispesten?

Van ugyebár a tulaj, aki önmaga szeret döntéseket hozni [ld. pl. a sportigazgató akut hiányának kérdésköre]. Lelke rajta, a saját pénzéből mindenki úgy hülye, ahogy nem szégyelli. Ehhez nekem közöm nincs, csak éppen dühít, mert a piaci világ olyan, hogy nekem van egy szerelmem, de az meg az ő tulajdona. Gondolom Spartacus érezhetett így utoljára, aztán láthatjuk mi lett belőle.

Ellenben az van, hogy hiába a magán, meg piac, meg minden egyéb, a Honvéd jóval több, mint egy vagyontárgy. A Honvéd birtoklásához felelősség is társul, elsődlegesen a szurkolók felé. A szurkoló pedig nem hülye, még akkor sem ha szeretnék totális sötétségben tartani, fizető-fogyasztó, néha tapsikoló nézőként kezelni.

Sokadszor írom már itt a blogon is le, hogy ha lenne információ, ha lenne tudás, akkor a szurkoló is megértőbb lenne. Nézzünk csak fel újra a poszt elején található listára. Mit tudunk? [én a pontos időn kívül momentán semmit]

Magyarul mondjam? Mondom: egy nagy büdös lófaszt se!

És tudjátok mi az igazán nevetséges? A klubnak négy olyan alkalmazottja is van, amelyik a sajtóért, a marketingért és a kommunikációért felel! Nem érdekel, hogy ki és mit csinál, hogy mi a pontos hatásköre, mi a viszonya és kivel, mert az biztos, hogy benne van, ha valami rossz, nem működik, akkor azzal valamit kezdeni kell.

Hadd forduljak ismét egy klasszikushoz: olyan ez az egész, mint Sándor György taxis paródiája, amikor beül a kocsiba, miközben nem tud vezetni, de eljátssza a sofőrt. Ilyen a kispesti kommunikáció jelenleg.

Hogy Hemibá nem engedi? Hogy Hemibá a hülye? Hogy annyi minden van a háttérben, amiről nem is tudhatunk? Lehet, de a honlapon igazgatók, felelősök vannak, akiket én szeretnék úgy kezelni, ahogy, vagyis felelősként.

Gyönyörű dolog az U12, meg az U16 meccseiről oldalakat olvasni, remek, hogy van egy igazán elkötelezett és szent őrültünk, aki megy a csapatok után, tudósít, csinálja. Eközben viszont a felnőttről, a kirakatról, a tavalyi fakóról legfeljebb egymondatos foszlányok, amelyekben valakinek a további pályafutásához kívánnak sok sikert. Érezzük?

Annyira nehéz lenne kicsit nyíltabbnak, őszintébbnek lenni a szurkolókkal? Esküszöm, meghálálnák. Nem menne a sutyorgás, a tippelgetés, ha meglátunk valakit a lelátón, ha nem látunk meg valakit a keretben. Ez megöli a lelket, megöli a szurkolót. Ez a mi 101-es szobánk.

Kifacsartam? Gyenge a csapat, nincs foci, kikapunk otthon a Pápától, és mégis másokat nevezek meg felelősnek? Szerintem jogosan. A futball egy sport, így egy játék is. A játékoknak mindig vannak győztesei, vesztesei, a vereséget el kell tudni fogadni. Ellenben úgy nehéz játszani, ha nem ismerjük a játékszabályokat, és Kispesten most ezek a legalapvetőbb információk hiányoznak.

Helló, internet, 2013.

(Nehogy bárki félreértsen, nem emberileg van bajom bárkivel, hanem azt látom, hogy van egy világ, ahol lennének betöltendő feladatok, azoknak a feladatoknak valami outputja, kimenete, amiből mi semmit sem látunk. Én csak azokat tudom megnevezni, akiket a klub, mint felelősöket a nyilvánosság elé odatol. Hogy a belső működési rend nem ilyen? Az ne legyen már az én hibám, akkor tessék azt is kommunikálni, és ne igazgatókat, felelősöket kiírni, hanem beosztottakat, bármi mást.)

Nevetségesek az állapotok, szóvá kellett tennem.

