Szezonzáró, széles spektrummal a legrosszabb emlékek újratöltésétől a pozitív hitig

nvrgrnItt a vége. A „fuss el véle kitétel” pedig talán sose volt ennyire igaz egy szituációra, mint most. Ezzel az ősszel tényleg fussanak el a felelősök, de jó messzire, mert ilyen kiábrándító, nihilista fél szezonunk már régen volt. Illetve… nem is olyan régen… Konkrétan 2014 tavaszán, emlékszünk. Szóval, ha pillanatra elhagyjuk az idényekben gondolkozó szurkolói énünket, és egy pillanatra visszavedlünk naptári évben számoló átlagos homo sapienssé, rögvest borzasztó a kép: két, egyaránt 8-9 meccsre rúgó nyeretlenségi (és jobbára vereség-) széria egyazon évben, azaz volt egy rövid, pár győzelmes Rossi-s március, egy Simon Mikis kifutott debreceni csodaest, pár elszórt nézhetetlen Vérhód siker, és…

…és ennyi. Erősen felejtős év, igaz?

Sajnos a kozmetikázás tegnap sem sikerült. A Győr elleni beharangban győzelmet vártunk nagy sóhajok közepette, mert csak a három pont jó nekünk most már – ezt nem kaptuk meg, két védelmi hiba két győri gólt hozott, és ha Rudolf nem ennyire havasi gyopár a büntetőnél, illetve Szabival többször szemben állva, akkor még nagyobb a különbség.

Nem ment ma sem, de nem csak a góllövés, ami már megszoktuk, hogy sose megy, most azonban az elmúlt fordulók (tényleg nem bullshit, hanem többünk által is érzékelt) biztató jelei (bármennyire is gáz leírni ezt az örök magyaredző-védekező szöveget, de tényleg így volt) sem jelentkeztek, egyszerűen egy meddő küzdelmet tudott „csak” felmutatni a csapat, de el is hagyhatom az idézőjelet, mert jelen helyzetünkben és pontszűkénkben ez így csak. Egyre inkább kellenének a bravúrok. És hiába vérzik a szívem edzőnkért, és hiába tudja Csábi is, hogy ez egy kegyetlen sorsolás volt, sajnos a végelszámolásnál majd a pontokat nézik, nem a sorsolásunkat. Ha pontozásos sportág lennénk, már 10 ponttal többünk lenne. :(

Amiben bíztam a meccs előtt, az egy indiszponált Győr (ez alapvetően be is jött), ami ellen az első félidőt, de legalább annak első kétharmadát kihúzzuk kapott gól vagy önsorsrontó faxkodás nélkül. Egyik se jött be. A kapott gól (ráadásul leventegól a védekezést tekintve) meglett kábé 10 perc alatt, és az önsorsrontó faxkodások sora is hamarost érkezett, összehozott tizi, elképesztő védelmi megingások – csak szerencsénkre Rudolf az elmúlt évekbeli sztenderdjét hozta a 2008-2010 közötti vércseformája helyett. Köszönjük. Neki is, meg a vártán elszánt tekintettel és labdafogó pallosával álló Szabinak is (Apró öröm: megfigyeltétek, hogy az “újkori” Rudit rendre oboáztatja Szabi? Diósgyőr, 2012 december, Győr 2014 augusztus és most.) . Aztán a második félidőre hiába hoztuk ki a meccset labdabirtoklásban egálra, sőt, valszeg győzelemre, a Csábi érában lassan axiómává váló „Honvéd-fölény, de ez nem látszik meg az eredményben” formula ismét büntetett.

Amikor aztán a fogalmatlan Lipták vezetésével (!!!) a kegyelemdöfés-kontrát is bevitte nekünk a Győr, onnantól pedig már semmi kérdés nem maradt. Max annyi: mi jön itt a télen, és hogy maradunk benn? Karcos tavasz lesz a 2015-ös.

