mert célunk csak egy van
Pont minap futottam bele teljesen véletlenül egy képbe, amin szerepel a ma hatvan éves Détári. A kompozíció szinte minden elemében tökéletes: Döme pulcsija, nadrágja, a sérója, mellette Verebes hanyagul vállra vetett dzsekiben, mellény, ing, nyakkendő, pecsétgyűrű, cigaretta. Kiprich, Híres és Sallai a semmibe bambul, a háttérben talán Róth Antal, de inkább Zsiborás, valamint egy texasi olajvállalkozós nyakkendőt hordó, szintén dohányzó figura.
Bp. Honvéd – Paks 3-0 // osztályozókönyv
Nem más, mint a nagy Verebes “Mágus” József fényezte ezekkel a mondatokkal saját magát valamikor a kétezres évek közepén, egy komolyabb állami kitüntetés átvétele környékén. És most engedjétek meg, hogy ezúttal szerény személyem kontextusában használjam ugyanezeket az örökérvényű gondolatokat, és itt idéznék egy részletet a tegnapi posztunkból:
A mai elvárásom is ehhez igazodik. Egy kissé ellenséges, de amúgy általánosságban szarokbele ezaszezonmárelment hangulatú, meglepően gyér számú közönség előtt (hosszúhétvége, Fradi is akkor játszik), kissé felforgatott csapattal, számunkra remek ellenfél ellen, nekünk kedvező bíró mellett hozzuk a meccset. Szenvedünk egy kicsit, majd bizonyítjuk sportemberi nagyságunkat (helyesen: kijön a lépés), és ha nem is szórjuk meg a Paksot, de a tavasz legjobb fociját produkáljuk valamivel több, mint egy félidőn át.
Mibe, hogy a tavasz legjobb fociját hozzuk ma? (via csakblog)
Ahogy a nagy edzőfejedelmek szokták volt mondani: egyszer valakinek bele kell szaladnia a késbe.
Így történt, vagy nem így történt? Jár nekem a Mágus megszólítás, vagy nem jár? Ugyanitt kitöltött Tippmix-szelvények olcsón eladók, érdeklődni a szerkesztőség címén lehet. A jelige: kenőpénz.
“Egy igazi klasszikust kell idézzek: „…és, akkor kiderült, hogy megint igazam volt. Egyszerűen nem tudok tévedni, ebben a rohadt futballban!”” bővebben
Elment a Mágus, és bevallom, megkönnyeztem. A Mágusban benne volt szinte minden, amiért ezt a kis magyar futballt még lehet szeretni. A Mágus egy hús-vér ember volt, aki valóban focit akart csinálni, és nem csak a pályán – az életben is. Harcolta a pénzt, de nem volt manager; csinálta érzésre a taktikát, mert nem volt mögötte szoftver; élte a játékot, mert csak úgy érdemes. Nagyon fog hiányozni. “Ess, eső ess; viszlát, Verebes!” bővebben
