Egy igazi klasszikust kell idézzek: „…és, akkor kiderült, hogy megint igazam volt. Egyszerűen nem tudok tévedni, ebben a rohadt futballban!”

Bp. Honvéd – Paks 3-0 // osztályozókönyv

Nem más, mint a nagy Verebes “Mágus” József fényezte ezekkel a mondatokkal saját magát valamikor a kétezres évek közepén, egy komolyabb állami kitüntetés átvétele környékén. És most engedjétek meg, hogy ezúttal szerény személyem kontextusában használjam ugyanezeket az örökérvényű gondolatokat, és itt idéznék egy részletet a tegnapi posztunkból:

A mai elvárásom is ehhez igazodik. Egy kissé ellenséges, de amúgy általánosságban szarokbele ezaszezonmárelment hangulatú, meglepően gyér számú közönség előtt (hosszúhétvége, Fradi is akkor játszik), kissé felforgatott csapattal, számunkra remek ellenfél ellen, nekünk kedvező bíró mellett hozzuk a meccset. Szenvedünk egy kicsit, majd bizonyítjuk sportemberi nagyságunkat (helyesen: kijön a lépés), és ha nem is szórjuk meg a Paksot, de a tavasz legjobb fociját produkáljuk valamivel több, mint egy félidőn át.
Ahogy a nagy edzőfejedelmek szokták volt mondani: egyszer valakinek bele kell szaladnia a késbe.

Mibe, hogy a tavasz legjobb fociját hozzuk ma? (via csakblog)

Így történt, vagy nem így történt? Jár nekem a Mágus megszólítás, vagy nem jár? Ugyanitt kitöltött Tippmix-szelvények olcsón eladók, érdeklődni a szerkesztőség címén lehet. A jelige: kenőpénz.

A nagy kérdés inkább az lenne az osztályozókönyv előtt, hogy

honnan jött ez a felszabadult játék?

Az első gólig volt csak nyögvenyelős, éreztük nyilván Danilo és Gazdag hiányát, de közben az is igaz, hogy mintha egy fokozattal gyorsabban is játszottunk volna. A Nagy Geri – Heffler -Ben-Hatira közpéppálya nem éppen a pengeségéről híres, pláne akkor, ha Ben-Hatira érezhetően előrébb játszik, kevesebb labda megy át rajta, viszont ami igen, az egyértelműen a támadásról szól onnantól.

Szóval az első gól után minden megváltozott. Bátrak lettünk, labdabiztosabbak, bejöttek a cselek, minden nekünk pattant, kicsit úgy nézett ki minden, ahogy annak kellene. Az egyetlen szépséghiba, hogy akkor jött ez a foci, amikor egyértelműen következik a Bohócliga logikájából (minden más logikai rendszer szerint soha nem szabadott volna érkeznie), és nem az alapjátékunkról beszélünk. Elképesztő, hogy ha kiveszel a papíron négy legjobb játékosodból kettőt, akkor azzal adott estben a féket is kiveszed a csapatból.

Nem fogunk egy meccs alapján véleményt mondani, mert badarság lenne, azonban azt meg kell jegyezni, hogy Gazdag, aki az első két évében az egész liga egyik leggyorsabban gondolkodó és passzoló játékosa volt, mostanában látványosan veszített a sebességéből – agyban. Tekereg a labdával, rácsavarodik, toszogatja, majd sokszor jön az alibi. Elhiszem, hogy Kinggel és Holenderrel a széleken, Eppellel és Lanzafaméval elől, Kosztával vagy Zsótérral maga mellett könnyebb volt a helyzet, volt kire játszani, igazából hibázni volt nehezebb, azonban hadd emeljem ki, hogy még ehhez képest is feltűnően lelassult, bizonytalanabb lett, egyre több rossz megoldást választ. Nem Gazdi a fék a csapatban, azonban nagyon kéne, hogy felpörögjön, mert benne megvan az, amitől tartósabban hozni lehetne a Paks ellen látottakat.

Danilo nekem csereszabatos, a fix Holcsika mellett játsszon az, aki a legjobb formában van. Ha a sorrend az esetek döntő többségében mondjuk Danilo, N’Gog, Tischler, Májer, Cipf, akkor legyen az, ha pedig N’Gog, Danilo, (…), akkor legyen úgy. Már csak azért is, mert mutatom a kanadai táblánk csatárokra vonatkozó részét:

A 31 lőtt gólunkból 26-ot lőttek a csatáraink, úgy, hogy Lukit idő közben kölcsönadtuk Újpestre. Lefordítom: négy játékosra van utalva az, hogy gólokat szerezzünk, mert máshonnan egyszerűen nem jön. Egyelőre úgy tűnik, Danilo a második számú Holendere mellett, de ha N’Gog, akkor legyen N’Gog. Csak valaki legyen, mert különben nem lesz semmi.


Összefoglaló videó és edzői nyilatkozatok egyelőre az m4sport oldalán.


Osztályozókönyv //

címlapkép: 1909foto