A történelem márpedig makacs dolog

Néhány éve elhangzott egy ember szájából, nem érti, miért támadják a kispesti érzelműek Felcsútot. Akkor is, és azóta is ezerszer elmagyaráztuk, hogy nekünk Felcsúttal nincs semmi bajunk, az egy település, olyanból háromezernél is több van az országban, miért pécéznénk ki pont őket?

Sőt, próbáltuk ezerszer beleverni a kis kobakjába, nekünk mindössze egyetlen észrevételünk van, mégpedig az, hogy egyesek pofátlanul visszaélnek Puskás Ferenc nevével, és ennek az leghangosabb képviselője épp a felcsúti futballcsapat egykori sajtófőnöke.

A kispestiek, valamint – és ezt merem állítani – a szélesebb közvélemény szimpla kifosztásként, történelemhamisítási kísérletként, erkölcsi alapnormák elleni bűnként éli meg azt, mai jelenleg Felcsúton zajlik. És mielőtt bárki meggyanúsítana vele, hogy bla-bla-bla, politikai támadás, bla-bla-bla, politikai támadás, bla-bla-bla, annak jeleznénk, hogy részünkről ebben a témában egyáltalán nem játszanak szerepet a felcsúti intézményhálózat egyéb viselt dolgai. Ha szerencsénk van, akkor arról reményeink szerint egy független bíróság fog ítéletet mondani valamikor a jövőben. Mi maradnánk Puskásnál. És maradnánk Szöllősi Györgynél.


2014 tavaszán megjelent egy igencsak arcpirító pamflet a Szöllősi szerkesztette FourFourTwo újság online felületén, amely mára megjárta a bíróságot, és bár kimondták, véleményt tartalmazott, attól még ugyanúgy undorító és sértő minden egyes sora, kiváltképp egy olyan lapban, amit Felcsúton szerkeszt a felcsúti klub akkori sajtófőnöke. A szellemesnek gondolt, és természetesen név nélkül felvállalt írás ebben a kontextusban talán a magyar sajtótörténelem egyik leggusztustalanabb alkotásának nevezhető.

Innen szeretnénk megtapsolni a vállalt és vallott polgári értékeket.

Amikor kijött az eredeti anyag, gondoltam, nekiesek, és sorról-sorra cáfolom, legfeljebb hosszú poszt lesz belőle. Valahogy elhalt időközben a lendület, megelégedtem azzal, hogy a magyar sajtó szinte teljes vertikuma a felcsútiak ámokfutásán röhögött és csámcsogott, kaptak ők eleget akkoriban.

Néhány napja azonban jött a hír, a Honvéd keresetét elutasította a Kúria, így kiderült ki, hogy a klub jóval komolyabban vette nálam a sértést, és a becsülete, valamint a közös becsületünk védelmében keresetet nyújtott be annak tartalma miatt. Ekkor keresetem elő a régi anyagot, és álltam neki befejezni. Nem lett rövid.

Végül huszonegynéhány oldal után, a 85.000 karakter környékén tettem ki az utolsó pontot, és mivel ekkora tartalmat blogposztként lehetetlen volna bemutatni, így az lett a megoldás, hogy bár beszúrom ide egy böngészőből olvasható verzióját, és inkább megadok néhány letöltőlinket, ahol elérhetitek a teljes anyagot PDF-ben, a legtöbb ebook-olvasó átlal kezelt ePub formátumban, vagy sima HTML-fileként, ha épp a telefonod böngészőjén keresztül szeretnél olvasni.

Remélem többen is veszitek majd a fáradtságot, elolvassátok, és bízom benne, hogy sok új és érdekes információval gazdagodtok majd a Honvéd történelméről. Volt miből válogatni.

A történelem márpedig makacs dolog


A dolgozat letölthető a következő formátumokban: