Vajon bevállalja Rossi tavaszra az ötvédős rendszert?

gep_sarga-kekUgye a felkészülés másról sem szólt, mint az ötvédős rendszer próbálgatásáról és egy balhátvéd felhajtásáról, ami valójában nem két, egymástól független dolog, hanem Boti középre tolásából és az új hadrendből következik. Folyománya pedig, hogy az egy középcsatáros, két szélsős 4-3-3-at hanyagolni tervezzük.

Még mielőtt jönnének a vádak, hogy az 5-3-2 már csak számszakilag is bekkelősebb, mint a 4-3-3, ezért tisztázzunk néhány apróságot. A kispesti 4-3-3 inkább volt 4-5-1, sőt, sokszor 5-4-1 (Kamber visszalépésével), mint egy tisztán támadó formáció. Ugyan a szélsőhátvédek (Botka, Boti) lehetőséget és némi szabadságot kaptak a támadások követésére, a belülre tömörülő középpálya kisegítésére, azért klasszikus szélsőjátékról mégsem beszélhetünk, ugyanis Holenderék annyira hátulról indultak, valamint olyan mélyen vettek részt a visszatámadásban, hogy a szélső és a szélsőhátvéd között vagy néhány méter, vagy egy teljes félpálya terült el, így jöhettek a vaktában felvágott labdák. Igazából nem alakultak ki klasszikus szélsőpárok, a középpályáról – megfelelő ember hiányában – nem volt kilépő segíteni, Gyula pedig örlődött egyedül magában.

Döntően két játékelem határozta meg a támadásainkat:

  1. azonnali és erőteljes visszatámadás az ellenfél térfelén, a félpálya magasságában. A terület leszűkítése, az esetleges labdaszerzés után a gyors szélsőink kilépnek, és vagy a kapuig mennek, vagy próbálják betenni Gyulának, esetleg nagy ritkán az érkező második hullámnak.
  2. stabil védekezésből/hátul altatós szöszölésből indított gyors kontra.

Vegyük észre, igazából mindkét játék ugyanarról szól: ne legyen nálunk tartósan a labda, viszont ha igen, akkor üszkürü, és ez bizony kevéske. Rossi egyre inkább érzi, hogy a Kamber-Hidi-Nagygeri-Gazdag-Vaszke ötöséből összetákolt háromfős középpályában ennyi van, és nem több. Labdát a büdös életben nem fognak tartani, viszont arra pont jók, hogy szinte bárkit megakasszanak, hogy pontosan és jó helyre passzolva kivigyék a bolyból a megszerzett lasztit.

Cserébe három helyet foglalnak a tízből. Hiába játszik valamivel feljebb Botka és Boti, valamivel hátrébb Holener és Gazdag, vagy Proszi, aki épp kezd a szélen, még így sem tudunk létszámfölényt kialakítani a középpályán. A labdatartásunk a négy védőre korlátozódik, abba legfeljebb azért szállnak be középről, hogy néhány passzal felhigítsuk a mezőnyt, majd mehet ki szélre, és jöhet a tért ölelő indítás előre vágott labda.

Amennyiben átállunk a három belsővédőt foglalkoztató rendszerre, akkor a két szélsőhátvédet magasabb időszeletben tervezzük foglalkoztatni a középpályán, esetenként ötre, az egyik támadó visszalépésével pedig hatra növelve a létszámot.

Párhuzamosan a három támadóról kettőre váltunk, vagyis inkább egy plusz egyre. A statikusabb Gyula mellett/mögött Holender látszik kezdősnek, illetve a vele érkező alkalmi szélsőjáték, sebesség, cselezési készség, satöbbi.

Tehát. Megmarad a három középpályás belül, olyan feladatkörrel, hogy Kamber box-to-box (belsővédőtől másfeledik hullámig bármi), Vaszke, ha kezdeni fog, akkor előre, és Nagy Geri robotol. Ehhez csatlakozik a két felszabadított szélsőhátvéd, akik – mivel hátul megkapják a megfelelő biztosítást – jóval szabadabban léphetnek be a játékba, szinte középpályást játszhatnak, és ehhez érkezik Holender (vagy más, aki hasonló szerepet kap) visszalépve kisegíteni, esetleg üres területre elmozdulva egyedül megoldani a korábbi két szélső szerepét. Centerben Gyula.

Figyeljük meg, hogy egy csatár beáldozásával úgy erősítettük meg a középpályát, hogy az eddigi 3+1+2 támadófeladatból lett 2+2+2, vagyis valamivel egyenletesebb megoszlás a pálya hosszanti és keresztmetszeti szelvényeire nézve. Sőt, még ennél is tovább lehet menni. A három belsővédő és Kamber együtt arra is alkalmas, hogy ha valaki hátulról területet lát maga előtt, akkor ott meginduljon, mert biztos lehet benne, hogy bőven megleszünk hátul addig, amíg elhagyja a posztját.

