Lassan én leszek a blog Pölője, lássuk be: le vagyok igazolva, ott vagyok a keretben, csak ritkábban látnak játszani, mint a csapatorvosnál… Ugye ilyenkor általában az az indokom, hogy sok a meló, ami most is igaz – LESZ, hétfőtől az év végéig, viszont az elmúlt két hetet nagyjából pihenéssel töltöttem, előbb a Dél-Dunántúlon, aztán Madridban, hogy rohaggyak meg, de mentségemre szóljon, hogy ilyen nagyobb szabit már rég csináltam, gyakorlatilag évekkel ezelőtt, szóval rám fért. Mint ahogy a mai nap végén a hazamenetel is, hogy készítsek valami jobb vacsit a spanyol fővárosban beszerzett progjazz CD-m mellé, amikor pittyeg a chat, Fanta az, „bocs, hogy ezzel zargatlak, de ígértél paksi beharit „, utal vigyorogva a másfél héttel ezelőtti sörözőtörzshelyén való összefutásunkkor tett könnyelmű ígéretemre, úgyhogy kabát vissza a fogasra, és jöjjön a beharang, hiszen most még épp van pár szabad percem… „Elkapott a Hantavírus. Paks beharang, kibeszélő meg minden.” bővebben
Címke: beharangozó
Ez nekem (viszont) poszt
Az történt, hogy ma reggel bejöttem, leültem a gép elé, megnéztem, mennyi a meló (k. sok), bele tudok e sűríteni egy beharangot (nem), Hanta írt -e valamit a máról (igen), azaz kell-e valamit feltolni. A válaszok nem abba az irányba mutatnak, hogy bármire is szükség lenne részemről, ha egy, az újságírás és a professzionalitás mércéje szerint működő blogról beszélnénk, de a CSAK (asszem) még nem az. „Ez nekem (viszont) poszt” bővebben
Epilógus
Ülök itt a gép előtt, szombat kora reggel, és azon gondolkozom (szokás szerint), hogy milyen elképesztően gyorsan elrepült ez az év. 365 napja ilyenkor közepes gyomorgörccsel készültem a debreceni túrára, pakolgatva össze a napi cuccokat a hátizsákba, nem is sejtve, hogy egy 5-2-t tolunk a végén a szezon legjobb első félidejével. Aztán jött a felejthetetlen utolsó hét, amit csoda, hogy túléltem, a bajnoki döntő napján még a kocsmakvíz országos döntővel is. Nos, a Quiznight döntőjébe ezúttal is bejutott a csapatunk és ma oda is megyek – viszont onnan eljőve mindenre megyek, csak bajnoki döntőre nem.
Egy jó Debrecen, egy jó Húsvét, egy jó nap? Sajnos nem ilyen egyszerű
Ha itthon játszanánk, már tölteném is be a sablon húsvéti RW-beharangot, amit kb. minden, de minden évben leírok, hogy ugye, HA Húsvét és HA itthon, akkor etc, etc.. Na most a keresztény ünnepkör jeles eleme pipálható, de hazai meccs az nem, és hát a körülmények, azok sem a tuti irányba mutatnak. Nem mintha az említett Húsvétoknak a tuti lett volna a lényege: mármint a győzelem persze tuti volt, de az esélyeink pont hogy nem, mégis mindig nyertünk, szóval ez alapján akár bizakodhatnék is most…mégsem teszem.
„Egy jó Debrecen, egy jó Húsvét, egy jó nap? Sajnos nem ilyen egyszerű” bővebben
Na akkor vegyünk egy nagy levegőt, és fussunk neki másodszor is: MOST indul a tavaszi szezonunk
A posztcímben feldobott ukáz két szinten is igaz: a csapat sem úgy rajtolt idén, ahogy szeretett volna. A télbe csúszó tavaszkezdésben volt itt minden, amit nem szeretünk: nagy zakó az Üllőin, nyögvenyelős majdnem-önsorsrontás a Sió ellen oda-vissza, elmaradó meccsek sora. A nagy tervekkel indított tavaszt tehát ideje igaziból megkezdeni. És igaz ez az egyéni szintemen is: a siófoki és fradipályás végigfagyoskodást követően egy héttel később a tél utolsó megfázáshulláma úgy tett a torkommal, mint Budovinszky szeretett volna a Debrecennel 2005 február végén – ám a bacilusok ezúttal eredményesebbek voltak az egykori kispesti bombázónál. Kihagytam a hólapátolást a Vidi ellen, majd az MK-gyötrődést, de ma visszatérek, hogy számomra és a csapat számára is elkezdődjön, most már igazából, a tavasz. „Na akkor vegyünk egy nagy levegőt, és fussunk neki másodszor is: MOST indul a tavaszi szezonunk” bővebben