Címke: beharangozó

Vác FC-Samsung, Kispest-Honvéd, Békéscsabai Előre

megvan? az 1993-94-es bajnokság végeredménye. mondok hozzá csapatokat is:

koszta, puglits, hahn árpi, aranyos imi, nyilas elek, kriska, víg, romanek, répási, füle, a padon csank jános, mellékesen szedlacsek, simon anti, miovecz, netán egy jó kasza. ez volt a vác, még gondosan samsunggal, és lilás-kékes formazakóban.

eközben a békéscsaba bajusszal (arcszőrzet) és csatókkal, zahoránnal, az isteni váczi zolival, szarvas-kulcsár csatársorral, és egy azóta is rendszeresen szurgentkedő pásztor józsival.

nálunk béla (illés) gólkirály lett. béla számára davidovic mester biztosította a segédszemélyzetet, úgymint brockhauser, csábi jocó, bánfi, mátyus, plókás, stefanov, durci, pisont, elől pedig orosz és vincze pilu.

19 rohadt éve már, hogy utoljára dobogón! két ilyen csapat közé szorulva, egy egyáltalán nem rossz állomány birtokában. azóta felnőtt úgy egy generáció, hogy nem láthatta érmesnek a kispestet, vagy újabban a honvédot.

miközben:

a debrecennek korábban semmije sem volt, azóta 6 arany, 1 ezüst és 3 bronz (10 érem) virít a vitrinben, kapnak is hozzá új és nagyobb stadiont, legyen hol tárolni a gyűjteményt.

a fradi is összekapart 11 érmet az első (4/5/2) és hármat a másodosztályban (1/1/1), pedig róluk sokakban csak a szenvedés, a tulajdonoskeresés, a kilátástalanság és egy trinidadi kapus képe maradt meg.

az mtk akadémiát gründolt, várszegi összevásárolt szuperkeretét váltva 4 arany, 3 ezüst és 1 bronz, mint eredmény elég szép.

beszarás, de azóta még a „mindig jövőre fc”, az újpest is bajnok lehetett. nagy lacit várszegi váltotta, aki hitelbe, egy törött lábú véberrel oldotta meg a feladatot. mellette 5 ezüst, 2 bronz a termés. mondom, egy újpestnek.

hogy az egész még szebb legyen, a „sosem lesztek bajnokok” legfőbb reprezentánsa, a videoton mégis bajnok lett időközben, meg két ezüst, és csertőivel egy bronz.

két outsider is járt azért a csaknem húsz évnek: a dunaferr tündökölt és bukott (1/1/-), a zete dettó (1/-/1). érdekesség bennük, hogy a címek után stadiont kaptak, majd hirtelen vagy nem lettek, vagy kiestek.

aranyat ugyan nem nyertek, de van ezüstje egy bvsc-nek (jelenleg blasz negyed, vagyis országos szinten hetedosztály!), egy paksnak (nem lehet erre mit mondani), három bronza a győrnek (idéntől már bajnoki címe is), három a vasasnak (jelenleg másodosztály, maradnak is, a kövesd jön), valamint egy a haladásnak, akik csertőivel (bronzkirály) elnézték a tabellát, és a kieső helyeket a fejére állított sorrendben lőtték be célként.

ezek voltak a 94 óta eltelt évek. tizenkét csapat osztozott az érmeken, csak mi nem, meg a reac. nekünk egyszerűen nem osztottak lapot, miközben megtörtént az a csúfság, hogy történetünk során először kiestünk a másodikba, és bár azt rajt-cél módon behúztuk, az az arany legfeljebb csak kötelező lehet, érdem nehezen.

én ennyit mondanák a győr elé.

tegnap elhasalt az mtk, nyert a fradi, tegnapelőtt visszaelőzött egy ponttal a loki, a videoton pedig elkezdett elhúzni, ahogy az várható volt. ha nyerünk, pontazonosság a harmadik helyen, jövő héten pedig eger.

gyakorlatilag a saját kezünkbe került a sorsunk, hogy újra valamit a nyakunkba akasszanak annyi év után, amennyivel már jobb nem tisztában lenni egy olyan klub szurkolójaként, mint a kispest.

tényleg ennyit szerettem volna csak mondani.

fél hétkor ott leszünk, ki kell szurkolni, mert kell.

