Mastodon Mastodon

A poszt, amelyből kiderül, hogy mi az összefüggés egy operációs rendszer frissítése és egy tisztán a bronzról szóló, amúgy később elmagyarázott okokból búcsúmeccsnek nevezett meccs között

Bp. Honvéd – Debrecen | 17:00 @ Bozsik | tv: m4sport.hu

ezt nem hiszem el. trey a hup-on félévente kiteszi, ahogy hiba nélkül frissül az ubuntuja, mire én rendre felbátorodok, és engedélyezem a rendszer frissítését. a csomagok szépen letöltődnek, majd települni kezdenek, hogy jöjjön a fekete képernyő, a se kép, se hang. újrandítás, semmi. másik gép, telepítő iso-t lehúzni, pendrivera ki, javítás. papíron, de tényleg csak papíron ugyanaz a rendszerem évek óta, vinyóról-vinyóra költözik velem, de ez a frissítési macera nem az én világom. jó, a gép sem mai, egy dell latitude e6410, kicsit turbósítva, viszont szeretem, egyelőre nem váltanék, ha lehet.

El kellett mondjam, hogy milyen jóféle nyomorral indult ez a hétvége. Alapvtően egy Ubuntu Linuxot használok az elsődleges gépemen. Munkára tökéletes, és pont azért szeretem, mert semmi sallang, teszi a dolgát mindenféle idővel érkező belassulás, és váratlanul betoppanó lefagyások nélkül. Jó, a játékokról le kell mondanom, de még egyszer, ez egy munkaeszköz, mint a konyhában a tepsi, azt sem használjuk mondjuk homokozónak.

Csak ez a kurva frissítés ne lenne.

“A poszt, amelyből kiderül, hogy mi az összefüggés egy operációs rendszer frissítése és egy tisztán a bronzról szóló, amúgy később elmagyarázott okokból búcsúmeccsnek nevezett meccs között” bővebben

Eljött a nap, amikor végre elmúlik a gyomorgörcs, amikor minden mondat végére pont kerül

ezt a posztot huszonnégy évem lett volna megírni, vagy akár csak végiggondolni, bocsi, valahogy nem volt bennem a késztetés.

igazából ez is hülyeség. december óta arról beszélek, hogy meglehet, ezzel nyomasztottam mindenkit, amíg együtt nem kezdtek hinni velem. tessék, srácok, itt a szomorú valóság: eszembe se jutott, hogy erről majd posztot kéne írni, csak mondogattam nektek.

tudjátok mit? még az előző bekezdés is nettó baromság. mezőkövesd óta nagyjából tudjuk, hogy lesz ez a meccs, bőven lett volna idő. az érettségimre se készültem sokkal többet.

“Eljött a nap, amikor végre elmúlik a gyomorgörcs, amikor minden mondat végére pont kerül” bővebben

Még négy nap

túl vagyunk életünk osztálykirándulásán debrecenbe; túl vagyunk egy félidőnyi fradistaságon, huszonpárpercre kipróbálhattuk, milyen az, ha megvan.

napok óta másról se beszélünk, bár igazából hetek, hóapok azok a napok. eleinte viccelődtünk rajta, akár oda is érhetünk, majd kinek mikor, de eljött a pillanat, hogy kénytelenek lettünk komolyan venni ezt a lehetőséget is. huszonnégy év után semmit sem akarunk elkiabálni, hiszen elfelejtettünk bajnokok lenni, egyszerűen nincs rutinunk.

“Még négy nap” bővebben