beleszaladt a késbe

Végül elmaradt a verebesi értelemben vett késbe szaladás, hiába éleztük vadul és fenyegetőn az első pár percben

ZTE – Bp. Honvéd 1-3

Negyed óra bőven elég volt ahhoz, hogy elvegyük a Zete kedvét a meccstől. Előbb Lukic vágott be egy kipattanót, majd Hid passzolta a kapuba teljesen ütemtelenül Nagy Dominik beadását.

Később lőhettünk volta még párat, ha kicsit pontosabbak vagyunk. Sajnos nem jött össze, és az évek óta a fordulókat követő negatív gólkülönbségünk átmenetileg sem múlt el. Sebaj, helyette legalább labdarúgással szórakoztattuk magunkat, ami hasonlóan komoly hiányzó volt mostanában mifelénk.

bővebben

Mondjuk azt, hogy sima volt, és ne vonjunk le hosszabb távra semmiféle következtetést belőle

Honvéd – Paks 3-1

Előtte

Meccs előtt mindenki bizakodó volt, akivel összefutottam. 3-0, 4-0, sima, beleszaladnak a késbe – ilyesmi tippek egymás után.
Ha van ellenfél, akitől hagyományosan nem félek, az a Paks. Természetes, hogy nyugodt voltam (illetve másnapos/fáradt), legfeljebb megint játszunk egy null-nullt.
A kezdőben semmi váratlan, talán csak annyi, hogy Mézga lesérült, helyette Lovric a jobbhátvéd (továbbra is mindig mindenre Lovric a válasz, ha hirtelen nagy a szükség!), valamint Bardea lefokozása mellett kiderülni látszik, hogy Ferinél Batik, Klemenz, Baráth, Lovric a sorrend a két belsővédőben.
Nono és Pantelic mellett továbbra is keressük a harmadik középpályást. A Paks ellen Zsótér volt szenvedés egy félidőn át, majd hozott egy egészen vállalható másodikat. Nagyon látszik, hogy innen elképesztően hiányzik egy ember. Ferinél egyelőre Pantelic, Zsótér, Nagy Geri/Hidi, Banó-Szabó tűnik sorrendnek a Nono melletti belső középpályás posztokra. Sajnos itt vagyunk talán a legsoványabbak.

bővebben

Egy igazi klasszikust kell idézzek: „…és, akkor kiderült, hogy megint igazam volt. Egyszerűen nem tudok tévedni, ebben a rohadt futballban!”

Bp. Honvéd – Paks 3-0 // osztályozókönyv

Nem más, mint a nagy Verebes “Mágus” József fényezte ezekkel a mondatokkal saját magát valamikor a kétezres évek közepén, egy komolyabb állami kitüntetés átvétele környékén. És most engedjétek meg, hogy ezúttal szerény személyem kontextusában használjam ugyanezeket az örökérvényű gondolatokat, és itt idéznék egy részletet a tegnapi posztunkból:

A mai elvárásom is ehhez igazodik. Egy kissé ellenséges, de amúgy általánosságban szarokbele ezaszezonmárelment hangulatú, meglepően gyér számú közönség előtt (hosszúhétvége, Fradi is akkor játszik), kissé felforgatott csapattal, számunkra remek ellenfél ellen, nekünk kedvező bíró mellett hozzuk a meccset. Szenvedünk egy kicsit, majd bizonyítjuk sportemberi nagyságunkat (helyesen: kijön a lépés), és ha nem is szórjuk meg a Paksot, de a tavasz legjobb fociját produkáljuk valamivel több, mint egy félidőn át.
Ahogy a nagy edzőfejedelmek szokták volt mondani: egyszer valakinek bele kell szaladnia a késbe.
Mibe, hogy a tavasz legjobb fociját hozzuk ma? (via csakblog)

Így történt, vagy nem így történt? Jár nekem a Mágus megszólítás, vagy nem jár? Ugyanitt kitöltött Tippmix-szelvények olcsón eladók, érdeklődni a szerkesztőség címén lehet. A jelige: kenőpénz.

bővebben