Vác FC-Samsung, Kispest-Honvéd, Békéscsabai Előre

megvan? az 1993-94-es bajnokság végeredménye. mondok hozzá csapatokat is:

koszta, puglits, hahn árpi, aranyos imi, nyilas elek, kriska, víg, romanek, répási, füle, a padon csank jános, mellékesen szedlacsek, simon anti, miovecz, netán egy jó kasza. ez volt a vác, még gondosan samsunggal, és lilás-kékes formazakóban.

eközben a békéscsaba bajusszal (arcszőrzet) és csatókkal, zahoránnal, az isteni váczi zolival, szarvas-kulcsár csatársorral, és egy azóta is rendszeresen szurgentkedő pásztor józsival.

nálunk béla (illés) gólkirály lett. béla számára davidovic mester biztosította a segédszemélyzetet, úgymint brockhauser, csábi jocó, bánfi, mátyus, plókás, stefanov, durci, pisont, elől pedig orosz és vincze pilu.

19 rohadt éve már, hogy utoljára dobogón! két ilyen csapat közé szorulva, egy egyáltalán nem rossz állomány birtokában. azóta felnőtt úgy egy generáció, hogy nem láthatta érmesnek a kispestet, vagy újabban a honvédot.

miközben:

a debrecennek korábban semmije sem volt, azóta 6 arany, 1 ezüst és 3 bronz (10 érem) virít a vitrinben, kapnak is hozzá új és nagyobb stadiont, legyen hol tárolni a gyűjteményt.

a fradi is összekapart 11 érmet az első (4/5/2) és hármat a másodosztályban (1/1/1), pedig róluk sokakban csak a szenvedés, a tulajdonoskeresés, a kilátástalanság és egy trinidadi kapus képe maradt meg.

az mtk akadémiát gründolt, várszegi összevásárolt szuperkeretét váltva 4 arany, 3 ezüst és 1 bronz, mint eredmény elég szép.

beszarás, de azóta még a „mindig jövőre fc”, az újpest is bajnok lehetett. nagy lacit várszegi váltotta, aki hitelbe, egy törött lábú véberrel oldotta meg a feladatot. mellette 5 ezüst, 2 bronz a termés. mondom, egy újpestnek.

hogy az egész még szebb legyen, a „sosem lesztek bajnokok” legfőbb reprezentánsa, a videoton mégis bajnok lett időközben, meg két ezüst, és csertőivel egy bronz.

két outsider is járt azért a csaknem húsz évnek: a dunaferr tündökölt és bukott (1/1/-), a zete dettó (1/-/1). érdekesség bennük, hogy a címek után stadiont kaptak, majd hirtelen vagy nem lettek, vagy kiestek.

aranyat ugyan nem nyertek, de van ezüstje egy bvsc-nek (jelenleg blasz negyed, vagyis országos szinten hetedosztály!), egy paksnak (nem lehet erre mit mondani), három bronza a győrnek (idéntől már bajnoki címe is), három a vasasnak (jelenleg másodosztály, maradnak is, a kövesd jön), valamint egy a haladásnak, akik csertőivel (bronzkirály) elnézték a tabellát, és a kieső helyeket a fejére állított sorrendben lőtték be célként.

ezek voltak a 94 óta eltelt évek. tizenkét csapat osztozott az érmeken, csak mi nem, meg a reac. nekünk egyszerűen nem osztottak lapot, miközben megtörtént az a csúfság, hogy történetünk során először kiestünk a másodikba, és bár azt rajt-cél módon behúztuk, az az arany legfeljebb csak kötelező lehet, érdem nehezen.

én ennyit mondanák a győr elé.

tegnap elhasalt az mtk, nyert a fradi, tegnapelőtt visszaelőzött egy ponttal a loki, a videoton pedig elkezdett elhúzni, ahogy az várható volt. ha nyerünk, pontazonosság a harmadik helyen, jövő héten pedig eger.

gyakorlatilag a saját kezünkbe került a sorsunk, hogy újra valamit a nyakunkba akasszanak annyi év után, amennyivel már jobb nem tisztában lenni egy olyan klub szurkolójaként, mint a kispest.

tényleg ennyit szerettem volna csak mondani.

fél hétkor ott leszünk, ki kell szurkolni, mert kell.

