Mastodon

Szcenáriók – avagy a görög jós pörög

 

Az eső csöndesen szemerkélt, a mediterrán tél jellegzetes csapadékos énje természetesen a Dél-Balkánt sem kímélte. A delphoi jósda bejárata előtt álló kis csoportosulás ennek nem örült, de hát ezen nincs mit csodálkozni. Nekik már a magyar télből is elegük volt – noha az is igaz, hogy nem nyaralni jöttek ide. – Az elmúlt 20 év legesősebb napja Delphoiban a wikipedia szerint, elképesztő – mormolta maga elé a csoport leghosszabb hajú, amúgy helyre kis golfsapkát  viselő tagja, miközben okostelefonját babrálta. A mellette álló, Bayern mezben feszítő, ám hozzá old school Kispest sálat kötő társa egyetértően bólogatott. … – Hol van már a bátyád? – fordult oda a negyedik, a laptopján épp az új blogfejlécet formázó archoz egy, a fotófelszerelését lóbáló, „You’ll never walk alone, Cibalija Vinkovci” pólót viselő fiú. – Már egy órája várunk rá. –Nyugalom, itt jön. Ez az RW-féle pontossága, ezt tudjuk szeretni. Ezt, meg a sörtippjeit.- intett a kijáratban feltűnő sovány alak felé a golfsapkás.

Hogy e fura jelenetsort megmagyarázzuk, sokat nem kell írnunk. A történések mögött mindössze annyi áll, hogy a csakblog csöppnyi szerkesztősége elzarándokolt a híres orákulum-intézményhez, kikérve kedvenc csapatuk tavaszi esélyei kapcsán a szentélyben trónoló, Apollón-papnők és önjelölt Sybillák véleményét. – Jól mentek dolgok – fordult az őt megrohanó többiek felé RW, kezében egy nagy A4es formátumú borítékkal. – Amikor beléptem a szentélybe és megláttam, hogy a 7 papnőből 3 a klasszikus ’81-es Mészöly videót nézi youtube-on, 2 a labdabiztos blogot olvassa, egy pedig afelől érdeklődik a többitől, hogy mikor lesz a következő Hemy-chat, már éreztem, hogy szakértőkkel állunk majd szemben. –És mi van a borítékban? – kérdezte kíváncsian a Bayern mezes kollega. –Hát a predikcióik. 4 verziót készítettek, pesszimistát, optimistát, realistát és álomszerűt. Püthia, a vezető jósnő amúgy nagy Honvéd-fan, még Détári miatt, akiért rajongott az Olympiakoszban.-válaszolta RW, majd a közeli, ouzót és gyengusz görög sört árusító kioszkhoz vonulva az egyik talponállóra terítette a 4, egyenként 1 fehér lapból álló szöveges transzkriptumokat. A csoport azonnal rávettete magát az irományokra, melyeket a következőkben változtatás nélkül közlünk.

1) Pesszimista forgatókönyv – összeszokás és védők nélkül nem megy.

A kezdővédő-deficit alaposan rányomja a bélyegét a kispesti idénykezdésre. Tandia és Ignja hiányában Lovrics pótolna középen Pascariuval, ám a horvát védő 148-as buszt idéző fordulékonysága miatt 5 gólt is beszed a csapat a Győr elleni MK-meccseken, ill. a Vidi és a Fradi ellen. Lovrics helyére Alcibiade érkezik, ám kiállíttatja magát első meccsén, Rossi Remesre szavaz középen, majd az MTK ellen már Hidi kerül hátra, 3 Csiki gólt eredményezve ezzel a Hungárián. A gyors kupakiesést követően a Ligakupa egy darabig gyógyír, ám a döntőben az új portugál trénerrel már csak ebben a kiírásban álló Videoton megsemmisítő, 4:0-ás vereséget mér a csapatra a váci döntőn. Lanzafame egy meccset játszik vörös-feketében, az MLSZ precedens nélküli, az olasz ítéletet megelőző szankciója nyomán, így március végén ő már ismét Cataniában állomásozik. Rossi így előbb rendszeresen megnyújtja meccsutáni fürdéseit a sajtótájok előtt, majd mikor ez sem segít, a felkészülés spártaiságát és Cordella hozzáértését kezdi ostrozni, ami viszont összetűzésekhez vezet a klubvezetéssel. A klub a nyári alapozást már Donato Fabbrizionével, a Serie F középcsapatának számító Rovereto Rossonero exvezetőedzőjével kezdi meg. Cordella újabb olasz igazolásokat ígér, ám az nso újabb cikkét követően egész nyáron nem látják őt a kispesti sorompók mögött„.

