Csodálatosan korrektre sikeredett az MLSZ idei kupakiírása, sőt, úgy általában a Magyar kupa versenyrendszere maga a belépési esélyegyenlőség szótári definíciója.
- ebben a kiírásban sorsolták, hogy ki játszik otthon, miközben az egymeccses körökben hagyományosan az alacsonyabb osztályúnak illenék.
- a május 9-re kiírt kupadöntő hétvégéjén az NB I-ben nem, míg az NB II-ben fordulót rendeznének, tehát eleve nem számoltak azzal, hogy NB II-es csapat eljuthat odáig.
- hiszen miért is juthatna el, ha csak magyarokat foglalkoztathat, miközben az ellenfele kezdőjében két brazil, egy szlovén, egy nigériai, egy spanyol és egy argentín volt, majd csereként behozott egy románt, még két brazilt, még két argentint és egy mexikóit. (ha jól számoltam, tizennyolc légiós van a keretükben, szóval még ki sem használták az összes lehetőségüket.)
- konkrétan a hosszabbítás utolsó percében három magyar volt fent a ZTE-nél a pályán,
- miközben nálunk három U20-as. (Az mondjuk egy másik, MLSZ-től független probléma, hogy rövid a padunk. A téma iránt a sportigazgatónál érdemes érdeklődni.)
Na, ebben az egyenlőtlen helyzetben, de legalább hazai pályán fociztuk le az NB I-ben harmadik-negyedik helyen álló, amúgy általában stílusosan játszó ZTE-t. A 93. percben tudtak nagy szerencsével egyenlíteni, majd a hosszabbításban hiába vezettek, vissza tudtunk jönni, és végül tizenegyesekkel jutottak tovább. Ennél kisebb különbség nem nagyon létezhet.
„Emelt fővel” bővebben