Ma csak amolyan gyorsbeharanggal  jelentkezünk, ahogy azt megszokhattátok bizonyos heteken (azaz amikor vh vagy rw elmerül a civil élet mocsarában – most is ez történt). Újpest meccsnek viszont nem futhatunk neki csak úgy, prelúdium nélkül, ennek meg kell adni a módját – ha zanzásítva, ha vázlatosítva, ha bulletpointosítva (vagy most esetünkben, inkább csak úgy hangosan gondolkozva) is – de akkor is. Nézzük, mi várhat ránk ma.

Múlt héten ugye vízválasztó jelleggel Rossi is kimondta azt, amiről addig csak a vérmesebb reményekkel bíró, elvakultabb szurkolóink ábrándoztak: hogy mi bizony bekalibráltuk a rozsdás mordályunk célkeresztjébe a bronzérmet. Akkor azt írtam, már csak az esély ténye maga is szívdobogtató, és tényleg: egész héten jó volt arra gondolni, hogy van némi tétje a következő meccseknek.

Viszont ez a megállapítás a rendkívül kiélezett viszonyok miatt csak akkor marad igaz gyakorlatilag ma késő estére is, ha legyőzzük a lilákat. Vagy legalább pontot szerzünk a Megyerin. De inkább győzünk.

 

Nem egyszerű házifeladat lett feladva tehát ifjú akadémistáinknak és harcostársaiknak. Bár a hozzáállás mindenképp örömteli! A csütörtöki sporttévés Zuhanyhíradó c. műsort épp elcsíptem egy 10 percre az esti focira indulásom előtt és véletlen pont „belénk” futottam: Rossi nyilatkozik, Nagy Geri és Vécsei bizakodnak, Kemenes Szabi meg tolja a trademarkos megnyilvánulásai egyikét, hihetetlen az arc, igazi jelképe a mostani keretnek, s reméljük ez még jó darabig az is lesz. Szabiról tudjuk, hogy tud nyilatkozni és érti a szurkeri nyelvet, s hogy mindig vannak céljai, ő már télen is dobogóközeli dolgokról beszélt, amit akkor én csak utópiának hittem – azt’ tessék! De ami még örömtelibb, az a két fiatalunk. Mindkettő szemmel láthatóan vidám, optimista, de ez nem a magyar válogatott kincstári optimizmusa, amikor Kabát/Juhár/Tököli/Kenő/Potyamackó/Sebőkvili nyilatkozgatta rendre, hogy most de együtt vagyunk, de meglesz a továbbjutás, aztán sose semmi. Itt most mást érzek, inkább fiatalos pozitivizmust, mint anno a Debi féle U20-asoknál, és ez jó.

Jó, és persze semmire sem garancia. Ettől ugyanúgy kikaphatunk. De ha így is lesz, bízom benne, hogy az nem úgy történik, mint Hercegfalvi vagy Gege tizenegyesrontásos bűngyenge meccsein, hanem (elcsépelt, de nem jut eszembe jobb szó) szerethetően. Mert az idei tavaszi csapat nyomokban ilyen jelleget mutat és ha Honvédos hagyományoktól kicsit eltérően ezt a team-et (vagy ahogy Szabi mondja, brigádot) tudatosan építjük tovább jövőre, akkor még inkább rajongható Kispest lesz! (Nekem már most az, újfent).

És igen, ilyenkor, ha lelkesedek, ilyenkor jön mindig pofon, tudom. Azt is tudom, hogy a Megyeri úton ritkán terem babér nekünk. Az utóbbi 10 évből a SziliAttis/Genito féle bravúr, meg a Diego féle ívheggesztés ugrik csak be, sajna én egyiken sem lehettem ott nagy szívfájdalmamra, amikor meg megyek, mindig Francis Ford Szoppola a vége, sajnos. Valahogy nekünk nem megy ott. Ezért reménykedek abban most, hogy ennyi fiatal sráccal, nem befásult arcokkal, egy közönségkedvenc kapussal és végre minőségibb külföldiekkel (Ignja, Tandi) talán most végre összejön valami.

