Mastodon

Hella

Egy rövid történet a kitartásról.

Áll az ablakom előtt egy fa, és ezen a fán van egy galambfészek. Kicsit magasabban épült hetek szorgos munkájával, mint a felső párkányom, szóval nem látok bele a teljesen. Azt látom, amikor benne ül a galamb, és azt is látom ha vannak kicsinyek, mert etetéskor előbújnak.

A tegnapi nagy viharban a galamb egész nap kapaszkodott a gallyakba, vívta végtelen harcát az elemekkel, hogy a kicsik, akik lehet, még csak tojások, ki ne pottyanjanak belőle. Ez a dolga, ez a kötelessége. Az ág és a törzs találkozása, ahová a fészket építették lehet vagy öt méter magasan. A törzs átmérője ebben a magasságban talán ha tíz centi. A vihar rángatása olyan lehetett számára, mint nekünk egy vízibiciklivel próbálkozni a háborgó óceánon. A galamb mégis kitartott.

„Hella” bővebben

Osztályon felüli mérkőzésen

Kispest–Vasas 3–1

Hát igen, megint az volt, ami sajnos csak nagyon ritkán lehetséges az NB II-ben: komoly, látható tétre meccset játszani.

  1. A mindenkori Bozsikban eddig rajtunk kívül senki sem ünnepelhetett bajnoki címet. A közelmúltban például a Videoton kétszer is megpróbálta (2011: hol a fieszta? 2017: elveszem a piros pólód), de persze semmi. Ahogy azt kell.
  2. Kispest–Vasas, és bár már mindkét csapat feljutott, a bajnoki cím egyelőre nem dőlt el. Számunkra ebben a bajnokságban valójában egy név, egy ellenfél volt: a Vasas.
  3. Teltház, látvány, miazmás. 6627 a hivatalos nézőszám.

Ez a csapat nem először villant jó játékot, amint valódi tétre kezd játszani. Az első félidő se volt kutya, azonban a másodikat egész biztos újra fogom nézni a héten legalább egyszer. Még viccelődtünk is azonban meccs után, hogy az 1. fordulóban, Videotonban volt utoljára ilyen félidőnk. Vagyis az 1. forduló első félideje és a 29. forduló második félideje között volt 28 legfeljebb közepes meccsünk.

„Osztályon felüli mérkőzésen” bővebben

Hogy is van az a mondás? Aki barátot talál, kincset talál.

Kispest–Vasas @ Bozsik, vasárnap 16:00

A bajnoki címről (országosan a 13. helyről) döntő mérkőzés következik. Fogalmam sincs milyen hangulatban a héten történtek, vagy nem történtek függvényében. Annyi biztos, hogy közel teltházzal, hiszen a megnyitott szektorokba már napokkal a meccs előtt gyakorlatilag elfogytak a jegyek.

Tényleg nem tudom mi lesz. Testületileg kiállunk Tamás mellett, aki tavaly az NB II. utolsó helyén vett át egy totálisan atomjaira hullott csapatot, amiből előbb közösséget épített, majd az eredményeket is elkezdte hozni, és végül feljuttatott minket?

„Hogy is van az a mondás? Aki barátot talál, kincset talál.” bővebben

Biztos, hogy a szakács a hibás, ha csak tojást kap és rántottát csinál belőle?

Pár szó az ún. felelősségről.

A Feczkó lehetséges távozásáról szóló posztban említés szintjén előkerült, hogy amíg a kapuban és a védelemben stabilan lehetett számolni játékosokkal, egy-egy kiesés nem okozott hatalmas problémákat (l.: a legkevesebb gólt kaptuk a bajnokságban), addig a többi poszton már döcögős volt a kezdő összerakása.

„Biztos, hogy a szakács a hibás, ha csak tojást kap és rántottát csinál belőle?” bővebben

A nehezen indokolható edzőváltások c. sorozatunkból

A pletykák szerint nem Feczkóval vágunk neki az NB I-nek.

Fórizs nem véletlenül ment be a tévébe. Mondjuk általában eleve akkor szokott előkerülni, amikor némi siker van a klubnál, és ha már ilyenkor előkerül, gyorsan a dolgok élére áll. Megmondtam, elterveztük, miazmás – személyes sikere. Ugyebár.

Szegeden, a meccs után az M4 Sport riportere megkérdezte Feczkót a jövőjéről, aki erre azt mondta, hogy a feljutással automatikusan meghosszabbodik a szerződése, és többet nem tud mondani.

Mindeközben az nb1.hu múlt héten azt írta, hogy Feczkót állítólag megkereste a Diósgyőr.

Ennyi az előtörténet.

„A nehezen indokolható edzőváltások c. sorozatunkból” bővebben