2) Realista forgatókönyv – a végére áll össze a legó, de minek?

Akadozva indul be a gépezet Kispeten. A foghíjas védelem és az átvariált támadósor haloványan kezd, az MK és a Ligakupa hamar elszáll,  mégha az utóbbiért nem is hullajtanak krokodilkönnyeket a délpesti sorompók mögött. A bajnokság első, „hegymeneti” szakasza a Vidi-Paks-Fradi-Debrecen-MTK sorból 1 döntetlennel kerül abszolválásra, a szurkolók távolmaradásukkal tüntetnek a játék és a beléptetőkapuk ellen, minden sötét. Aztán amikor már senki sem vár semmit, jön a Kispest-faktor. A csapat kezdi hozni a gyengébb ellenfelek ellen a pontokat („pontot-pontokat”, jegyzi meg szabadúszó szakkommentátorként Supka a III. félidő stúdiójában), a halovány légiósokat (Martinez, Albiciade, Pascariu, Odia) egyre inkább az őszvégi kezdővel és a közben visszatért védőkkel váltja Rossi mister, így az évvégi, már bajnok Győr elleni hazai 2:2 a 300 néző ellenére igazi remek kis meccsé avazsál, a Kemenes-Lovrics, Tandia, Ignja, Baráth-Vécsei, Ivancsics, Nagy G. (Ikenne)- Délczeg, Tchami (Diaby), Lanzafame csapat az olasz duplájával 2:2-t ér el, de a helyzetek alapján 7:2 is lehetne a vörös-feketéknek. Az utolsó meccset követően Lanza és Albi elköszönnek, Pascariunak, Odiának, Martineznek pedig sok sikert kíván közleményében a honlap, a szurkolói fórumokon sokan keseregnek, hogy miért is nem így kezdte a gárda a tavaszt, ahogy befejzte. Kemenes az utolsó 6 meccsen zsinórban 7-eseket kap az NSO-tól, Sinkovics zsurnaliszta portréja („…és Kemenes Szabolcs csak edz. Arca eltökélt, szíve kemény. Csak az a fránya válogatott behívó nem jön. Ó te férfiszív, menyit bírsz te még? De ő csak edz…”) már a válogatottságot pedzegeti. Lanza a Haladás elleni idegenbelin a szezon gólját is meglövi. Szóval minden jó, ha jó a vége, csak RW kesereg évvégi összgzőjében, hogy nem elég, hogy a meló miatt nincs ideje írni, de még a csapat elszalasztott lehetőségei is piszkálják a csőrét.”

3) Optimista forgatókönyv – csak a pont nem kerül fel az i-re, de amúgy remek tavasz.

A Győr kötelezően letudandó feladatként tekint az MK oda- és visszavágóra, egy védelmétől megfosztott Honvéd ellen, gyerekjáték. Nos, nem így történik. A kispesti első felvonáson Ivancsics megtalálja az öltözőben 2007-es tavaszi csukáját, aminek örömére 2 remekbeszabott szabadrúgásgólt heggeszt a győri cserekapus hálójába. A visszavágón Rossi catenacciózik, 1:0-ás győri siker, de csak a 93. percben betuszkolt Stresník góllal. 4 között a Kispest! A bajnokságbeli kezdés is erősen vállalható. Otthoni vereség ugyan a  Vidi ellen, ám Pakson már 1 pont a termés, a Fradi és a Debrecen elleni hazaiak jó hangulatban behúzásra kerülnek, az MTK elleni idegenbeli 0:0-on azonban nemcsak Garami Józsi bácsi alszik el, de a tévénézők is. A sporttévén Mészöly Kálmán („Így van, ez kell, csak semmi izé, ez a Budapesti Honvéd ugye, úgy játszik mint mi, haddnemennyek messzebre, ’67-ben a chilei Hexagonál kupán, vagy Svejcben, most nem emlékszem pontosan„) és Nyilasi Tibi („igen, Hemingway úr, minden tiszteletem, elérte hogy nyílt tekintetű, tisztaszívű gyerekek játszanak a tájjellegű italokat kóstolgató légiósok helyett, akit meg hoznak külföldről az tényleg minőség, lásd Lanzafame„) is dicsérik a csapatot, ami ugye nem általános.

