Mastodon

Mi várhat a magyar focira a kormányváltás után?

Nekünk a Kispest podcast S01E25

Tizenhat év után a magyar választók leváltották a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Azt a rendszert, amely a fennállása során kiemelt figyelmet fordított a magyar sportra és ezen belül a profi sportra is, miközben látványosan maga alá gyűrte, és az államtól függő helyzetbe hozta a szereplők jelentős részét. A hogyan volt eddig és mi várható ezután kérdés adja magát, a téma feldolgozásához pedig meghívtunk két közgazdászt beszéltetni.

„Mi várhat a magyar focira a kormányváltás után?” bővebben

16-16

Egyszerű matek.

  1. Dúzs (MFA)
  2. Szabó Alex (MFA)
  3. Csontos
  4. Gyurcsó
  5. Hangya
  6. Csonka
  7. Pinte
  8. Kesztyűs
  9. Medgyes
  10. Pekár (MFA)
  11. Zuigeber
  12. Szamosi (MFA)
  13. Szabó Tibor (MFA)
  14. Kántor
  15. Ujváry (MFA)
  16. Nyers (MFA)
  1. Várkonyi / ZTE
  2. Skribek / ZTE
  3. Csonka / ZTE
  4. Szendrei / ZTE (MFA)
  5. Kiss Bence / ZTE
  6. Dibusz / FTC
  7. Szalai Gábor / FTC
  8. Gruber / FTC
  9. Nagy Barnabás / FTC
  10. Megyeri / ETO
  11. Tóth Rajmund / ETO
  12. Schön / ETO (MFA)
  13. Csinger / ETO
  14. Vitális / ETO
  15. Bánáti / ETO
  16. Huszár / ETO

Pauljevicet nem számoltam be a magyarok közé, és így az jött ki, hogy a Kispestben ugyanannyi magyar lépett pályára a kupaelődöntőben, mint a másik három csapatban összesen. Ráadásul a 32-ből 9 kispesti nevelés.

Ennyit a versenykiírásokról, ennyit a belépési esélyegyenlőségről.

„16-16” bővebben

Emelt fővel

Kispest–ZTE 2-2 (tizenegyesekkel: 4-5)

Csodálatosan korrektre sikeredett az MLSZ idei kupakiírása, sőt, úgy általában a Magyar kupa versenyrendszere maga a belépési esélyegyenlőség szótári definíciója.

  • ebben a kiírásban sorsolták, hogy ki játszik otthon, miközben az egymeccses körökben hagyományosan az alacsonyabb osztályúnak illenék.
  • a május 9-re kiírt kupadöntő hétvégéjén az NB I-ben nem, míg az NB II-ben fordulót rendeznének, tehát eleve nem számoltak azzal, hogy NB II-es csapat eljuthat odáig.
  • hiszen miért is juthatna el, ha csak magyarokat foglalkoztathat, miközben az ellenfele kezdőjében két brazil, egy szlovén, egy nigériai, egy spanyol és egy argentín volt, majd csereként behozott egy románt, még két brazilt, még két argentint és egy mexikóit. (ha jól számoltam, tizennyolc légiós van a keretükben, szóval még ki sem használták az összes lehetőségüket.)
  • konkrétan a hosszabbítás utolsó percében három magyar volt fent a ZTE-nél a pályán,
  • miközben nálunk három U20-as. (Az mondjuk egy másik, MLSZ-től független probléma, hogy rövid a padunk. A téma iránt a sportigazgatónál érdemes érdeklődni.)

Na, ebben az egyenlőtlen helyzetben, de legalább hazai pályán fociztuk le az NB I-ben harmadik-negyedik helyen álló, amúgy általában stílusosan játszó ZTE-t. A 93. percben tudtak nagy szerencsével egyenlíteni, majd a hosszabbításban hiába vezettek, vissza tudtunk jönni, és végül tizenegyesekkel jutottak tovább. Ennél kisebb különbség nem nagyon létezhet.

„Emelt fővel” bővebben

Kupaelődöntő, kell ennél több?

Kispest–ZTE @ Bozsik, 20:00

Ahogy az már megszokott a másodosztályból visszajutó éveinkben, hazai kupaelődöntőt játszunk a ZTE-vel.

2004. április 14., Bozsik stadion, 5000 néző.
Vezette: Sápi Csaba.

Kispest: Molnár – Bábik, Vámosi, Budovinszky, Horky – Dobos (Bonchis, 75), Vadócz, Vén – Horváth P., Borgulya (Drobnjak, 45.), Kozarek (Hamar, 84.). Edző: Gálhidi György. [padon: Silhavy, Dancs, Nánási, Schafranek]

ZTE: Bardi – Kocsárdi, Sebők V., Balog Cs., Szamosi – Nagy L. (Gyánó, 45.), Ljubojevic (Vincze O., 55.), Molnár B., Koplárovics – Waltner (Babati, 71.), Sebők J. Edző: Gellei Imre. [padon: Varga Z., Kral, Egressy, Radu Sabo]

gól: Koplárovics (35., 0-1), Drobnjak (52., 1-1), Drobnjak (Vén, 88., 2-1)

„Kupaelődöntő, kell ennél több?” bővebben