Csak a Kispest!

Minden vendégjegy elfogyott a vasárnapi Honvéd-Fradira. Mostanság biztos jó fradistának lenni. Az őszi fizetéselmaradások miatti sztrájk óta nagyot fordult a világ, az új igazolások európai középszintet képviselnek, a csapat eredményes, a nézők özönlenek a stadionba.

Hozzánk – ha minden igaz – 1300-an fognak ellátogatni, ami az NB I-ben kötelező, nézőszámarányosan 10%-ot kitevő vendégszektorra nézve nagyjából 300 fővel több, mint azt a 9-10ezer férőhelyes Bozsikban legalább elvárható lenne. Kicsi stadion, kicsi vendégszektor.

Régen, még a Hemingway-éra előtt volt olyan, hogy a nézőszám maximalizálása miatt megnyitottuk az egész szembeszektort, a mieink pedig átköltöztek a kanyarból a korzó szélére. Lehet így is, csak épp most nem olyan időket élünk, hogy így is kelljen.

A Bozsikban a Kispest van otthon. Ez tény, megkérdőjelezni sincs értelme, a mi stadionunk, ki van írva a bejárat fölé, ide adtuk le a nevezésünket, ide köt a történelmünk.

A demagógia azonban hatalmas ellenfél, így mi is hajlandóak vagyunk egy posztot szentelni a saját érveinknek, bár nem lenne rá semmi szükségünk.

Írtuk, tudjuk, népszerű a Fradi, legyen úgy, nem baj, járjanak emberek meccsekre, mert az jó, de ne akarjanak többletjogokat maguknak, csak azért mert sokan vannak. Az egyik ferencvárosi szurkolói oldal próbált utánajárni, hogy az amúgy általában üres Bozsikba miért nem nyitnak meg számukra újabb, és újabb szektorokat, hiszen oda is el lehetne adni a jegyeket. Őket meg tudjuk érteni, ők szurkolók, szeretnének ott lenni egy-egy meccsen. Velük nincs is semmi baj.

Azonban a szövődményekkel igen. A rendőrséget, a katasztrófavédelmet felelősségre vonni badarság, nem is foglalkoznánk a témával. Az MLSZ által kívánatos nézőszám-növekedéses szöveggel dobálózni viszont maga a kőkemény demagógia. És ez már nem tetszik nekünk, pláne nem egy magát hitelesnek tartó futball-magazintól. Mondom miért.

1. Mi vagyunk otthon.
2. Megfelelünk a szabályoknak, átadunk egy – a kötelező méretnél valamivel nagyobb befogadóképességű – szektort a vendégeknek, ahogy mi is elvárjuk, hogy idegenben mi is megkapjuk.
3. A jegyár annyi, amennyi, nem ügyeskedünk vele, ahogy volt már rá példa néhány stadionban, ahová nagyobb számosságú utazótábor érkezett.

Ezek csak a szikár tények, de nézzük tovább, mi lenne akkor, ha egyáltalán felmerülhetne, hogy megnyissunk újabb szektorokat:

1. Bevételnövekedés? 1400 forintos vendégjeggyel számolva, 1000-2000 darabbal több eladott zsuga 1,5-3 millió forintos többletbevételt jelentene. Azt most hagyjuk, hogy egy valahányszáz milliós költsévetéssel dolgozó klubnak ez mennyit jelent, nem érdekes. Azt viszont sejtjük, hogy a megnövekedett biztosítási költségek (ami a rendezőt terhelik) ennél valamivel nagyobb összeget tennének ki.
2. Az esetlegesen megnyitható szektorban nincs semmilyen biztonsági berendezés, a pályától elválasztó sövény semmiképp sem nevezhető annak (l. biztosítási költségek).
3. A hazai drukkerek hagyományos helye az északi kanyar, a vendégszektort csak a mellettük lévő, kerítésektől mentes helyekre lehetne kiterjeszteni, ergo nekünk kéne költöznünk. Otthon. Ez elfogadhatatlan.

Figyelem, egy szó sem esett arról, hogy így van esélyünk arra, hogy többen legyünk, mint a fradisták, esetleg leszurkoljuk őket, mert mindez csak néhány elvakult ultrának lehet fontos (oks, jobb otthon magunkat hallani, de most nem erről van szó). Egy, a szabályokat betartó klub lehet kedves a vendégeivel, átadhat neki szektorokat, de elvárni tőle felesleges.

És ne feledjük, akik kérik, azok szintén szurkolók, akinek kutya kötelességük megérteni, ha egy csapat otthon van, akkor az hadd legyen otthon. Át tudom érezni a jegyről lemaradók sirámait, meg is értem, mégis azt mondom, ez most így jó.

A Hemingway-érában nem minden intézkedés nevezhető szurkolóbarátnak, de az a minimumprogram, vagy elv, hogy a saját stadionunkban mi lehessünk otthon, az megkérdőjelezhetetlen, és egybevág az érdekeinkkel, elvárásainkkal.

Pont.