Na, ennyit az érvekről. Jöjjenek a nem érvek:

  • döcögősen megy az átállás, főleg azért, mert kevés hozzá a játékosunk. Baloldali védőnk szinte nincs, csak Szilágyi. Belsővédőből összesen négy (Bobál, Boti, Ignja, Lovric), vagyis ha valaki sérült, elfogytunk, és akkor még nem számoltunk azzal, hogy Botinak kell esetleg baloldalt játszania. Veszélyes, nagyon veszélyes így.
  • döcögősen megy az átállás, mert még mindig baromira sokat hibázunk. Az ötvédős rendszerben az egyéni felelősség ugyanúgy megmarad, mint korábban, ugyanúgy nem fér bele egy-egy aláfutás, átpattanó labda, könnyed lefordulás, mert nem biztos, hogy a jóval széthúzottabb védelmi vonalból még oda tud érni a mentesítő társ.
  • döcögősen megy az átállás, mert évek óta meg sem próbálunk labdatartós focit játszani, hiába annak a bűvöletében nőnek fel az akadémistáink. Az eddig ismert 4-3-3, presszinggel, kontrával tökéletes volt mind a kerethez, mind ahhoz a minimalizmushoz, amit mi futballként gondoltunk játszani. Mondjuk amit akartunk, azt Rossiék valóban a tökélyig szándékoztak vinni, nem is szeretnek, és nem is igazán tudnak az élcsapatok ellenünk játszani.
  • cserébe normális, hogy amikor dominálni kéne, akkor oda-vissza kikapunk egy Mezőkövesdtől, egy Pápától, egy Vasastól, és úgy bárkitől, aki olyasmit játszana, mint mi. Mert bizony a keretünk jóval erősebb a hasonszőrű megoldásokkal próbálkozókénál. Ezért telít el némileg félelemmel az átállás kísérlete, hiszen ennek a gondolatnak az egyik alapeleme a labda aktív tartása, nem pedig a jelenleg ismert és elég jól hozott passzív, hátul tologatós, hosszú passzokkal operáló valami.

Vegyes várakozásaim vannak. El tudok képzelni olyan eshetőséget, hogy Rossi már az első körben bevállalja a Haladás ellen, majd ha bejön, akkor tartja egy ideig, ha pedig nem, akkor hamar visszaáll a régire. Viszont simán lehet olyan is, hogy továbbra is megy a biztosra, és még nem vált az elején, de amint beugrik egy eredménytelenebb időszak, akkor minden-mindegy, jön a kísérletezés. Tényleg nem tudom, és még a sorsolásunk sem segít:

  • Haladás // o
  • Diósgyőr // i
  • Fradi // o
  • Vasas // o
  • MTK // i
  • Debrecen, Paks, Fradi, Videoton, etc.

Mondom, könnyen lehet, hogy az első négyből hármat könnyebbnek, vagy vállalhatóbbnak gondolunk, és bepróbálkozunk, de ugyanígy érzem a nemet is. Hülye Rossi, eddig az volt, hogy előre be tudtuk mondani a kezdőjét, erre most jól kicseszett velünk

Talán az edzőmeccsek szereplési statisztikája segít. Például  a meccsek száma szerinti:

  • 7 // (11) Baráth, Bobál, Gazdag, Hidi, Holender, Ignjatovic, Ikenne-King, Kamber, Lovric, Nagy Gergő, Vasiljevic
  • 6 // (4) Botka, Kemenes, Kovács, Youla
  • 5 // (2) Nagy Sándor, Szilágyi
  • 4 // (3) Constantinescu, Fehér, Vernes
  • 3 // (3) Eppel, Jelena, Prosser
  • 2 // (2) Csábi, Sváb
  • 1 // (5) Erdős, Hajdú, Horváth, Palmes, Vereckei

Ha fentről lefelé akarom olvasni, akkor valami ilyesmit kapunk:

Kemenes – King (Botka), Ignja, Lovric, Bobál, Baráth(!!!) – Kamber, Vaszke/Gazdag, Nagy Geri/Hidi – Holender, Gyula

Baráthot betettem balra, de ott valószínűleg Szilágyi kezd, akinek valószínűleg csak azért van öt meccse, mert az elején kisebb sérüléssel bajlódott. Ezek mentén, és figyelembe véve az U20- (Gazdag, Bobál) és légióskvótát (Ignja, King, Vaszke, Youla), valamint az 5-3-2-es vágyálmot, akkor ez jön ki:

Kemenes – Botka, Ignja, Baráth, Bobál, Szilágyi – Kamber, Gazdag/Vaszke, Nagy Geri – Holender, Gyula

Vaszke sokat kezdett a télen, csak éppen számára kellemetlen, hogy egyrészt légiósnak számít, másrészt nyártól Bobál kifut, és a ma is aktív fiatalok közül pont Gazdag Dani lesz az, aki még belefér a kvótába, ráadásul ebben a felállásban nagyon hasonló poszton szerepelne. Ja, és Nagy Gerit is be merem mondani Hidi helyett, valamint bedöntöm az egészet, ha visszatér Eppel, mert onnantól fogom valóban nem érteni. És akkor Prosziról még nem is beszéltem.

Részemről valami ilyesmit várok tavaszra, valamint a Kovács, Constantinescu, Jelena és esetleg Fehér négyeséből legalább egynek a fokozatos beépítését, mert olyan nem lehet, hogy csak Gazdaggal, vagyis egy kvótafiatallal fussunk neki a következő idénynek. Túl nagy kockázat lenne a meccsenkénti hárommilliós bónuszra nézve. (Amúgy ha tippelnem kéne, akkor Kovácsot érzem leginkább. A többiek posztján nagyobb a verseny, még úgy is, hogy Gyula valószínűleg és szó szerint is az utolsókat rúgja Kispesten.)

Szerintetek lesz ötvédős márciusunk?


További statisztikák a felkészülésről ebben a posztban érhetőek el, ide csak a gólok és gólpasszok táblázatát szúrtam be:

név gól gólpassz kanadai
Baráth 1 1 2
Bobál 1 1
Constantinescu 1 1 2
Eppel 1 2 3
Gazdag 1 1
Hidi 1 1
Holender 3 3 6
Ikenne-King 1 1 2
Jelena 3 3
Kamber 3 1 4
Kovács 3 3
Nagy Gergő 1 1
Vasiljevic 2 2
Vernes 2 1 3
Youla 3 3