Az MK elődöntőben a Vasas az ellenfél, csakúgy, mint 6 éve. A párharc ezúttal simább, a kispesti 2:0-át Angyalföldön 4 gólos Lanza-gála, Vécsei asszisztok nyomán pedig Dél és Marshal gólok követik (6:0). A döntőben a Videoton az ellenfél, a meglepő módon Székesfehérvárra vitt egymeccses fináléban aztán a Vidi bár simán nyer (3:0), igaz, ehhez kell két véleményes tizenegyes és 2 kiállítás a vörös-fekete sorok közül. Rossi tajtékzik, a kispesti tábor hazafele átrendezi a felcsút közeli dűlőket, kisebb botrány, a Bozsikot 4 meccsre bezáratják, de a kupaezüst így is szépen fénylik (ellenszélben? hogy a viharba’ ne?!). A bajnokság hazai zárómeccsén a Győr kispesten veszíti el a bajnoki címet, miután az MTK nyer, ők viszont 3:2-re kikapnak a Puskás Ferenc utcában, Lanzafame, Délczeg és Vernes góljaival. Fieszta Kispesten, 4.000 ember búcsúztatja a kupaezüstös, a szezonban végül 4. helyre befutó alakulatot. Hanta évvégén mémek sorát gyártja le Lanzafaméről, Babar a Lovitól kapott signature Böde mezét „Go Alcibiade Go” pólóra cseréli, Sunnyboyt pedig sikerül elhelyezni ételhordó futárként a Hungaroburger Kft.-nél, így a Bozsikbeli házibohóc sorsa is jóra fordul. Öröm-bódottá, az átigazolási szezon kezdetéig„. 

4) Álom-idény forgatókönyv – Dream with us!  
 

„Az olasz hatóságok gyorsított eljárásban tárgyalják Lanza ügyét és soron kívüli ítélettel felmentik a taljánt. Az örömhírre Cordella is visszatér kispestre, zsákjában a beharangozott nagy fogással, Legrottaglie-vel, aki 35 évesen vállal még egy fél évet Kispesten. A média- és szurkolói érdeklődés nem kicsi, a Videoton elleni nyitányon 6000-ren szoronganak a lelátókon, érkezik is a Hemingway-poszt „Jó hangulathoz kiváló előadás” címmel, a fehérváriak elleni 1:0-ás sikeren örömködve. A Magyar Kupában a Győrt kettős győzelemmel (2:0, 1:0) búcsúztatja a bepörgött Kispest, mely a Vasason két könnyed 2:0-val lép tovább a  döntőbe, Zalaegerszegre, ahol 11-esekkel verik a Videoton gárdáját. Mikor a mindent eldöntő büntetőt Lanzafame panenkázza be Bozsovics hálójába, elszabadul a lelátói pokol, jó értelemben véve, és ‘egerszeg hajnalig hallgathatja az utcáin karneválozó kispesti tábort.

A bajnokságban a legnagyobb sikerek a Fradi elleni hazai 1:0 Legrottaigle fejesével, illetve a Debrecen 5:2-es szétszedése, ahol Lanza, Legro és Dél mellett Vernes és Nagy Geri is jegyeznek 1-1 gólt. A bajnokságban a megkergült kispesti alakulat nem áll meg a bronzéremig, a félidény során 7(!) tizenegyest értékesít Ivancsics, aki Délczeg Győr elleni, február végi hibáját  követően veszi vissza az ítéletvégrehajtói szerepkört (majd júliusban Genclebirgilibe igazol). A meccsek előtt már 2 órára is rúg a sorbanállás. A klub a nyomásnak engedve egyeztet a BKK-val, hogy meccsnapokon extra 42-es viliket állítsanak csatarendbe. A bejárat fölötti plakátra visszatér a „Büszkeségeink” tematika, Lanzafamével, Szuri bával és első körben Odiával, akit azonban a köz hangjának engedve hamarosan Vécseire cserélnek.

Az igazolásai miatt növekvő népszerűségű Cordella celebbé válik és beiratkozik Schobert Norbi fogyasztótanfolyamára, ahova azonban adminisztrációs hiba folytán véletlenül Schmuck Andort iskolázzák be helyette, marad hát az MFA konditerme… A Győr elleni zárómeccs már fieszta, a Győr bajnok, a Honvéd bronzérmes, barátságos döntetlen lenne a meccs nyilván, de erről senki sem szól Odiának aki irtózatos gólt ver 30-ról a 90. percben. Odi egyébként Hemy úr jóslatát beteljesítve a tavasz meglepetésévé avazsál, rendre csereként pályára lépve a bajnokságban 4, a kupában 4, a ligakupában 3 asszisztig jut és elhalványítja Genito emlékét is. A III. félidőben Gianni spagettit főz Alcibiadéval és Legrottaglie-val, Lanzafame NSO címlapsztár, és hogy, hogy nem, a zsurnaliszták most már ajnározzák a február elején még dehonesztált taljánt. Vernes, Nagy Geri, Vécsei és Baráth rendszeres résztvevőivé válnak az U21-es összetartásoknak, Baráthot Egér bá még a válogatottba is behívja Kemenessel együtt a Tonga szigetek elleni júniusi barátságos mérkőzésre.

Az utolsó hazai meccsen Holé úr akciósan árusítja a kakaóscsigát és a lekváros buktát, mely utóbbit maga GFH minőségellenőrzi. Szezon közepétől a Hootersben  „Olasz hetek” címszó alatt új burgerek jelennek meg, melyeket „Lanza„, „Alci” és „Legro” menüben is lehet kérni. Hegyi Iván a szezon végén „Laza fáma: egy talján művész Kispesten” címmel ír vasárnapi jegyzetet a Népszabi sportrovatba, Hanta már nem Zelenka mez után sír, ellenben dedikáltatja kupadöntőn elázó golfsapkáját Marshal Mufival, KrisWarzycha pedig új design-t heggeszthet fel a blogfejlécbe, egy alumíniumra emlékeztető küllemű kupával és azt markoló kezekkel a fotón.”

* * *

Az anyagok elolvasása után az 5 blogger zúgó fejjel nézte a lapokat. – Hát, mit nem adnék az utolsó kettőért…- hümmögött RW, a többeik szótlanul bólogattak, Hanta pedig csak annyit mormogott: „Ez egy RW posztért kiált, Faterom.”

Így is lett.

Ha Mátyus Janit nem számoljuk, akkor mióta nincs tartós megoldásnak nevezhető, vállalható balhátvéd Kispesten?

  • 1953, azaz Városi György óta?
  • 1960, azaz Bányai Nándor óta?
  • 1971, azaz Marosi László óta?
  • 1982, azaz Lukács Sándor óta?
  • 1985, azaz Varga Kacsa óta?
  • 1987, azaz Garaba Imre óta?
  • 1992, azaz Cseh András óta?
  • 1998, azaz Mátyus János óta?
  • 2007, azaz Takács Zoli óta?

(A nevek előtti évszámok az utolsó kispesti mérkőzésük időpontját jelentik. Előfordulhat, hogy a játékos akkor már nem a balhátvéd posztján játszott, vagy éppen igen, de csak jobb megoldás hiányában.) („jobb megoldás hiányában” – írom ezt mondjuk Garabáról.)

Új fiúk, ideiglenes fiúk és a saját fiaink – változások a keretben tavaszra

A tél a magyarfociban olyan, mint amikor a közjegyző hölgy jelenlétében megkeverik a kereket egy lottósorsoláson. Vagyis nem teljesen, mert ott legalább tudjuk, hogy kötelezően egytől kilencvenig lesznek benne a számok, és majd kihúznak belőle fixen ötöt. Hogy a példabeszédünk mégis tartalmazzon némi igazságot, ezért most képzeljünk el egy olyan húzást, ahol egyrészt vannak a számok kilencvenig (itt: magyar játékosok), valamint véletlenszerűen további számosságú golyókat szórunk a rendszerbe (Afrikából, Szerbiából, vagy esetünkben Olaszországból) és abból.

November végétől márciusig tehát mindenki bedobja a közösbe a nála létszámfelettinek nyilvánított spílereket, ehhez hozzámixelik a menedzserek pártfogoltjait, és várunk, hogy a klubvezetők kiket halásznak ki a zavarosból.

Kispesten idén az olaszok és a saját nevelésű fiatalok mellé tettük le a voksot, vagyis mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy a hosszúcombú, és felettébb szőke hölgy a kék (azzurri) színű golyókból válogasson, valamint a többinél kisebbeknől, amin jól láthatóan elhelyeztük az MFA címerét.

A poszt írásakor még várunk egy jónevű balhátvédre, de a játékoskeringő ránk eső menüettjét jórészt már letáncoltuk partnereinkkel, így időszerű, hogy összegezzük a szerkesztőség várakozásait a tavaszi kerettel kapcsolatban. Ahogy tettük azt tavaly is. (Apropos, emlékeztek még abból a posztból a nevekre? Segítünk: Ceolin, Hadzic, Porcari, Navarrete, Faggyas, Vidovic, Bozovic.)

