4 meccsből 2 nyamvadt pontot összekaparó, kordonmenti edző-szurkoló közönségtalálkozókat szervező, két legtechnikásabb ám fizucsökkentésből nem kérő játékosától szánalmas indokokkal megszabaduló, önmagát nagy erőkkel kereső Fradi az egyik oldalon. Önbizalomtól duzzadó, ellenfeleinek sorozatban négyeseket hintő, csupán 11-esekből gólkirályi címre törő brászileróval felvértezett, nyugodt Kispest a másik oldalon. Annyira nekünk áll a zászló, hogy az már „fáj”. A papírforma Kispest-győzelmet ígér. Sokszor megénekelt Murphy-törvényünk szerint viszont tudjuk: pont az ilyen meccseket hajlamos sokszor elbukni csapatunk, ráadásul rangadó ez („derbi” ,ahogy derék Sisa Tréner emlegette kedvtelve e találkozókat)… Akkor a papírforma most mégis Fradi győzelmet sugall? Ki tudja már ezt… Mielőtt végleg összekavarodunk az elmélkedésben, jöjjön a beharang.
Szerencsére a múlt hetei zalai találkozó azt bizonyította: a cseresorba száműzött tavaszi kezdőink kezdik felvenni a kesztyűt: Hajdú Norbi remekül szállt be a meccsbe, míg Zelenka továbbra is félisten. Nő a variációs lehetőségek sora Supka keze alatt, kérdés, az okulárés mester ezúttal is ragaszkodik -e az utóbbi hetek bevált kezdőjéhez vagy a cseh fazonszabász, esetleg Hajdú visszatér-e a kezdőbe? Személyes tippem inkább a „bevált csapaton nem változtatok” elv követése Supka részéről, ami nem is baj, hisz Zelit a második félidőben egy fáradó, szétfutott Fradi ellen értelmesebb lehet pályára küldeni, ha Németh Norbi már kijátszotta magát. Továbbra is legszívesebben együtt nézném őket a pályán de erre még magam sem tudom a megoldást sajnos.
Kulcsszerepe lehet holnap Akassou barátunknak: az utóbbi meccseken ismét formába lendülni látszó ébenfa retesz Zalaegerszegen csodás második félidőt futott és gyorsaságára-szigorára a zöldek ellen is nagy szükség lesz.
A Fradi inkább kapkodni látszik. Fura indokokkal szórnak ki jó spílereket, persze ha tényleg bomlasztott a két élharcos, akkor jól jár hosszútávon hiányukban a zöld-fehér klub. Én azért kíváncsian várom a fejleményeket. Meg azt is, hogy Pruki, aki nem egy buddhista nyugalmú arculat, hogy kezeli a rá nehezedő és bizony fokozódó nyomást.
Kis játékot űzve (a Fradi keretében való jártasságom dilettáns-fokozatát figyelembe véve), összepárosítva a lehetséges kezdőket (még egyszer hangsúlyozva: saját tippek), a bevezetőben leírtakat támasztja alá a rövidke kis pár-elemzés.
Hát tényleg minden a sikerünk felé mutat? Nos, tényleg itt a pillanat hogy befejezzem az elemezgetést, írogatást, okoskodást: most már csak a bizakodás marad, hogy szakítva a fő Honvédos típushibával ezúttal nem hagyjuk kiénekelni a szánkból a sajtot, bármilyen kantátával érkezik is a Bozsikba koncertezni a zöld-fehér kamarazenekar. Egy kis gólocskával nyerjünk, én már elégedett leszek. A többi csak álom.
De ne higgyétek hogy belül nem álmodok merészeket…
Címkép: network.hu
Kezdőnk. Ezúttal leginkább 4-1-4-1-re hajazó (ha a végeredményt nézzük, kifejezetten stílszerű) hadrendben küldte pályára a fiúkat a mester, a két „egyest” szűrőposzton Hori, elől pedig Délczeg Geri jelentette. Bekerült az első forduló után kegyvesztetté vált jobb bekk Kostolani, a középső középpályára Zelenka és Gege, a kapuba Sánta.
A bajnoki kezdő tekintélyes része ezúttal kispadon nyújtózva kezdett, később azonban mindannyian szerepet kaptak.
Gyorsan megszületett az első: a védők közül kilépő Délczeget egy sárgáért cserébe elsodorta a képen látható vendégkapus, a büntetőt Ivancsics higgadtan a jobb alsóba helyezte. A cerberus csak nézte…
Délczeg a büntető kiharcolása után is nagyon élt. Cselei, fejesei igen veszélyesek voltak, ezúttal mindig megjátszható volt. Egyértelmű, hogy nagyon jót tett neki a zalai gólszerzés.
A másik legaktívabb spíler Hajdú Norbi volt, aki a védekezés mellett rengeteg előretöréssel vétette észre magát. A második gólt beadása után szerencsétlenkedte össze a vendégvédelem. Úgy tűnik, megpróbálja kezelni a nem túl rózsás csapaton belüli helyzetét, igen jó benyomást téve ezzel mindannyiunkra.
A harmadik gól. A saját oldalán előresomfordáló Kostolani beadását Zelenka gyönyörűen lekezelte, majd senkitől sem zavartatva gyönyörűen emelt a kapus fölött a hosszú sarokba, begyűjtvén „a meccs leghidegvérűbb gyilkosa” címet.
Akadémista-mustra: A képen látható Nagy Armand a jobb oldali középpályás posztján végigjátszott (beívelése után született a negyedik – Danilo által bólintott – gólunk), Baráth Botond pedig középhátvédként kapott kilencven percet. A meccs bő kétharmadát a pályán töltő Czár Ricsi ezúttal Hajdú mögött kapott lehetőséget, elképzelhető, hogy a későbbiekben Novák cseréjének szánja Supka.
A második félidőben szép lassan becserélődtek a kezdőspílerek. Danilo, Lovric és Németh a félidőben, Tchami, Novák, a képen látható Abass és a horvát hátvéd sérülése miatt beálló Botis a 64. percben, míg Akassou húsz perccel a lefújás előtt érkezett.
A lecseréltek így nyugodtan sztorizgathattak a kapu mögött ügyködő Tóth Ivánnal.
A nézőszámot tekintve nem volt sikertörténet ez a frendli, de reméljük, a Fradi ellen sikerül legalább ötezer embert a szentélybe csalogatni.
Tegnap olvastam az 
beretvahabbal nagy erőkkel bekent tar koponyánkon csattognak a decens tenyeresek! Győzött már itt a nyeretlen Vasas 2001 őszén, ahogy a múltkor is írtuk az angyalföldiek elleni beharangban és hogy ne menjünk messzebb a szombati ellenfelünknél, asszem sokan emlékeznek a „kardlapos” kupadöntőre 1994 nyaráról: azon a tavaszon Davidoviccsal szárnyaltunk, a Fradi kezdett befáradni Nyíllal. Az áltisi hetedik osztályban tornaórára várva beszélgettem egyik (mára a klub fotósává avanzsált) osztálytársammal, és még én a híresen pesszimista is egyetértettem vele: az Üllői úti odavágón már eldől a Kupa sorsa. A javunkra. Nos eldőlt. Nem a javunkra…
Vezetőedzőnkkel szerencsésre a zalai meccs után is nagyrészt pozitív dolgokról beszélgethettünk: Supka Attila szerint a társaság lassanként kezdi felépíteni önmagát és beletanul a győzelem „technikájába”. Szó esett a gólszerzők személyéről és persze a Fradiról is. Edzőinterjú.