Mert azt látni kell: ha tényleg akarjuk a bronzot, vagy legalább a végig versenyben maradást, akkor itt ma menni kell Újpesten előre mint Torghelle Sanyinak, ha győri biztonsági őrt lát. Mint ahogy mentünk otthon a Fradi ellen. Kikapcsolni a szétvarrt karú bódédöntögetőt, semlegesíteni Iandolit, Hidi pedig üljön rá Vasziljevics nyakára, miután az öltözőben Rossi 1 méterről ordította bele a taktikát az arcába. Az utolsó emberig küzdjünk, harcoljunk, a végén  pedig, mikor már fárad az Újpest, jöjjön a kis Holender és döntsön! Vagy egy koszlott Dél-tizi! Nem érdekel.

Ha meg máshogy nem megy, és kikapunk, mondom, srácok, csak emelt fővel. De basszus… annyi emelt fős sztorivég volt már nálunk, hogy most legyen megint egy váratlan siker…!

Mi nagyon szorítunk, mellettetek leszünk.

Kabaré Pécsett, Kemenes Szabi megint nyilatkozatkirály, Rossi magáravállal, Lanza kiesik egy meccsre?, Lanzát eltiltják 2 meccsre!, Lanza riportban cinkeli Martinezt, Hemy úr szektort zárat be, diákjegy ellenben 415 Ft, felhőszakadások, kötelezően behúzandó 3 pont, Kispest-faktor lebeg a fejünk felett.

Erről szólt eddig ez a hét.

És hogy hogyan zárul? Holnap kiderül.

Szóval így telt ez a hét, részemről még egy szakvizsga első felvonással is megdobva, laza 600 oldalnyi törvény- és jogszabályszöveg, melynek munkatúlórák melletti biflázásába még a pécsi túrám is belebukott, szóval nem vagyok TOP-hangulatban, a posztokra alig marad időm, de hát ezt az olvasó is látja, hiszen az utóbbi hetekben good old Hanta onemanshow jelleggel viszi a blogot. Hogy azonban ne váljon a csakblog a csapathoz hasonlóan egyemberes vállalkozássá, és Hantafame mellett Leandro RW Martinez is csatasorba álljon, a mai fáradt kis péntek esti beharangra azért visszakúsztam a virtuális térbe.

Pedig ez most nem hálás feladat, beharangot írni a holnapi meccs elé. Több okból is.

Nem szeretjük az ilyen meccseket. Nem szeretjük őket, mondjuk ki. A kötelezően behúzandókat. Ezeket már kiskoromban is rühelltem, mindig az ilyen tutimeccseken lett baj (na jó, ez túlzás volt, de a pesszimista lelkem ilyen túlzásra fordítja át a kivételes ’90-esek eleji hazai kisiklásokat a kiscsapatok ellenében), az utóbbi években pedig megint. Kiscsapatok ellen nem ment a rangadókon brillírozó Moralessel, a 2007 őszén hasító Supkával, nem ment Sisával (mondjuk szegény Tanár úrral ki ellen ment?), Pölőt hagyjuk… még Dolcettivel is akadtak gondok a kötelezőkön. Szóval nem egyszerű esetek ezek, a háttérben nyilván az áll mostanság, úgy 2006 óta, hogy elég jók vagyunk ahhoz, hogy esélyesek legyünk az ilyen meccseken, de nem vagyunk elég jók ahhoz, hogy 10-ből 10-szer behúzzunk minden ilyen meccset.

A hangulat ráadásul most sem fog sokat segíteni. Míg a Fradi ellen a Kanyar-korzó duó csak belehajszolta a gárdát egyfajta eszement küzdelembe, addig a szombat délután várhatóan decensen kongó Bozsik, a távolmaradó kemény mag (és a hangulat) hiányában erre nem doppingolja majd a csapatot.