Módszerünk idén a következőképp alakult. Két kérdést tettünk fel egymásnak, valamint állandó jellegű grafikusunknak (KrysWarzycha), és idegenbe szakadt újoncunknak (PaulanerSalvatore), akiben legalább annyi bizalmunk van, hogy szívünk szerint ugyanúgy vinnénk magunkkal mindenhova kofferben, mint tette azt Verebes Mágus Pintér Pinyővel. Szóval a két kérdés úgy hangzott, hogy 1. mennyi esélyt látsz az adott játékos kezdőcsapatba kerülésére? 2. milyen erősnek érzed az igazolást?

Vagyis kettéválasztottuk a dolgokat, mert nem ugyanazt jelentik. Jöhet ide Messi, ha Gege jobb a posztján, akkor nyilván erősségre kap egy sima tízest, de a csapatba kerülésre legfeljebb egy gyenge hármast (időhúzó cserének elfogadnánk, bár gyanítjuk, Éger úgy fegyelmezné meg egy perc után, ahogy tette azt Vanczák a szépemlékű magyar-argentínon). Aztán ott vannak a hiányposztjaink (márciusban a belsővédők, idényszinten a balbunkó, valamint a minőségi szélsőcsatárok), ahol félő, egy közepesebb képességű játékos is azonnal a kezdőben találhatja magát.

Ennyit a módszertanról, inkább nevesítsünk.

Davide Lanzafame

Nyilván ő a legnagyobb név, a legnagyobb fogás, a legnagyobb reménység … és egyben a legnagyobb félelmünk is. Lanza és a fogadási csalásos ügyek kapcsolatáról nyilván mindenki hallott, Lanza még tavaly nyáron beismerő vallomást is tett, most pedig várunk az olaszok döntésére, hogy mi lesz a játékjogával. Itthon ugyebár az a módi, hogy akit akár csak meggyanúsítanak bundával, azt azonnal eltiltják mindentől, amire az MLSZ fennhatósága kiterjed (Mészöly Kálmán nem volt valami funkci még így is a szövetségnél a közelmúltban?), de jelenleg nem tudjuk, hogy Lanzára ez igaz-e? Vagyis ami nálunk már bőven elég, annak az olasz verziója itthon mennyire érvényes?

Ha viszont sikerül mentális síkunkon mindezektől függetleníteni magunkat, akkor Lanza bizony nagy fogásnak ígérkezik tavaszra. Láttuk néhány edzőmeccsen, és azt kell mondjuk, tettszett a látvány. Nem állítjuk, hogy jobb focista, mint a többiek, de azt állítjuk, hogy más. Valahogy máshogy játssza ezt a sportágat. Kicsit olyan, mint amikor megpróbáljuk összehasonlítani a legendás Internazionale-Barcelona BL-elődöntő résztvevőit. Mindkettő játszott valamilyen focit, aztán nyert az egyik. Hogy a jobb, az nem biztos, az ízlés dolga, de hogy az eredményesebb, az tuti.

Lanzát így érdemes felfogni. Vele eredményesebbek lehetünk, ha jobbak nem is feltétlen. Szentül hiszem, hogy a futballban nincs jobb, csak győztes és vesztes. Ha megtaláljuk a helyét a játékrendszerünkben, ha a társakkal megfelelően tud együttműködni, akkor hatalmas értékünk lesz, növeli az esélyeinket, hogy megnyerjünk egy-egy meccset. Lanzától én ezt várom, azt a kis többletet, amivel átbillenhetünk a saját árnyékunkon.

A lényeg, hogy ettől az egy igazolástól még nem mi leszünk a bajnokság legfőbb esélyesei, de a negyedik-hatodik helyek egyikére megerősödött a sanszunk, kis mázlival pedig akár a dobogó is megcsíphető. Kis mázlival.

név Davide Lanzafame
babarv
KrysWarzycha
PaulanerSalvatore
RobWarzycha
veghhanta
átlag: 9,8 igazolás erőssége: 8,8

Raffaele Alcibiade

Mátyus Jani óta nincs standard megoldásunk a balhátvéd posztjára. Gondoljunk bele, tizenöt év alatt hány játékost pörgettünk át, hányan maradtak egy-két idénynél tovább, és hány volt közülük vállalható? Hajdú Norbit lehetett szeretni, volt jó idénye is, de korszakosnak nem neveznénk. Sadjo? Filó? Vidóban és Novákban láttunk valamit, mára egyikünk sem a keret tagja. Baráth Boti alapvetően jobbhátvéd, csak kényszerből oktatja a fél magyar mezőnyt itt, tehát mindenképp kell(ett) valaki. (És azt se feledjük, Boti a bajnokság első négy meccsét eltiltás miatt kihagyja.)

