Jön felém a szomszéd tegnap öt előtt egy kicsivel, hogy visszaadná a gyerekem, most már vigyázzak én rá – ő Brüsszelből, én Budapestről kerültünk ugyanabba a faluba pár napra, gyerekeink spontán együtt játszanak évi egy hetet négy részletben – mindkét kislány nyafogni kezd hogy ők még játszani akarnak, úgyhogy felajánlom, hogy jöjjön át a Brüsszeli Lány is. “Nem zavar?” “Dehogy zavar. “Nagyon rendes vagy” – érzem, hogy ezt gondolják, sütkérezek egészen a garázsig, mégha ez önös érdek is, ha van valaki, aki játszani akar a gyerekemmel, akkor nekem nem kell, én a meccset nézem. Végülis csak a háromnegyedét, de az összes gólt.
A nappaliban percek alatt kiderül, hogy nem tartanak rám igényt a gyerekek, rutinból pár oldalpasszal kijátszom őket, beteszem nekik a mesét, amiről tudtam, hogy majd egy fontos pillanatban jól fog jönni (nehéz ezt dugdosni egyébként!), kapnak palacsintát, aztán lekapcsolt villany mellett beülök az étkezőbe meccset nézni.
A tizedik percben járhatunk ekkor, és azonnal feltűnik, hogy az ismert rokonú Tonci Kukoc, a kisvárdai rém (2 meccs, 4 gólpassz), az ország legjobb bal lába balszélsőként rohamoz, ami sokkal jobbat jelent, mintha balhátvédként kapkodná vékony kis lábait. Hogy lehet valaki ezzel testalkattal rossz hátvéd az teljesen rejtély, de mindegy, Kisvárdán támadunk, hármat lövünk, ha Danilóban lenne tisztesség ötöt lőnénk, de ez már az a szint, amit ő már sosem fog elérni, a létező világok legjobb Danilóját látjuk, ő is tudja, mi is tudjuk, örüljünk, hogy relatíve sok gólt lő. (Ha lenne benne több a Bundesligában játszana.)
Bundesliga focistának
tűnt egyébként a Holcsika a második gólnál, amikor egy egész pályás sprint közben lefutott minden kisvárdai ukránt és a Gosztonyit is, aztán N’Gog bénázásba hajló gólpassz kezdeményénél ő nem a szélen poroszkált, hogy kurvára kifutottam magam bazmeg, hanem tovább sprintelt és a kisvárdai ukránok meg a kapus között, hívjuk N’Gog gólpasszának, labdát szerzett, aztán becsúszva 2-0 ide. Mintha a Holender mostanában úgy focizna, mint aki megértette, hogy mi vezet a komolyabb pénzhez az európai futballban egy európai értelemben véve átlagosnak tekinthető focista esetében, ami ez: fussál amíg bírsz, lehetőleg sprintben, és legyél összjátékban oké, ezt mintha értené a Holcsika és a Gazdag is, de például a Banó-Szabó még nem.
Cseréinkről azt tudom elmondani, hogy
amíg a Holender szerepe a Honvéd egészét tekintve boldogsággal tölt el, hogy egy akadémista olyan fontos tud lenni, mint a Lanzafame volt, mert amíg a Lanzafame Kötetlen Szerepben tudott jól focizni, addig a Holender Bármilyen Szerepben tud, emellé teljesen érthetetlen, hogy a Holdampf egyáltalán minek van, bármelyik akadémistánk, de még én is részegen be tudok menni 5 percre egy agyonnyert meccsen, hogy aztán láthatatlan emberként toljak pár hátrapasszt, csak amíg belőlem és a Holdampfból nem lesz semmi, addig bármelyik akadémistánkból még lehet.
Bamba a sötét sikátorok Bambája ennél lényegesen jobb, helyenként a Benjaminra emlékeztet ahogy aprít, arra a Benjaminra, aki egyszer kiállítás miatt visszajátszott az NB3-ba, és én már nem emlékszem, hogy ki volt akkor az edző, de nagyon kellett a pont, és nyertünk 2-0-ra, és az edző azt mondta, hogyha lenne egy Benjaminunk, egész tavasszal nem kapnánk gólt, és ebből megint a Holdampfot akarom kihozni, hogy amikor ő visszajátszik az NB3-ba, akkor mi is van? Több tiszteletet Kovács Nikolasznak.
Az utolsó negyed óráról
P., aki a kisebbik gyerekem, aki elunta a lányok társaságát az ölemben ülve kapcsolgatta a fényerőt a laptopon és egyébként látta, hogy N’Gog futballistára emlékeztető módon, ütemtelenül két ukrán között lőtte a harmadikat, emlékeztetve engem arra, hogy egyszer azt gondoltam, hogy majd az augusztus végén kikukázott csatár lesz a házi gólkirály, és jelenleg kettőnél tart csak, és ha a Holender lőne a tiziket nálunk, akkor ő lenne a gólkirály az egész bohócban, csak mondom, mert 7 gólos lenne, szóval ez idén a Holcsika, de hogy az N’Gog simán lehet 10 gólos csatár, ha többet játszik az gyanús. Danilo 184 percenként lő egy gólt (tizik nélkül 368 percenként), Holender 270 percenként, N’Gog 104 percenként. Egyébként az utolsó negyed órában kurvára vártam még egy gólt, mert sokkal jobb a Kispest előre, mint ahány gólt rúgunk (Danilónak 10 gól felett kéne már járnia), de nem jött, miközben az sem lepne meg, ha Danilo, N’Gog és Holender együtt 30 gól fölé jutna, és ha ez azzal jár együtt, hogy mindhárom 10 felett van, akkor még a bajnok cím sem tűnik blődnek, ceteris paribus.
Baráth Boti decemberi lejáró szerződése remélem nem abba fog torkolni, hogy államosítja a Vidi, vagy a Fradi.
A blog ma 8, én pedig 36 éves, ennyit a véletlenekről.
Egyszer a Holender mellettem ült a moziban, a Deadpoolt néztük angolul, felirat nélkül.
Gólvideók egyelőre itt //