Mai menü:
- MLSZ // meghosszabbítja a futballkártyák érvényességét.
- tao // közpénz, de mégsincs jogunk megtudni róla semmit.
- Raffaele Alcibiade //
Mastodon Mastodon
mert célunk csak egy van
Mai menü:
A tavaszi szezon kezdete előtt a Szombathelyi Haladás opciós joggal kölcsön vette a Honvédtól Raffaele Alcibiádét. A Haladás élt opciós jogával és megvásárolta az olasz légiós játékjogát. – via honvedfc.hu /// 2015.07.03.
vs.
– Ő nem fog csatlakozni a Hali keretéhez, megmondom őszintén, nem tudom, hogy kitől származhat ez az információ. Nem is láttam őt a felkészülés alatt, nem készül a Haladással. – via Mészöly Géza /// 2015.07.06.
update [15:50]: Közben a Haladás bejelentette, mégis megvették Alcit.
https://instagram.com/p/4eDUkmMELk/
Tavasszal a Halinál volt kölcsönben, de a bajnokság vége óta semmi hír róla. Elméletileg még egy évig érvényes a szerződése nálunk, állítólag keresik az olasz kettőből, ahogy állítólag a Haladás is megtartaná, viszont egyelőre még Magyarországon sincs, nemhogy a Bozsikban, ami formailag a munkahelye.
Az MTK-s csatár, Sergio Tamayo próbajáték címén velünk kezdte a felkészülést. (Tamayo amúgy mellékesen a Pázmány jogi karára jár.)
A hírről beszámoló Nemzeti Sport úgy tudja, Alci és a Hali, valamint a Honvéd megegyezett, fél évre megy kölcsönbe, opcióval. Kosnic és Gyula később csatlakozik, ők úgy látszik – egyelőre – maradnak. Keitáról továbbra sincs semmi hír.
# 2015. 1. nap.
És – szerintem sajnos – Alcibiadét is. (via haladas.hu)
Ha csak ma reggel olvasom az eredményt, minden részlet és kommentár nélkül (ti. továbbjutott a Fradi), nem lepődök meg, csak szomorúan vállat vonok. Ha elnagyoltabb részleteket is olvasok (ti. büntetőkkel ment csak tovább az élcsapatnak kikiáltott zöld-fehér alakulat), már hümmögök is egyet, ha nagyon részletes beszámolóba botlok (ti. Dibusz tartotta benn az MK-ban az FTC-t konstans pagliucázásával), már konkrétan meg lennék lepve.
De így, hogy kinn voltam és végig is néztem az elhúzott mézesmadzagot a saját orrunk előtt, a minden idők egyik leggyengébb MK nyolcasába kerülésre, és tizikkel kizúgni, mindezt az év első ótvarhideg meccsén, csontig átfagyva, hát így már inkább sírok. Illetve sír az egyik szemem. A másik meg mosolyog, vagy még inkább: reménykedik egy picit. Mindjárt elmondom, miért. „Megint majdnem” bővebben
Nagy pesszi-miska vagyok, ezt tudjátok. Tegnap valahogy mégsem volt rossz kedvem, sem meccs előtt (amikor is inkább amolyan semmilyen-elvárásom-nincs hangulat lengett körbe), sem meccs alatt (amikor Gyuri barátomtól olyan gyöngyszemeket kapok, hogy „bár vesztettél egy Cárt, nyertél vissza a kezdőbe egy Czárt”, hogyan is lenne rossz kedvem), meccs után meg főleg nem, mert a többiek jöttek hozzám gőzölgő hagymásbab-tálak felett idvezülni. Ja, és mellékesen nem kaptunk ki végre. Sőt, voltak helyzeteink, és támadtunk! Épkézláb támadásokat vezetve! És bár nyilván nem kell örömtüzeket gyújtanunk, azért legalább valami látszott a csapaton. Hogy ez egy koncepció, egy ténylegesen új út első jele volt, vagy csupán szokásos múló tünemény, azt majd meglátjuk.
De most egyelőre nincs kedvem szomorkodni. „Legalább elindultunk valamerre, és most ez sem egy utolsó szempont” bővebben
miközben a 2,29-es átlaga nagyjából annyi, amennyivel Job szokott jobb napjain a legrosszabb lenni. Mondjuk a kisöreget sem kell félteni, 0,79 pontja azt jelenti, hogy voltak néhányan, akik kettest adtak neki.
„Az van, hogy a Pécs elleni meccsen Alcibiadét láttátok a legjobbnak,” bővebben
Végül is bejött amit jósoltam, kvázi mindkét verzió.
A meccs öthatodáig a kibekkelt találkozó, amit egy talált góllal meg is nyerhetünk; utána viszont a maradék egyhatodban a klasszik kispesti önszívatás. Hát ez van.
Annyi azért kiderült számomra:
Posztértékelő sorozatunk – mint az már látszik – átnyúlik a felkészülésbe, ami nem is baj, hiszen úgyis szeretünk ezen retrospektíviáinkban előre is tekingetni. Ma a védelem boncolgatása kerül sorra, és addig jó, amíg ezt mi tesszük itt, papíron (online felületen) és nem a Loki/Győr/Vidi/Fradi kvartett támadószekciói élesben az ősszel. Mert az elmúlt idény teljesítményei és a már-már csúcsformás Napoleon Bulevard-os busongásokat idézően kopár kilátások nem sok jóval kecsegtetnek. „Poszt a posztokról 2.: a védelem” bővebben