Pedig ez a (nálunk nyilván jóval erősebb keretű) Győr semmi olyat nem mutatott, amitől össze kellett volna csinálni a nadrágot – de mit beszélek, a csapat pont nem a nadrágot csinálta össze. Nem, megint ugyanoda tudok visszatérni, a sorozatos vereségekbe, utolsó pillanatban elúszott győzelmekbe, mérnöki pontossággal a legrosszabb lélektani pillanatokban érkező bírói hülyeségékbe belefáradt, belefásult csapat problematikájára. Arra, hogy nagyon jókor jött meg végre a téli szünet. És arra, hogy itt igen komoly pszichológiai munkára is szükség lesz a télen, elbeszélgetni az önbizalmukban megreccsentekkel, az önbizalmuk terén elszálltakkal, a fiatalok közül a bizalomra érdemesekkel, hogy ne féljenek, és lépjék át az árnyékukat. De azokkal a fiatalokkal is, akik azt hiszik, ők már szupersztárok, hogy szálljanak vissza a földre, és pusztán a nevük kitétele helyett a testüket-lelküket is tegyék ki a pályára, mert attól lesz valaki ász, ha előbb le is tesz valamit az asztalra. Nem irigylem Jocót, ez nem kis edzői vizsgafeladat lesz. De nem önmagában. A másik nagy feladatpillérrel együtt természetesen: az öltöző kitakarításával, a fölösleges elemektől, a minőségük vagy magatartásuk miatti hátráltató tényezőktől való megszabadulás formájában. Tudjátok, a híres JobOut fesztiválsorozat koncertjei következnek. Fals szájherflin kísér a Cordella Band. Elbaszott egy spagettiwestern lesz.

És ez csak az első lépés. Ugyanis ha megint selejtezünk, akkor kell csereszabatos pótlás is. Hírlik, hogy körülnézünk a kikölcsönzött értékeink között, hajrá, ennek örülnénk sokan, szurkolók. De lássuk azt is, ez nem biztos, hogy elég. Kéne egy-két-három rutinosabb arc is a lassan másfél éve hiányzó csapatgerincbe. Hogy ne Kemi egy személyben legyen ez a gerinc. Hogy ha marad Hidi és Vécse, akkor jöjjenek olyan rutinos arcok, akikhez kapcsolódva ez a két már majdnem-totális-kulcsemberünk is végleg kulcselemmé válik.

Na de hogy ez hogy lesz, arról fogalmam sincs. Évek óta ugye mi itthonról nem igazolunk, csak külföldről, onnan viszont a Pofók Direttore szállítja monopoljogon a menekültjeit, amelyek közül 10-ből 1 tényleg király, 2 hosszabb távon beválik, 7 selejt. Meg persze Chevanton, Del Piero, legközelebb gondolom Tottit hozzuk el, ja mégsem, bocs, mert inkább hosszabbít a Romával, de köszöni a kispesti érdeklődést. De akciósan érkezik helyette a Roma hatszoros U4-es válogatott reménysége, a kongói-belga kettős állampolgár Ukulele Kelbaszta, a talent programunk keretében, aki jó eséllyel 2030-ra átveheti Sunnyboy helyét a Határ úti gyrosos pultjánál!

Hogy lesz ez, srácok?

Csak ismételni tudom önmagam: nagyon pesszimista vagyok, ami még tartja bennem a lelket, az Csábi, akinek még nem tört meg végleg a hite, bár látom, őt is megnyomta ez az elmúlt 5 forduló, de még hisz, még le akarja vezényelni a téli sorrendezést, és amíg ő ilyen pozitív, addig nekünk is annak kell lenni, mert ő is úgy tud eredményes lenni, ha érzi maga mögött a lelátót. A lelátó meg mi maradtunk most pár százan, akik még kijárunk, tágabban véve pár ezren, akik még otthonról követik TV-n a csapatot és legalább az 1909-re vagy ide írogatnak, olvasgatnak, szóval valahogy így.

A rosszabb forgatókönyvbe még nem akarok belegondolni, bár a többiek a korlátnál már hülyéskedtek a jövő évi túrák változatosságának csábító erejével, hogy Kozármislenyben, Gyirmóton, vagy Kisvárdán mekkora turnékat nyomunk majd, de nem, ne menjünk Kozármislenybe. Még ne.

Ami azonban még elgondolkodtatóbb: a szünet előtt körbenéztünk a Bozsikon, és komolyan 2000-2003 között éreztem magam, a legsötétebb éveinkben. Közönség alig, a pálya a kései Komora- és a klasszikus Pini-időszakot idézően kátyús (úgy látszik, az MTK albérlettel maxra járatott használat már sok a gyepszőnyegnek), a lelátói hangulat tekintetében tort ül a nihil, kigúvadt nyaki ütőerek szidják a bírót, megint az ág által is húzott szegény ember lettünk, összeesküvés elméleteket hallgatunk és gyártunk, én 2006-07-ben azt hittem, ez az egész kispesti szürkület már sose tér vissza, most meg itt álltunk ebben a hangulatban, és ez az addigi szarkasztikus kedvemet (a szarkazmus az egyetlen védekezés a jelen nihilje ellen) egy csapásra a mélyebb típusú Honvéddepresszióim egyikébe süllyesztette.

