Még négy óra, és indulunk…!

fcs
Final Crusade?

Alapesetben örülnék, hogy Hanta felnyomott egy beharangot, ami általában az én penzumom, ha ráérős időszakom van, de ha feltesz valamit akkor annyival kevesebb meló, meg nem posztolunk egymásra, etc. Most mégis kell írni nekem is, ez ilyen szakrális dolog, legyen itt az RW poszt is a mai nagy nap reggelén.

Sokat én sem tudok egyébként hozzátenni a heti x db Hanta cikkhez, interjúhoz, stb., úgyhogy most nagy megmondások helyett csak egy extrarövid kívánságlistát írok csupán.

  • kérek egy csodás idővel nyakon öntött szombatot (ez úgy fest, meglesz);
  • kérek egy remek társaságban eltöltött szombatot (ez is meglesz, a klasszik csakblog-csapattal, labdabiztis sztárvendéggel);
  • nem kérek Kispest-faktort, azaz a döntő pillanatban a várakozás alatt teljesítő csapatot, tipikus önsorsrontást;
  • nem kérek összeesküvés-elméleteket, se meccs előtt, és még kevésbé meccs után – utóbbi kívánságom megvalósulása azt jelentené, minden oké…
  • a csapatnak nem írok lelkesítést, tavaly egyszer megtettem, nagy büdös X is lett a vége, most inkább itthon marad az RW-modor, úgy látom Botiék épp eléggé tudják mi a feladatuk;
  • kérek ugyanakkor ebbe az önnön felspannolt tétbe nem belezizzenő csapatot, nehogy most görcsöljük túl;
  • kérek egy olyan napot, amikor bebizonyosodik, hogy akkora harasztságra még Felcsúton sem képesek, hogy szórakoznának egyesek beengedésével, mint ahogy azt belengették a heti közleményeikben;
  • nem kérek egy olyan napot, amikor bebizonyosodik, hogy mégis létezik ekkora harasztság;
  • kérek egy olyan késő délutánt Felcsúton, amikor a megnyitó után másodszor megtelik az aréna, a névadó IGAZI klubjának IGAZI drukkereivel;
  • kérem, hogy ne csak hangban győzzük le a hazai csapatot (az meglesz a lelátón), hanem számszakilag is – NEM ELÉG A DÖNTETLEN!
  • kérek egy ordenáré nagy ünneplést meccs után a felcsúti “Cukiban”;
  • kérek egy politikai provokáción fröcsögő 4-4-2 cikket jövő hétre, mert az azt jelentené: savanyú (megint) a szől(l)ő;
  • kérek egy utolsó olyan estét a héten, amikor nem tudok elaludni, de most nem a várakozástól hanem az extázistól;
  • kérek egy olyan vasárnapot, amikor csak annyi a dolgom hogy boldogan kiüljek Wekerle valamelyik parkjába vagy otthon a kertbe egy sörrel vagy a kedvenc rooibos főzetemmel és büszke lehessek arra HOGY KISPESTI VAGYOK… és végül
  • kérek egy olyan hétfőt, amikor kihúzott háttal mehetek be dolgozni a héten folyamatosan “na lefekszetek szombaton?” kérdésekkel bombázó kollegák közé.

Csak ennyi. Oh, RW, ez lett az extrarövid poszt wishlist? Én sem változom már, az biztos.

És az is biztos: ma délután vörös-feketébe öltözik a Váli-völgy – csak az aranyoroszlános korona is kerüljön fel erre a csodás színű tájképre, ne énekeljék ki a sajtot a szánkból! Délután találkozunk, az autó motorja már szinte jár, a soundtrack is belőve a lefele útra, az biztos hogy ezzel kezdünk:

Öcsi bácsi, még egyszer, utoljára figyelj ránk odaföntről! 

 A címkép eredetije amúgy origo.