Esküszöm, érdeklődve olvasnék egy olyan tanulmányt, amiben azt vizsgálják, hogy a publicisztika műfaja mikor szakad el végleg a valóságtól, és lett belőle a sosem létezett ethoszokhoz szóló sekélyes ódák világa.
Például itt van Csillag Péter NSO-n megjelent anyaga, amibe sokszori nekifutásra is beletört a bicskám. Először az értelmezésébe, aztán a végigolvasásába is. Elképesztő blődliségek sorjáznak benne már az elején, valamint süt róla a téma nem ismerete, miközben a képalkotás során előszeretettel él a túlzás eszközével.
Egyébként ha jól értem, akkor a mezlevetetés szurkolói oldalán értetlenkedik, illetve tartja azt elfogadhatatlannak.
“Tedd le a tollat! Tedd le a tollat! Tedd le a tollat!” bővebben