És nincs Lanza, bár ezt leírnom is kár volt, hisz épp én sírok sokat a csapat egyemberessége miatt, akkor pont egy gyenge Pápa ellen miért a derék punkfrizkós taljánt hiányolom, amikor itt a lehetőség egy Délczegi reinkarnálódásra vagy Martinez (a vállunkra ülő Lanzaarcú kisördög szerint szerződés-bebiztosító) újabb góljaira? Nem is szóltam semmit.

Kissé menjünk át Rossiba. Nem is a fejével gondolkodásra utalnék most, inkább a népszerű „ha én lennék a Kispest edzője” c. népi játékra. Nos, ha én állhatnék a tar italiánó helyett a padnál és az öltözőben a meccs előtt, részemről a Kemenes – Lovrics, Ignja, Tandia, Baráth – Nagy Gergő, Vécsei, Zsivány – Tchami, Martinez, Diaby kezdő futna ki a pályára, Zsivány helyett elgondolkozva egy Ivancsicson is, akinek rendre megy az ilyen színtelenebb ellenfelek ellen. Csereként Bobál, Dél, Holender vagy Patya barátunk érkezhet bármikor. Hmm… nagy meglepetést nem fogtok találni, talán Diaby az, akit nem követelne kezdőbe egy emberként a Bozsik népe, de problémás fickó volta ellenére mi Hantával valamit látunk benne, az meg hátha egyszer kijön. Illetve néha azért már kijött, ezért látjuk benne a valamit. Jól tart meg labdát, jól passzol. Ez a Pápa ellen is sokat érhet.

És ez mit hozhat?

Igazából nem tudom.  Utálom ezt leírni, de a holnap szinte háromesélyes. Oké, legyen kettő, X-1, de sajnos a blama-döntetlen szcenáriója valahogy meggyőzőbben kísért. Nem mennek nekünk ezek a kötelezően behúzandók. Nem fekszenek. Szóval nehéz ügy ez. Nehéz ügy, olyan, amikor sok kapaszkodó nem marad. Egyvalamit leszámítva.

Hogy idén már többször bizonyítottam: iszonyat tré jós vagyok rövidtávon Honvédügyben.

 

 

Vasárnap reggelre hirtelen a hetedik helyen találtuk magunkat, de nyugalom, semmi sincs veszve, csak a mezőny sűrűbb egy kicsit, mint azt gondoltuk volna. A Kecsó kétszer is nyert, ami az Eger ellen mondjuk nem meglepetés, de a Győr gyalázása már annál inkább. Ugyanígy hajlamosak voltunk a Pakssal sem számolni, csak épp azzal sem, hogy valaki valamit nagyon kiszámolhatott, mert Győrben mínusz háromról fordítani nem éppen mindennapi dolog.

Ja, és a Rákóczi elkapta a Halit, hogy kicsit levegőhöz jussunk a helyünkön, csak éppen nem, mert mások meg szállítják a meglepetéseket. Részben ezért is kell ma nyerni Pécsett, meg részben azért, mert kell, ráadásul Fradi-Videoton is van, ami nem feltétlen baj, ha nekünk kedvezően esetleg döntetlenül zárul.

És akkor most ennyi a beharangozó. Se időm nincs kivételesen, se idő sincs már a meccsig arra, hogy még érdemlegeset lehessen fogalmazni, ráadásul az a csúfság is összejött, hogy nem fér bele nekem a pécsi túra, tehát marad valami kiskocsma és a tévé. Nem jó ez így. A minden más dolgom a meccsek rovására megy lassan.

Néhány szót azért a hétről, hogy képben legyünk mi várható (talán):

• Végre ki lett mondva, hogy senki se reménykedjen feleslegesen: Lanza nyáron biztosan távozik.
• Gege vissza akar kerülni a csapatba, de elismeri, más a játékrendszer, és ott neki nincs hely.
• Eltiltottunk kivételesen nincs, de Lanza és Délczeg is 4-4 sárgánál jár.
• Az esetleges sérültekről (szokás szerint) semmi hír, így Vernes mellett csak tippelni tudjuk, hogy Marshal Mufi sem lesz.
• Közben az nektek is feltűnt, hogy Szemerédi szépen-lassan átvette a tarcsikapus helyét Czuczi Marczitól?