Nem szép zárása ez a posztnak, tudom, de nem volt szép ez az ősz, és az azt megelőző tavasz sem, sajnálom, ez jön most belőlem – és ezzel nem hinném, hogy egyedül vagyok.

Jól jön a tél, írom le sokadszorra, és sok év óta először most nem bánom, hogy a következő hetek nem a korzóról, hanem az ajándékvásárlásokról, a különféle baráti-és kollegakörökkel való találkozókról, az otthoni ünnepek előtti takarításokról, a bringám letisztításáról és télre eltételéről fognak szólni, meg hétvégi túrákról, de most végre nem a Kispesttel, hanem egy hátizsákkal és a hazai erdőkben.

Kell a szünet, kell a feltöltődés tavaszra, mert nem lesz szép az sem, bár ha sikeres lesz, lesz.rom, hogy nem szép. Csak tényleg legyen sikeres.

2014… Kispest-téren ezt az évet pedig felejtsük el. Kezdődhet a téli álom!

“Szezonzáró, széles spektrummal a legrosszabb emlékek újratöltésétől a pozitív hitig” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Ez a meccs hűen tükrözte az egész 2014-es évünket… nagyon jól jön a szünet ennél nagyon lejjebb nincs, legalábbi bízom benne. Én a kiesést nem tudom elképzelni, annyira azért nem vagyunk gyengék, ha csak egy kis szerencsénk lenne ott lennénk a Kecskemét, Felcsút környékén (és akkor csak az utolsó 3-4 meccset néztem…) tegnap megérdemelten nyert a Győr, nem fér hozzá kétség, bár megint volt egy meg nem adott tizi, 0-1-nél ki tudja ha az bemegy. De most úgy látszik ez egy ilyen szezon volt. Ami pozitív, hogy Botka és Bobál D, tuti jönnek télen vissza, a védelem tegnap átjáróház volt sajnos.
    CSAK A KISPEST!!!

  2. Manapság sajnos nagyon a temetői hangulat egyeduralma a jellemező a néhai Újtemető utcai ingatlan területén.

    Pedig lehetett volna tegnap Mikulás nap okán a piros ruhás fószer puttonyában némi reménykeltő ajándék Hemingway-bonbon is. Azonban nem lett semmi, maradt a turáni átok kispesti reinkarnációja, ami egész évben áthatotta a csapatot a klubbot.

    Valami véget ért! Azt hiszem, ezzel az évvel befejeződött egy szakasz a Hemingway korszakot illetően és nem tudni még merre, hogyan tovább. Bántó a tulajdonos hallgatása, mert a szánalmasnak mondható elsődleges kommunikációs hírforrásnak szánt blogírogatása nem ad magyarázatot semmire. Amolyan útelágazáshoz érés lett itt az év végére minden. Bebizonyosodott, hogy az eddigi klubmodell becsődölt. Kérdés, hogy merre és kivel és kikkel hogyan tovább? Nagyon jó lenne valami koncepció reménye, legyen akár az olyan, hogy felvállaljuk akár a kiesést is, de a fiatalokra alapozva lerakjuk a jövő csapatának alapját és így vágunk neki a tavasznak. Nekem még ez is vállalhatóbb lenne, mint az ami várható, hogy Cordellanizmus keretében újabb játszótere leszünk máshol kiselejtezett veteránoknak vagy szépreményű talentumoknak.

    Jó lenne ezekre a kérdésekre valós választ kapni végre! Persze tudom jelen helyzetben és az utóbbi évek hagyományai alapján ez hiú ábránd a részemről.

    Minden tiszteletem azon sorstáraké akik a tegnap is ott voltak a Bozsikban, várva talán a csodára, arra hogy talán egy kiharcolt 3 ponttal jobb szájízzel térhetünk téli álomra és reménykedve várjuk a februári Rimavska Sobota elleni szokásos edző meccset a műfüvesen. Azonban nem így történt sajnos, látszott a csapaton az akarás a küzdés ami számomra nagyon sokat jelent, a kispadunk is jó kezekben van szerintem, azonban meg kellett hajolni egy minden tekintetben más színvonalt képviselő Győr előtt.