[Félő, lesz egy pillanat, amikor a felelősség kérdését újabb síkra kell helyeznünk. Akkor már ott fogunk tartani, hogy Rossi jóslata valóra válik, a keret minősége csak arra elég, hogy a kiesés elkerülése ellen küszködjünk, miközben sikerült minőségileg pótolnunk a távozóinkat. Nálam egyelőre még nem tart itt a probléma súlyossága, de azért hülye sem vagyok teljesen, pontosan látom én is, hogy Testardi rohadtul nem Lanza, de még egy állandóan sérült Palásthy sem.]

Az egyetlen, amit pozitívumként fel tudok hozni, hogy Rossi mister még nem dobta be a törülközőt. Szerintem neki sem ezt ígérték.

A meccsről pedig maradjunk annyiban, hogy nézzük meg szörnyülködve az összefoglalóját:

fotó: 1909foto.hu

Szevasz Pápa, mégis ezt hogy gondolod?

Sokáig kerestük a szavakat, mire megtaláltuk: köcsögválogatott. (Ha valaki nem ismerné, a köcsögválogatott igenis egy létező szó. Van kezdete, kifutása, és beágyazódása a popkultúrába.)

Szóval a Pápa egy köcsögválogatott, mert másnak nehéz lenne nevezni egy olyan valamit, amelyik egyszerre alkalmazza, még úgy is, hogy közben Maróti Bélától megváltak a nyáron …

például Szűcs Lajost,

aki nem mellékesen talán még mindig az NB I legjobb kapusa, ha épp nem váltja aprópénzért is kapható fradizmusra az Újpest mezét, netán sorozza meg szeméttárolókkal az éltetésére összegyűlt tömeget. A vonalon boldogan elevickél baseballsatyijában, néha magasra húzza mellső lábát, és megindul rendet tenni az ötösre, néha meg kap a kígyótérről egyet a lábai között Pisont Pista ajánlásával, hogy megtörhessen a góltalansági rekordja. Lajos igazi megosztó személyiség. Általánosságban is elmondható, hogy megosztja a társadalmat, magára, és mindenki másra, így nem is lehet más az ítéletünk, mint kimondani rá a maximális köcsögfaktort. 10/10, perfekt.

Semmi sem reménytelen: íme egy szerethető Szűcs Lajos.

aztán ott van a Gege,

akit eddig kétféle módszerrel próbáltak megnevelni, hogy végre futballista legyen belőle. Hiába pofozta Selymes Kispestig, ott már az sem segített rajta, hogy Hemibá szárnyai alatt dédelgette, majd eladta, kölcsönadta, visszahozta, újra és újra, hátha. Gege kicsit olyan, mint a kóser konyha, nem keveri a dolgokat. Újpesten például gondosan különválasztotta a kupadöntőt és a bajnokit, majd az egyikre bomba-, a másikra pedig egy field–góllal készült. Sokáig benne volt, hogy korszakos játékos lesz a Honvédnál, de inkább a két korszakot választotta, a negatív hős szerepét, akit gyűlölni kell, mert tohonya, szétverte az öltöző hangulatát, és csúnyán átvert mindenkit, aki hitt benne. Gege köcsögfaktora még Lajoshoz képest is az egeket verdesi, kispesti bónusszal csillió-billió/10 legalább.

Kenő legalább nem fog játszani,

mert valami ujjproblémája van, és az nála nagyon fontos műszer a labdarúgáshoz. (Esküszöm, végignéztem egy valag videót az MTK kilencves éveiből, hogy találjak egy olyat, ahol Kenesei gólt lő, majd bemutatja az akkoriban szabványos gólörömét, ami nem állt másból, mint a fejmagassábba felhúzott két zárt ököl folyamatos kinyitásából, becsukásából, amolyan csillagszórót imitálva.) (Így elmondva nem annyira látványos, tessék kipróbálni, közben körözve rohanni a lakásban, és eljátszani, hogy épp az imént vágtunk be egy kamura megadott szabadrúgást a Tiszakécskének, szemben a kapuval, huszonötről.) (Ugye, ugye? Megvan az érzés.)

Amúgy Kenő élete pillanata talán tavaly télen lehetett, amikor az Újpest leverésekor a kispadról beállva lő gólt, majd oda ül vissza ünnepelni, jelezve Artner mesternek, hogy játszani szeretne inkább. Utóbbi jelenetért a köcsögfaktor is csak 8/10.