Alcibiade pedigréje nagyon rendben van. Olaszországból védőt igazolni szinte snassz, kicsit olyan, mint Afrikából négert, vagy a Vasasból rosszat. Alcsi kőkemény, alapvonaltól alapvonalig csapatja, és amikor egyszer épp előttem végzett el bedobást, a szemében valami olyat láttam, amit tudok szeretni ezen a poszton: valami bődületes elszántságot. Alcsi győztes típusú játékosnak tűnik! Kezdeni tuti fog, hogy Tandia, Boti és Ignja visszatérése után marad-e, azt csak rajta múlik, de részünkről egy Baráth, Lovric v. Tandia, Ignja, Alcibiade összetételű négyest el tudnánk fogadni a tavaszra.

név Raffaele Alcibidade
babarv
KrysWarzycha
PaulanerSalvatore
RobWarzycha
veghhanta
átlag: 6,4 igazolás erőssége: 7,25

Leandro Martínez

Nálam ő az idei szezon sötét lova. Lanzával és Alcsival ellentétben ő nem kölcsönbe érkezett, hanem két és féléves szerződést írtunk vele alá. Posztja szerint csatár, és látjuk, próbál úgy is viselkedni. A felkészülés elején láttuk, hogy gyors, akár még ügyesnek is nevezhető, de semmivel sem tűnt jobbnak, mint bármilyen próbázó az elmúlt években.

Aztán ahogy játszottuk sorra a meccseket, egyre inkább belelendült, és legutóbb, a Pápa ellen már egy meglepően látványos, korrekt produkciót hozott. Meghúzta a szélét, centerezett, érkezett, csinált mindent, amit kell, és amit elvárnánk tőle. Ha Dél és Diaby a két középcsatár, akkor Vernes, Tchami és Lanza mellett egy teljesen vállalható alternatívát nyújthat a Rossitól megszokott háromcsatáros játékhoz.

Szerintünk idény elején meg fogja kapni a lehetőséget, egy Faggyas-szerű állandó jellegű csere szerepét simán bele tudjuk látni, aki majd hoz valami többletlendületet.

név Leandro Martínez
babarv
KrysWarzycha
PaulanerSalvatore
RobWarzycha
veghhanta
átlag: 5,6 igazolás erőssége: 5,25

Claudiu Pascariu

Kellett. Az nem biztos, hogy pont Pascariu, de a védelem közepébe mindenképp kellett egy ember. Navarrete, Bjelkanovic volt, a minek kérdésköre állandóan ott lengett a fejük fölött, amikor mentek, legfeljebb a cicafiú Bjelkát könnyezte meg néhány szerelmes pillantás a korzó oldalán, amúgy teljesen feleslegesek voltak.

Úgy megyünk neki a tavasznak, hogy öt védőnk kapásból nem játszhat az első bajnokin. Tandia, Debi, Ignja, Baráth és Novák. Hoppá. Ne szépítsük, ide akkor is igazolni kellett valakit, ha minden kötél szakad, ha sokat kell érte fizetni, mert hiába vár sorára Moga, Remes, egy King, Remes, Lovric, Moga négyessel még a Siófoknak is ciki kiállni a Videoton ellen. Egyszer majd jók lesznek, az biztos, de mint elsődleges megoldás még nincsenek kész.

Pascariu ide érkezett, és  minden bizonnyal a márciust együtt fogjuk tölteni vele. Hogy Tandiához, vagy idény elején Ignjához hasonlóan mindez egy szerelem kezdete lesz, arról megoszlanak a vélemények, de gyanús, hogy nem. Claudiu a felkészülési meccsek alapján simán hoz egy átlagot, de semmi extrát nem láttunk benne. Ha minden klappol, akkor a fiatalok beérésig lesz egy harmadik számú tapasztalt belsővédőnk személyében. Többet nem gondolunk jelenleg.

név Claudiu Pascariu
babarv
KrysWarzycha
PaulanerSalvatore
RobWarzycha
veghhanta
átlag: 5,6 igazolás erőssége: 4,5

A fiatalság

Epizódszerep. Csábi Misu, Bobál, Lőrinczy és Holender került fel a kerethez, vagyis egy védő / védekező középpályás, egy csatár, és két középpályás. Felkészülésin nem játszottak, a viareggoi utánpótlástornára készülő U19-es csapattal készültek, és a szereplésünk sikerességétől függően kapcsolódnak majd be a nagycsapat mindennapjaiba.