    Ott más kategóriát képviselnek a légiósok, tele a pénztárca, az Audi kulcsok a zsebekben vannak. Nálunk más a helyzet sajnos. Nem kritizálva senkit, mert egy ponton túl már ennek sincs értelme, de tegnap láthattunk egy indiszponált Kinget, egy olyan Baráth Botit aki a meccs egyes periódusaiban összekeverte, hogy most éppen nem középen vagy jobb oldalt kell játszania, hanem a balhátvéd az ő pozíciója most éppen ezen a meccsen. Láthattunk egy nagyon jól kezdő Godoyt, aki a végére grafitszürkévé változott. Láthattunk egy Kemenest – és Én nagyon bízom abban, hogy nem 3,21-re, hanem jóval magasabbra értékeli a tisztelt itteni közönség a tegnapi produkcióját. Azt hiszem nagyon nincs kapuskérdés Kispesten, szerintem nem is volt és Én inkább azon csodálkozom, hogy Szabi még mindig itt véd és nem keresi a továbblépés lehetőségét.

    Láthattunk egy máshol, más csapatban meghatározó produkciót képességére hivatott Hidit és Vécseit. Láthattunk egy Bobált, akinek talán a narancssárga Nike csukát le kellene már végre cserélni, mert ebben többet volt a földön (annyit csúszkált) mint a gyepen. Örök rejtély ez a srác, pozitív Énem azt mondatja, ha végre betalál akkor talán megtörik a jég de a pesszimista Énem nagyon mást sejtet. Láthattunk egy Youlát, aki talán már feltette magában a kérdést régen, mit keresek Én itt? Kell ez nekem, hogy itt bohóckodjak és a siker morzsája is utópisztikus távolságba van Tőlem? Szóval vannak kérdőjelek rendesen!

    Apró komikum volt Miriuta seggre ülése a kispad mellett, akkorát csúszott a játékkal történő együttélése során, hogy kicsúszott a kispesti agyagos a lába alól.

    Persze nem ezen múlt és sokuknak igaza is van, hogy nem a játékvezetőkkel kell foglalkozni, de szánalom ami tegnap művelt Undor-Szabó. Nem akarom itt ismételni a már korábban megírtakat az utóbbi bírói gyalázatokról, de jól beillett a sorba a tegnapi ténykedés is. Egyértelmű lesgól, érthetetlen ítéletek, kezezések elnézése stb.

    Apró nuansz még tegnapról a bejáratnál kézhez kapott szurkolói “újság”. A tartalmatlanságot már kiveséztük korábban, de hogy legalább arra nem lehet odafigyelni, (a borítón a Pápa-Honvéd meccsen látható jelenetet ábrázoló kép van) hogy ezt nem lehetett rendesen átkopizni?? A játékosok ne úgy nézznek ki (a vízszintes nyújtásnak köszönhetően) hogy a valóságban kb 140 cm, magasak és egy méter szélesek lennének. A második oldalon pedig (a függőleges nyújtásnak köszönhetően) Csábi, Miriuta, Hidi fotója pedig úgy néz ki, hogy a 90-es évekbeli Csúcsfejek című amerikai filmben is elmentek volna egy maszkmester nélküli szereplőnek. Persze tudom a nyomda volt a hibás……de ezek is olyan bosszantó apró “hibák” és igazából semmi sem múlik rajtuk, de számomra mégis bosszantóak az összképet illetően. Nem méltó ez sem ahhoz amit a Honvédről mint klubról szeretnénk feltételezni.

    Nem akarok itt a rossz hír hozójának szerepében tetszelegni, de megnézve a tavaszi mérkőzések sorát nagyon nem lesz ez sétagalopp!!!

    Megyünk: – Nyíregyházára, Felcsútra, Szombathelyre, Pécsre, Paksra, az Üllői útra. (sajnos a kiesés elleni harc során a közvetlen riválisainkhoz -a Pápa kivételével- mindegyikéhez utaznunk kell)

    Fogadjuk a – Mtk-t, Újpestet, Diósgyőrt, Debrecent, Kecskemétet, Videotont és a Pápát.

