Messzire utaztunk három pontért, és azt tapasztaltuk, hogy a következő háromhoz is hosszú út vezet majd (jajj, de szép kép!)

Haladás – Honvéd 1-2 g.: Eppel, Eppel

  • Holender gólja szabályos volt.
  • Gazdi basszus tényleg sosem fog gólt lőni.
  • Nagy Geri először futott ki csékáként. (Jól számolom, hogy ő az első akadémista, aki cséká lett?)
  • Lanza.
  • Eppel duplázott.

Nagyjából tényleg ennyi történt, amit a leadnek használt hajtás előtti részben pontokba szedtünk.

Nagy Geri* 133. NB I-es meccsén kivezeti a csapatot, pár perccel később Holender lő egy szabályos gólt, amit Andó-Szabó a taccsbíróra hallgatva nem ad meg. Fura, de a Haladás ellen valahogy rendszeresen kialakul olyan szituáció, hogy gól vagy nem gól, les vagy nem les, zavarta valaki a kapust, vagy sem. Általában Király szokott dönteni, most Becséri Gergely intésére Andó-Szabó. Ezt hívják szubszidiaritásnak egyébként.

Az is bejött, hogy Bobál lesz a balhátvéd, és mi majd értetlenül állunk EvdM döntése előtt, pedig felesleges, úgyis mindenki tudta előre, hogy így lesz. Baráth visszatért, a kvótafiatal Banó-Szabó, aki majdnem belőtte az első gólját, gyönyörűen ugrott ki, csak az a huszonpár év különbség és tapasztalat, amivel Király előtte elterült még sok volt neki. Majd legközelebb.

Lanza átadja a labdát Eppelnek, nagyon kell a gól Marcinak – ismét egy pillanat, amiről a meccs előtt is beszéltünk, hogy egyéniségek és vezérek nélkül kevesek leszünk. Lanza is érzi, hogy nagyon kell egy jó Eppel, akiről mindenki látja, iszonyat mélységekben jár.

Aztán a végén Marci kinyújtja a hihetetlen hosszú lábait, leszedi Stef Wils elől a labdát, megkerüli, és bevágja félmagasan balra, ahogy szokta. Ez már a tavalyi Eppel, maradjon így.

fotó: 1909foto

1-1 után azért volt egy érdekes pillanat, amit a vendégből átlóban áttekintve a kispadunk felé mi is érzékeltünk valahogy, és történt is valahogy, bár utóbbiról tényleg nem tudjuk hogy volt. A lényeg, hogy Mark, a másodedző, kezében a jegyzeteivel elindult a melegítő játékosaink felé, majd a kispad túlvégére átérve magyarázni kezdett valamit Eriknek. Erik odasétált hozzá, kicsit beszéltek, majd Mark leült a kispadra, de nem a félpálya felőli oldalon, hanem a másik végére, mint amikor régen Brockhauser durcizott nálunk, és felsétált a Hungária körút egykori vendégszektorába. Erik aztán csak mondta Marknak, de mintha már egyoldalú lett volna a kommunikáció.

Pár perccel később Danilo bejött Holender helyére, tehát gyakorlatilag posztra.

Nagyjából ennyi történt, mert futball az továbbra sem sok volt, hiába alakítottunk ki helyzeteket. Sajnos ez a Haladás nagyon gyengusnak tűnik, nem feltétlen jó szintmérő a holtartunk c. nagy kérdéshez. Például a még nem tizenhét Kiss úgy rúgott gólt, hogy kényelmesen nem becselezte magát, hanem elvezette a labdát a tizenhatosunk vonalán előbb Nagy Geri, majd Baráth mellett, és lőtt egy elég szép gólt a ficakba. Így talán nem kéne, egyértelmű koncentrációs hiba. Kiss tényleg nem Lazovic, de ugyanúgy a kapunk felé tart, pont ugyanannyi figyelmet érdemelne

A végén aztán ünneplés, a Videoton pontot vesztett, a Fradi dettó, a Loki ugyan nyert, a Paks is tartja magát, tapad a Diósgyőr, szóval sűrű mezőny. Jövő héten újabb kétszáz feletti kilométer csak épp a másik irányba, Debrecenben Diósgyőr, a nagy kérdés, hogy tovább sűrítjük a középmezőnyt, vagy megpróbálunk elszakadni tőle?

Vagy minden csak bohócliga, és az egyik héten négyet gurító, majd ötöt kapó Vasas a normális működés, és engedjünk el bármiféle esélylatolgatást, mert úgyis lesz, ahogy lesz?

*_ Hahaha, a hlsz.hu összekeveri a két Nagy Gerinket, és például augusztus 19-én egyszerre lépett pályára Kövesden és a Bozsikban.


Egy elmaradhatatlan statisztika a végére //

A meccsekre tizennyolc játékost lehet nevezni, vagyis tizenegy kezdőt és hét cserét, akik közül legfeljebb hárman léphetnek pályára. Ehhez képest EvdM

  • Sopronban harmadszor (a tizenkettőből) is csak 17 játékost nevezett, eggyel csökkentve a variációs lehetőségeinek számát. Ebből egy alkalommal Herjeczki sérült meg a bemelegítés közben, az volt Banó-Szabó első meccse;
  • négyszer kettő, egyszer pedig csak egyetlen cserét használt ki, és akkor nem számoltuk a most az utolsó percben behozott Pölöskeit, aki ahogy a pályára lépett, Andó-Szabó lefújta a meccset.