Náluk nem is foglalkoztunk azzal, hogy mennyi az esélyük a kezdőcsapatra, mert nyilvánvaló, hogy eleinte semmi, de ahogy Vernes, Vécsei vagy Nagy Geri is szépen, lassan bejátszotta magát, úgy számukra is nyitott lesz a lehetőség. Jövő ilyenkor talán már nem egy közülük rendszeresen ott állhat a pályán akkor, amikor Maros Józsi (örökös szpíkerünk) a meccs előtt még egy utolsót beleordít a mikrofonba: Hajrá Honvéd, csak a Kispest!

A realitás nagyjából az lehet, amit szerzőink is gondolnak, vagyis hogy Bobál szinte biztosan kap tavasszal játékperceket, a többiek közül pedig talán Lőrinczy (Vécseivel és Muflonnal hármasban talán egy új Gyimesi, Sikesdi, Détári kaliberű sor is kialakulhat Kispesten? Tudnánk szeretni.)

A konkurencia

Fontos átesni még egy dolgon, mégpedig a ki, kinek lesz a vetélytársa kérdéskörön. (Igazából már megtettük korábban, itt csak rendszerezzük a tudásunkat.)

  • Lanza: Tchami, Martínez, Vernes és bizonyos esetekben Gege. Szélsőcsatárból Rossi rendre kettőt foglalkoztat, Lanza számára egyelőre senki sem ellenfél.
  • Martínez: mivel középcsatárt vélhetően nem fog játszani (oda legfeljebb Lanzát tudjuk elképzelni végszükségben), ezért ugyanazok a nevek számítanak nála is, akik Lanzánál. Csereszerepet szagolunk.
  • Alcibiade: Baráth. Ennyi. Játszani fog. Ha beválik, Boti mehet ki jobbra, Lovresz pedig a padra.
  • Pascariu: Ignjatovic, Tandia, Baráth, Lovric. Az első meccseken kezdeni fog szinte biztosan, és nagyon kell kaparnia, hogy megragadjon.
  • Csábi: Ikenne-King, Lovric, Baráth, mert idén azt gondoljuk, a védelembe jött fel. Legfeljebb időhúzó csere lesz, ha egyáltalán odafér a padra.
  • Holender: a játékrendszerünkben egyfelől bepattintható Lanza, Martínez, Vernes, Tchami helyére ugyanúgy, ahogy középen Ikenne-King, Vécsei vagy Ivancsics posztjára. Ugyanaz, mint Csábi.
  • Lőrinczy: szeretnénk, ha Ivancsics és Vécsei mellett ő lenne a harmadik előre játszó okosságunk. Szeretnénk.
  • Bobál: Délczeg, Diaby. El tudunk képzelni olyan szituációt, hogy játsszon. Csereként, akár harminc perc környéki időt is.

A ti véleményetek

A jelenlegi állás:

(Vigyázat, a grafikonok csalókák. Sajnos a beágyazott kérdőívhez tartozó grafikonok nem támogatják a skálák kézi megadását, helyette maguknak szeretik beállítani a függőleges tengelyek értékeit. A lényeg, hogy akinél kicsinek tűnik a sáv, az attól még lehet nagy, és a másikhoz képest se feltétlen sokkal kevesebb, csak az értékek sűrűbbek.)

Őszintén, tiszta szívből szeretünk

Szeretjük a ……. …..-ot, mert a ……. …..-nál olyan sohasem fordulhat elő, hogy a tudomásukra jut valami, és arról nem tájékoztatják azonnal a közvéleményt. A ……. …..-ot előállító nyomdában mindig van tartalék piros és fekete festék a szalagcímeknek.

Szeretjük a ……. …..-ot, mert a sajtónyilvánosság minden eszközével harcol a bunda ellen. A legendás kockás füzetet, amelyben egyben adták át számukra az egyik itthon működő, fogadási csalásokra specializálódott szervezet névsorát, azonnal és hiánytalanul publikálták, a benne szereplő nevek ellen az illetékes hatóságoknál feljelentést tettek.