    Nagyon jobb lett volna fordítva a sorsolás azt gondolom, szívesebben vettem volna,ha azokkal játszunk hazai pályán ahová utaznunk kell majd. Nem könnyű így ez a sorsolás és remélem május 31-én a Bozsikban nem az Nb1 két kiesője a Honvéd és a Pápa játszik búcsúmérkőzést.

    Azt hiszem, ha mégis így lesz akkor búcsút inthetünk a új Stadionnal kapcsolatban szőtt álmoknak is. Ezt nem fogja semmilyen sportbarát kormányzat sem bevállalni. Már írtam, de szerintem ez a legújabb stadion kép is egy nagy kamu ami az új Stadiont ábrázolja. Az Mtk-nál is ugyanez volt, bedobtak a népnek egy látványtervet, aztán a héten kiderült, hogy időközben egy tervpályázat volt és a beérkezett tizenegynehány terv közül került ki a győztes terv, ami köszönő viszonyban sincs azzal ami az első hírekben illusztrációként szerepelt.

  3. Valóban, a jövő elképzeléséhez nem ártana, ha a klub (Hemingway) nyilatkozna valamit arról, hogy mi az elképzelése.

    Nem a szokásos mellébeszélős/hazudós BLOG-BULLSHIT kellene, hanem valami KONKRÉTUM!!!!!
    -Pl. hogy akarunk-e igazolni télen?
    -Van-e pénzünk igazolni?
    -A tulajdonos szabad kezet ad ezekre vonatkozólag az edzőnek ? ( a Manchesternél már ezt bejelenetették, tehát nem mondhatjuk hogy korai lenne ilyenekről nyilatkozni)
    -Cordella van még, vagy már nincs?( -ha nincs, akkor ki a jàtekos beszerzőnk? )

    Szóval a legnagyobb bajom, hogy kuss van, és bizonytalanság a jövőt illetően.

  4. A 2014-es naptári évben lejátszottunk harminc bajnokit, ezekből hetet sikerült megnyernünk! Erősíteni kell, de honnan? A kölcsönjátékosok közül Botka lenne erősítés, a többiek egy osztállyal lejebb sem tudnak kiemelkedni aktuális csapatukból, nehogy tőlük várjuk a csapat megmentését! Az is kérdés, hogy Botka szerződése mit tartalmaz, lehet, hogy szezon közben vissza sem lehet hozni. Magyar játékost – aki ér is valamit – év közben csak pénzért lehet igazolni, szóval ott se várjunk nagy csodát. Külföldieket Cordella hozta, valószínűleg most nem fog. Így marad a jelenlegi keret és a reménykedés, hogy lesz két nálunk is gyengébb csapat. (Sokan mondják, hogy essünk ki és jöjjön a megtisztulás. De milyen megtisztulás? Tulaj kell, pénz magától nem fog jönni. Hemi olyan, amilyen, de valószínű, ha nem lenne, már rég kiestünk volna. A mostani helyzetben elnézve a másodosztály csapatait és az ottani szándékot, esélyünk sem lenne visszakerülni.)

    1. “Az is kérdés, hogy Botka szerződése mit tartalmaz, lehet, hogy szezon közben vissza sem lehet hozni.”

      Visszahozható Botka a télen,ez benne van a kölcsönszerződésében.Ha kell Csábinak,Botka január 5.-én nálunk kezdheti az alapozást.

      1. A Botkás információnak örülök, nekem tetszett amit produkált a tavaszi szezonban. A többi kölcsönjátékosunkról tartom, amit följebb írtam, nem ők fogják megmenteni a csapatot. A távozók, akiket írtál, azok is rendben vannak. Szomorú, hogy odáig jutott ez az egyesület, hogy egy Alcibiade maradásért kell izgulnunk. Az rendben van, hogy Csábi ismeri a magyar játékosokat, ettől függetlenül pénzért kizártnak tartom, hogy igazolnánk, év közben nincs lejáró szerződésű játékos, így csak azokból tudunk szemezgetni, akiket máshonnan elküldenek (azok meg megint nem képviselnek minőséget). Légiósokra is igaz, év közben kicsi az esély minőséget találni, de nem lehetetlen (Martinez, Lanza). Azért én is bizakodok, mert Csábi alatt lehet focit látni, látni, hogy mit akarunk játszani, csak a gól hiányzik. Én a hat-hét távozó légiós fizetését összeraknám, azon hoznénk egy igazi góllövőt.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.