Mondtuk, hogy kell az az ujj.

vannak aztán ifjú köcsögpalánták is, mint Tóth Bence

aki elhitte magáról, hogy ha nagy a szükség, akkor még ő is lehet a Fradi sztárja. Szegény, egyszer lő életében iszonyatosan nagy gólt, mire Sulyok sporttárs beszünteti a meccset, így arról maradt emlékezetünkben, és nem a Dió mosodájáról az Üllőin.

Amolyan irányítóféleségnek képzeli magát, de 24 éves korára meccset még csak elvétve játszott végig, és a pályán töltött játékpercei alatt is legfeljebb csak gyakori sáráival képes bekerülni a jegyzőkönyvekbe. Idén minden adott neki a kiugráshoz, megkapta Ivancsicsot konkurenciának, ha ez nem dobja fel, akkor semmi. Köcsökfaktor 7/10, de fejlődőképes.

vagy Présinger Ádám,

vagy Présinger „belelépek a herédbe” Ádám, aztán majd úgyis lefejelnek Videotonban, mert arrafelé ez a szokás. Egyelőre faktor nélkül, de bírva a bizodalmunkat.

esetleg a most épp sérült Goran Maric,

aki nem átallott a Barcelona neveltjeként Pápára igazolni, mert biztos meglátta Bíró Péter koncepciójában a perspektívát. Jobb egy bohóc 14. hely, mint a dögunalmas tiki-taka és a BL. Szeretünk, Goran!

Ellenben azért nem, amit velünk szokol művelni, pedig az újpesti balhátvéd volt nemrégiben. Tavaly például arról volt szó, hogy mi remek formában vagyunk, Diaby még remekebb, erre képes vagy duplázni ellenünk, hogy a Pápa Honvédot verhessen, és még a világvége sem jött el ebben a pillanatban. Majdnem elment rajtad a bronzunk!

nem soroljuk tovább,

de nem hagyjuk ki az edzőt, Tóth Bálintot

akiről mindennél többet elmond a Felcsút elleni meccsüket követő nyilatkozata. Minden szava, minden mimikája egy gyöngy, ez az ember képes lehet megújítani a magyarafocit, én örökre szívembe zártam, és ha így folytatja, lesz még tetoválás a bal vádlimon, mondjuk „Tóth Bálint sérelmezi játékosának piros lapját” címmel.

Basszus, bárhogy nézzük, igazából mi szeretjük a Pápát, mert mindent magában hordoz, amiért van értelme az egész NB I-nek. Ha az MTK-ra azt mondjuk, hogy minek van, ha úgysem számít nekik az eredmény, akkor a Lombard überminekvan? Ha valaki Pápára kerül játékosként, és nem Véber Gyuri hívja, akkor az egyértelműen megkapja a legalja jelzőt, mert még ahhoz is fiatal szarnak lenni, hogy lecsapjon rá a Paks. A Pápa nem átszállóhely a Vasas irányába, hanem maga a purgatórium, ahová szinte illik a Vasasból érkezni!

Basszus kettő: a Pápa innen nézve szinte nem is köcsögválogatott, mert az valami teljesen másról szól. A Pápa tényleg szerethető, egy echte bohócliger képződmény.

Irigyek vagyunk. (Hamu fejünkre, hogy tavaly képesek voltunk a Siófok bennmaradásáért szorítani.)

mellékesen

Újra zárva lesz a kanyar.

Számoljunk egy rövidet, és képedjünk el

Délczeg minapi keretből való kitétele és a Tchamival való mai szerződésbontás után elmondható, hogy

26 bajnoki gól távozott eddig nyáron a tavaly szerzett 50-ből,

ami egész pontosan a eggyel több a felénél.

Sorrendben:

10 – Délczeg
6 – Martínez
5 – Lanzafame
3 – Tchami
1 – Ivancsics, Marshal

A pótlásuk megfelelően sikerült. Délczeg helyére érkezett Testardi, Martínez és Lanza helyére senki, Tchami posztjára felhoztuk Kozmát, Ivancsicsra már korábban itt volt a fiatal Lőrinczy, Marshalt pedig majd Mancini pótolja, akiből Rossi egy új Hidit szeretne nevelni.

Fényes kilátások.