minden rejtve rajtam,
részlet Sallai János és Vandulek Zoltán: Tanga c. dalművéből.
a lényeg láthatatlan,
légy gyengéd, de hajthatatlan,
érd el azt, hogy látni hagyjam!
Legőszintébb sajnálatunkra, posztunk nem a kilencvenes évek kortárs költészetével kíván foglalkozni, hanem annál valami sokkal fontosabbal. Sajnáljuk, hiszen ha mégis a kilencvenes évek kortárs költészetét választanánk, akkor egy olyan kultúrtörténeti pillanatról beszélhetnénk, ahol megtörtént, hogy Csokonai reménye (földiekkel játszó égi tünemény), Radnóti szülőhazája (lángoktól ölelt kis), esetleg József Attila hűsége (talpig nehéz) által kitaposott ösvényen elindulva, Orbán Tamás leírta az évtized talán legfontosabb, és egyben legnagyobb hatású metaforáját: a szerelem is napolaj.*
*_ amennyiben mégis inkább ebbe az irányban indulnál el, ajánljuk a Régen minden jobb volt podcast vonatkozó adását, illetve a hozzá kapcsolódó posztot.
„Világirodalmi kontextusba helyezve próbáljuk meg elmagyarázni miről szól a Kispest-MTK, majd elkanyarodunk a felelősségek firtatásának irányába” bővebben