Szeretjük a ……. …..-ot, mert mindig aktuális, hogy a legfrissebb számokban mindig a legfrissebb híreket találjuk. Természetesen a ……. ….. is szereti a történelmet, ezért néha olyan régi dolgokról is ír, mint amikor a legnépszerűbb magyar focicsapat bundák sorozatával nyert bajnokságot. A ……. ….. objektív, ilyenkor elismeri, a bunda akár előfordulhatott elvétve máshol is, mint például a honvédség csapatánál. A ……. ….. a csalás minden formáját elítéli, történjék az akár Skálás szatyorral, libamájjal, vagy külföldi fogadóirodák homályában. A ……. ….. ezekről is azonnal tájékoztat, de legalább akkor, amikor értesül róla, tekintet nélkül arra, hogy az esetleges szereplőkkel akár személyes ismeretségben állhatnak egyes újságírói.

Szeretjük a ……. …..-ot, mert a ……. ….. újságíró között nem találunk olyanokat, akik egy-egy klubnak, klubvezetőnek a lekötelezettei, akik pusztán betyárbecsületből elhallgatják a tudomásukra jutott piszkos ügyeket.

Szeretjük a ……. …..-ot, mert az nincs, hogy egy levitézlett, az idült alkoholizmus veszélyétől fenyegetett egykori játékos úgy szerezzen magának állást, hogy a saját kapcsolatrendszerén és tudásán kívül, elfogadja az önzetlen segítséget a ……. ….. egyik fontos munkatársától. A ……. ….. munkatársai ugyanis nem csinálni akarják a sportot, hanem tudósítani róla.

Szeretjük a ……. …..-ot, ahol olyan egészen biztosan nem fordulhat elő, hogy kihasználva az egyszereplős piacukat, maguk akarják megmondani, mi az etika, mi a norma a világban, és ezt a homályos képzetüket kívánják megkövetelni a magyar labdarúgás szereplőitől.

Szeretjük a ……. …..-ot, mert a ……. …..-nál nyilvánvalóan példa nélküli, hogy provokatív módon, szinte a saját testi épségüket kockára tegyék azért, hogy a másnapi példányszám valamivel magasabb legyen. A ……. ….. újságírói számára nincs szükség kétes ismertségre, a ……. …..-nál nincs helye a középszerűségnek, a ……. ….. a magyar újságírás elitcsapata.

Szeretjük a ……. …..-ot, mert kulturáltan, a dolgokat a végletekig körüljárva hoznak meg csak olyan döntéseket, hogy mivel nem törtek fel egy honlapot, ezért inkább nem közölnek híreket a honlaphoz tartozó csapatról. A ……. ….. nem ismeri a hirig fogalmát.

Szeretjük a ……. …..-ot, mert a ……. ….. egy annyira hiteles sajtótermék, hogy ha bármilyen kontextusban leírnánk a nevét, akkor már a gondolattal is nagyon csúnya hitelrontást követnénk el.

Szeretjük a Nemzeti Sportot, mert a kipontozott helyek egyikére sem tudjuk behelyettesíteni a nevét.

Egy kis lazítás

Az elmúlt hét hírözöne, középpontban Lanza érkezésével majd intézményesített dehonesztálásával, Hanta percenkénti bejelentkezéseivel a Bozsikból, a sajtószobából, a műfüves mellől vagy a sarki kisközértből, továbbá az új arcok sajtótájos bemutatásával épp elég megtárgyalni-átgondolni valót ültetett el a kispesti fejekben, igazi cupákos csülökként terhelve meg a hírre éhes gyomrokat, hogy képzavarral éljünk. Egy ilyen súlyos vacsi után jól esik a könnyítés, egy lanyha desszert, melyet most a subba blog régi rovatának, az ikertornyok sorozatnak a felelevenítésével szervírozunk.

Most már csak Cordella direktornak kell beszerezne egy mű kefebajuszt, illetve Holé úrnak egy szőke női parókát és egy fehér pólót „szívem egyetlen királynője” felirattal, s akkor az új Oli úrral és Mágenheimnével össze is állhat az egykori Szomszédok-beli fodrásszalon retróváltozata a kispesti sorompó mögött.

Bár ettől azt hiszem inkább eltekintünk!

(a képötletért köszönet KryzWarzycha házi designfelelősünknek).

És akkor az adekvát sorozatvégi beköszönés: